Váratlan vedég

Hétfő

-Köszi, hogy elhoztál,Pi.- intettem neki és elindultam befelé.
-Várj, Tim! Akkor nem megyünk?- kérdezte és kipattant a kocsiból.
-Nem!- mondtam vissza sem fordulva és besétáltam a házba.
Bezártam az ajtót.
Leültem a földre és némán a falat kezdtem szuggerálni.
Nem akarok sehova sem menni. Itt akarok meghalni, ebben a házban. Nem mások elött. De minél többet gondolkodtam rajta rájöttem, hogy nekem nem az emberekkel van a bajom. Én nem akarok meghalni.
Felálltam és a konyhába sétáltam. Kivettem a hűtőből a tegnapi ebédet és betettem a mikróba. Várkozva ültem le az egyik székre.

~

Éjszaka semmit sem aludtam. Csak forgolódtam. Nem csak a szúnyogok miatt nem pihentem, hanem a testemen lévő sebek miatt is. Sajogtak és fájtak.
Másnap, már reggel hatkor fent voltam. Kimentem a konyhába és reggelit készítettem. Amíg a víz melegedett leültem a fotelne és a sebeimet keudtem ápolni. Lecseréltem a kötést, bevettem a gyógyszereimet.
Mikor hallottam, hogy a víz forr odasétáltam és beletettem a virslit. Hirtelen valaki kopogott az ajtón mire odakaptam a fejemet.
Kinyitottam az ajtót és végignéztem a személyen.
Pietro egy fekete napszemüveget viselt fehér pólóval vegyítve. A tegnapi rövidnadrága volt rajta és egy futócipő.
Mosolyogva köszöntött.
-Kész vagy?
-Mi van?- kérdeztem vissza zsigerből majd köhögni kezdtem. Pietro szó nélkül lépett be a házamba és odavezetett a székhez és leültetett rá.
-Készülj Tim! Megyünk!- mondta majd lezárta az éppen készülő virslit.
-Hé!- kaptam utánna de ő megragadta kezemet és maga felé fordított.
-Haladj!
-Nem megyek sehova!-makacskodtam.
-Timothy! Ha így folytatod én öltöztetlek fel!- morogta mire duzzogva elindultam a szobámba.
Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot. Levettem pólómat mire valaki felsóhajtott mögöttem. Levett pólómat mellkasomra szorítottam és megfordultam. Nem volt ott senki.
-Ez fura.- morogtam majd vissza fordultam, ahol Pietro állt. Megfogta mellkasomon lévő pólómat és lejjebb húzta, hogy kulcscsontomat megnézhesse. Mutatóujját végighúzta az említett területen.
-Fáj?- kérdezte utalva a hatalmas lila foltra, ami ott volt.
-Nem.-mondtam majd hátat fordítottam neki és átvettem az eddig zöld pólómat egy fehérre.
-Mehetünk.- mondtam majd kisétáltam a szobámból. Ott felkaptam a cipőmet és kimentem volna az ajtón de rájöttem, hogy Pietrot nem zárhatom be.
-Pietro!- ordítottam torkom szakadtából mire a fiú kilépett a szobámból maszkkal a kezében.
-Hagyd azt a szart! Felesleges. Úgy is meghalok!- nevettem mire ő furcsa tekintettel vizslatott engem miközben felém sétált.
Lassan elémsétált és rám adta a maszkot.
-Minden perc számít.