Szerda

Ropogás

Megsemmisülve ültem a fiú ágyán. Csak néztem magam elé. Fátyolos tekintettel bámultam a szürke falat, amikor a fiú belépett a szobába.
-Nem találtak másik embert. -mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Nem szóltam semmit csak vettem egy levegőt.
-Nem fáj semmid? -kérdezte mire lassan megráztam a fejem.
Pietro lassan odasétált mellém és megfogta a vállamat.
-Szivi, biztos, hogy minden rendben? -mondta mire lassan ráemeltem a tekintetemet.
Szemeim könnyektől csillogtak, kezem remegett a félelemtől.
-Nem. -nyögtem halkan és a fiú átölelt.
-Az én hibám. Ha itt lettem volna, hozzád sem tudott volna érni.
-Semmi baj, Pietro! -szipogtam.

Elhúzódtam majd elmosolyodtam, pedig belült rettegtem. Pietro aggódva követte mozdulataimat.
-Mit szeretnél csinálni? -kérdezte mire elmosolyodtam.
-Van egy ötletem!

~

Csütörtök

Az óra csipogása jelezte, hogy mostmár csütörtök van. Éjfél volt, pontosan.
-Kész vagy, Pietro? -kérdeztem mire a fiú kilépett a fürdőből, póló nélkül.
-Kész, bizony!- kiáltotta mire nevetve hallgatásra intettem.
-Még a végén valaki felkel! -suttogtam majd hozzá siettem és kezeim közé fogtam arcát.
Pietro megfogta derekamat. Hideg kezeitől kirázott a hideg.
-Biztos, hogy ezt akarod? -kérdeztem magabiztosan és szájára terelődött a tekintetem.
-Mindennél jobban akarom. -mondta majd közeledni kezdett hozzám de én ellöktem és boldogan válaszoltam.
-Szuper! Kezdhetjük! -Pietro az ágyon landolt, arccal lefelé. Hallottam, hogy sóhajt egyet majd felemelte a fejét és folytatta.
-Kezd!
Elbizonytalanodtam, ezért leültem az ágyra, mellé. Törökülésben ültem majd kezemet belevezettem a fiú göndör hajába.
-Nem muszáj, ha nem akarod. -mondtam nyugodtan de a fiú hirteleen felkapta a fejét.
-Nyugodtan csináld. Hidd el a második legnagyobb álmom az, hogy a hátamra fess. Csak fáradt vagyok! -mosolyodott el csukott szemnel mire felkiáltottam és közelebb hajoltam hozzá.  Még mindig arccal lefelé feküdt.
-Köszönöm! -suttogtam fülébe amitől felém fordult. Arca jobb oldalára feküdt, engem nézett.
-Nincs mit. -mosolygott kisfiúsan amitől meglágyult a szivem.
-Hozom a cuccokat! -mondtam majd egy puszit nyomtam pisze orrára és elhagytam a szobát.

~

Pár perc múlva festékekkel és ecsetekkel léptem be a szinte sötét szobába. Csak egy láva lámpa égett a sarokba. Pietro még mindig hason feküdt az ágyon. Lassan odasétáltam és ráültem a hátára.
-Kisasszony, maga egy kissé nehéz! -nyögött alattam a fiú mire elmosolyodtam.
-Kezdhetjük? -kérdeztem mire hümmögött egyet.
-Nagyszerű! -mondtam majd felpattantam és már a villanykapcsolóhoz ugráltam majd felkapcsoltam azt.
-Miért kínzol? - kérdezte a fiú és hátára fordult.
Odasiettem és feléálltam.
-Ez így nem jó, fordulj meg! -mondtam mire ő dünnyögve megfordult.
Ráültem hátára azonban amikor ránehezedtem térdem reccsent egyet.
-Ez ugye nem a térded volt? -kapta fel a fejét Pietro.
-De. -suttogtam és könnyezni kezdtem.
-Kicsi szivem! -morogta majd hátranyúlt és megsimogatta a lábamat.
Érintése hatására testem remegni  kezdett, én pedig sírni.
-Ne sírj! -kérlelt mire leszálltam róla, a térdem pedig még egyet reccsent.
Pietro felült, én mellette ültem.
A fiú elém ült majd az ölébe húzott. Fejemet a mellkasára tettem.
-Ne sírj babám!