Napok teltek el, mire egyáltalán beszélni tudtam Mitchnek a történtekről. Sajnáltam, hogy ennyire tehetetlennek érzi magát velem kapcsolatban, de képtelen voltam elmondani, mi történt. 

Amint haza értem, a lelkére kötöttem, hogy bármi történik, ne engedje be Shawnt. Semmilyen körülmények között; NE. 

Kihasználva érzem magam... Jogosan.

Az egészben a legbosszantóbb, hogy ahhoz, hogy ilyen nagy legyen a baba, nem sok időnek kellett eltelnie a távozásom után, hogy... megtörténjen.

Azt mondta, egyszeri alkalom volt, és még most is visszhangzik a fejemben a hangja, amint ezt mondja, de nem tudom meggyőzni magam erről, tudatában annak, hogy igyekezett eltitkolni előlem.

Nyilván nem kell részleteznem, miért. 

Az egész szitu ironikus is, ha átgondolom, mert ő papolt nekem, hogy az 'alteregóm' hogy átverte, úgy, hogy a jegyese voltam és blablabla...

Minél többet gondolkodom ezen, annál inkább viccesebb. Tényleg. 

Mégis mit gondolt? Hogy ez majd rejtve maradhat?

Hah. 

A nagy fenét...

-Mercedes? -jött be a szobámba Mitch, két halk kopogás után.-Csináltam neked levest. -tette le az éjjeliszekrényemre a kék tálkát. 

-Köszönöm... -néztem rá hálásan.- Ne haragudj, amiért így magamba vagyok zuhanva. Rosszul érzem magam, amiért nem foglalkozom veled. -szöktek könnyek a szemembe, mint az utóbbi időben szinte mindentől.

-Ne, ne szabadkozz. -ült le az ágyam szélére.- Megértelek. Teljesen. -borzolta össze amúgy is kócos haját.- Igazából azért is jöttem, hogy meginvitáljalak a partra. Fürödjünk egyet éjszaka, mint régen. Jót fog tenni a kimozdulás. 

-Nem akarok. -nyekegtem keserves hangon és vetettem hátra magam a párnáimra.- Nem akarok menni sehová. 

-Kérlek. -nézett rám kiskutya szemekkel.- Kereshetnénk a sötétben kagylókat. Mint apával. -halkult el.- És reggel, mikor világos lesz, az győz, aki a legszebbet találta. 

-Legyen. -adtam be a derekam, hosszas mérlegelés után. Ennyi a minimum, amit megtehetek Mitchért, ha főz nekem levest.

-Sötétedéskor indulunk! -pattant fel és már futott is ki a szobámból. 

Érdekes... 

Legjobb emlékeim szerint, Mitch ritkán lelkesedik ennyire valami iránt. Mindegy is. Örülök, ha ekkora boldogságot tudok neki okozni. 

Már majdnem éjfél volt, mikor egy rövid kopogás után berontott a szobámba.

-Na? Na? Na mehetünk? -türelmetlenkedett. 

-Adj még öt percet... -forgattam a szemeim és vettem fel a bikinimre egy lenge pólót. 

-Már bepakoltam mindent. Takarót is. -tette hozzá, mikor a pléd felé nyúltam. 

-Jó, akkor menjünk. -fújtam ki a levegőt.

Kocsival mentünk a város másik szélén fekvő partjára. Mitch végig csacsogott, be sem állt a szája. 

-Nézd, ott jó is lesz! -mutattam egy fára a parton, kiszállván a kocsiból. Rajtunk kívül senki nem volt. 

A langyos szellő csiklandozta a bőröm. 

Hiányzott ez a nyugalom. 

-Tökéletes. -biccentett, miközben körbe nézett és elindult a homokos part felé.- Menjünk, tegyük le a cuccokat, aztán mártózzunk egyet. Hoztam pezsgőt, meg gyümölcsöt. Hátha megéheznénk. -tette gyorsan hozzá. 

