– Magnus, térj magadhoz, már megint a túlvilágon jársz! – rázogattam meg, mire csak nem tűnt kevésbé rossznak az állapota. Ezért gondolkodás nélkül felemeltem a kezem, és lekevertem neki egy csípős taslit, hátha visszatér ebbe a dimenzióba, mert kezdtem kétségbe esni.

– Te mégis mi a francot képzelsz?!

– Nem tudom, sajnálom! Nem vagy magadnál, összezavar ez a helyzet, mi mást tehettem volna?

– Hagyod, amíg kipihenem a szégyenem, mondjuk.

– Ezen nincs semmi szégyellnivaló, kimondtad, kész, nekem meg ráadásul jól esett!

– Jó, szerintem higgadjunk le! – vetette fel Magnus.

– Hogyan?

– Én kimegyek innen, te megtörölközöl, ha pedig készen állsz arra, hogy újra ellássam a sebed, gyere a nappaliba, rendben?

– Ja, jó, oké, akkor legyen így – válaszoltam megnyugodva. Azt hittem hazazavar, de tény és való, rohadt nagy barom voltam, amikor megütöttem. Így sem tűnt már olyan feszültnek, mint csupán fél perce, lehet valami szeren élt, amiért még nem rúgott ki a legközelebbi résen a házból.

Bazi nagy levegőket vettem, amíg ő tétován távozott. Így nyugodtan megtörölköztem, aztán még a tükörben is lecsekkoltam magam. A szerencsétlenül göndör, szőke hajam most csapzott volt, mint valami állatnak, a fűvel kevert húgyszínű, kissé barnás szemembe néztem, amin elég jól látszott, mennyit sírtam a mai nap.

Meglepően sokat, ahhoz képest, hogy milyen jól jártam Magnusszal. De még azt hiszem, hozzá kell szoknom ehhez a világhoz, az élethez, ami másoknak átlagos, nekem meg tök új. Idáig fárasztó, az biztos, mondjuk nem csoda, hiszen egy rakatot bőgtem. Habár többnyire elég feleslegesen, azonban én már csak így toltam, óriáscsecsemő módra.

Nem a legjobb tulajdonság ennyire változékony természetűnek lenni, az tuti, mégis próbáltam már az intézetben is levetkőzni ezt a viselkedést. Hát, azt elmondhatom, kurvára nem sikerült, bármit csináltam, ugyanaz lett a vége. Ha dühös vagyok, úgy érzem, pusztítani tudnék, ha boldog, akkor majd' felrobbanok az örömtől, ha szomorú, na, igen, olyankor sírni szoktam.

Miután elkészültem, a törölközőt magamon hagytam, és a nappali felé vettem az irányt, ahogy azt Magnus mondta nekem. Már nem voltam akkora érzelmi roncs, mint kicsivel korábban, de még mindig melengette a szívem az a korábbi megszólalása. Ja, véletlen csúszott ki, ahogy a farka véletlen akár becsúszhatna nekem, azonban megérte.

Igen, én vagyok az a feledékeny állat, aki szexről álmodozik, hiába kúrogattak össze meg vissza a kutatóintézetben. Az kibaszott fájdalmas meg szar tud lenni, csak reménykedni tudtam benne, a valódi nem ilyen lenne. Ha mégis, akkor köszönöm szépen, én lemondok róla, inkább elmegyek combokat baszni, az sokkal jobb! Na, nem annyira, mint a karok, amik inkább csupaszok szoktak lenni, de megfelelnek, ugyanis közel vannak a talajhoz, akárcsak én alacsonyságom vagyok.

Ahogy a nappaliba értem, rögtön megkerestem azt a hullámos, barna boglyát, ami alatt Magnus töltötte az idejét. Rögtön a szemembe nézett, mire én odapattogtam mellé a kanapéra. Jó, vonszoltam magam, mint egy pisis, de nem lehet mindig ugrálni, főleg nem sérülten. Habár az eddigiekben kiderült, személyem mindent tud, amit más nem, tehát ez a részlet lényegtelen.

Hibrid vagyok vagy mi a fene, persze, jól bírom a strapát! Azt viszont még jobban szeretném, ha gyömöszölnének ahelyett, hogy megvernének! Mika macska létére többet kap, irigylem, azt a berregő vadállatot. Vagyis... doromboló, igen, az a jó kifejezés. Kivéve, ha Magnusnak nagyon erős tájszólása van, akkor gőzöm sincs, mi az.

