Bill szemszög

Fenyőfa egyenletesen lélegzett, miközben még mélyen aludt. Hason feküdt, arcát a párnába nyomta, a takaró a derekától lefelé fedte a lábát. Végig néztem a hegeket a hátán, megremegtem, ahogy áthúztam rajtuk az ujjamat. Dühös lettem. Miért volt ez a fiú ekkora idióta? Csak védeni próbáltam, nem látja?

-Ahhoz képest, hogy milyen okos vagy, nagyon buta vagy, fenyőfa.-súgtam neki. Álmában hirtelen megmozdult, felhúzta a lábait, közelebb bújt hozzám, és a fejét a mellkasomhoz nyomta. A haját kezdtem simogatni. Tudtam, hogy el fogok késni a találkozóról. Lehet, hogy őt érdekli, de engem nem. Átöleltem Fenyőfát, és egy puszit nyomtam a fejére.

-Remélem jó döntést hoztam. Őszintén remélem.-sóhajtottam. Reméltem, hogy nem okozok katasztrófát.

Otthagytam az ágyban kuporgó fiút, a testemnek azonnal hiányozni kezdett a jelenléte. Gyorsan felöltöztem, mielőtt megnyitottam a portált, és kiléptem rajta.

A lábam megbotlott a vékony járdán. A csatorna és a szemétlerakó undorító szagától könnybe lábadt a szemem. Miért ezt  helyet választotta?

-Mert a szag és a kis hely megnehezíti, hogy lekövessenek minket.

A kis szőke előbújt a sikátorból. Haja repült a szélben. Figyeltem ahogy közeledik, és a vörös ruhája a testéhez tapad. Centikre az ajkaimtól megállt, éreztem a leheletét.

-Hiányoztam, kicsim?-lágyan megcsókolt, én azonban eltoltam, és a vállánál fogva távol tartottam magamtól.

-Most nincs erre idő, Catherine. Van mit megbeszélnünk.

Hisztisen csücsörítve összefonta maga előtt a karjait. 

-Tegnap nem ellenkeztél. Pontosan fordítva történtek a dolgok.-látta, hogy a tekintetem megmerevedik. Nem volt idegrendszerem ehhez az egészhez.-Szagod van.

Hátrálni kezdtem, mire ő a pólómnál fogva visszarántott, és szagolgatni kezdett.

-Hm, még meg van a kisfiú. Azt hittem, ezt már megbeszéltük.

Végigsimított a mellkasomon. Fényes szemébe néztem.

-Nem érdekled.

Beleszagolt a levegőbe, majd idegesen rám nézett.

-Te szereted őt.-nevetett.-Mindenhol érzem az illatát.-az államnál fogva fordította a fejemet maga felé.-És én azt hittem, miattam van.

-Catherine, te és én csak... Szórakoztunk! Egy játék volt az egész.

Idegesen csettintett egyet a nyelvével.

-szabadulj meg attól a fiútól, vagy baja esik. Tudom, hogy nem tudod örökre fenttartani az erőteret.-ismét közel hajolt hozzám.-Tudom, hogy ő csak még jobban kimerít. Megéri a kis fenyőfiú, szerelmem?

Hátralöktem, ő pedig bosszúsan nézett a szemembe.

-Csak várj. Csak várj, amíg rájön, hogy szeretsz egy embert!

A földre zuhantam, míg ő nevetett. Francba Fenyőfa. Az arcomat a kezeimbe temettem. Francba...

Hazaértem, Fenyőfa a tűzhelyen sütött. Szélesen elmosolyodott, ahogy közelítettem felé.

-Korán hazaértél.-mondta, majd megfordította a grillezett sajtot a serpenyőben.-Csak estére számítottam rád. Éhes vagy?

Kis arca élénk vörös lett. Megráztam a fejemet, a testem kimerült. Valóban nem tudtam, meddig tudom fent tartani ezt az erőteret. 

-Jól vagyok, csak pihennem kell.

Kiléptem a konyhából, és a kanapéra vetettem magamat. A testem megremegett attól, amit a másik démon mondott.

Csak várj amíg rájön

Soha nem tudhatja meg. Soha nem találhat meg minket. Nem hagyom, hogy Fenyőfán élje ki a haragját. Lehunytam a szememet, és hagytam, hogy Fenyőfa zörgése a konyhában lenyugtasson. 

-Bill?-a fiúra néztem, ahogy némán közeledett felém. Fekete tányért tett az ölembe.-Tudom, hogy azt mondtad, hogy nem vagy éhes, de nagyon régóta nem ettél.

Néztem a szendvicset, ahogy mindkét oldalán olvadt sajt folyik lefelé. Beleharaptam, mire a testem ismét erőhöz jutott. Gyorsan megettem.

-Köszönöm.

Visszaadtam neki a tányért. Kellet találnom egy módot, hogy megvédhessem. Megnéztem a fiút, ahogy a kanapén ült. Egy szörnyű ötlet jutott eszembe. Nem tudom, képes lennék e rávenni magamat erre... Egyelőre elengedtem az ötletet, de ha Catherine valódi fenyegetéssé válik, nem lesz más választásom....

Rövid fejezet, viszont sok új dolog!