- Hogy mi...? - pattant fel Camila, de olyan erővel, hogy felborult a széke. Giovanni rögtön mellette termett, megragadva a karját, nehogy elájuljon.

- Shawn! Meséljen nekünk szaftos részleteket! - kiabált egy riporter azzal az ikonikus diktafonnal a kezében, miután a kezdeti sokkból az összes megjelent felocsúdott.

- Uram, együtt van Mercedesszel? - jött a következő kérdés egy szakállas, fényképezőgéppel kattintgató férfitől. 

- Persze, hogy együtt vannak, maga fafej, ha együtt töltötték azt a bizonyos éjszakát! -kezdeményezett veszekedést a riporter.

- Hazugság! Shawnmila! Shawnmila! SHAWNMILA!! - kántálták kórusban a "Shawnmila" fanok.

- Shawn, el kell innen tűnnöm. - suttogtam, de csodával határos módon meghallotta.

- Köszönöm a kérdéseket, és hogy eljöttek, további szép délutánt! - lóbálta meg a karját, integetés képp, aztán átkarolva a vállam magához szorított. - Gyere, kiviszlek innen.  -szólt, aztán elindult a színpad mögötti függöny felé, ami a színpadot és az öltözőkhöz vezető folyosót választotta el.

- SHAWN! - ragadta karon Cam, még mielőtt a függöny biztonságos takarásába érhettünk volna. - Ezt mégis hogy gondoltad!? - kezdtek folyni a könnyei. - Azt hittem, megbeszéltük... A projekt érdekében jobban össze kell tartanunk. Erre Mercedes elszúrta! - biccentett felém rosszindulatúan. - Kössz szépen.

- Nem az ő hibája. - állította le Shawn a nőt szigorúan. - Az én döntésem volt, hogy megvédem a nyilvánosság előtt. - vágta Camilához és húzott tovább, a folyosó felé.

***

- Nem kellett volna bajba sodornod magad miattam. - szóltam, már az autóban ülve. Hosszú ideig nem beszéltünk.

- Mercy, a legjobb barátom vagy. Hogy a viharba ne védtelek volna meg? - kérdezett vissza, miközben váltott és kivágódott a gyorsan haladó sávba.

- De milyen híre lesz ennek? - néztem rá. Csak a fejét rázta.

- Nem érdekel. Nem érdekel semmi más, csak az, hogy végre rendeződjenek a dolgaid. - halkult el. - Jobbat érdemelsz te annál, hogy az emberek utálkozzanak a semmiért. 

- Shawn... - csordultak ki a könnyeim.

- Hé, hé... -kapta rám egy pillanatra a szemeit. - Ne sírj! - fogta meg a kezem és szorította meg. - Tudom, hogy nehéz és most egy kicsit ijesztő a helyzet... - fókuszált újra  a vezetésre. - De megoldjuk. Keresünk munkát, elrendezzük a médiával a pletykákat, amik terjengenek, és minden rendben lesz.

Képtelen voltam válaszolni, csak hálásan bólogattam és viszonoztam kézfogását. 

Tényleg igazán hálás lehetek a barátságáért. Nem mindenki tette volna meg ezt értem. Sőt...

Onnantól kezdve hazáig nem beszéltünk. 

- Na. - parkolt le a ház előtt.

- Köszönöm szépen. Tényleg. - mosolyodtam el. - Mindent. 

- Ne köszönd már! - nevetett fel. 

- Hogy hálálhatom meg a kimentést a riporterek karmai közül? - kérdeztem, mikor már kiszálltam a kocsiból.

- Mosolyogj sokat. - kacsintott huncutul, aztán szórakozottan megrázta a fejét, mire mozgásba lendültek kusza hajszálai. - Tudod, szeretem a csirkét, amit szoktál csinálni karácsonykor. - fűzte hozzá.

- Ez egy célzás volt, igaz? - forgattam a szemeim egy mosoly társaságában.

- Mi más? - csapta be az autó ajtaját. - És... - fogta újra komolyra. - Tényleg ne szomorkodj, rendben? - sétált elém és vezette végig kezeit a felkaromon. Aprót bólintottam. - Akkor holnap? -vont ölelésébe.

- Öhm... Megbeszéltünk valamit?

