- Te jó ég, te vagy az? - kérdezte a nő kikerekedett szemekkel, vagy egy oktávval feljebb, mint a normál beszédhangja. Atyaég... Miután ellökte magát az ajtófélfától, magabiztosan megindult felém, egyenesen Shawn hálószobája felől.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Shawn a meglepettségtől csillogó szemekkel.

- Camilával egy gimibe jártunk. - nyögtem ki hidegen, még mindig olyan fejjel, mintha citromba haraptam volna, megrökönyödve bámulva a nőt. Nem bírtam megszakítani a kettőnk közötti szemkontaktust. Ez nem az a jóféle szemkontaktus volt, hanem az, amelyiktől az ember hátán feláll a szőr.

- Nem is gondoltam volna, hogy még mindig jóban vagytok. - Camila rásimult Shawnra. Még mindig farkasszemet néztünk egymással, de azért azt láttam, ahogy tenyere végigcsúszik Shawn mellkasán.

- Pedig de, Merci a... legjobb barátom. - vigyorgott a legjobb barátom.

- Azt hittem, az alkalmazottad, vagy valami. - motyogta Cam a férfi fülébe. Figyelmen kívül hagytam; nem engedtem meg neki, hogy felidegesítsen, holott már így is forrt az agyvizem.

Bárkivel barátkozhat, csak ne vele...

- Megzavartam valamit? -utaltam a hálószobás incidensre, mikor végre sikerült elszakítanom magam a szuggesszív pupilláktól és hogy megtaláljam a hangom, megköszörültem a torkom.

- Nem, dehogy... - nevetett Shawn zavartan. - Éppen az új gitáromat mutattam meg Camilának.

A gitárt, mi, te kis...

- Mhm, értem... - bólintottam.

- Ha ti ismeritek egymást, akkor mi lenne, ha rögtön neki is látnánk a vacsorának? - csapta össze a tenyerét Shawn, gyorsan témát váltva. 

- Szuper, már ki vagyok éhezve... - kezdte Camila, miközben összepréselte vörösre rúzsozott ajkait. Mindketten rákaptuk a tekintetünket. - Egy jó kiadós vacsorára. - vigyorgott. - Szörnyen kötött a diétám. - forgatta a szemeit, sajnáltatva magát.

Azt hiszem, érthető, miért nem jöttünk ki jól.

- És... - kezdte Shawn, két harapás között, már az asztal mellett ülve. - Hogy is volt ez a gimis dolog? - ingázott tekintete Camila és köztem.

Mindketten az asztalfőn ültünk. Muszáj volt; szabályosan megsértődött, mikor Shawn magával szembe ültette. Mondtam, hogy nekem édes mindegy, hová ülök, de a férfi ragaszkodott hozzá, hogy mellé üljek, ezért inkább Camila terítékét is arrébb költöztette.

Mielőtt válaszolhattam volna, a nő önfeledten kezdett mesélésbe.

- Hát az úgy volt, hogy én és Merci ugyanabba az osztályba felvételiztünk. A művészetire. Csak tudod, Shawny, oda azok kerülnek be, akik tehetségesek. - nevetett kárörvendően.

- Imádom a humorod. -jegyezte meg Shawn Camila felé, egy őszinte mosollyal, aztán rám emelte tekintetét. - Nem is tudtam, hogy művészetire jelentkeztél.

- Az már nagyon régen volt. - legyintettem úgy, mintha egy legyet akarnék elhessegetni. valójában tényleg így volt, csak ennek a lénynek kicsit nagyobb volt a feneke, mint az átlagnak... - Néha énekelgettem, de semmi több.

- Na igen, lehet, ha nem túrnak ki az osztályból, viszed is valamire. - nézett egyenesen a szemembe Camila. Ez felhívás volt a táncra...

- Tessék? - ráztam egy aprót a fejemen, tágra nyílt szemekkel.

- Jól hallottad. - mosolyodott el fölényesen, ahogy hátradőlt a székben. Kezébe vette borospoharát és kecses mozdulatokkal lötykölni kezdte a vérvörös folyadékot.

Ez a nő maga a...

- Merci, segítenél tálalni a sütit? - állt fel Shawn, a mellette lévő üres szék háttámlájára dobva a konyharuhát, amit a szóváltás alatt görcsösen szorongatott.

- Persze... - álltam fel én is, és követtem a konyha felé.

