NÉGY
6 nappal a járás után:
Mi nagyin jól megvagyunk Clauval. A suliba még nem mentünk mer' ügye most volt őszi szunet. Még egy nap utána az egész oskola megtudja h jarunk. Jujjj anyira izgulok.
Épen Clauhiz megyek fel a szobajaba. De meghallok egy hangot ezért megállok az ajtaja elött és elkezdek halgatozni.
- ...igen már jarunk. Meg kell egy nap es enyim az összes pénz amit feltettetek a fogadásra. .... Jah már csók is vót. ....Csinaljak képet is róla? ... Ok. ...Majd a suliban az egész iskola elött lefogom égetni. ... Ja nagyon hülye hogy bevette h pont Ö teccik majd nekem.
Meghatraltam az ajtótól de neki ütköztek valaminek ezért nagy zajt csaptam. Mire kinyílt a Clau az ajtobol jott ki a szobabol. Látta az arcomon higy mindent halottam ezért épen elkezdett pofazni de én megelőztem és lefejeltem de közben leharaptam az orrabil egy kis darabot is.
- Áú- kezdett elsírni mere én elnevettem magam és kilöktem a nyitott ablakán.
- háhá ezt most megkaptad.- szaladt ki egy másik szobából Clau öcse es adott nekem egy pacsit.- ügyes vagy, de most menny szenszej mert kikell hivjam a rendőrséget.
- jól van pádácán. Köszönöm hogy szóltál.( Pádácánnak hívják)- hajiltam meg előtte majd kiugrottam Clau szobájának ablakán. De nem számoltam azzal hogy egy gerebje lessz az ablak alatt ezért történt néhány kellemetlenség.
Biceg e mentem az utcán mikor valaki így szolt.
-Lisa- mondta a nevemte mer ügye eza nevem.
- MIT AKARSZ CAMERON?- MONDTAM NEKI DÜHÖSEN (upssz kepszlok nagyon sajnálom)
- Szeretnélek megkérni ara higy hagyj legyek a matek korepcsikálód. Mert tudom h nem vagy jó matekbol es h megfogsz bukni.
-Oh- kezdtem el sirni mire magához ölelt- ez nagyon kedves tőlled. És igeeen.- mondtam majd a nyakába ugrottam, mert éppen levolthajolva.
- Áh Lisa dagatt vagy- kezdett elsikitani. Mire én szomorúan szaltóztam le a nyakából és hazafutottam, de ö futott utánam.
- LISA- dorombolt az ajtón, mire én idegesen sóhajtva beengettem.
- MIT...-nem tudtam befejezni mert megcsókolt. Meglepődtem de visszacsókoltam, de a következő pillanatban................
Tu bí kántinyúd....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro