Peni szemszöge:

Ti mit gondoltok amikor rátok kacsint a testvéretek? Nos bizonyára nem azt amit én... nekem ez ilyen jelzés féle hogy 'figyi húgi tudod épp egy kiszemeltet viszek a lakásba, ne siess haza, szerizlek' szal ja. Legalább négy órán keresztül nem szándékozom haza menni és megzavarni valamit.

Viszont alig tettem két lépést rögtön beleütköztem valakibe. Persze voltam olyan szerencsés hogy Bakugout fogtam ki. Nos igen nem nagyon örültem neki, talán még féltem is tőle egy picit...

- NEM TUDSZ VIGYÁZNI LIBA?!- Alig fordult meg de már kiabált ennek hatására pedig kicsit összerezdültem mert otthon nem vagyok hozzászokva a hangos zajokhoz.

- Bocsi...- feleltem talán kicsit flegmán, persze nem szándékosan.

- HUUUH?! -Kezdett felháborodni én pedig nem tudtam mit tenni mert haza nem mehetek igy csak hallgattam míg végül újra ő szólalt meg.-a teremben bezzeg nagyon felvágták a nyelved, most meg elvitte a cica? -Gúnyolódott, csak ezt nem vertem nagy dobra.

-Miért nem húztad még haza a beled? -Szólalt meg újra talán egy fokkal szelídebben

-Csak nem szeretnék még haza menni...-Hazudtam, nem is tudom miért. De jó ez így.

-Ch és akkor nekem kell jönni?-Éreztem hogy ki akar készíteni csak hogy én nyugodt személyiség vagyok általában. Nagyon ritka hogy kifakadok vagy ilyesmi.

-Bocsánat, véletlen volt és figyelmetlen voltam. - Ő csak a homlokát ráncolta mintha nem tudna mit kezdeni velem.-És te miért nem vagy még otthon? -kérdeztem témát feltéve hátha normális választ kapok.

-Mi közöd van hozzá?!... Én sem akarok hazamenni.- meglepődtem hogy végül kaptam választ de valamilyen szinten örültem is neki

-Értem...van kedved sétálni?-kérdeztem hátha szerzek magamnak társaságot

-Ch pont veled? Egy ilyen személyiség ingadozó libával?-Á a Midoryás esetre gondol, nem tudom mi történt velem akkor, de az biztos hogy ellenkezik az eredeti viselkedésemmel. Nos kicsit elkalandozhattam mert gondolat menetem Bakugou szakította meg. - Jössz? vagy csak bambulsz ott?! -Kiabált hátra nekem már a suli kapujából mire én gyorsan szedni kezdtem a lábaim. Mikor mellé értem lassítottam és egymás mellett csendben kezdtük róni az utcákat.

Kissé kínos volt a csend amit végül én szakítottam meg.

-És te miért nem akarsz hazamenni?- Dobtam fel egy témát

- Csak mert- Egy ideig hallgatott de folytatta mondatát.- elmondom, ha te is.- erre csak bólintottam

-családi veszek -mondtam rövid hazugságot, neki nem kell tudnia amit nekem.

- Ch, úgy színt- nem értettem nála ezt a folyamatos "ch"-zést de inkább figyelmen kívül hagytam.

- Mi is a neved? -kérdezte kissebb kíváncsisággal a hangjában, á tényleg még az osztálynak sem mutatkoztam be, majd azon is át kell esni.

- Kuroi Pénelopé- mire csak felkacagott

-Kuroi mi? -Bólintottam és kissé oldalra döntöttem fejem jelezve nem értésemet.- Kuroi, Shiroi. hasonlit a nevetek és olyanok vagytok mint jing és yang, teljes ellentétek. Shiroiii -nyújtotta el gondolkozva.-Athen?

- Athéné -Javitottam ki.

- Ja, az... ...túl hosszú a neved. -jelentette ki hirtelen, mire ismét csak megdöntöttem kissé a fejem.

