Sok késéssel és az íráshoz való hangulat hiányával, de fogadjátok szeretettel ezt a fejezetet vagy homlokzatot!

Magnus totál elpirult, de nem zavart, ő így a cuki. Aztán kapott még egy puszit, és elengedtem. Annyira nem vágytam rá, viszont így, neki alsóban, nekem meg macis cuccban kitopognom a városba nem lett volna túl jó ötlet.

– Felöltözöm akkor – közölte velem az óriás, aztán benyúlt a fiókba, majd összekapkodott pár ruhát. – Neked mindegy, mit kapsz?

– Mármint?

– Van valami speckó kikötésed, vagy jó lesz, amit én adok?

– Nekem tök okés, csak a gatya rám fog menni egyáltalán?

– Tudok adni kantáros nadrágot, az hátha tart majd, maximum a szárát felhajtod.

– Akármi is az, kérem! – ugrottam egyet örömömben, aztán hamarosan a kezembe nyomta az emlegetett ruhadarabot. – Ezt hogy a fenében vegyem fel, baszki?

– Majd megmutatom, de kéne neked alsó is, nem igaz?

– Már láttál pucéron, téged csak ne zavarjon a meztelenségem!

– Jó, jól van hát! De attól még megmutatom, ha nem veszed sértésnek, vagy harapod le a fejem.

– Meg fogok sértődni, amiért nem akarsz megnézni csupaszon! Baj van a farpofám rengésével, a farkam libbenésével?

– Azzal, azzal, pontosan... Tehát van itt ez a bigyó, látod? Ha magadra vetted a nadrágot, akkor azt a vállad felett így összecsatolod, vágod? – mutogatott nekem vadul a srác.

– Azt hiszem, ja.

– De lehet mégis kéne valami alsó, nem akarom a lengő herémmel a másik ruhád is összemocskolni.

– Gőzöm sincs, mi funkcionálhatna alsóként. Ha találok valami már nem kellő ruhát, akkor azt valahogy akár megpróbálhatom megkötni rajtad, hogy jó legyen.

– Oké – egyeztem bele egy bólintás keretében.

A barna hajú faszi ezután megint kutakodni kezdett, csak most nagyra tárta a szekrény ajtaját, aztán alaposabban is megszemlélte a kínálatot. Kivett onnan egy szép, ingnek tűnő valamit, amin elmerengett, ezt szintén odaadta nekem, majd még keresgélt kicsit.

Lassan kezdtem azt hinni, a fickót beszippantja az a rohadt bútor, amennyire elmélyedt benne. Ráadásul a segge jól mutatott az alsóban, azonban uralkodnom kellett magamon, nehogy megint rácsapjak egyet. Pedig, istenem, úgy akartam!

Végül sikerült visszafogni a durva indulatokat, míg ő szétdobált mindent a szobában. Mit hisz, bejárónője van vagy mi? Esetleg én pakolásszak még utána? Azt már nem! Pakoljon az édesanyja!

Bírom Magnus babát, de azért ez kész káosz, ami itt folyik. Majd biztos feltakarítja, mondjuk így is hagyhatja, maximum odafekszem rájuk, és magamba szívom az illatát. Azt a jó, édes aromát, amit áraszt magából.

Legszívesebben végignyalnám a testét, de annál én okosabb vagyok. Tudom, nem találnék semmi finomat, ami kár, pedig olyan szívesen megtenném! Majd megkérdem, ehetek-e valamit a hasáról.

Jó, ez elég perverz gondolat, Fehu, mi a fenét gondolsz, te idióta?! Egyáltalán a lencseleves nem túl folyós ahhoz, hogy leegyem róla? Biztos van más valami is, amit kipróbálhatok. Na, de mi az édes, büdös fenéért akarok a testéről enni?

Valószínűleg, mert akkor tudom, mit érez, és én tudni szeretném, nem kap-e idegösszeroppanást a dumámtól. Nem lenne túl előnyös, ha lecsapna a picsába, mert nem tartom a szám. Végre, úgy látszik, megszületett a győztes ruha, amibe a herém csavarhatom!

– Nesze, örüljél!

– Örülök is, szinte már repkedek a boldogságtól, Magnus!

– Jó puha, kész luxus lesz a legbecsesebb szerveid számára! – dobta a kezembe ezt is. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy kölyök, akit öltöztetni kell, de sebaj, majd tutira kapok rám passzoló ruhákat. – Na, de húzás öltözni, mert sosem készülünk el!

Izgatottan összekaptam magam, aztán a kék szemű jetire hallgatva, egy kifelé felszólítás meg egy jól irányzott középsőujjas bemutatás keretében kizavartam a cukikát a szobából. Ő zokon sem vette, hogy ezt a szép jelet használtam, amit még apuci tanított a tudósok keretében, miközben egymással dumáltak, én pedig egy üveg mögül néztem őket.

Azért okos kis csíra lévén egyből levettem, mit jelent, ezért bátran használni is mertem, csak történt egy dolog: eltörték az ujjam. Az mondjuk már nem nagyon tetszett, hiszen ők miért mutogathatnak sértő dolgokat, ha én nem?

