Eldöntöttük, hogy a maradék időmet a felszállásig, tehát a kicsivel több, mint 24 órát, együtt fogjuk tölteni a hotelben. Shawn szerint ez volt az egyetlen biztonságos hely kettőnk számára, ahol együtt lehettünk és nem találtak ránk a lesifotósok. 

Annyira furcsa és egyben... nem is tudom, talán félelmetes, hogy most tartanunk kell ettől, ahhoz képest, hogy évek óta a fotósok kereszttüzében élünk.Ez az egész egy vicc.

Ha arra gondolok, mennyi minden tartozik hozzá a mindennapjaimhoz, amit csak Shawnnal lehet jól megvalósítani, sírnom kell.

Senki mással nem lehet olyan jó a csütörtöki palacsinta nap, mint vele. Bár kétlem, hogy a szigeten lesz majd palacsinta. Ha nagyon vicces kedvemben lennék, azt mondanám, ez a másik, amiért most nagyon szomorú vagyok...

- Rossz lesz nélküled... - szaladt ki a számon és bújtam hozzá még közelebb, még mindig az ágy szélén gubbasztva.

- Hát még nélküled... 

- Ki fog így vigyázni rád? - biggyesztettem le az alsó ajkam.

- Nagyon fogok magamra vigyázni. - adott rá puszit, egyszerre keserű és boldog mosollyal. - Hihetetlen, hogy végre itt vagy, végre együtt lehetnénk és... Mégsem lehet.

- Annyira sajnálom... Annyi időnket elvesztegettem... - néztem fel rá. - Előbb kellett volna elmondanom.

- Mindig is tudtam, hogy szeretsz. - támaszkodott meg a könyökén, egy hatalmas vigyorral az arcán. - Szerinted... - folytatta, huncut mosolyra váltva. - Nem volt elég meggyőző, mikor hagytad magad? - simogatta végig a karom és utalt a kanapés incidensre. De említhetné azt az alkalmat is, amikor MAJDNEM nagyon összemelegdtünk, csak felhívták a kórházból... - Végig tudtam, hogy majd' megőrülsz értem. - nevetett fel büszkén.

- Na azért túlzásokba ne essünk! - forgattam a szemem szórakozottan. - Megőrülök érted. -fordítottam újra komolyra a szót és nyomtam egy nagy puszit az ajkaira. 

Megcsókolt. Aztán újra és újra. 

- Nagyon fogsz hiányozni. - fürkészte a szemeim.

- Te is nekem... - húztam össze a szemöldökeimet, miközben végigsimítottam a mellkasát.

- Mit szólnál hozzá... - csúsztatta be két ujját a pólóm alá. - Ha kárpótolnálak egy kicsit? Amiért ilyen seggfej voltam veled... És ne mondd, hogy nincs rá szükség, mert tudom, hogy van. - cáfolt meg, mielőtt kimondhattam volna. - Engedek neked egy kád forró vizet, és kitalálok valamit, ameddig pihensz. 

- De Shawn... Nem akarok több időt nélküled... Nincs annyi. - csimpaszkodtam belé, a lábaimmal is. Négykézlábra állt, így elemelve a lepedőtől. 

- Most olyanok vagyunk, mint egy anyamajom, meg a kismajma. - nevetett önfeledten.

- Dilis vagy. - tettem ugyanígy. - Na. Tegyél le. - nyomtam puszit az orrára.

- Nem. - tápászkodott fel nemes egyszerűséggel.

- Shawn, leesek! - kapaszkodtam még jobban, mikor már kezdtem lecsúszni. Egyik kezével sem fogott.

- Nem esel le. -szaladtak fel a szemöldökei és csapta két tenyerét a fenekemre.- Hmm, mondom... 

- Hé! El a kezekkel, te perverz disznó! - koppintottam rá játékosan az orrára. Persze, csak vicceltem. Kezeim a kézfejére vezettem. Nyilván azért, mert nem akarok leesni. Hát ez egyértelmű. 

- A bőröndben van neked egy bikini. Nem kell nélkülöznöd engem fürdés közben sem. Vedd fel, addig kiengedem a vizet. - csúsztatott le a földre, végig tartva a szemkontaktust. - Habár... Én azt a bikinit szívesen nélkülözném... - mormogta.

- Hallottam. - emeltem fel a mutatóujjam feddően, már neki háttal állva. 

- Még jó... - tűnt el a fürdőszobában. - Öltözz át nyugodtan. Nem megyek ki. Megígérem. Tudom, hogy szégyenlős vagy.