- Mi a beceneved? Peni? -Erre is csak bólintottam. Sokan mondták hogy hallgatag vagyok de nem tehetek róla.

- Neked a teljes neved pedig, Bakugou Katsuki ugye? -A kérdésre egy helyeslő hangot adott ki.- És én téged hogy hívhatlak? -Erre csak vállat vont mire találgatni kezdtem.

- Kacchan? -jutott eszembe hogy Midorya igy nevezte őt.

- Francokat- válaszolt egyből.

- Akkor Katsuki?

- Az olyan mintha járnánk -nézett rám furán hirtelen.

- Talán esetleg... Katsu?- becéztem mire egy pillanatra megállt aztán újra egy síkba került velem

- az jó lesz- Lassan válaszolt, de arca sem feszült, sem kifejezéstelen nem volt, csak, normális. Furcsálltam hogy most nem volt ideges és nem ordibált egész végig mint az osztályban, nyugodt volt és ezzel rám is nyugodt hatást gyakorolt.

Lassan már egy órája sétálgathattunk és csak gondolkoztam mivel üthetnék el még három órát. Csakhogy figyelmetlen voltam és sikeresen felbuktam egy nagyobb kavicsban, el is estem volna, ha a szőke 'herceg' nem kap el. Hirtelen csak a szemébe tudtam nézni és nem mertem még rezdülni sem, de ő sem tett semmit.

A a karjaiban voltam, egy fiú a karjaiban tartott. Mire ezt felfogta az agyam az arcom teljesen pirosba borult, Katsuki ezt észre véve felállított,majd elengedett.

- vigyázhatnál jobban is- kissé morcos hangon vakargatta a tarkóját inkább előre nézve

- Bocsánat, de béna vagyok...- Takargattam vöröslő arcom. majd miután kihevertük,főleg én, az esetet visszafordultunk ami vagy másfél órát vett igénybe, Katsuki kicsivel közelebb lakott igy ő hamarabb haza került mint én. mikor hazaértem egy távozni készülő Aizawa sensei-jel találtam szembe magam az ajtóban, aki igen csak meglepődve nézett rám

- Hát te? -kérdezte

- Én, itt lakom- mondtam ki lassan és kicsit arrébb állva hogy a sensei elférjen.

- Á... értem, nos további szép napot kívánok Kuroi kisasszony- Kisasszony? Bár nem vagyok meglepődve, a sensei távozott én pedig bementem az ajtón.

Becsukva az ajtót azonnal kihirdettem ittlétem.

-Megjötteeeem!- Nyújtottam el az e betűt mire nővérem lesietett a lépcsőn, persze egy szál bugyiban és ingben, és a nyakamba ugrott

-Üdv itthon húgiiiii!-Üdvözölt szokásosan

-De boldog valaki -Jegyeztem meg nővérem újjabb 'nyereséges' napját.

- Hihi -Kuncogott majd miután letettem a cuccom és átöltöztem, a konyhában kezdtem tevékenykedni. Közben nővéremmel beszélgettem. és a kedvenceinket készítettem vacsorára, neki csípős Katsudon-t, magamnak pedig sushi-t macaronnal. Kicsit fura lehet, de imádom az édes dolgokat Nee-san pedig a csípőseket.

Néha úgy érzem mellette egy kisgyerekre kell vigyáznom az ő személyében. Pedig igazából ez fordítva van.