- Figyelj... - támaszkodott meg a konyhapulton. Nem bírtam nem észrevenni a dagadó bicepszét, ahogy enyhén behajlította karjait. - Cam nem csinál ilyet ok nélkül. Történt valami, amiről tudnom kéne?

- Mégis... Miről beszélsz? Vagy tíz éve nem láttuk egymást... - húztam össze a szemöldököm.

- Ó... Értem. - fordult el, a hűtő irányába.

- Shawn...? - fontam keresztbe a karjaimat.

- Hm?

- Rúzsos a nyakad... - töröltem le hüvelykujjammal a vörös foltot.

***

A vacsorát többnyire csendben ültem végig. Nem adtam okot arra, hogy Camila kikezdjen, mégis megtette, századjára is, annak ellenére, hogy figyelmen kívül hagytam. Sosem vált be nála ez a stratégia, most mégsem tudtam a bénultságtól mást tenni, csak elengedni a fülem mellett a csípős és rosszindulatú megjegyzéseit.

Lehet, ha első alkalommal felállok, és lekeverek neki egy akkorát, hogy beesik az asztal alá, akkor nem folytatta volna...

Fejfájásra hivatkozva hamar le is léptem. Semmi kedvem hallgatni az oltogatását, azt meg végképp nem fogom nézni, hogy Shawn élvezi is.

Apropó, próbálta megmagyarázni, hogy termett oda az a vörös folt, de... Nem azt mondom, hogy nem érdekel, mert majd' bele halok, hogy tudjam... Hanem egyszerűen nem tartozik nekem elszámolni valóval. Barátok vagyunk. Legjobb barátok.

Viszonylag későn fekvő vagyok, szóval negyed egykor még bőven fordítottam egy spanyol utazási iroda levelét, mikor kopogtak.

Kicsi résre nyitottam a bejárati ajtóm, habár tudtam, hogy Shawn az, mert csak neki van kulcsa a kerti kapuhoz, amit estére mindig bezárok és lehetetlen, hogy valaki átugorja, vagy átmásszon rajta.

- Szia. - állt egyik lábáról a másikra.

- Szia... Bejössz? - invitáltam beljebb egy alig látható mosollyal.. Bólintott, majd átlépte a küszöböt.

- Nézd, Mercedes... - kezdte.

- Jajj, ne, utálom, mikor a teljes nevemen hívsz! Sosincs jó vége. - legyintettem bosszúsan.

- Ez most komoly, hé! - rázta a fejét azzal az édes félmosollyal, amit mindig annyira szerettem.

- Miről lenne szó? - huppantam le a kanapéra, majd megpaskoltam magam mellett az ülőgarnitúrát, mire ő le is ült.

- Szóval... Ne haragudj, amiért zavarlak, de muszáj megbeszélnünk néhány dolgot.

- Hallgatlak. - ültem törökülésbe és fordultam egész testemmel felé.

- Sajnálom, amiért Cam ilyen rideg volt veled. Elég nehéz időszakot él most meg, eszméletlen, mennyi munkája van...

- Szegény... -nyögtem ki, bár a fejemben sokkal őszintébben hangzott, mint kimondva.

- És... A másik pedig, hogy... - hallgatott el.

- Ugye nem a rúzsos dolgot akarod megint felhozni? - néztem a plafonra. Leginkább azért, nehogy kiszaladjanak a szememből a dühödt, szúrós kis könnyek, amiket már egy ideje tartogattam.

- De igen. Tudnod kell.

- Felejtsük el, rendben?

- Tiszta lapokkal akarok játszani, semmi kedvem a színjátékhoz.

- Shawn, az egyedüli, ami ma este meg volt játszva, az Camila volt...

- Ez gonosz volt, de nem vitatkozom. - vont vállat. - Szóval.. Letámadott, és én meg nem tudtam mit csinálni, annyira hamar történt minden, hogy...

- Mondtam, hogy hagyjuk ezt. -álltam fel és túrtam a hajamba.

- De én nem akarom hagyni. Basszus, érts már meg! -tárta szét a karjait. Láttam rajta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.

- Értem én! - fordultam felé, hirtelen feltámadt haraggal, amit nem csak a mai történtek fűtöttek, hanem az is, hogy egy pillanatra úgy éreztem, még neki áll feljebb, amiért nem szeretnék erről beszélni. - Értem én, hogy letámadott, és annyira váratlanul ért, hogy hagytad neki! - emeltem fel a hangom. - És mégis, magyarázd már el nekem, ha nem megyek, pont akkor, mi lesz, hm?