- Hmm. Milyen nagyvonalú... - cipzároztam ki a bőröndöt. Tényleg mindent bepakolt, amire csak szükségem lehet majd. Nyilván nem egy évre való ruhát, de...  Ez a néhány póló megteszi majd... Remélem...

- Na? - hallottam várakozó hangját.

- Egy pillanat... - csatoltam be a melltartó kapcsát. 

- Kezdek türelmetlen lenni. - dobta ki a pólóját a folyosóra. - Tudod, hogy nem az erősségem a türelem... - tett ugyanígy a farmerjával.

- Jó, jövök... - csitítottam, elrejtve egy halvány remegést a hangomban. Azért... Látott már bikiniben, sőt, fehérneműben is, de azért ez így mégis más. Illetve, voltam már rosszabb helyzetben is, amikor a hülye lángoló zuhanyfüggöny ki akarta oltani az életünket...

Az utolsó pár lépést már futólépésben tettem meg.

- Na végre. - nézett rám, ahogy beléptem a fürdőszobába. - Szép vagy. - vont magához. Már majdnem megcsókoltam, mikor kegyetlen mosollyal elhúzódott tőlem.

- Hé!

- Ez a tiéd. - nyomott a kezembe egy pohár pezsgőt. - Minden mentes, mielőtt megkérdeznéd...  húzta el a száját, kínos nevetés mellett.

- Köszönöm. - kortyoltam bele. - És te? - ellenőriztem a lábujjammal a víz hőfokát. Tökéletes. - Nem jössz?

- Nincs fürdőgatyám. - támaszkodott neki a kádnak és nézett végig rajtam.

- Azt hittem, így akarsz majd fürödni. - biccentettem felé. Csak az alsója volt rajta. Na meg persze a zokni...-  Nevetséges vagy így, zokniban... Miért vetkőztél le, ha nem jössz be? - ültem bele a vízbe, esélyt sem hagyva neki, hogy válaszolhasson.

- Hogy legyen ebben az egész relaxálás dologban valami izgalmas is. - tárta ki nevetve a karját, aztán feszítette meg az izmait. - És amúgy sem akartál nélkülözni. Hát itt vagyok. - mosolyodott el szelíden.

- De nem elég közel. - kortyoltam újabbat, rebegtetve a szempilláim.

- Na jó. Meggyőztél. - dobta le a zoknijait és mászott be mellém.

- Sokkal jobb. - dőltem a mellkasára. 

Vizes kezeivel végig simította a karom, mire kirázott a hideg. Összekulcsolta az ujjainkat és dúdolni kezdett. 

Fallin' all in you

- Ameddig vissza nem jössz, minden koncertet ezzel a dallal fogok zárni. Ez lesz a mi dalunk. És, amikor visszatérsz... Hozzám jössz majd feleségül? - kérdezte hirtelen.

- Shawn, ilyennel ne viccelj... - emeltem fel a fejem.

A pulzusom hirtelen megugrott, meg én is majdnem, ki a kádból... 

- Nem viccelek, Merci. Életem szerelme vagy. Amióta barátok lettünk, erre a pillanatra készülök. És... Tudom, nagyon furán hangzik, és ahhoz képest ez így nagyon... romantikátlan, az előbb csak alsó és zokni volt rajtam, és most ütöttelek ki és tök gáz, tudom... - nevetett zavarba esve és nézett a plafonra, kínos grimasszal az arcán.

- Hozzád megyek. - vágtam közbe, mire rám kapta a tekintetét. - Igen, hozzád megyek. - kezdtek folyni a könnyeim. Ezúttal az örömtől, természetesen. Válasz helyett hangosan felvetett, aztán megcsókolt. Hosszan és forrón. 

A felesége leszek. Shawn felesége. 

- Hát ezt muszáj megünnepelni! - ugrott ki a kádból, talán kicsit meggondolatlanul, miközben a pezsgős üveg után nyúlt.

- Vigyázz, csúszik a padló! - kaptam a keze után, de már túl késő volt. 

Megcsúszott.  Bevágta a fejét a kádba, aminek letörött a sarka. Akkorát koppant, attól zengett az egész lakosztály.

- Jézusom, Shawn! - léptem ki a padlóra. - Jól vagy?  -térdeltem le mellé, és vettem két kezem közé a fájdalomtól eltorzult pofiját.

- Mhmm... - dörzsölte a halántékát. - Hát ez a kád nagyon kemény, jó ég... - nevetett egy pillanatra, aztán tovább jajgatott.

