– Hogy micsoda?! Te megőrültél, vagy a kád szélébe verted a fejed, amíg nem voltam itt?

– Nem történt semmi i-ilyesmi, de akár lehetnénk kvittek, nem gondolod? Ha én lenyomtam egy sztriptízt, te is megtehetnéd, akármit is jelent ez.

– Hát...

– Ne hátozz, dobd le a rucid, majd pattanj be mellém! – utasítottam rá minden bátorságom összegyűjtve.

– Mikor lettél ennyire szeszélyes?

– É-Én... őszintén... nem tudom. Azért nem akarsz bemászni mellém, mert undorítónak tartasz? – kérdeztem végül kissé elkeseredve. Mert bizony mi a francért nem jönne velem fürödni ebbe a forróságba, ha nem zavarja a testem?

– Dehogy! Mondtam már, hogy nem tartalak torzszülöttnek!

Oldalra döntöttem a fejem, és úgy bámultam Magnust. Vajon hazudna nekem? Sokan megtették, de a cuki kék szemű is megtenné ugyanezt, átbaszna? Igaz, tök mindegy, mert baromira nem értek az emberekhez, így nem hiszem, hogy felismerném, ha hazudna. Így bíznom kellett benne, hogy nem a rusnya alfelem okozta ezt a döntését, hanem csak az az emlegetett, nyomorult, büdös illem.

Egyszerűen felhúz, mióta van szabály arra, hogy nem lehet együtt fürödni, mióta?! És mi a picsáért nem szólt nekem senki? Még a végén megsértem, és valami rosszat teszek. Azt akartam, hogy osztozzon velem az élvezetben, de lehet már most elcsesztem ezt az egészet! Hülye Fehu, nagyon buta, rossz, Fehu!

– Sa-Sajnálom, nem akartam, hogy kellemetlenül é-érezd magad – motyogtam neki, majd a lábam a mellkasomhoz húztam. – Illetlenül sem szerettem volna viselkedni, nem tudtam, hogy nem szabad.

– Fehu, ne ostorozd magad! Valójában igazad van, úgy lenne fair, ha te is látnál így. Főleg, mert semmi esélyed sem volt eltakarni magad, mikor én láttalak téged. Mégsem... érzem képesnek magam arra, hogy megtegyem, sajnálom.

– De, de miért nem?

– Mert szégyellem a testem, akárcsak te, én is félek tőle, hogy nem tetszem majd másoknak.

– Csak neked nincs okod rá.

– Elég rám nézni, kövér vagyok.

Kövér? Erre már majdnem nevettem. Miket gondolt ő itt magáról? Tök jól nézett ki, ja, talán van rajta egy kis husi, de kinek árt az? Rajtam meg semmi sincs, nyeszlett kis szar vagyok, mint egész életemben. Ő meg olyan, olyan erősnek tűnt, közben meg jó volt ölelkezni vele. Talán pont azért, mert ilyen teste van.

Egy biztos, nekem bejött, feleslegesen gondolta azt magáról, hogy szarul néz ki, mert ez kurvára nem volt igaz. És erről minél hamarabb tájékoztatnom is kell, nehogy azt higgye, hogy ezért elutasítanám. Felőlem bármekkora lehetne, ha ilyen aranyos marad. Azt hiszem, megkedveltem, de nagyon.

– Szerintem szexi vagy – mondtam neki, mire elkerekedett a szeme, az álla meg leesett.

Na, de nem szó szerint, akkor nagyot koppant volna, de itt kussolt, egyedül én dumáltam, hátha meggyőzhetem a magam igazáról. Igen, mindenki csendben volt, csak én beszéltem. Ez hogy lehetséges? Úgy, hogy ebben a helyzetben csak egy senki vagyok. Vagy egy szerencsétlen, ez a két opció a lehetséges.

– Komolyan mondod? – hüledezett a barna hajú vagy fél perc tátikázás után.

– Ja, komolyan, jól nézel ki. Lehet van rajtad egy kis fe-felesleg, de attól vagy annyira ölelhető! Sokkal jobb, mintha egy olyan csontkupac lennél, mint én!

– Ez drága tőled, de te nem maradsz ilyen, csak egyszerűen lefogytál. Én viszont, hát mondjuk én is lefogyhatok...

– De miért tennéd? Olyan jól vagy így, nem? Vagy megnehezít számodra bármit is?

– Azt hiszem nem, tehát neked adok igazat, ha már ilyen rendes vagy.

Ezekre a szavakra elmosolyodtam, közben pedig jelentős mennyiségű vizet kicsaptam a farkammal, miközben turbófokozatban csóváltam. Ahogy újra Magnus szép szemébe néztem, megláttam, hogy az arca piros. Valami baja van? Azt hiszem, erről dumáltak valamit az intézetben is. Elpirult, ja, tényleg!

Hallottam erről, lehet szégyelli magát, vagy valami nagyon szexit mondhattam. Lehet az tette ezt vele, hogy megdicsértem. Jól mutat az arcán. Talán kellett is, hogy legyen rajta egy kis pír. Istenem, miket gondolok én?! Belezúgtam, lehetséges ez? Ha igen... húha, mást nem tudok mondani. Vajon belém szeretne?