Lényeg a lényeg, öltöztem, mint a villám, levettem a korábbi ruhám, magamra csavartam az alsónak használható cuccot, amiben úgy festettem, akárcsak egy idióta, aztán elsiettem a fürdőszoba ajtajához, és kinyitottam azt.

Hű, bassza meg, ez a Magnus zuhanyzás közben is szexi! Legalább egyszer pucér, de az anyjáért fordul el tőlem? Így hogy a francba bámulhatom meg a farkát? Ő meg mind a kettőt láthatta már, sőt, többet, a kis extra cuccot szintén.

– Fehu, mi az isten bajod van? – pördült meg, mázlijára a zuhanyzó megfelelően takarta, így lemaradtam mindenről. A fene esne belé!

– Csak vártam, hogy elkészülj!

– Mindjárt kész vagyok, nyugalom! De menj ki innen, játssz addig Mikával vagy valami!

– Pedig úgy megnéznélek – motyogtam, aztán sarkon fordultam, és kimentem a szobából.

Mivel rendes gyerek voltam, az ajtót is bezártam, mint egy igazi úriember, aki természetesen nem az előbb nyitott rá arra, aki kihúzta a folyóból. Ha tudja, mennyire problémás vagyok, lehet visszadob.

Unatkozva leültem az ágyra, lóbáltam a lábam, közben Mika cuki, vörös bundás fejét simogattam. Megint berregett, de azért bejött, egészen nyugtatónak tűnt. Vajon én is tudok dorombolni?

Úgy tűnt, Magnusnak bejön a hangja, így biztosan örülne neki. Az emlegetett szamár hamarosan megérkezett, így végre útnak indulhattunk, miután mindenféle szirszart elpakolt egy hátizsákba.

Együtt sétálgattunk a fenyőerdőben, közben kurva hideg volt, de szerencsére kaptam mindenféle jó ruhát, ami melegen tartott. Magnus Mikát cipelte mellettem, mert azt mondta, beugrunk egy rokonához.

Én a hóban szerencsétlenkedve követtem őt, szerencsére a sebem már jobbnak érződött a tegnapihoz képest. Néha még a szárnyammal is csapkodtam egyet-egyet, közben kivételesen örültem a norvég időjárásnak.

Nem fújt a szél, csak fagyos az idő, a nap sütött. Szinte sosem láthattam ezt a szép tájat, a kutatóintézetben csak a hideg jött be, mivel sokszor rajtam spórolták meg a fűtést. Körülnéztem a messzeségbe, és megállapítottam, mi magasabban vagyunk, mint Geilo többi része.

Ha belegondoltam, nem tűnt olyan nagynak, csak én hittem azt, hiszen soha a büdös életben nem láttam még ennyi helyet sem. De bevallom, tetszett a látvány, és már izgatottan vártam, hogy bemenjünk a városba.

A szárnyam nem használhattam, mert Magnus azt mondta, a kabátot már ki nem lyuggatja értem, így muszájból alatta tartottam.

Nemsokára már beértünk a belvárosba, ahol összefutottunk néhány emberrel, akikre a jeti fószer ráköszönt. Én meg néztem, mint szűz fiú a nagy faszra, döbbenten.

– Ő kicsoda? – kérdezte a fiatal férfi-nő páros.

– Fehunak hívják, tegnap jött ide.

– Honnan az ismeretség? – kérdezte a bula, amíg a pasija a kezét nyújtotta felém. Szerencsére felismertem a tudósok között is használatos gesztust, így egyből elfogadtam, aztán megráztam.

– Hosszú sztori.

– Annyira nem hosszú, kiráncigált a folyóból – mondtam mosolyogva.

– Hogy tessék?

– Hibrid vagy? – kérdezte a faszi, mikor észrevette a négy szárnyam kilógó végét, mert a fejemre Magnus sapkát kényszerített, így a cuki fülem bezzeg nem láthatta.

Egyből a barna hajúra néztem, hátha kisegít, gőzöm sem volt, mi a fenét mondjak vagy tegyek. Ő is engem bámult, aztán megkönnyebbültem, mikor végre közbeszólt.

– Igen, az, de ne szóljatok róla senkinek, kérlek! Nagyon fontos, ő szökött kísérleti alany, akinek rossz sora volt, az élete múlik rajta, ha megteszitek bárkinek is, értitek? – hadarta a srác, miközben én nagylelkűen bólogattam. – Egy szót se szóljatok senkinek, bárki kérdezi, itt nem járt semmilyen hibrid!

– Jó, jó, felfogtuk, nyugi, nem köpjük be őt!

– Helyes. Bocsi a reakciómért, de most jobb, ha megyünk.

A páros végül elfogadta, hogy mi menő, misztikus arcokként lépünk le innen, így elkezdtem sétálni egy irányba, Magnus pedig az ellenkezőbe... na, ja. Így meneteltünk a városba, hogy körül nézzünk, én meg végre felfedezhessem ezt a faszán hideg helyet!