- De az okos fejed még keményebb... - tettem hozzá, felmutatva a kád darabkáját.

- Ez nem lesz azért olcsó pezsgő... - húzta el a száját.

- Örülj neki, hogy ennyivel megúsztad. - forgattam a szemeim és vizsgáltam meg a buksiját.

- Ó, igen, ott nagyon fáj. Megnézhetnéd közelebbről is... - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
És csak akkor realizáltam, hogy egy szál bikiniben térdelek felette, egyre inkább közelebb hajolva az arcához.

- Ne malackodj már... - tört ki belőlem a nevetés. - Fel tudsz állni? 

- Hm...?

- Shawn, fel tudsz állni? - fröcsköltem egy kevés vizet az arcára. - Hahó? 

- Bocsi, nagyon elfoglalt vagyok éppen. - pislogott két gyorsat. - Azt hiszem, igen... - emelte rám a tekintetét.

-S zerzek neked jeget, jó? - segítettem felállni.

- Nem kell. 

- De, hát... Új fejet akarsz növeszteni a másik tetejére? - tártam szét értetlenül a karom.

 - Ne vesztegessük ilyen felesleges dolgokra az időnket. - villantott elégedett mosolyt és csókolt meg. 

Kezét a derekamon pihentette, majd egyre lejjebb csúsztatta. A hajába túrtam, ami bátorításképp hatott rá.

Helyes. Nagyon helyes... 

- Na jó, gyere. - kapott fel a karjaiba. A nyakába kapaszkodtam, közben apró puszikkal halmoztam el. Finoman tett le az ágyra mit sem törődve azzal, hogy még mindig csurom vizesek vagyunk. - Szeretlek...

- Én is téged. - vetettem át a vállán a kezeim.

***

- Kérsz valamit enni? - nyomott puszit a homlokomra. - Tükörtojás?

- Kettőt is! - csillant fel a szemem. - Nagyon éhes vagyok... 

- Tudom. Hallottam, ahogy korog a gyomrod. - kászálódott ki mellőlem, ezzel mozgásba hozva a még mindig nedves tincseit. - Elég régóta nem ettél. 

Kihasználva, hogy nekem háttal áll, a konyhapultra koncentrálva, mögé sétáltam. Hátulról öleltem át.

Minden pillanatot ki kell maxolni, hogy érezzem a közvetlen közelségét. Egy jó darabig nem lesz majd alkalmam rá...  Körülbelül délután négy óra lehetett, úgyhogy... Még volt időnk. Nem elég, mert sosem elég, de... Ebbe a kicsibe még elég sok minden beleférhet.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte.

- Nézünk egy filmet? - ültem le az asztalhoz, miután kitettem két tányért és az evőeszközöket.

- Tökéletes. - huppant le velem szembe.

- Hmmm, mint a tükörtojásod... - mormogtam teli szájjal. - Jó ég, Shawn, ez fantasztikus... -tömtem be még egy falatot a számba. - Mi a titkod?

- Szeretettel csináltam. - mondta komolyan, de nem bírta sokáig, muszáj volt nevetnie, ahogy nekem is.

Miután megettük a mesterséf tükörtojását, visszafészkeltük magunkat az ágyba. A Mindenképpen talán-t nézzük. Ez Shawn kedvenc rom-comja. 

Nem tudtam teljesen oda koncentrálni, csak azon járt az agyam, hogy nemsokára itt kell hagynom.

Gondolom, milyen következményei lennének, ha nem mennék el mégsem... Valószínűleg azzal még nagyon galibát okoznék, úgyhogy... 

Megyek.

Egészen éjfélig filmet néztünk és sorozatoztunk, aztán Shawn bealudt. Szorosan körbe font a karjaival. Esélyem se lett volna kiszabadulni. Habár nem is akartam.

Mindent megadnék azért, hogy még egy kicsit tovább így maradhassunk. Csak mi ketten. 

Egyszerűen nem jött álom a szememre, nagyon nyomasztott ez az egész dolog. 

Legalább, ha a haját tekergetem, az lefoglal.

Végül is, ha úgy vesszük, ebben is van valami jó. 

Megkérte a kezem... És most itt vagyunk, itt piheg mellettem, és végre bűntudat nélkül nézhetem. Ami az egészben talán a legjobb, hogy többé nem kell előle titkolnom, hogy valóban szeretem és tényleg vonzódom hozzá.

Úgy, ahogy ő hozzám.

