Valószínűleg mindkettőnknek nehezebb lenne, ha tudná, hogy abszolút nem közömbös nekem. Inkább kimegyek a szobából... Nem segít, ha bámulom azt az idegesítően cuki fejét.

Összeszedte a papírokat. A pólóját a székre dobta le, még mindig ott volt.

Lehet, legközelebb is meg kéne harapnom, ha ilyen jó fiúvá válik tőle, és még be is indítja.

Nem, nem lesz legközelebb. Ez nem ismétlődhet meg.

Végül arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha elfoglalom magam és főzök kávét, meg esetleg csinálok valami reggelit, de ez mind megrekedt az ötletek szintjén, hiszen meghallottam, ahogy Shawn csupasz talpa csattog a taposón. Édes...

Dehogy édes... Atya ég!

- Jó reggelt... - morogta rekedt hangon.

- Neked is! - pördültem meg, nem számítva a következményekkel.

Shawn egy szál boxerben állt előttem. Éppen ásított, aztán megdörzsölte csukott szemeit. Én meg majdnem beestem a mosogatóba.

Nem ez volt az első alkalom, hogy láttam őt, így, majdnem anyaszült meztelenül, de azért ez mégis egy kicsit más.

- Lezuhanyozhatok? - mosolyodott el, miközben végig mért.

- Persze... - eszméltem fel. - A szekrényben találsz törölközőt. - bólintottam egy aprót. - Kérsz valamit reggelire?

- Mhm. -ásított megint. - Tükörtojás? - újra ásított, majd kinyitotta a hűtőt és elővette a tejet. Vállam fölött pohárért nyúlt, nem is törődve azzal, hogy a konyhapulthoz szorít. Egy csíkos bögrébe kitöltött néhány korty tejet. Végig szemkontaktust tartott, én pedig pirultam, mint egy kislány. 

Valami más lett köztünk, és nem tetszik, hogy elgyegít.

- Mire végzel a zuhanyzással, az asztalon lesz a tükörtojás. -nyeltem egy nagyot, mire csak bólintott, és ráérősen távozott a fürdőbe.

Megtámaszkodtam a pulton. Észnél kell maradnom. Mégis mi ez? A homlokomra tapasztva a kezem meggyőződtem róla, hogy nem vagyok lázas, néhány csepp hideg vizet fröcsköltem az arcomra, aztán neki is láttam a reggelinek.

- Merci? - jött ki Shawn a fürdőszobából, derekára csavarva a törölközőt.

Meg akar ölni. Ez már biztos.

- Igen? - fókuszáltam az arcára.

- Nem zavar, ha így maradok, ameddig megeszem a reggelit? - mutatott le magára.

Kénytelen voltam töviről hegyire megnézni. Csak egy pillanat volt az egész.

- Nem... Nem, tudod, ahogy csak kényelmes. - hadováltam, félresöpörve az arcomból hajam.

Vele szemben foglaltam helyet az asztalnál.

- Mondd. - néztem rá. Ismertem már ezt a nézését. Tudtam, hogy fontolgatja, megszólaljon-e, vagy sem.

- Szóval, azt szeretném mondani, hogy rég nem volt ilyen jó éjszakám. - nézett a szemembe. - Annak ellenére, hogy nem volt köztünk semmi... Mélyre hatoló... - nevetett egy pillanatra a piszkos viccen, miközben elvett egy pirítóst az asztal közepén lévő tányérból.

Perverz disznó.

- Hát... - kezdtem. - Örülök neki, hogy boldoggá tett. Na jó, ez a beszélgetés egyre furcsább... -nevettem fel kínomban. Én is szóra nyitottam a szám, de beszéd helyett inkább a villámra bökött tojással szemeztem.

- Igen? - nézett rám érdeklődve. Mintha remény csillant volna meg két csokibarna szemében.

- Figyelj... Nem fogok kertelni, őszinte leszek veled. - tettem le a kést. - Nem volt szép tőlem, hogy rád akaszkodtam. Ennek nem szabadott volna...

-T e csak Camilát figuráztad ki. - vágott a szavamba, teli szájjal.