***

Csurom vizesen, beburkolózva a törölközőmbe, huppantam le a plédre, Mitch mellé. Az elmúlt fél órában hangos volt tőlünk a part; nem tudom, utoljára mikor nevettem ilyen jót. 

-Ha megbocsájtasz... -kezdte, mikozben felállt.- Hív a természet. -andalgott el futólépésben a fa mögött lévő bokrok felé. 

-Siess, mert megiszom az összes pezsgőt! -kiabáltam utána, teli szájjal. Nem szeretem különösebben az epret, de nagyon finom. Az áfonyát viszont annál inkább...- Az áfonya a gyengém. Ezzel most megfogtál. -szóltam, mikor a síri csendben már egyre közelebbről hallottam a lépteit a homokban. 

-Mondtam Mitchnek, nem hitt nekem. -ült le mellém Shawn, egy apró mosollyal a száján. 

Egy pillanatra annyira meglepődtam, hogy meg sem tudtam szólalni. 

-Na jó, én ezt nem csinálom. -kezdtem összeszedni a cuccaim. 

-Nem, szépen ülj vissza és hallgasd meg. -lépett elő Mitch a bokrok sűrűjéből.- Haza megyek. Ha még ma éjjel haza szeretnél jutni, Shawn haza tud vinni, de mehetsz gyalog is. -kacsintott, ami miatt égető düh gyúlt bennem. 

-Seggfej. -sziszegtem felé, miközben kikerült, intett Shawnnak és már el is indult a kocsi felé. Nem sokkal később el is hajtott.

Semmilyen menekülési alternatívám nem maradt. Ezt a környéket annyira nem ismerem, ide mindig csak fürdeni járunk. A telefonom nem hoztam, mondván úgysem kell majd. És itt a tömegközlekedést sem ismerem. Sőt, még a helyiektől sem tudok útbaigazítást kérni. Gyalog esetleg neki tudnék vágni, de... Elég hosszú idő lenne. 

Bár amilyen mérges vagyok, csak röpke órákba telne, amíg gaza futok, hogy szarrá verjem Mitchet, amiért össze beszélt Shawnnal. 

Miután jól elláttam a baját egy sodrófával, majd megmondom neki, hogy du...

-Beszélhetnénk? -szólt végül Shawn, félbe szakítva a gondolatmenetem. 

-Oh. -nevettem fel gúnyosan.- Nem is tudom. Végülis most, hogy nem csak a kedvem, de a tesós estémet is tönkre tetted... Nem, még így sem érek rá. -ráztam a fejem és indultam el az ellenkező irányba. 

-Mercedes! -jött utánam.- Kérlek, hadd mondjam el, mi történt. 

-Nem hinném, hogy ezen lenne magyarázni való. -legyintettem. 

-Hidd el, máshogy fogod látni a történteket, ha hagyod, hogy mindent elmodjak. -fogta meg a kezem, mire földbe gyökerezett a lábam. 

Nem miatta, magam miatt. 

Ha most tisztázzuk a dolgokat, jóval könnyebb lesz tovább lépnem. Meg kell ezt tennem, saját magamért. 

-Rendben van. -fordultam felé.- De csak azért, hogy NEKEM könnyebb legyen majd átlépnem rajtad, meg ezen az egészen. -hangsúlyoztam. Elindultam visszafelé a takaró irányába. Ha megint össze töri a szívem, legalább áfonya legyen, meg pia. 

-Először is köszönöm, amiért meghallgatsz. Másodszor pedig tudnod kell, hogy ez egy hatalmas félreértés volt és ennek mindketten ugyanúgy áldozatul estünk. 

-Ja, hát persze. -bólintottam szkeptikusan, ameddig felbonottam a pezsgőt és teli töltöttem a poharam. 

