1996. június

Egy fekete terepjáró két motorral a platóján észak irányába siet az éjszaka leple alatt - menekülnek. A kocsiban két harmincas éveikben járó férfi ül; nem beszélnek, de a rádióban a There's a light that never goes out című The Smith dal szól. Az anyósülésen ülő tejfölszőke férfiú a mellette ülőre tekint. Hosszasan elgondolkozik, hogy kimondja - e a nyelve hegyén táncoló szavakat, vagy inkább hagyja meg a köztük lévő csöndet.

Végül, egy kis idő múlva az első opció mellett dönt, és így szól:

- Már kezdem érteni, miért szereted ezt a dalt - a hangja halk, és gyöngéd. Halvány mosoly jelenik meg az arcán. -  Emlékszem egyszer azt mondtad, hogy képes vagy vele azonosulni. De mondd csak, most is így gondolod? - a kérdés enyhén szidalmazó egy csöppnyi reménnyel fűszerezve, amolyan keserédes keverék. A kérdezett meglepődik, majd társa felé fordul. Pár perc után alig hallhatóan felel:

- Igen. Most mindennél jobban így gondolom - de a szavak épp, hogy elhagyja a száját, egy tíz tonnás teherautó eléjük terem a semmiből. Mint két csillag, úgy csattan egymásnak a két jármű.

A teherautó vezetője egy idős ősz hajú bácsi. Rögtön életét veszti. Pont úgy, mint a terepjáróban ülők. 

Már a hideg talajon fekszenek egymás kezét fogva, hűvös orcáikon szomorú mosoly. 

Ui. : hallgassátok meg a dalt!