- Így gondolod? - húztam fel az egyik szemöldököm. Nem tudtam eldönteni, hogy végtelen megkönnyebbülés vagy végtelen csalódás töltött el. Talán mindkettő. Létezhet egyáltalán ilyen?

- Persze, hogy így gondolom... - vont vállat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

***

Megreggelizett, aztán haza ment.

Igazából nem tudom hová tenni a viselkedését. Nyilván, nem volt tőlem korrekt, hogy csak így neki estem, de basszus...

Holnap lesz egy díjátadó, amire meghívták, hiszen jelölt. Megkért, még múlt héten, hogy kísérjem el. Természetesen igent mondtam, hát fene gondolta, hogy idáig fajulhat a kettőnk ügye. Most már biztosan nemet mondanék neki. És elutaznék az országból. Igen, biztosan elutaznék az országból... A legjobb az lenne, ha egy ideig nem is látnám, de alig bírom ki, ha csak egy napja is túl zsúfolt ahhoz, hogy beugorjon vagy megegyünk valahol egy szendvicset. Hogyan is élném túl, ha hetekig nem látnám?

Bevonszoltam magam a hálóba, és ledőltem az ágyra. Shawn. 

Shawn, Shawn, Shawn mindenhol.

Itt hagyta az illatát, a piszok...

***

Már fél nyolckor a csarnokban voltunk, Shawn öltözőjében. Egy hosszú, kék ruhát vettem fel, rajta egy szmoking volt.

- Igazán csinos vagy... - nézett rám a tükörben, miközben a csokornyakkendőjét igazgatta.

-Köszönöm, te is. -válaszoltam, fülig kipirulva.

Mi van velem, te jó ég...

A folyosón hirtelen nyüzsgés támadt, aztán hangos kiabálás:

- Megmondtam! Hányok a kapros mártástól! Ki volt az az idióta, aki kapros mártással merte feltálalni a salátám? - hisztériázott Camila. Persze, ki más?

- Annyira sajnálom, hölgyem... - hallatszott egy másik hang.

- Nem megyek semmire a sajnálatoddal! - rivallt a férfire, aztán kopogás nélkül berontott az ajtón. - Jahj Shawn... - esett a karjaiba. - Itt engem semmibe vesznek... Éheztetnek és megaláznak! - imitált sírást.

- Cam, ez biztos csak egy félre értés lesz. - próbálta nyugtatgatni.

- Ó, én nem is tudom, mit kezdenék nélküled! - kapaszkodott vállaiba, majd előhúzott a flitteres táskájából egy hímzett, textil zsebkendőt, amivel lesöpörte krokodilkönnyeit. Ezt a képmutatást... - Jézusom. - nézett rám és szakadt ki belőle, teljesen más hangsúllyal. - Hát EZ mit keres itt? - húzta fel a szemöldökeit és csücsörített egyszerre.

- Merci a kísérőm. - tájékoztatta Shawn és hátrébb lépett a nőtől.

- Hát erre semmi szükség, ne félj, ameddig engem látsz! Majd én leszek a kísérőd, nem kell lealacsonyodnod a pornép szintjére! Ha már itt vagy, igazán leszöszölhetnéd azt a zakót! - fonta össze karjaikat és biccentett Shawn váltás öltönyére, ami melleleg makulátlan volt. Tudom, mert éppen az előbb szöszöltem le, merő kedvességből. - Na pá! - nézett rám a nő a vállai felett. - Gyere, Shawny, csináltassunk néhány ütös fotót! - húzta ki az ajtón.

- Találkozunk a nekünk foglalt helyeknél! - kiabált vissza Shawn rám nézve, aztán már Camila tovább is vonszolta a folyosón.

Hát ez hihetetlen... Ha így folytatja ez a hárpia... Még ma egyesével tépem ki a hajszálait. 

Hogy lehet valaki ennyire gonosz? Annyira végtelenül idegesít! Nem csak az, hogy folyamatos terrorban tart verbálisan, hanem az is, hogy egyfolytában Shawn mellett lebzsel.

Ennek nem kéne idegesítenie. 

Shawn nagyfiú, meg tudja válogatni a baráti, vagy barátNŐi körét, az ő dolga...

Végigsétálva a folyosón, át a csarnokon rengeteg híres emberrel futottam össze. Valóban, nekem itt semmi keresni valóm nincs.

