Ahogy megérkezett, végigtapogattam az oldalát, a forróság meg csak úgy áradt belőle. Egy pillanatig várakoztam, aztán kurva jó technikával megfordultam, a takaró a nyakam köré csavarodott, a szárnyam meg hülyén kitekerte. Felnyögtem. Magnus hátával találtam magam szemben, ami egyenesen felháborított. Mi az, hogy nem felém néz?

– Hé... kiszabadíthatnál – közöltem vele selymes hangon, hátha megszán, és kimenekít a pokrócbörtönből.

– Mert mit csináltál?

– Tudod, mindig felizgulok, amikor fojtogatnak, a takaró meg éppen ezt teszi velem – válaszoltam neki, mire megpördült a tengelye körül.

– Hihetetlen, mennyire szerencsétlen vagy!

A szemét a takaróhoz nyúlt, aztán kibogozott onnan, amint kijutottam, sértődötten bambultam rá, hogy fogja az adást, valamit nagyon nem csinál jól. Sőt, rendkívül elcseszetten végzi a dolgát, ha azt képzeli, megteheti velem ezt a szintű bunkóságot.

– Magnus – motyogtam neki.

– Mi az?

– Rosszul csinálod a dolgod.

– Mert, mi a dolgom?

– Idebújni... hozzám.

– Istenem, felkötöm magam – mondta panaszosan.

Nem értettem, mi baja lehetett ezzel a fontos állásajánlattal, mikor ő maga említette, szeret ölelkezni. Én meg egyenesen követelem, hiszen senki nem ölelgetett idáig, szükségem van a szeretetre és az odaadásra. Ha ezt nem kapom meg, hisztit csapok!

– Azt neked nem szabad, tilos. Akkor nem tudnál magadhoz vonni, ami nagy baj, nagyon nagy.

– Nem tudom, mit vársz el konkrétan, random erdőben talált fazon. Vagyis bocsánat... folyóban – nyomta meg az utolsó szót.

– Összebújást! – tártam ki a karom. – Szeretetet, szép szavakat, ilyesmit.

– Micsoda elvárások!

– Hát, de most na! Én csak egy ölelésre vágyom...

Ez a mondat nagyon ütősre sikeredhetett, mivel Magnus kissé bizonytalanul, de átkarolt, én meg szorosan hozzábújtam, mielőtt elhúzódhatott volna. Az orromban éreztem a finom illatát, a kezemmel meg a haját kezdtem birizgálni, ami olyan szimpatikusnak hatott.

Csak egy dolgot nem értettem az egészből. Miért tartott távolságot? Idáig minden tutin ment, most mégsem akart annyira megérinteni. Legalábbis a csípője messzire volt, pedig jó lett volna teljesen összesimulni. De lehet, ez már csak az én faszságom, ő meg teljesen normális. Valószínűleg tanulnom kéne egy kevéske illemet.

– Köszönöm – súgtam oda neki azért kedvesen, majd elengedve magam, taktikusan a hátára döntöttem.

– Hé, ez direkt volt!

– Igaz, de olyan kényelmes így.

Nagyon nyújtóztam, aztán ásítottam, majd a mellkasára tettem a kezét, a vállgödrébe hajtottam az arcom. Orromban éreztem Magnus kellemes illatát, ami nem más, mint... mi a franc ez? Olyan édes, kellemes, nyugtató.

– Hát, akkor aludjunk...

– Milyen illatod van neked?

– Eper és vanília keveréke, ilyen a tusfürdőm.

– Miért?

– Szeretem az illatát. Tudom, nem túl férfias, attól még nekem ez tetszik.

– Nekem is tetszik, jó illatod van! – válaszoltam a hajába szagolva, és már kezdtem érezni, hogy hamarosan bealszom.

Totálisan bekábított ezzel az illattal, hihetetlen! Nemsokára csicsikálni fogok, akárcsak egy baba, az nem lesz jó, vagyis imádni fogom, mégis van még hátra valami, de micsoda? Ó, igen, megvan!

– Jó éjt, Magnus! Köszi, hogy ennyi mindent tettél értem!

– Szívesen, kicsi Fehu, aludj jól! – súgta nekem, amikor pedig rápillantottam, látszott rajta, hogy ő sincs a toppon. Kimerült lehetett, de nem csoda, könnyen lefárasztok én bárkit.

Pár perc múlva már mind a ketten szunyókáltunk, legalábbis azt hiszem, hogy ő aludt el elsőnek, aztán én. Azonban a kellemes elalvás, a jó illat, nem azt eredményezte, amit kellett volna neki. Mind a kettőt éreztem, aztán meg az apám láttam, ahogyan egyre közeledett felém. Felsikoltottam.

– Hé, minden rendben?

A kék szemű srác felettem görnyedt, két térde a combom mellett volt, a keze meg a fejemnél nyomta be a matracot. A barna haja szexin lógott lefelé, legszívesebben beletúrtam volna. Nagyon tetszett így, bejövős.

– A-Azt hiszem – válaszoltam neki kómásan. – Csak rosszat álmodtam, sokszor szoktam, semmiség.

– Akkor jó, már kezdtem aggódni.

– Bocs, hogy felkeltettelek!

– Nem számít, éppen jó időben tetted – mosolyodott el a pasi, aztán végigsimított a nagy kezével az arcomon.

