Játék

Szerda

Pietro szemei szemeim és ajkaim között cikáztak majd közeledni kezdett mire elrántottam a fejemet.
-Bocsánat, én csak... -kezdett magyarázkodni a fiú de közbeszóltam.
-Menjünk!

~

Pietro maga elé engedett amikor az étterembe léptünk be. Kellemes hely volt.  Sehol sem voltak székek, sem asztalok. Az egész hely közepén csak egy asztal és kettő szék volt.
-Pietro, ugye nem? -kezdtem bele de közbevágott.
-De igen, kibéreltem az egészet. - mosolygott önelégülten.
-De miért? Ez tök felesleges! -nevettem majd leültem az egyik székre.
-Miattad bármit! -kacsintott mire elnevettem magam.

Egy pincér jött mellénk mire rákaptam a tekintetemet.
-Mit hozhatok? -kérdezte mire Pietro sorolni kezdte.
Én viszont csak a pincért tudtam nézni. Pontosabban a pincérnőt. Ugyanis Marcus barátnőjével szemeztem. Szemeimet összehúztam majd beleittam a pohár vizembe.
-És neked mit hozhatok? -a lány nem ismert fel.
-Tőled nekem nem kell semmi!
A pincérnő lepetten nézett rám, ahogy Pietro is.
-Timothy?
-Nem, Marcus vagyok, idióta. -forgattam a szememet majd felálltam és csaptam egyet az asztalra.
-Mit kérsz?
-Mondtam, hogy semmit! - kiáltottam majd kirohantam az étteremből. Az étteremtől balra fordultam majd futni kezdtem.  Nem néztem, hogy hova, csak mentem. Átfutottam a zebràn és leültem egy padra. Szemeimből sós könnyek kezdtek folyni mire kezeimbe temettem az arcomat. Hideg szél fújt,  amitől kirázott a hideg. Kabátomat az étteremben hagytam, szoknyám nem melegített sokat.

-Timothy! -kiáltotta Pietro majd hozzám rohant.
Leguggolt elém és térdeimre helyezte kezét.
-Szivem, minden rendben? -guggolt előttem majd simogatni kezdte lábamat.
-Nem. -suttogtam és tovább sírtam.
-Nem akarok visszamenni! -hirtelen elvettem kezeimet az arcom elől és felpattantam. Fel-alá kezdtem sétálni.
-Sajnálom, Pietro! Sajnálom! Az egész az én hibám! Csak pazarlod rám az időmet. -legyintettem majd hajamba vezettem kezemet. Pietro elém sétált majd megfogta  derekmat és sajátjához rántotta.
-Szeretlek, te buta. Nem érdekel, hogy nem vacsorázunk együtt. Nem érdekel, ha nem megyünk vissza az étterembe. Tudod mi érdekel? Te érdekelsz! -mondta majd megölelt.
-Gyere el a toronyba! Megfázol! -mondta majd felkapott és máris a kocsinál voltunk. Beültünk és már mentünk is.

~

A kocsi órája tizenegy óra, öt percet mutatott. Most érkeztünk meg a toronyba.
-Biztos, hogy nem baj, hogy itt vagyok? -kérdeztem sokadjára mire a fiú kifújta a levegőt és elmosolyodott.
-Inkább az a kérdés, hogy milyen filmet akarsz nézni? -mosolygott pimaszul majd  kiszálltunk a kocsiból, felkapott és futott is.

A szobájában rakott le. Megigazítottam fekete egyberugámat mire a fiú összehúzott szemöldökkel nézett rám.
-Nem kényelmetlen? -kérdezte mire válaszoltam.
-Inkább ez, mint, hogy ne legyen rajtam semmi! -nevettem mire a fiú elpirult.
Elmosolyodtam majd lassan felé lépdeltem. Megfogtam fekete nyakkendőjét és óvatosan magamhoz húztam. A fiú felém magasodott és lepetten nézett rám. Azonban pár másodperc múlva megragadta derekamat és fordított az állásunkon és a falnak nyomott.

Itt pedig kezdetét vette a játék.