Transylvania szemszöge

- El sem hiszem hogy ennyire sikeres volt a bemutatkozásunk! - lepődött meg még utólag is nővérem. - Ha Szilveszterről maradt volna még pálinkám, most azzal koccintanék mindenkivel, Lithuaniával még ötször is! Na persze ha már addigra nem hibáznám el, egy szemem van és az is el tud mosódni öt kupicára.
- Mintha már most egy részeges fuvallat menne át rajtad ha ezt őszintén megmondhatom. - nevetett mellette Poland.
- Csak ritkán lehet engem ilyenfajta elégedettséggel látni. - vonta meg a vállát erre Hun.
- A mai nap valóban jobban volt tűrhető mint vártam, csakis egy szár zellert láttam és a legjobb ebben hogy nem is rajtam csattant! - jelentette ki Slovakia az ágyába beledörgőlve magát kényelmesbe.
- Lehet is nektek három tippetek hogy ki is volt az a szerencsétlen akin mégiscsak csattant. - sóhajtott Czech a takaróját rázva félig átázott hiányos öltözettel, mivel ő ki is használta hogy itt melegvizes zuhanyt lehet venni bármelyik napszakban.

Nem is csak ő használta ki ezt az alkalmat, Romania nyirkos hajából átvette az állagot az én bő pulóverem háta is. Kicsit zavart azért abban hogy jegyzeteljek ha ezután minden apró fuvallatra kiráz a hideg a bőrömből, így inkább már csakis azon voltam hogy lepihenjek és ne érezzem meg amíg át nem szárad teljesen. Azonban a fából liternyi méz csak a csodaszarvas irányából volt, ebben is az esti duma akadályozott meg.

Talán Romania nyugtató és száraz simogatásai voltak egy hideg kézben amik még erre bíztattak, viszont ez nem tudná mindenkinek a zsivaját csitítani.

- ...Figyeljetek, tudom jól hogy ez a nap sikeres volt nektek, de a legtöbben ilyenkor már aludnának a szomszédos szobákban, vagy ti nem gondoljátok így? Eddig nincs vélemény rólunk, mi fogjuk felépíteni a következőkben, szóval lehetne hogy esetleg csak susmogás legyen a legfeljebbi hangerő? - állítottam meg mindenkit feltett karral figyelmet növelve.
- Valós lehet ez, az hogy nem vagyunk ellenség, nem jelenti hogy mindent elnéznek. - gubózódott be Czech Republic a takarójába a saját sarkában.
- Igen-igen, a következőkben is jobb lenne ha... Inkább másról lennék ismert. - helyeselte csak Slovakia elfeküdve az ágyában. - Hát akkor... Még annyit hogy kellemes éjszakát kívánok mindenkinek a továbbiakban...!

- Ezt aztán elintézted... - pilantott rám Hungary.
- Annyi biztos hogy valóban nem akarjuk hogy rosszabb legyen a reputációnk itt, és hogy ez lehet nem növelne, de le nem csökkenne. - dörgölte a szemét Czech. - És az is biztos hogy aludnunk is szükséges. Mégis csak a hajnalokban kelltünk...

- Ro'... Te is elaludtál... - rázogattam Romania vállát.
- Hamarabb is ébredt fel a legtöbbünknél... - tette hozzá Hungary, majd mellette Polandra mutatott. - Nézd csak, ő viszont a fél társasággal együtt ébred és máris lebukott az ágyra...
- Ajánlom is hogy pihenj te is le. - válaszoltam erre.
- Rendben, rendben, tőlem aztán sunyiban le is önthetsz az éjjel. - feküdt be az ágyába. - Mondanám hogy jó éjszakát, csak hogy nem tudom hogyan lenne jó az éjszakád a padlón, tudod...

- Értelek Magyar, neked azért jó éjszakát kívánok. - mosolyogtam. Lehet kicsit összekaptunk még ősz elején, és lehet ez érződik is, de mégis ugyanannyinak tartjuk egymást mint eddig és ezelőtt...