– Húha!

– Mi az?

– Ne csinálj ilyeneket, mert megőrülök!

– Milyeneket?

– Ne simogass... egyszerűen vadító! – közöltem vele őszintén, hiszen mi jobb, mint némi őszinteség?

– Nem kell hasonlókat mondanod, hogy kellemesebben érezzem magam!

– Lehet én vagyok buta, de gőzöm sincs, miért hiszed azt, csak ezért csinálom. Amúgy meg úgy gondolom, nincs miért rosszul érezned magad, jól nézel ki.

– Hát, már megint kezded... – motyogta, közben a fejét rázta, az arca meg tökre elpirult. Király! Zavarba hoztam őt, állati menő vagyok!

– Te is az elvörösödést. Jól áll neked.

– Ha tovább udvarolsz, kifutok a világból!

– Nehéz lesz nem kikergetni – mosolyogtam rá sunyin.

Eközben hallottam a farkam csapkodását a takaró alatt, majd nagyot nyújtottam, ezzel együtt pedig a szárnyam szintén kitártam, amivel kishíján lecsaptam pár cuccot az éjjeliszekrényről. Egy váza virág megbillent rajta, amiért már nyúltam volna, azonban Magnus sejtette, bénázni fogok, így magához rántott, mielőtt katasztrófába torkollik az eset.

– Nem sokon múlt – mondtam megnyugodva.

– Ja, mert én megmentettem!

– Én pedig nem löktem le, csak majdnem!

– De hozzá akartál érni, add fel, én nyertem, enyém a dicsőség! – válaszolta a kék szemű.

– Ha egy váza megmentése dicsőség, akkor rendben, hős vagy.

– Na, de pattanjunk kifelé, és menjünk a városba!

– Nem kajálunk valamit?

– Van csoki a fiókban, hozzál abból!

– Okés! – mosolyodtam el határozottan, aztán kiugrottam az ágyból, viszont szinte rögtön le is fagytam. – Melyik fiókban? Mi az a csoki?

– Ó, a fene essen a hülye fejembe, mintha egy örökkévalóság óta élnél itt!

– Hát... ezt most minek vegyem?

– Annak, hogy megtartalak. Kapsz ruhát, én meg pakolok valamit enni, aztán mehetünk! – kapkodott Magnus, de nem értettem, mire fel.

Ahogy kiröppent az ágyból, megláttam őt az alsónadrágjában, felső nélkül, és ekkor jöttem rá, én kurvára lemaradtam valami fontosról. Ezért egyből korrigáltam a problémát, és lecsekkoltam őt tetőtől talpig.

Igen, mivel bealudtam, mielőtt bemászott volna mellém, valahogy a nagy álmosságban észre sem vettem ezt az apró részletet. Pedig fontos, nagyon fontos! Lényeges a megbámulása, mert meg akarom bámulni!

És nem csalódhatok, hiszen végignézve rajta, igaz, kicsit húsos, de így tökéletes. Olyan szép, ölelhető! Kibaszott szexi! Alig kapok az ilyen látványtól levegőt, aztán lehet, a farkam is haptákba vágja magát! Ó, azt nem szabad, kínos lenne!

– Hé, megölelhetlek? – keltem ki az ágyból, majd tártam szét a karom.

– Most nem alkalmas...

– Nem értem, miért nem?

– Mert nincs rajtam elég ruha.

– De rajtam van, macis, te adtad – léptem hozzá közelebb reménykedve, hátha megsajnál, és átölel.

– Tudod, hogy szégyellem a testem, hiszen mondtam is!

– Viszont nekem tetszik a tested. Ráadásul – merengtem el, aztán ravasz dög módjára elmosolyodtam –, te saját döntésből öltözködtél így!

– Most komolyan, mindenképpen meg a-

A barna hajú Magnus baba már nem fejezhette be a mondatot, mert egyszerűen megöleltem. Enyém az irányítás! Istenekre, ez milyen jó érzés! Tökre függő lettem, baromi nagy függő. Imádom ezt az érzést, kár, hogy nem kaptam meg korábban.

Csak fogtam őt, nem engedtem el, a mellkasa meg konkrétan az arcomban volt, így odasimítottam a fejem. A kolosszus felnevetett, én meg felnéztem rá, hülye vagy mi a fene lett vele.

– Mi olyan vicces?

– A füled, csikiz, a hajad szintén.

– Nem engedsz el?

– Máris szabadulnál?

– Csak érdekel, miért nem hajítottál még a sarokba.

– Mert nem furby vagy, elsődlegesen azért.

– Hogy micsoda?

– Az egy játék, amit lángszóróval égetnék porrá, mert egyszerűen ijesztő cucc.

– Akkor csak nem a sarokba hajítanád – mosolyogtam rá a világűrbe.

– Tényleg nem. Amúgy a valódi oka az, hogy anyám mindig azt mondja, addig öleljek, amíg a másik is készen áll arra, hogy elengedjen.

– Anyukád okos ember – fűztem köré szorosabban a karom, aztán egy pillanatra felemeltem a fejem, és megpusziltam az előttem lévő bőrt. – Na, menjünk várost nézni!

Végül még nem tettem bele a városnézést, de a következő fejezet, ha minden igaz, már arról fog szólni!