Athéné szemszöge:

Sensei kielégítette az étvágyamat. Egy ideig nem lesz szükségem ilyesmire, legalábbis amíg nem látok meg valami számomra tetszőt. Penike csinált nekem katsudont. nem igazán értem miért teszi boldoggá, hogy iskola után ilyen ételt készít ami sokáig tart. össze is dobhatott volna valamit. Annyira kedves, hogy így figyel arra, hogy rendesen étkezzek. lóbáltam még egy kis ideig a lábamat a pultnál utána egy ötlettől vezérelve felmentem átöltözni és leszóltam Peninek is, hogy öltözzön át, mert sétálni akarok! Még nem is járkáltam ebben a városban. Ideje körbe járni az új területünket. Peni sóhajtozva tett kedvemre fájlalva lábait, miszerint ő már le sétálta a maga útját a mai nap és, hogy mily ó kegyetlen egy diktátor vagyok én. Említettem már, hogy imádom őt? panaszkodik de úgysem hagyna egyedül kóricálni, hogy aztán megbecstelenítsek valami járókelőt, esetleg a másnapi hírekben azt hallja, hogy gyilkosság történt. hahah. viccelek.

Elindultunk megnézni milyen boltok vannak  a  közelben pl szupermárketek hasonlok. Peninek ezek voltak a  fontosabbak. Miközben bementünk az egyik szupermarketbe észre vettük Bakugout, ahogy a hús pultnál válogat. Penike zavartan pislantott felé, majd a másik irányba fordult volna mire megfogtam a grabancát, hogy a szőke dinamit felé vegyük az irányt mire megjelent mellette a pink áradat. Ezt nem hiszem el! Vagyis, de elhiszem. Nem csoda, hogy tetszik a pink monsternek a mi dinamitunk. De, egy pillanatig is elhitte ez a ribanc, hogy esélye lehet AZ ÉN HÚGOMMAL szemben? Persze, gondolom. Biztos lenne, ha a szarvas fekete szemű szörnyek lennének bárkinek is az ideáljai. Ez az élőlény egy ocsmányság. Nem igaz, hogy még senki nem jelezte neki!

- Bakugou, miért nem jössz inkább megenni valamit főzés helyett?- Pink hurrikán beindult!

- Kösz, nem. Szeretek főzni.- Morogta a gránátalma! hmmm Gránátalma..

- Akkor csak valami másra...? 

- Mi másra mennék te ütődött?

- Mást is be lehet kapni nem csak az ennivalót te buta...- MI VAN ?? 

- Oh.. Értem már szeretnéd, ha megbasználak?- Vigyorog öntelten faszfej, akinek tetszik a felvetés! Mellettem Peni a rövid shortom szorongatja feketedő szemekkel. Na bassszzzdd.... Nővérke akcióba lép akkor.

Oda megyek húgommal kézen fogva, hogy megtartsa nyugodtságát.

- Sziasztok, mi újság srácok?- Kérdezem kedves aranyos cukimuki hangon.

-Oh, Athéné-chan! De jó téged látni, hogy hogy Penivel vagytok? Nem is tudtam, hogy barátnők vagytok! 

- Oh, nem nehéz jól kijönni Penivel, hiszen olyan kedves és nagyszerű személyisége van. De Mina -chan szükségem lenne rád valamiben és szeretnélek egy kicsit elhívni hogy... ezt kettesben beszélhessem meg veled... ugye nem gond Mina-Chan?

- Ugyan már Athéné-Chan nagyon boldog vagyok, hogy az én segítségem kéred valamiben nagyon remélem tudok segíteni!

-Ez nagyon boldoggá tesz kérlek menjünk akkor sétálni másfele elég magánjellegű és nem szeretném, ha más hallaná. Szia Dinamit, Szia Penike!- Köszöntem el tőlük mire dinamit nekem akart jönni, de nagy meglepődésemre Penike visszalökte a helyére mire a döbbenettől elfelejtett beszélni a szőke kacsa. kis hápogó. 

Rózsaszín ripacskával már egy parkban voltunk és sötétedett. Tökéletes egy bűntetthez.

A legtöbb bűntény egy elhagyatott parkban éjszaka történik. Nagy klisé, de valóban élhető lehetőség.

kigáncsoltam hirtelen pinky pie-t.

- Áucs, Athéné?... Ez nagyon fájt azt hittem mondani akarsz valamit.