***

- Szia! - huppant le mellém Shawn.

- Na, végre előkerültél! - mosolyogtam rá és barátian megdörzsöltem a kézfejét.

- Ami azt illeti... - húzta el a száját. - Vissza kell mennem Camhez. Tisztára kiborult az egyik fotós miatt, támaszt kell neki nyújtanom.

- Hát persze... Támaszt. -néztem rezzenéstelen arccal a színpad irányába. - És melyik feléről? - na jó, ezt nem mondtam ki, csak majdnem.

- Tudtam, hogy te meg fogsz érteni!

- Meg, meg, persze...

- Köszi Merci! - ölelt át, ami miatt egy pillanatra jobban éreztem magam. De ahogy elváltunk, rögtön vissza is süllyedtem a letargiába.

- Én... Akkor haza megyek. Nem szeretnék itt különcösködni... - jelentettem be, de már négy székkel arrébb csörtetett a Camilának kijelölt páholy felé.

Feldúltan lépkedtem az utca felé, ahol még mindig nyüzsögtek a fotósok.

Nem értem Shawnt... Mégis, miért lett hirtelen ilyen fontos neki ez a szajha...? Ismerem őt, nem a hírnév miatt. Remélem, nem amiatt, mert...

- Mercedes! - ordított bele egy férfi a fülembe, ahogy kiléptem a hatalmas üveg ajtón. - Igaz, hogy Camila Cabello és Shawn Mendes együtt vannak?

- Mercedes! Nyilatkozzon nekünk! - üvöltötte egy másik. - Mit tud mondani Shawnmillaról?

- Merci! Hol hagytad Shawnt!? Csak nem lecserélt?

Egyre többen és többen jelentek meg körülöttem, lassan már nem láttam magam körül szabad helyet, ahová léphetnék.

- ELÉG!! - kiáltottam fel. Csend lett. De csak egy pillanatra. Szinte azonnal újra hangzavar lett és kattogni kezdtek a fényképezőgépek.

Rá lépett az egyik a ruhámra, ami miatt leszakadt a felső tüll réteg.

- Hé! - néztem rá számon kérően. Válaszul vakuzott egyet az arcomba. Megszédültem a hirtelen villanástól és kettőt arrébb lépve beleakadt a cipőm sarka a csatorna fedélbe.

Letörött.

FANTASZTIKUS!

Néhány embert félre lökve, és kettőnek vagy háromnak a lábára lépve, sikerült fognom egy taxit.

Nem tudom elképzelni, Shawn ezt hogy bírja elviselni és hogy nem roppan össze idegileg...

Mire hazaértem, már élőben közvetítették a díjátadót. Éppen az év legtehetségesebb előadóját díjazták volna, mikor Camila felsétált a színpadra.

Na, az nem létezik, hogy ő legyen a legtehetségesebb... 

- Hölgyeim és uraim, elnézést, hogy megszakítom a műsort. - kezdte egy hatalmas vigyorral az arcán. - De szakítsunk egy kis időt az új szolgáltatásomra. - érintette össze ujjait.

Mhmm, mindenki tud a szolgáltatásaidról... Lotyó.

- Kérem, tekintsék meg rövid reklám videómat! - mutatott fel, a hatalmas kijelzőre maga mögött.

HD-ben és agyon szerkesztve megjelent a feje, aztán rögtön beszélni kezdett.

"Te is ki vagy már a paparazzóktól? Hiába próbálsz rejtőzködni, mindenhol ott vannak és mindent látnak? Ne tűrd tovább! Vedd igénybe te is a Cabello-bodyguard szolgáltatást, ezen a héten fél áron! Nehogy te is úgy járj, mint Mercedes Merrel!" - biggyesztette le ajkait.

- Mi van...? - sokkoltam le a nevem hallatán. Annyira zürreális volt, hogy szinte fel is nevettem.

A képernyő elsötétült, aztán újra világossá váltott. És megjelent rajta a videó, amint a csarnok előtt próbálok kiszabadulni a fotósok szorító köréből.

A tévén keresztül is hallottam, hogy az emberek az előadó teremben hangos nevetésben törnek ki.

Camila hivatalosan is hadat üzent nekem.