-Néhány nappal az után kezdődött, hogy elmentél a szigetre. Camila átjött. Én elég szomorú voltam, sokáig az alkoholba fojtottam a bánatom, amiért nem vagy itt. És amiért voltam olyan hülye, hogy elküldtelek. Ahelyett, hogy kicsit jobban átgondoltam volna és nem hallgattam volna mindenféle hülyére, aki jobban tudta, mit akarok, mint én... -babrálta a pokróc rojtjait.- Szóval. Cam tudta, hogy nagyon magányos voltam. És elmondtam neki, hogy levelezünk, hiszen... Kérdezte, belőlem meg kitört. Egyszerűen muszáj volt valakinek beszélnem arról, mit érzek. -sütotte le a szemeit.- Néhány hét múlva elkezdtem kapni azokat a fura leveleket. Én továbbra is írtam neked, először azt hittem, nagyon dühös vagy rám, és megvisel, hogy el kellett menned a szigetre. -csordult ki egy könnye.- Aztán megkaptam azt a levelet. Amit mutattam neked is. Végig tudtam, hogy valami nem stimmel, de el akartam hinni, hogy ez te vagy, hogy te írsz nekem ilyen rosszindulatú leveleket, mert bíztam abban, hogy nem szenvedsz a hiányomtól.

Megállt a beszédben. Néhány percig csak ültünk és néztük a horizontot.

-Camila győzött meg végül arról, hogy biztos, tovább léptél. -emelte rám a tekintetét.- És... Aznap éjjel nálam maradt. -halkult el. Égették a szemeim a könnyek.- Camila terhes lett. Kérlek, ne haragudj rám, amiért ilyen gyenge voltam... -kereste a kezem a sötétben. 

-Ezeket... nagyjából eddig is tudtam. -köszörültem meg a torkom és kortyoltam jó nagyokat a pezsgőspohárba, hogy legyűrjem a torkomon felkúszó hisztérikus bőgést.

-Azóta rájöttem néhány dologra. -folytatta, kissé megszorítva a kezem.- Cam kihasznált és ellened akart fordítani. És ez sikerült is, egészen addig, ameddig meg nem jelentél a stúdióban. Igazából már akkor tudtam, hogy valami nem okés ezzel az egésszel, de még mindig azt akartam elhitetni magammal, hogy ezt te akartad így, nem más. Aztán... aztán együtt töltöttük azt a kevés időt. És biztossá váltam benne, hogy semmi más nem számít, csak te. Csak mi. Viszont az volt a probléma, hogy nem sokkal előtte megígértem Camilának és magamnak is, hogy gondját viselem. Nem csak neki, de a gyerünknek is, maximálisan, amennyire csak tőlem telik. Ez a néhány hónap sem volt elég ahhoz, hogy belé szeressek, de minden erőmmel azon voltam, hogy ez megtörténjen. Azt akartam és még mindig azt akarom, hogy a babának a lehető legtökéletesebb körülményeket biztosítsuk. De megjelentél. És ez felborított mindent. Rájöttem, hogy ez az egész egy álca, amit Camila felém mutat, és már mindennél biztosabb vagyok abban, hogy szeretlek, Mercedes. -nézett rám.- Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért félre léptem. 

-Shawn, én... -álltam fel hirtelen és töröltem ki a szememből a könnyeket. 

-Még van valami, amiről tudnod kell. -pattant fel ő is.- Miután elrohantál tőlem, azonnal haza mentem és Camilát a kertben találtam. Csupa sár volt, a hátsó kertben ásott. Mikor megláttam, egy nagy doboz volt a kezében. A te leveleiddel teli. -pillanatra megállt.- Át lettünk verve. És hidd el, ha tudom, hogy ez az egész hazugság, és ő teszi el a leveleid, amiből arra következtetek, hogy ő írta a "válaszleveleid" -mutatott nyuszifület-, az egész máshogy alakult volna. Nem tudom, ezek után hogy lesz, de szeretném, ha helyre tudnánk ezt hozni kettőnk között. -féltérdre ereszkedett, mire kettőt hátra léptem.- Mit mondasz, meg tudsz bocsátani nekem?