Még egy kicsit élveztem az érzést, aztán elengedtem, mielőtt feljelent szexuális zaklatásért. Zakatoló szívvel és gyors lélegzetvételek közepette húzódtam el tőle, aztán úgy bámultam rá, mint kisfarkú a nagy faszra. Még egy ideig fontolóra vettem, mit tegyek, aztán felkeltem onnan, és megkérdeztem, ami a legjobban fúrta az oldalam:

– Na, most mi legyen?

– Visszafekszel az ágyba, mivel későre jár, viszek neked enni, majd alukálsz, rendben?

– Ha muszáj...

– Igen, muszáj. Remélem, legalább akarsz egy kicsi kaját magadba tolni.

– Persze, hogy akarok!

– Akkor botorkáljál el szépen az ágyig, a plédet nyugodtan hagyd itt, majd feküdj vissza az ágyba, én pedig hamarosan hozok neked enni, csak melegítek valamit.

– Oké – egyeztem bele elfedve a valódi érzelmeim, vagyis azt, hogy majdnem kipukkasztott lufi módjára robbantam szét az örömtől.

Igen, léggömböt is láttam már, hiszen apám jó és felelősségteljes szülőként, szeretettel szúrta ki őket, hogy a durranástól minimum a gatyámba csináljak. Legalább egy előnye volt: megszoktam a hangját. Habár valószínű, hogy hisztirohamot kapnék, ha valaki itt mellettem ezt tenné, aztán olyan sebességgel repülnék ki a világból, mint a gyorstüzelésükről ismert pasik.

Ahogy utasított rá, ledobtam a magam köré tekert plédet, majd visszaszerencsétlenkedtem magam a pihe-puha fekvőhelybe, miután pucér futással, fázó seggel átslattyogtam a szobába. Kurva jó érzés újra a meleg takaró alá kerülni, hiszen a ruha valahogy most is elmaradozott. Remélhetőleg ad valamit, amit használhatok, mert felbasz itt ezzel az örök meztelenséggel.

Ő meg bezzeg nem mutogatja fűnek-fának a golyóit és egyéb, valószínűleg az ő esetében tökéletes, míg az enyémben igen elcseszett nemiszerveit. De ez van, valaki farokkal jön ki, más meg egy kis extrával. Mondjuk azt senki nem mondhatja, hogy szexjátéknak nem lennék tökéletes. Három lyuk is vár a bátor vállalkozókra, ha úgy nézzük, egy személyben biztosíthatnám egy trió élvezetét, ami kész orgia lenne.

Magnus az értelmes és tartalmas gondolatmenetem közben belépett egy nagy tányérnyi étellel a kezében, amit egy tálcán hozott be. Észre sem vettem, hogy elkészítette, vagy megmelegítette. A mellettem lévő éjjeliszekrényre tette le a piros, mély tálat, amiben úgy tűnt, hogy valami sűrű leves kapott helyet.

Kérdőn a kék szemű mélyen fókuszáló képére meredtem, reménykedve benne, hogy megadja a választ a ki nem mondott kérdésemre. Ő, mint jó házigazda, rögtön érezte, hogy még csak nem is sejtem, mi a jó fene van abban a tálban.

– Lencseleves – közölte velem egy szóban, mire az égbe szaladt a szemöldököm, majd kiszállt az atmoszférából, egyenesen az űrbe. Jó, talán nem így történt, lehet, hogy hazudtam.

Vagy csak kicsikét elferdítettem a valóságot. Igazából nem tudott kilépni az űrbe, megakadt a plafonban, majd visszaesett rám. Habár lehet, megint hazudtam. Igen, az valószínű. Hazug kis szemetet nevelt az apám, és ez így van jól. Valójában pedig elég őszinte vagyok úgy általában, viszont vele szemben szinte sosem lehettem, hiszen az őszinteség veszélyes, valami ilyesmiről hadovált mindig.

– Pontosabban? – kérdeztem rá, miután nem reagált a vad szemöldökemelgetésemre.

– Egy zöldség, ami hasonlít a babra, ha tudod, mi az.

– Igen, azt szerencsére tudom.

– Tehát abból készül, van még benne répa, ami szintén zöldség és narancssárga meg némi hús is. Egyelőre ennyit adnék még, ki kell tágulnia a gyomrodnak, mert elnézve téged, nem sokat ehetsz úgy napi szinten.

– Hát, az biztos, hogy nem etettek túl.

– Sejtettem, akkor egyél nyugodtan! Kapcsold be a tévét, ha szeretnéd.

– Minek? – kérdeztem, miközben az ölembe vettem tálcástól a kaját.

– Hogy műsorokat nézz. Sport, természetfilmek, főzőműsorok, lakásfelújítások, filmek, sorozatok, mindenféle, ami jól esik.

– Majd később, azt hiszem. Kaphatnék valami ruhát inkább?

– Ó, persze, mindjárt keresek neked egy pólót, szerintem az elég jól takar majd. El ne felejtsem, holnap, ha szeretnél, elugorhatsz velem a városba, mármint, amennyiben nem üldöznek téged.

– Nem hiszem, hogy bármi lenne, mivel nem láthatták, merre vittél.

– Honnan tudod?

– Akkor téged már nagy valószínűséggel kinyiffantottak volna. Én meg ismét elkapva csücsülnék odabent, de lehet, a hullád mellett feküdnék lelőve.