- Holnap vacsorára jövök a csirkémért. - szállt vissza a kocsiba.

- Nahát, még el is várod, hogy holnapra megcsináljam? - csaptam csípőre a kezeim.

- Hát... - vont vállat egy széles mosollyal. - Tudod, hogy meg ez. Híres ember vagyok. Instant karácsonyi csirke KELL. - hangsúlyozta.

- Jézusom, Shawn... - nevettem ki, amibe ő is becsatlakozott. - Hát jó. Holnap vacsorára várom, uram. - pukedliztem.

Nem sokkal ezután tovább is hajtott, még van egy megbeszélése a menedzserével. Mondjuk, a mai incidens után nem csodálom... Remélem, nem kerül bajba.

Miattam.

Az utóbbi időben annyi probléma volt... Felpörgött az életem, amióta Shawn bemutatta nekem Camilát. Vagyis, amióta újra találkoztunk. Ez egy lefelé ívelő spirál, amiből nem látom, hol lehetne kiugrani.

Beérve a szobámba lehuppantam az ágyamra. Megterhelő volt ez az elmúlt pár nap. 

És erre még rátesz egy lapáttal, hogy a párnám még mindig Shawn illatú.

Legszívesebben megcsapkodnám, amiért ekkora bajba keverte magát, de közben iszonyú hálás vagyok neki. Nem tudom, valaha képes leszek-e ezt visszahálálni neki.

***

Pontban kilenckor állt meg a fekete Jeep a ház előtt. Már az ablakban állva vártam. Shawn sosem késett, mindig pontos volt.

Sietve megigazítottam piros ruhám és csekkoltam vörös rúzsom a tükörben. Kiöltöztem. Természetes, hiszen kedveskedni szerettem volna neki.

Nem szokásunk, legtöbbször valami lazában szoktunk vacsizni, még karácsonykor is, mikor időt tud szakítani arra, hogy beugorjon. Karácsonykor sok helyen kellene egyszerre lennie, de eddig egyszer sem volt még olyan, hogy kihagyta volna az ünnepi csirkém. 

Kopogott. Elszámoltam ötig. Jobb, ha azt hiszi, a kanapén ülve vártam, és nem az ablak előtt...

- Szia! - nyitottam ajtót egy széles mosollyal az arcomon.

- Szia. - lépett be, aztán ölelt magához. - Hoztam neked virágot. - tolt el magától finoman, hogy rám tudjon nézni. - Tedd gyorsan vízbe! - ajánlotta és átadta a kezembe.

- Köszönöm szépen, ez igazán kedves tőled! - fogtam vissza a vigyorgásom. Nem szokott virágot hozni. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hozott nekem eddig élő növényt. Egyszer áthozta a cserepes kaktuszát, amit még a nagymamájától kapott, de sajnos a kis kaktusz a kukában landolt. Shawn komolyan vette a szabályt, hogy a kaktuszokat csak ritkán kell locsolni.

- Gondolkodtam. - kezdte, miközben levette zakóját és a fogasra akasztotta. - Előbb meg kellett volna hoznom ezt a döntést és előbb kellett volna kiállnom veled a nyilvánosság elé.

- Mi? Dehogy! - fordultam felé fejrázva, majd elvettem a felém nyújtott pezsgőspoharat. Szokatlanul édeskés íze volt az italnak, de ráfogtam inkább a zavaromra. Nem akartam pattogni neki, amiért ezt a pezsgőt választotta. 

- De. Csomó szükségtelen dologtól megkímélhettelek volna. Meglenne még a munkád is, meg minden.

- Ne viccelj már.  -forgattam a szemem szórakozottan, miközben letettem elé a tányérját. Kissé egyetértettem vele, de ezt igazán nem róhatom fel neki... 

Ahogy leültem vele szembe, megfeszült. 

- Minden rendben van? - vettem kezembe a villám.

- Persze, csak bánt ez a dolog. - nézett rám gondterhelten. És észrevettem valami furát. Volt valami egészen megfejthetetlent abban, ahogy rám nézett.

- Sokkal előbb nyilvánosságra kellett volna hoznunk a kapcsolatunkat. - mondta ki, miután kifújta a levegőt.

- Öhm... - nevettem zavartan. - Azt mondod?