Romania szemszöge

Wallachia, húgom sarjának egyetlen gyermeke, vidd ki magad ebből a helyből azzal akiről úgy gondolod hogy megsegíthet rajtad, vagy mind áldozatok lehettek ezen ahol most ti mind a tizeneggyen fekszetek!
 
Csakis erre a mondatra emlékszem attól hogy felriadtam álmomból. Ez a hang szintén más volt, nem a legutóbbi és nem a legelső, hanem egy mély vadállatra emlékeztető női hang volt. Nem is mertem ellene tenni természetesen amit mondott, mégis hezitáltam egy nyugtató lélegzetvételre, majd mellettem kezdtem Transylvaniára nézni.
Ha valaki segítene nekem, ő biztosra tudna, igaz... A hangja egészen hasonlít is rá, karcos, nőies és elszánt mind a kettő. Talán éppen csak nem ismerhette az ő nevét, és ezért nevezte őt ezen a néven.

- Ardeal? Ardeal, ébredj fel. - szólongattam a vállát megrázva.
Erre a kérésemre egy halk nyögés hatott válaszként, és egy fordulása az én irányomba. Csak annyira nyitotta ki a szemét hogy megismerjen, majd csak bágyadtan bámult a plafonra. Első gondolatomban pánikolni kezdtem erre, de aztán észrevettem hogy fejlámpa van mellette jegyzetekkel. Valós lenne ha Transyl' éjszaka ideje alatt kihasználta az időt hogy kutasson, és nem éppen a halálán van.
- Na várj csak, aludj nyugodtan, majd intézem én. - határoztam el magamban ez mindet. Térdhajlatát a karomba kaptam a másikban a vállát, neki az ottani apró holmijait meg a markába szorítottam előlegesen is.
Nem éreztem hogy sietnem kellene. Így kettesben végigsétáltam vele a folyosón, át az épület elejébe, át a lakó autóba.
A lakóautóban ezalatt már keringett egy alig érezhető dögszag Vezlaniáról, mivel valószínűleg napközben melegedik az időjárás már és megrontja a tartósítását. Nem mintha zavarta volna akkor ott Transylvaniát, ő most már a karjaimban szuszogott tovább. Leültem az egyik távolabbi fekvőhelyre vele, és az ablakon át figyeltem felette. Akkor ott talán már csakis az volt nekem kihívás hogy nehogy én is lecsukjam a szemhéjaimat.

Húszat ott felejtettem, csak remélni tudom hogy azzal sem történik semmi ami rávezethet bárkinek bármire... Igazából őszintén nem tudom miért volt ez szükséges, velem akarnának valamit tenni, vagy csak engem szólított fel a személy... Nem tudom, de szerintem érdemes figyelni a szobánk ablakát.

Percek utát hogy megtelepedtünk, villany gyúlt a szobánkban, de senki árnyékát nem tudtam látni. Vagy nem ébredtek fel, vagy még fekszenek, vagy valaki más jött be hozzájuk, ezt csakis további figyeléssel lehetne tudni.

Lehet úgy még ötven percig égett a villany, és valahonnan egy hangos csattanást is lehetett hallani a vége fele, az épületen belül. Majd a villany ismét leoldódott. Ekkor körübelül lehetett hajnali fél négy, ilyenkor kezdett meg az ég kivilágosodni lassan.
Nem akartam ezekbe belenyugodni és aludni. Ha Transylvania ébren lenne, talán merném. De ebben benne lehet az is hogy valamit elvittek tőlünk. Vagy engem akarnak most...

Két hosszú óra után senki sem jött ki a lakóautóba értem, így nagynehezen aludni készültem. Igyekeztem eltenni a gondolatot hogy keresnek, és csak figyeltem a környezetet... Az utcai fények távolabb a főbb utcáknál már elkezdtek lekapcsolódni a világosodástól, Transylvania pedig még mindig ugyanúgy a térdeimen édeseket álmodhatott.
Meglehet hogy már nem kell semmitől sem tartanom...

985 szó.

...Na jó, igyekszem még írni a héten, habár Péntek reggel van...
Együtt publikálom majd ha a héten meglesz a következő-
Heh, nem sikerült-

A Nyeh, legyen veled!