Nem hiszem, ronda vagyok, ő meg tuti a csajokat szereti. Meg akkor is, ha a fiúk jönnének be neki, én fix, hogy nem lennék a potenciális jelöltek listáján. Egy olyan szerencsétlennel, mint én, érthető, miért nem akar randizni senki. A fenébe, tényleg szerelmes lehetek! Nem tudtam, hogy ez ilyen gyorsan történik, azt hittem, idő kell hozzá, de nekem megfelel így is, ha Magnus esetleg úgy dönt, engem választ!

Mert én biztos küzdeni fogok, amennyiben ez a helyzet, csak miből jöhetek rá, na, azt nem tudom. Maximum megkérdezem, milyen érzés, hátha ad némi útmutatást. Fasza, igen, ezt fogom tenni, úgyis segíteni fog, hogy rájöjjek, mégis mi a jó franc folyik itt! Mert az százezer százalék, hogy idáig nem éreztem ilyet, csak a külvilágban sem voltam, ezért lehet csak az újdonság varázsa, amiért végre valaki nem tojik rám magasról.

– Hé, Magnus, kérdezhetek valami fu-furát?

– Persze, mondd csak!

– Milyen érzés a szer-szerelem? Honnan tudja az ember, ha szerelmes?

– Onnan, hogy boldog, és nem tud gondolkodni. Látni akarja azt, akibe beleszeretett, tapintani, vele lenni örökre. Felismerheted arról is, hogy jól érzed magad annak a valakinek a közelében, és valamivel többre vágysz, mint másoknál, sokkal többre.

– Te voltál már szerelmes?

– Igen, voltam, több különböző emberbe is.

– Ez mennyi lányt takar? – kérdeztem szándékosan feltéve ezt a kérdést.

– Lányt? Jaj, nem, a fiúkra bukom!

– Baszki... pedig lemertem volna fogadni, hogy a csajok tetszenek.

– Nem te vagy az első, aki ezt hiszi. De ez van, a fiúk jönnek be.

– Fura, ha azt mondom, hogy nekem is?

– Nem igazán, annyira nem lep meg. Valahogy sejtettem – nevetett fel, minek, azt nem vágtam.

Éppen most jöttem rá, hogy a pasik tudnak tetszeni nekem, erre meg állítja, rájött magától is. Hát fasza, tök feleslegesen beszélek itt!

– Ez csodálatos, mert én az előbb kaptam észbe.

– Ne viccelj már, tényleg?

– Ja, most így vagy öt másodperce.

– Mondjuk ez így elég durva. Legalább most már tudod. Amúgy miből jöttél rá?

– Belőled.

A vallomásom mellé még megrántottam a vállam, hogy ne tűnjön olyan komolynak az egész, aztán mélyebben süllyedtem a vízbe, hátha kevésbé érzem kínosnak a helyzetet. Mivel az tutifix, hogy amúgy nem realizálom ezt az egészet, ha ő most nincs itt, hanem esetleg egy csaj istápol helyette.

– Mint mondtam már, szexi vagy – fecserésztem tovább, hátha oldom vele a hangulatot. – Ebből pedig feltűnt, hogy bejönnek a férfiak.

– Úgy érted, hogy... úgy, hogy én?

– Igen, te. Meg biztosan más is, de most nem látok mást rajtad kívül.

– Ez így kurva hízelgő, remélem, tudsz róla.

– Még csak nem is sejtem. Amúgy, amiket te mondasz, azok ugyanilyenek szoktak lenni. Bőgtem miatta rendesen, ha emlékszel még rá.

– Lehet nekem is azt kéne tennem, nekem sem sokszor mondanak ilyesmit.

– Akkor ezek szerint az emberek a kutatóintézeten kívül is seggfejek. Vagyis többnyire, te rendes alak vagy. Megérdemelnéd, hogy kedveseket mondjanak, nem értem, miért nem teszik.

Mivel Magnus olyan szomorúnak tűnt, megsimogattam a vállát, azonban nem gondoltam bele, hogy összevizezem. Olyan buta vagyok, amiért nem bírok egyszer normálisan viselkedni! Segíteni akarok rajta, de az ilyen baromságaimmal csak rontok az egészen. Inkább gondolkodnom kéne, nem minden hülye, ösztönös gondolatot követnem.

– Sajnálom, akkora idióta vagyok! Mindenhol csak káoszt hagyok magam után! – hajtottam a tenyerembe a fejem, mire én is csupa víz lettem.

– Kérlek, ne kezdj el sírni, semmi rossz nem történt! Segítettél. Hogy lehetne elterelni a figyelmed erről az egészről?

– Mesélj!

– Miről?

– Hát magadról, ki másról?

– De mit, mit meséljek? Nem meséltem már eleget?

– Nem!

– Mivel kezdjem?

– Honnan jöttél, hol laksz, mit keresel egy kunyhóban az erdő közepén, hány éves vagy, van-e valakid, mi a munkád, akármiről!

– Hát jó, akkor mesélek valamit... – egyezett bele kissé bizonytalanul.