Visszatértem! Nem sokáig... A lényeg hogy jött egy ihlet és nem hagyhattam kárba vészni. Másik hírem, hogy innentől Aida szemszögéből írok minden részt. Köszönöm az olvasásokat és a kommenteket!

***

Az ebédlő ajtajában álltam. Igaz, megígértem magamnak, hogy megkeresem Jacket még ebéd előtt, de nem találtam sehol. Szóval mikor delet ütött az óra, az ebédlőbe siettem, persze nem egyedül, mert akkor sosem találom meg ezt a "szent" helyet. Smile segített eljutni a célomhoz. Meglepően kedves volt velem, pedig azt hittem, hogy Jeff miatt ő is utálni fog. 

Az ebédlőben már mindenki leült az asztal köré, kivéve engem és Jacket, meg ugye Smilet hiszen ő mégis csak egy kutya, akármilyen különleges is. Valamiért Masky sem volt a helyén, de arra most nem igazán figyeltem. Toby az asztal túlsó végéről integetni kezdett amikor beléptem a szobába és intett, hogy mellé üljek. 

– Helló, szobatárs! – Üdvözöltem Tobyt, mikor leültem.
– Helló! – rámmosolygott. – Hallottam mi volt Jackel... Sajnálom. 
– Nem a te hibád, úgyhogy ne... Az egész az én idiótaságom miatt történt, szóval nekem kell helyrehoznom. Erről jut eszembe, nem láttad EJ-t odakint? Teljesen eltűnt és itthon biztos nincs. 
– Ömmm, nem. Nem láttam mióta hazajöttem. Lehet lement a városba. Reggelre tuti hazajön.
– Akkor majd reggel beszélek vele. Ha találkoznál vele...
– Szólok neki – Toby bólintott.
  A konyha felőli ajtó hirtelen kivágódott és Masky lépett be, tányérokat egyensúlyozva a karjain és a fején.
– Utat, vagy nem eszünk! – Mindenki azonnal pakolni kezdett az asztalon hogy könnyebb legyen lerakni az ételt. Amikor Masky odalépett valakihez, az illető óvatosan levett egy adagot és hagyta hogy barátja tovább léphessen.
– Ilyenkor irigylem Slender-t – motyogta Masky az orra alatt, miközben végigjárta az asztalt és ő maga is helyet foglalt végre. – Na gyerekek, akkor jó étvágyat mindenkinek! – A ház lakói egyszerre kívántak jó étvágyat, aztán nekifogtak az evésnek.
  Mindenki jóízűen ette az ebédjét, ami ma rántott hús volt petrezselymes krumplival és barack befőttel. Utóbbi választható volt. Miután jóllaktunk, megköszöntük Masky-nak a fáradozását, majd mind mentünk a dolgunkra. Én a szobámba mentem és rendezkedtem még egy kicsit, aztán leültem az ágyamra, amit aznap beráncigáltak a fiúk. Kényelmes, rugós ágy volt ez. Nem egy franciaágy, de nem is volt szűkös sem. Frissen mosott, csíkos huzat volt a párnán és a takarón, így élvezet volt belefeküdni. Épp a plafont bámultam, amikor egy papír repülő landolt mellettem. Az ablakhoz szaladtam, de egyetlen lelket sem láttam odakinn. Visszaléptem a repülőhöz és kihajtogattam. A belsejére egy levelet irtak, nekem címezve.

Kedves Aida!

Hallottam hogy nemrég költöztél Slender-ékhez. Ezzel igazán kíváncsivá tettél, ezért szeretnélek jobban is megismerni. Tehát ha lenne kedved, holnap találkozhatnánk a közeli tisztáson. Smile biztosan tudja az utat, csak meg kell kérned, hogy vezessen oda.
Ígérem, mindenféle hátsó szándék nélkül kérem ezt a találkát és ha el akarsz menni, nem állok az utadba!

***

Rendben, ez rövid. Tudom. Megpróbálok megint belerázódni ebbe a történetbe, javítgatni legalább a helyesírási hibákat a részekben. Szóval csámcsogjatok addig ezen a kis lapos közjátékon.