- Nem akartalak felidegesíteni. - tátotta el a száját.

- Hát pedig sikerült... - csaptam a combomra. - Nem is kellett volna idejönnöd és feszegetni ezt a témát!

- De szükséges volt, ha így reagálsz! - pattant fel és lépett közelebb hozzám.

- Dehogy volt szükséges! - néztem rá mérgesen.

- Valóban?

- Hát hogyne! - fújtam ki a levegőt. - Bárki letámadhat. Akár Camila is. - fontam keresztbe a karjaim.

- Mondhatok valamit? - kérdezte hirtelen.

- Bár mindig megvárnád a megerősítésem, mielőtt megszólalsz...

- Szexi, mikor ilyen ideges leszel. - mosolyodott el.

- Jézusom, te ilyenkor is erre tudsz gondolni?

- Most mi van? -kérdezett vissza, rejtegetve mosolyát.

- Én is mondok valamit. - tettem csípőre a kezem. - Camila tuti szexibb volt, mikor ezt csinálta! -löktem le a kanapéra. A combjaira ültem, hogy véletlenül se tudjon kiszabadulni, aztán beletúrva dús, sötétbarna hajába, megcsókoltam. A dühtől teljesen elment eszemmel rátértem a nyakára.

- Merci... - szaladt ki a száján, szinte suttogva.

- Fogd be! - rivalltam rá feldúltan, két puszi között.

Mordult egyet, ezzel jelezve, hogy nem tetszik neki a szituáció, majd hirtelen maga alá tepert.

- Rögtön jobb. - villant meg a szeme.

Basszus, elfelejtettem, milyen erős... Jézusom, ezt hogy lehet elfelejteni? Csak rá kell nézni...

Bal kezét körém fonta, jobbal a fülem mögé nyúlt. Egy pillanatig csak nézett, aztán lecsapott az ajkaimra. Felemelt. Lábaimat a törzse köré fontam, hogy biztos, ne ejtsen el, aztán egyik kezemmel végigsimítottam széles vállát.

Két lépéssel máris az étkezőasztalnál termett. Lesöpört róla két köteg papírt, amiért dühösen megharaptam. Az apró fájdalom hatására mérgesen felsóhajtott.

- Össze fogod szedni, remélem, tudod... - markoltam rá bicepszére, hátradöntve nyakam, hogy teret engedjek neki.

- Mhm... - felelte elmerülve, miközben levette szürke felsőjét, csak egy pillanatra elszakadva tőlem.

- Rohadtul utálom, hogy ilyen makacs vagy. - fogtam arcát a két tenyerem közé.

- Egy szavad sem lehet... - húzott közelebb magához, a derekamnál fogva, ami miatt még a pólómon keresztül is éreztem kockáit.

***

Besütött a Nap a redőny résein.

A rohadt életbe, mielőtt lefekszem, mindig ellenőrzöm, hogy tuti, napkelte biztos-e a szoba. Miért nem...

Te jó ég... 

Kipattant a szemem. Shawn illata terjengett a levegőben. Itt aludt...? Átfordultam a másik oldalamra.

Áh, igen... Itt aludt.

- Atyaég... - csúszott ki a számon. Nem mondom, hogy nem volt kegyetlen jó a látványa. Meg lehetne szokni.

Ez nem volt helyes.

Akkor sem, ha semmi nem történt köztünk. Na jó, néhány ártatlan csókocskán kívül.

Istenem... Ennek nem kellett volna megtörténnie. Ennek sem. Már akkor el kellett volna küldenem, ahogy rátért Camilára. Sőt, előbb! A tegnapi után nem szabadott volna egy légtérben maradnunk, furán izzott a levegő köztünk már reggel óta és különben is... Mégis hogy lehettem ekkora balfék, hogy hagytam neki azok után, hogy ezt mind valószínűleg Cammel is megtette... 

Nem, ezt mind el ell felejtenem, azonnal. Valahogy tudatnom kell vele, hogy ezután sem lesz máshogy köztünk semmi, csak barátok. Legjobb barátok és semmi több.

Habár ez az egész dolog egyvalamire tökéletes volt. 

Bassza meg, semmi kétség, tényleg szeretem őt.