Mindegy

Kedd

Már egy ideje kint napozok a parton. Pietro bent úszik a tengerben, egyedül. Hasonfekve pihentetem testemet. Hirtelen meleg hátamra hideg vízcseppek hullottak.Hátamra fordultam és kíváncsian néztem a felettem álló férfira.
-Mit szeretnél, Pietro? -érdeklődtem de ő csak felmutatta a bal kisujját.
-Beütöttem! -szája lefelé görbült, akárcsak egy ötévesnek. Tudtam, mi jön ez után. A sírás.
-Jaj ne! -táplászkodtam fel és kitártam a karomat a fiú felé. Pietro átölelte derekamat én pedig az ő nykaát.
-Mindem rendben van, Pi! -simogattam fejét mire ő elnevette magát. Mivel arca nyakamnál volt ezrét csikizni kezett mire elnevettem magam.
-Ne! -tiltakoztam de ő folytatta.
Rohanni kezdtem a tenger felé mire ő követett. Pár másodperc alatt beelőzött, felkapott a vállára. Kezeit combomra helyezte, úgy futott velem tovább. Mikor eléggé beértünk elengedett.

Belecsobbantam a kék vízbe, rögvest fel is úsztam. Azonban közben sikerült lenyelmem a sós vízből így köhögve kapkodtam levegő után. A víz szemembe folyt, semmit sem láttam így össze-vissza tapogattam.
-Pietro! -köhögtem, de a fiú sehol sem volt.
-Pietro! -kiáltottam kétségbeesetten és öklendezni kezdtem. Szememből próbáltam kidörzsölni a vizet de nem ment.
Hirtelen kettő meleg kéz fonódott a derekamra és felemelt. Belerakott egy kör alakú úszógumiba majd kezével óvatosan ütögetni kezte hátamat.
-Édesem, minden renbden? Annyi víz van benned, hogy elmehetnél egy óceának! - nevetett Pietro mire nőiesen leköptem.
Pietro hátrébb ugrott, letörölte magáról nyálamat majd megszólalt.
-Ez jár annak, aki megmentett? -kérdezte pimaszul és lealacsonyodott a szintemre. Így egy vonalban voltunk.
Lábam nem ért le, most beljebb voltunk. Pietro lába még leért ezért nyugodtan lubickolt mellettem.

-Miért mi járna? -érdeklődtem mire a fiú felelt.
-Nekem lenne egy ötletem. -vigyorgott és a számra nézett.
Elmosolyodtam majd magabiztosan közöltem.
-Nem!
Pietro ismét elmosolyodott majd megfordult és úszni kezdett.
Pár perce már úszott amikor rájöttem, hogy nagy hibát követtem el.

Pietro mindent megtesz azért, hogy boldoggá tehessen én meg egy paraszt vagyok vele.
Kibújtam az úszógimiból és minden erőmet összeszedve úszni kezdtem a gyors srác felé. A felénél már majdnem meghaltam, köhögtem, nehezen vettem levegőt, de nem álltam meg. Egészen addig nem amíg Pietro mögé nem értem. Ott halkan nyögtem a nevét mire megfordult.
-Tim? Normális vagy? Mivan akkor ha nem tudsz idáig elúszni és megfulladsz? - rántott magához.
Pietro nyakába kapaszkodtam és elnevettem magam.
-Szerinted ez vicces? Vicces, hogy meghalsz? -nézett komolyan rám Pietro mire nevetve válaszoltam.
-Nem mindegy, hogy ma vagy vasárnap?