- Így van. Mondani is akarok... Úgy vettem észre tetszik neked szőke dinamit. Ez nekem nem tetszik, tudod a húgomnak is ő tetszik és mivel a húgom lassabb, mint te, aki felkínálja a gusztustalan koca testét egy bolt közepén..

- várj neked van húgod? És te hallottad?... 

- Igen-igen, és a húgomat ott is hagytam hápival. 

- a te húgod Peni?!!!!!?? Hiszen..

- Igen igen tudom tudom. pff mások vagyunk. nem kell a felesleges beszéd oke? inkább arra válaszolj, hogy fej vagy gyomor?

- Mi van?

- A fejedet tépjem le, vagy a gyomrodból a beleidet?

- Te megbolondultál!

- Oké, utálom a dumát mindkettőt megteszem.

És hirtelen belemélyesztettem a földön csücsülő pinkibe a kezemet. kicsit kutakodtam odabent mire megtaláltam a veséjét a máját és a tüdőt.

belegyűrtem ezeket a szájába kicsit rángatózott, mint egy kísérleti béka phfuuj. hahaha.

Ezután kitéptem a szemgolyóit, letéptem a szarvait, megkopasztottam. A mennybeli hatalmammal teremtettem egy tűt és cérnát, majd összevartam a betömött száját és az üreges szemeit. majd az orrlyukait. Apám, egy művész vagyok. Le is fotóztam a telefonommal. majd miután levetkőztettem és azt a mocskos testét meggyaláztam egy homokozó lapáttal és benne hagytam ráhuztam őt egy oszlopra. Érdekes. Belefért egy oszlop is a lapát mellé.... Mocskos ribanc. Hogy a kurva anyjában ilyen tág ez a kis kurva? Azt hiszem ideje lelépni.

Penike már otthon volt, el is meséltem neki mi történt mire annyit mondott, hogy tudta ez lesz. Mindig tudja , hogy mit fogok tenni. Nem semmi egy kistesó.

Ő is elmesélte mi volt miután otthagytam és örülök, hogy megtettem ezt a lépést különben most lehet máshogy alakult volna a kis tesóm szerelmi élete. mondjuk a szobájában való sírással... így most mosolyog és pironkodik magában. ez így helyes. ő az ellentétem.

Peni szemszöge:

Nee-san elhívta Minát megbeszélni vaaalamit, mire gondolkozóba estem, tudtam mire képes de azt sosem tudhatom hogy pontosan mit is tervez.

- Ugyan már Athéné-Chan nagyon boldog vagyok, hogy az én segítségem kéred valamiben nagyon remélem tudok segíteni!.

-Ez nagyon boldoggá tesz kérlek menjünk akkor sétálni másfele elég magánjellegű és nem szeretném, ha más hallaná. Szia Dinamit, Szia Penike!- most komolyan? Penike? szeretem meg minden de Penike?! á hadjuk. Nee-san elköszönése nem nagyon tetszett Katsukinak igy neki akart menni csak hogy én vissza löktem mire meglepődötten nézett rám majd inkább szúrósan méregetni mire csak ártatlanul kezdtem pillázni.

-Ne állj az utamba!- szólt rám mire csak tovább pilláztam cuki fejet vágva néztem rá, hátha nem haragszik meg.

-Miiivan már? megint elvitte a cica nyelved?- húzta fel egyik szemöldökét.

-Nyem -dugtam ki a nyelvem mire csak sóhajtott- szóval te meg Shiroi mi? -kezdett a került témába folytatva az áruból a válogatást mire csak bólintottam.

-Ne barátkozz ezzel a Ribanccal- fordult felém és a szemembe nézett.

- Nem ribanc ! És miért ne ? -Néztem rá szúrósan mivel ilyet mondott a nővéremre.

 - Ugyan te is tudod hogy az. És mert én azt mondtam. -Szólalt meg végül én csak néztem rá. Nem értem mi ez a viselkedés.