– Jól gondolom, hogy az nem tetszene egyikünknek sem?

– Tökéletesen gondolod. Na, de most már kaphatnék valami ruhát, amíg én zabálok?

Magnus erre horkantott egyet, aztán elkezdett az ágy melletti szekrényben kutakodni, míg én a kanalam a levesbe mártottam, majd a számba pakoltam egy adagot az amorf kis cuccokból. Nem is volt rossz... habár... igazából rögtön félrenyeltem a furcsán porosnak érződő, puha lencséket, aztán némi csendesnek nem mondható fulladozás után, megérkezett a barna hajú srác mellém, és úgy hátba vágott, hogy azt hittem, eltöri a gerincem.

Erre kiköptem a kaját, ami szerencsére visszarepült a tálba, ahelyett, hogy szétszóródott volna a piros-fekete kockás takarón. Köhögve, görnyedezve próbáltam kikényszeríteni az összes illegális bevándorlót a tüdőmből. Amint a migránsok deportálásra kerültek, én pedig túléltem a helyzetet, tovább zabáltam az egyébként fincsi levest, míg a fickó tovább kereste nekem a rucit, amit kértem. Hamarosan felemelt a kezében egy pólót, és megmutatta nekem.

– Ez jó lesz? – emelt fel egy sötétkék pólót, amin valami minta tetszelgett.

– Attól függ, elég érzékeny vagyok a nem puha dolgokra. Tudod, mert vannak selymes részeim.

– Tehát olyan vagy, mint Mika, a hozzád közel hasonló dolgokat bírod.

– Lényegében igen!

– Akkor még keresgélek kicsit, drámakirálynő!

– Hát kösz, mondhatom, megbántasz itt! Természetes, hogy elvárom a minőséget, közel húsz évig egy szürke szoba jéghideg padlóján meresztettem a seggem, a saját véremben és húgyomban, persze, hogy elvárom! – méltatlankodtam hevesen, mire Magnus csak a fejét rázta, aztán tovább folytatta a hibridkielégítő-akciót.

– Na, ez jó lesz? Nem felső, hanem teljes ruha, még talán tiniként hordtam, de rád jó lesz. Macis, rajtad biztos elég cukin mutatna.

– Hadd tapizzam meg! – meresztettem rá a legbocibb bociszemet, amit sosem láttam, de reméltem, ilyen. Egyáltalán mi a franc az a boci? Az tény, hogy nagyon aranyosan hangzik, így remélem, nem valami gyilkos fenevad az. – Magnus!

– Igen?

– Mi az a boci?

– A tehén borja, általában a gyerekek hívják így a marhákat úgy általában.

– Te is egy nagy marha vagy! Akkor boci is?

– Persze, ez már csak így működik... – nyújtotta nekem az egyben lévő, jelmezhez hasonló valamit. Amint hozzáértem, tudtam, hogy azt fogom hordani, hiszen legalább olyan puha, mint én.

– Ó, ez jó lesz!

– Akkor, miután megkajáltál, felveheted.

– Király! – mondtam, majd elkezdtem szuper gyorsan betolni a levest. Nagyon finom volt, és sok idő után először éreztem magam jól. Végre egyszer nem kellett éhgyomorral, fájó hassal elaludnom.

Amíg Magnus kivitte a piros tálat, addig én gyorsan magamra kaptam a szuper selymes medveruhát, ami annyira jól melegített, mint még semmi. Akaratlanul is csóváltam a farkam, mert olyan kellemes az egész, ráadásul ez a drága pasi kivágta a szárnyamnak meg az előbb emlegetett kiváló testrészemnek is a pizsit.

Ezután kisétáltam a konyhára, hogy a barna hajú srácot nekem háttal találjam. Perverz mosolyt villantottam a hátára, és hirtelen gondolattól vezérelve a formás seggére csaptam. Az beleremegett az ütésbe, ami bevallom, nem nézett ki rosszul.

– Te perverz! Ezt most miért kellett?

– Felkínáltad – közöltem vele nyugisan.

– Kínálta a faszom! Húzzál aludni!

– Jól van már, megyek! És te hol fogsz pihengetni?

– Nem tudom, ha beengedsz magad mellé, akkor ott van elég hely mindkettőnk számára.

– Ez faszán hangzik, majd melegíthetsz! – lelkesedtem fel, amint megtudtam, együtt alukálhatok vele.

– Ja... majd. Én még elmosogatok, elpakolok, lezuhanyzom, átöltözöm, te addig feküdj le aludni!

– Oké, akkor megyek is, aztán várlak, nagyfiú! – válaszoltam, aztán kisasszéztam a szobából.

Ismét az ágy felé vettem az irányt, ahová bebújtam a puha takaró alá, elhelyeztem a szárnyam, és behunytam a szemem. Ott feküdtem a kellemes forróságban, közben hallottam a kék szemű zörgését, amin csak mosolyogni tudtam. Befogadott, megmentett, ruhát adott, ráadásul nem bánik velem rosszul.

Hirtelen egy apró hangot hallottam meg, aztán megéreztem Mika testét elhelyezkedni a lábam között, aki éppen most huppant fel az ágyra. Megsimogattam a szőrét, aztán visszadugtam a karom a meleg pléd alá. Legközelebb, amikor felébredtem, Magnus testét éreztem meg mellettem.