- Persze. -bólintott aprót egy grimasszal az arcán.

Bár tudnám, mire véljem most ezt. A sajtó ezelőtt is tudta, hogy legjobb barátok vagyunk...

- Amúgy jól vagy? Mert rohadt furán viselkedsz... - tűrtem el zavartan a hajam. - Nem ízlik? - mutattam villámmal a húsra. -  Mert akkor mondd meg, van itthon mirelit pizza, esetleg tudunk...

- Nem, Merci, minden a lehető legnagyobb rendben van. - mosolyodott el és nyúlt át az asztal felett. - Fárasztó napom volt ma a tegnapi után, másra sem vágyom, csak a szokásos "majdnem karácsonyi" programunkra. - gombolta ki felső inggombját, aztán fogott hozzá a csirkéhez. - Ez isteni! -motyogta teli szájjal, miután öklébe zárta szabad kezem.

- Azért óvatosan, nehogy félre nyelj itt nekem. - tettem ugyanígy, mire felnevetett. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni gesztusát, nem akartam a helyzetet tovább bonyolítani. 

Lehet, tényleg mindössze ennyi a probléma. Fáradt. Hatalmas port kavart a tegnapi bejelentése. 

Megmondom őszintén, én azóta nem mertem ránézni a telefonomra, de még a tévét sem kapcsoltam be. Felesleges. Valószínűleg jobban fel lett kavarva az állóvíz, mint ahogy Shawn gondolta volna. Jó, ez sosem volt állóvíz. Mondjuk inkább vízesésnek... 

- Soha nem csalódok benned. - dőlt hátra, miután eltakarította második repetájának  morzsáit is. Hasára csapta a kezét, aztán egy elégedett sóhajtással rám nézett. - Alig várom, hogy karácsony legyen. - mosolygott.

- Hát arra még várhatsz! - nevettem ki. - Most etted tele magad! A jóból is megárt a sok! - Elvettem előle tányérját, és a mosogató felé vettem az irányt.

- Van, amiből a sok egyáltalán nem árt meg... - Sokatmondóan végigmért, néhány tizedmásodperccel tovább időzve a lábaimnál, aztán felállt és átsétált a nappaliba. 

- Mit szólnál egy kis zenéhez? - tette fel a költői kérdést, aztán indított el egy lassú számot a tévére csatlakozott telefonján. - Táncolsz velem? - nyújtotta felém a kezét egy megbúvó mosollyal.

- Hát milyen kérdés ez? - fogadtam el felém emelt tenyerét. 

Szorosan magához húzott, ezzel párhuzamosan pedig elkezdett mozogni a lassú zene ritmusára. Éreztem a nyakamon, ahogy kifújja a levegőt, aztán halkan dúdolni kezd. 

Őrjítő. 

Keze egyre lejjebb csúszott, miközben másik tenyerével még mindig alkaromat tartotta, amit a vállán pihentettem. 

- Nem gondolod, hogy... - kezdtem, kissé megszédülve az illatától, de a szavamba vágott:

- De. Nagyonis így gondolom. - villantott rám éhes szemeket, és csókolt meg. 

Abszolút nem ezt szerettem volna tőle kérdezni, de nem bánom. 

Annyira meglepett, hogy kihagytam egy lépést, ami miatt a földre estem volna, de erősen tartott. És most már a kezében volt az irányítás. Többek között azért is, mert hirtelen nagyon álmos lettem. Elnehezültek végtagjaim, minek hatására teljesen ránehezedtem. Nem direkt, de egyszerűen képtelenségnek éreztem a mozgást, magát.

- Kérlek, bocsáss meg nekem, Merci. Hidd el, ezt a te érdekedben teszem. - suttogta a fülembe és szorította vissza kicsusszanó könnycseppjeit.

- Tessék...? - kérdeztem vissza már-már szinte teljesen magatehetetlenül .- Shawn, mi történik...? - próbáltam formázni a szavakat, de nem sikerült artikulálnon, szóval nem is biztos, hogy megértette.

Szó nélkül felemelt, aztán lefektetett a kanapéra.

- Megcsináltam. - szólt bele a telefonjába keserűen, miután tárcsázott egy számot. 

Nem akartam, és bármennyire is küzdöttem ellene,  természetellenes módon elnyomott az álom.