-Nem mondhatod meg mit csináljak- vékonyodott el a hangom, nem vagyok hozzá szokva a kiabáláshoz, nem szoktam kiakadni, nem szoktam veszekedni, és nem szoktam másokat megbántani. Nem is akartam soha, de ahhoz sem vagyok hozzá szokva hogy ki sajátitanak.

-Ch akkor csinálj amit akarsz- fordult meg és kassza felé vette az irányt.

Utána menjek? vagy maradjak inkább? esetleg menjek el? végül a gondolkozásból a mellettem elmenő fiú zökkentet ki ugyanis kissé meglökte a vállam a sajátjával. vissza sem nézett de végül követni kezdtem és szó nélkül sétáltam mögötte, egy parkosabb részhez érve felém fordult.

-Meddig akarsz még a nyakamon lógni? - vágta csak úgy flegmán hozzám.

-Én... én... - nem tudtam mit mondani, úgy örültem hogy akár szerezhetek egy barátot, de minek is áltatom magam, sosem lesznek barátaim.

-Te te? -vonta fel a szemöldökét szinte már gúnyosan, én csak le hajtottam a fejem, nem tudtam mit mondhatnék, egyszerűen rám jött a sírhatnék.

-Én... én csak, n-nem akartam egyedül lenni- nem hazudtam, valóban nem szerettem egyedül lenni, persze ha problémáim vannak jól jön az egyedüllét, de én csak nem akartam egyedül lenni. hullajtottam pár könnycseppet, erre csak sóhajtott egyet.

- Ne barátkozz Shiroival, még rossz társaságba a kever- jött közelebb pár lépést.

- Ne mond meg kivel barátkozzak! -néztem a szemébe csak igen nehezen ment a könnyeimtől.

- Mégis miért olyan fontos neked az a Ribanc há? -emelte meg kicsit a hangját, mire ismét csak csöndben maradtam- mindegy, csinálj amit akarsz- fordult meg és el indult- hirtelen be pánikoltam és utána kaptam elkapva a kapucniját mire megtorpant.

-Mert a testvérem... -folytak le a sós könnyek arcomról.

-Huh? -nézett át a válla fölött.

-Igen.... Shiroi Athéné az iker nővérem -láttam a szemében a meglepődöttséget de nem akartam tudni mi történik ezután, így inkább a földet kezdtem pásztázni.

-Azt a kurvaa... várj te most szédítesz?- ráncolta a szemöldökét-

- Nem -kezdett már inkább patakokban folyni a könnyem még mindig a földet bámulva- csak kérlek... kérlek, ne utálj meg -hangom könyörgően visszhangzott a kihalt területen míg csak nem hirtelenkét ujjat éreztem meg az államon ahogy feljebb kényszerít fejemet. Bakugou már teljesen felém fordulva hajolt kicsit lejeb és közelebb hozzám hogy szemeink egy , magasságban legyenek.

-Mégis mit hadoválsz itt össze vissza? mégis miért kéne utáljalak? -nézett komolyan a szemembe, mire csak értetlenül pislogtam- nem foglak megutálni, hiszen barátok vagyunk, vagy nem? -mosolyodott el egyik kezét a fejemre téve.

Így történt hogy Bakugou Katsuki lett az első igazi barátom, aki sok galibát okozott az életemben. De abban a pillanatban, olyan boldog voltam mint még soha.

-másnap-

Tegnap otthon el meséltem mindent a nővéremnek, és hát ő is nekem, mit ne mondjak számítottam rá hogy ez lesz, de mi közben én a reggeliket csináltam addig Nee-san a Tv csatornákat váltogatta és megállt a híradónál,

-Tegnap éjjel brutális és beteges gyilkosság történt- kezdtek bele mire ki köptem az éppen fogyasztott kakaót... na ezt hogy fogjuk megoldani? sóhajtottam, hát, csak természetesen, volt már rosszabb is nem?- Ezekkel a gondolatokkal végeztük el reggeli rutinunk és már indultunk is a U.A-be.