Nagyon jó barátok

Hétfô

-Na és hova megyünk?- kérdeztem miközben a kocsi műszerfalát bámultam.
-Az titok.- válaszolt a volán mögött ülő fiú.
Duzzogva dőltem hátra az anyósülésben.

Nem ment elöttünk senki. Senki sem sétált az utcán, mindenki aludt. Rajtunk kívül hat kocsi gurult a főúton. A nap most kelt fel, gyönyörű látvány volt.
Pietro megállt a piros lámpánál. Vettem egy mély levegőt majd halkan megszólaltam.
-Éhes vagyok!- suttogtam csendesen mire a fiú elmosolyodott.
-Megyünk, babám.- mosolygott majd körbenézett és lekanyarodott a főútról egy mellékutcába.
Mikor leparkolt köhögésben törtem ki mire Pietro aggódva nézett rám. Feltartottam jobb kezemet, ezzel jelezve, hogy nem halok meg, csak köhögök. Mikorra abbahagytan a köhögést, az eső eleredt. Szakadt az edő, ráadásul esernyő sem volt nálunk.

Gyorsan kipattantunk a kocsivól ês rohanni kezdtük a pàr méternyire lévő kávézóba.
Amikor odaértünk hirtelen benyitottunk, mirr a bent lévők lepetten néztek ránk.
Bent kellemes zene szólt. A helyet betöltötte a frissen őrölt kàvé illata. Pietro levette rólam a kabàtomat és felakasztotta  az akasztóra.
Egy pult volt a pénztàr mellett, ami tele volt frissen sütött pékárukkal.
-Ez gyönyörű, Pietro! -ámultam és leültem egy asztalhoz.
-Senkit sem hoztam még el ide! - ült le velem szembe a fiú miután leadta a rendelésünket.
Halványan elmosolyodtam és elkaptam a tekintetemet a fiúról.
-Te vagy Timothy! -állt elém egy barna hajú lány aki vadul mutogatott rám.
-Nézd, meg én már nem is vagyok híres! -fonta össze szemforgatva karjait Pietro és hátradőlt a faszékben. Nevetve néztem rá.
-Ne légy gyerekes!
-Sosem vagyok az, kicsim. -kacsintott rám mire a rajongó felkiáltott.
-Ti együtt vagytok? -lepettent rikkantott.
-Nem!
-Nem!
A lány csalódottan nézett ránk.
-Pedig én nagyon shippelnélek titeket! -újjongott.
-Mi csak barátok vagyunk! -ellenkezdtem miközben aláírtam egy telefontokot.
-Nagyon jó barátok! - kacsintott rám az asztal túlsó feléről Pietro mire horkantottam egyet.
-De azért annyira nem jók! -nevettem a kislányra aki visszamosolygott.
-Nembaj, nekem akkor is tetszene. -lelkesedett még mindig.
Mosolyogva néztem a barna hajút amikor egyszer csak lefejeltem az asztalt és magába nyelt a sötétség.

~

Lágy simogatásra keltem. Az illető ujjai finoman simították karomat. Fejem valaki vállára volt támasztva. Felemelkedtem onnét és halántékomat kezdtem masszírozni.
-Na ez fájt! -morogtam miközben hunyorogva néztem a mostmár elöttem lévő csokis süteményt.
-Minden rendben van? -érdeklődött mellőlem Pietro. Kérdésére ránéztem és elmosolyodgam.
-Allergiás vagyok a csokira. Azon kívül minden teljesen rendben van.