Az igazság

Hétfő

Nem válaszoltam. Nem volt kötelező válaszolni neki.
-Timothy válaszolj!
Köhögni kezdtem de nem válaszoltam.
Újjabb pittyenés, újjabb kiáltás.
-Miért ír minden üzenete után egy szivet? -nézte a mobilomat Pietro.
-Azért mert ő a barátom! -kiáltottam és kikaptam a kezéből a mobilomat és kilöktem a liftből.
Pietro lepetten nézett rám, de én csak benyomtam egy gombot a liften és el is tűntem.

~

-Szia Marcus! Mit szeretnél? - kérdeztem mosolyogva.
-Beszélnünk kell. Mikor tudnánk találkozni? - igaz, nem szemtől szemben beszéltünk, de éreztem a hangján, hogy ideges. Megmarkoltam a telefont majd beleszóltam.
-Gyere hozzám fél óra múlva. -mondtam és lenyomtam a készüléket.

~

Ahogy benyitottam kis házamba,  Marcus ott állt.
-Miről szerettél volna beszélni? -kérdeztem és egy puszit akartam nyomni az arcára de ő elutasította. Letettem dolgaimat az asztalra majd várakozva néztem barátomra.
-Timothy- kezdett bele de itt sóhajtott egyet.
-Csúnya vagy! -ahogy kimondta ezt a mondatot szemeim kitágultak majd lepetten kérdeztem vissza.
-Mi van?
-Nem akarok többé veled semmit sem. -fapofával mondta ezeket a fájdalmas szavakat.
-Miért?
-Megfogsz halni, Tim. Egy hét múlva. Nem akarom, hogy fájjon nekem. -ahogy kimondta a telefonja csörögni kezdett. Idegesen léptem oda és felkaptam.
-Mi van? -rivalltam a hívóra. Egy magas hang válaszolt.
-Marcus ott van? -érdeklődött az ismeretlen.
-Ki keresi?
-Lisa.
Meghallottam a nevét eldobtam a telefont.
-Lisa? Komolyan Lisa? -ordítottam volt barátommal.
-Mi bajod Lisával? -kérdezett vissza értetlenül.
-Találhattál volna jobbat is.
-De ő még mindig jobb, mint te! -köpte nekem oda én pedig könnyezni kezdtem.
-Igaz. Ő nem hal meg egy héten belül. -morogtam.
-Nézd én sajnálom. -mondta Mason de a szavába vágtam.
-Dehogy sajnálod! -ellenkeztem.
-Menj innen! Takarodj a házamból! -mutattam az ajtó felé mire ő elhagyta a házat. Azonban valamit itt hagyott.
A mobilja a sarokban rezgett amit felkaltam.
-Hol van Marcus? -Lisa hangja aggódva csengett.
-Megfulladt! -morogtam majd lenyomtam a telefont és kiléptem a bejárati ajtón. Megmarkoltam a  tárgyat és az exem fejéhez vágtam.
-Itt hagytad a szarodat! - ahogy kimondtam ezt a szót egy újjabb személy tűnt fel. Pietro sietve lépkedett felém mire fáradtan kifújtam a levegőt. Kezdődik.
-Menj el, Pietro! -küldtem el de nem csinált semmit.
-Pietro!
Csak állt elöttem és nézett.
-Szakítottatok, igaz? -halkan beszélt.
-Semmi közöd hozzá! -morogtam majd visszamentem a házba és kulcsra zártam az ajtót. Szemeimből sós könnyek kezdtek folyni amit letöröltem. Ahogy arcomhoz értem éreztem , hogy újjabb véraláfutás keletkezett rajtam így óvatosabban fogdostam az arcomat.
Marcusnak igaza volt. Undorító vagyok.