Most pedig bekötözi a sebem, amihez le kell vetkőznöm, habár nem teljesen értem, mi a fenéért. Eleve, ha az előbb ennyire behalt, fél percen belül összeesik majd nekem. Mondjuk lehet az a takaró, amit olyan lelkesen nyújtogat, nekem van szánva és nem a szomszéd városban élőnek.

Ezért gyorsan kikaptam a kezéből, eltakartam magam a pléddel, közben pedig leoldottam a törölközőt, ami a földre zuhant. Még bizonytalanul álldogáltam a kék szemű szeretetgombóc előtt, majd úgy döntöttem, érdemes lenne megkérdeznem, mégis mi a francot csináljak, és leülhetek-e a kanapéjára így pucér seggel. Bár... az ágyában sem zavarta, szerintem itt sem lenne másképp.

– Leülhetek?

– Persze!

– U-Ugye nem haragszol? – kérdeztem tőle finoman, hátha nem üt le a faszba.

– Dehogy, kicsit túlreagáltam. Bevallom, nem számítottam rá, hogy felpofozol.

– Egy ütés volt, nem több, nem kevesebb!

– Jó, igaz, de azért rendesen megleptél. Na, de nézzük azt a sebet...

A fickó nagyon durván koncentrálva nyúlt a rajtam lévő, szanaszét ázott kötésért, amit minden nehézség nélkül letekert az oldalamról. Ekkor láttam meg a lövés nyomát, ami elég durván nézett ki, szerencse, hogy Magnus baba gondoskodott róla. Ha nem tenné, hamar megtapasztalnám, milyen a fertőzéses betegség.

De mázlimra úgy tűnt, nem akar ilyesmit produkálni, mivel szépen kitisztította a sebem, és valami csípős cuccot öntött rá. Eléggé erős szaga volt, biztosan alkohol, amit az intézetben is tettek a mélyebb sérüléseimre. Annyira nem éreztem durvának, mint máskor, azonban nem lesz a kedvencem, az is tutifix.

Ahogy magamra néztem, csak azt a ronda, vérvörös sebet és a saját húsom láttam. Már megszoktam ezt a látványt, mégis elhúztam rá a szám, azonban nem sokáig kellett bámulnom a lyukat, Magnus szinte azonnal bekötözte. Finoman ért hozzám, úgy tekerte körém a gézt. Ahogy a mellkasom tapizta, azt hittem, leájulok a kanapéról, egyszerűen a keze alatt bizsergett a bőröm.

A nagy, forró tenyere alatt, amivel végigsimogathatna, úgy... mindenhol. Jó, talán nem, valószínűleg rettentően betojnék, ha rámarkolna a farkamra vagy bedugná az ujját a... Mindegy is! A lényeg, kikészít ezzel a tapogatással meg az egész ápolással. Korábban mondhatta volna, hogy ez ilyen, akkor már rég elterülnék alatta, mint valami hulla.

Akár rám mászhatna, megölelhetne, és pofon is vághatna, mind a korábbiért, mind azért, mert ilyesmiken jár az eszem. Elbűvölt, bassza meg! De nem szabadna neki, ez illegális! Miért indulnak be annyira a hormonjaim, hogy még képes vagyok ezt a helyzetet is túlreagálni?

– A többi sebed bekenem ezzel a krémmel, lehet, hogy kicsit hideg lesz – szólt Magnus, mire az arcára kaptam a tekintetem.

Annyira elvesztem a korábbiban, hogy elfelejtettem a képét bámulni, pedig elég bájos pofija van. Amint elkezdte az átlátszó kenőcsöt a bőrömbe masszírozni, éreztem a hűvöset, amiről dumált. Az egész valahogy ettől még észveszejtőbb lett, hátradobtam a nagy, buta fejem, míg kezem tök véletlenül a hajában kötött ki.

A barna fürtök olyan selymesek, mint a nem is tudom, mi, egyszerűen szívesen kutatnék bennük tetvek után. Úgy tűnik, nem zavarja, amit csinálok, inkább csak élvezi, lehet még ebből valami? Vajon Magnus is úgy érez irántam, akárcsak én iránta? Jó, kurva nagy őrület, de lehet még igazam, nem? Lehetek szerelmes, ugye?