Viszont így mindennél nehezebb lelépni. Annak ellenére, hogy megbeszéltük, hogy írunk egymásnak, amikor csak lehet, de ez mégsem olyan, mégsem érezhetem majd a bódító illatát, nem hallhatom majd a lágy hangját és nem lesz kit megölelni, ha ölelésre lesz szükségem.

És amúgy is, ki tudja, mennyire szigorúak a szabályok, írhatok-e neki, vagy teljes mértékben meg kell szakítanom a külvilággal a kapcsolatot.

De muszáj végig csinálnom. Érte. Kettőnkért.

***

- Shawn... - simítottam végig a vállát. - Jó reggelt. - bújtam hozzá.

Szinte semmit sem aludtam az éjjel...

- Jó reggelt, Merci...  - üdvözölt kissé rekedt hangon, miközben szorosabban átölelt. - Mindjárt csinálok neked kávét. És reggelit. - morogta. - És kávét...

- Jobban járunk, ha inkább én csinálok. - nevettem fel és borzoltam össze az amúgy is borzos haját. Édes.

A konyhában sürögtem, mikor meghallottam a csattogó talpát.

Hirtelen elfogott a nosztalgia. Nem akarom itt hagyni.

***

- Kérlek, vigyázz magadra... - döntötte a homlokát az enyémnek.

- Vigyázok. De inkább ezt nekem kéne mondanom. - fogtam rá a bicepszére. - Hiányozni fogsz... -remegett meg a hangom.

- Te is nekem. Írunk majd egymásnak. És ha tudsz telefonálni, majd telefonálunk. És nézni foglak a tévében, minden egyes nap. Már most nagyon büszke vagyok rád. - küzdött az érzelmeivel, ő is. - Ne haragudj, amiért elküldelek... Bár vissza tudnám csinálni. 

- Hé... - néztem fel rá, miközben tenyerem az arcára csúsztattam. - Úgy nézek ki, mint aki haragszik? - erőltettem egy féloldalas mosolyt, mire bánatosan megrázta a fejét. - Na látod. Minden rendben lesz. Észre sem veszed, hogy elmentem, és már vissza is érek.

- Azt kétlem. - sütötte le a szemét. - Ha visszaérsz... Kárpótollak mindenért. Még a tegnapinál jobban. Nem bénázom el. Mindig ezt mondom, hogy kárpótollak, de most tényleg, úgy igazán. Megadok majd neked mindent, amire csak szükséged lesz és...

- Nem bénáztál el semmit. - csókoltam meg. - Szuperül éreztem magam. Úgyhogy köszönöm. 

Egy ideig csak álltunk, súlyos csendben. Mindketten a könnyeinkkel küzdöttünk, de elhatároztam, még éjjel, hogy nem fogok sírni. Ha én rákezdek, biztos, hogy ő is, és ezt nem szeretném, nagyon nem. Az volt a terv, hogy addig tartom magam, ameddig fel nem szállok, akkor már úgysem lát. És egészen a szigetig hisztérikusan bőgök.
Ennyi azért nekem is jár.

- Azt hiszem, menned kell. - szisszent fel fájdalmasan, és szorította meg valamivel erősebben a kezem. - A pilóta már vár...

- Szeretlek Shawn. Nagyon. És büszke lehetsz majd rám. - öleltem meg, majd vettem át a bőröndöm.

Ne sírj, ne sírj, ne sírj...

- Én is téged. És már most az vagyok. - simította végig a hátam. - Mindent elintézek, mire visszaérsz, megígérem. - vette két tenyere közé az arcom, miután a fülem mögé tűrte egyik kósza, szőke tincsem. A búcsúcsókunk hosszú és érzelmes volt. Bár megismételhetnénk ezt úgy... Még 365-ször... 

- Menj, mielőtt... - lehajtotta a fejét, majd egy nagyot sóhajtott.

- Vigyázz magadra! - ismételtem meg magam és távolodtam el tőle. - Egy év múlva ugyanitt. -erőltettem magamra mosolyt.

- Itt foglak várni. Megígérem. 

Nem vagyok a hosszú búcsúzkodások embere, úgyhogy ez így különösen nehéz. Úgy döntöttem, megteszem én az első lépést, szó szerint, és megindulok a gép felé. 

Többször vissza fordultam, hogy megnézzem, még mindig ott van-e. 

Minden alkalommal intett egy utolsót. 

Aztán felszálltam a gépre, és amint nem láttuk már egymást, megeredtek a könnyeim.