Romania szemszöge

- Itt ezen a héten már szenteste is lesz! - lépett be az autóba Slovakia talpából derekáig érő hóréteggel magán.
  - Csaknem ekkora hó esett le? - jött rá a nemvárt válasz Czech Republic szájából.
- Dehogyan is! Csak kiélveztem hogy legalább foltos Karácsonyunk lesz! - vonogatta a vállát még lerázva magát. - De látom ti még erre aludtok.

- Hajnali hét óra van. - emelkedett fel Germany.
- Az annyira nem is vészes. - állt Slovakia pártjára Czech.

- Hát ez meg itt? - pillantott fel a bejárati ajtóból át a mi „szobánk” ajtajába át Slo'.
- Fésülködök. - magyarázta ki Poland az ajtó felett lógó hajtincseket, majd folytatta a matatását a dolgai között. - Gondolom ti sem akarjátok hogy én a földre szórjam a hajamat.

- Annyira megnéznék tőled egy Aranyhaj és a Nagy Gubanc crossovert. Vagy tudod mit, meg is írom. Vegyed mint egy ajándék holnap után szentestére! - jegyezte ezt meg Slovakia közénk dobva magát, majd a jegyzeteit megragadva, kidugott nyelvvel írni kezdett valamit.

- Hogy-hogy mellette állsz, Czech? - tértem vissza az eredeti témához.
- Hogy-hogy én állok, hiszen én küldtem ki! - rikkantotta. - Forralni vizet, ezért küldtem. Nagy reményeim vannak hogy meg is tette.
- Én? Még szép hogy, az egyetlen megmaradt lábosban, egy kicsit hűtöm a hidegben még! Nem akarom hogy más itt leforrázza magát! - tette ezeket még hozzá Slovakia.

- Ezt hogyan vegyük- - kérdezte erre Hun rögtönözve, formázni ezt kérdésre már nem igazán tudta Poland hatalmas kiterítő tollazata miatt.
- ...Bocsánat. - tette ezt hozzá Poland.

- Úgy vegyétek hogy az ünnepekre illene mosakodni azért. - tisztázta ezt le Czech. - Nem vagyok én itt semmiféle rajongója semmiféle fanfikció katulikus mia[^^"]szom kereszténységnek, de az ünnep ünnep egyszer nekem is, és igényesen szeretnék holtrészeg lenni még sziveszterkor is.

- És ezt mi hol intézzük el, mármint, nekünk igaz van egy zuhanyzónk, de ott a víz szintúgy a szenyvíztartájba megy! Meg én, hogy intézzek ilyet el, ha egyszer semmihez sem tudok nyúlni? - panaszkodott Austria.
- A te problémádat megoldhatjuk, lecsurgatunk ruhástul majd úgy a szárítóra. Hanem a szenyvíz ténylegesen bajos.
- A tűz a csatorna bejáratánál van éppen, a víz nem fog odafagyni egy ideig ha az átforrósodik tőle. Legalábbis remélem ez megfelel neki. A víz is ami kijönne rajta az  meleg lesz, ha minden jól megy, nem fog odafagyni még ha csövünk csincsen hogy ezt elvezessük. - magyarázta el a teljes gondolatmenetét, majd rögtön ki is állt elénk. - Na hát akkor valaki jelentkezne?

Czech komolyan kitervelt minden részletet, a legnagyobb baromságot is megoldotta. Két személynek kellett a nyílás oldalánál lennie és egy ruhával letörölnie minden adott alkalommal hogy valaki lemosdott, így egy papírlap rétegével megeggyező jég sem maradhat. Örömmel áldoztam be az én saját pulóveremet erre, azt amit még tavaly kaptam ilyentájt Americától.

A két személy én és Transylvania lettünk, mivel idő szükében a vége felé mi ketten mernénk egyszerre is fürdeni. A tűzhelyet eközben arrébb kellett rakni hogy azt ne oltsa el a kiömlő víz. Nem volt túl sok egy személyre, az is lehetett úgy két liter és két deci, nem is biztos hogy mind kifolyt volna az egészből, mégis azért gondoltuk hogy a lakóautókban azért ezt fagybiztossá teszik.

Na hát az első aki megfürdött az Austria volt, Hungary nyakkonöntötte ruhástúl. Ez még úgy valahogy elment viharosan az összes víz loccsanására, viszont magával vitte az előző tulajok megmaradt maradékát. Szerencsére Czech ezekre is gondolt, így ezért is változtattunk helyet, hogy később ne érezzünk vagy lássunk semmit a saját legálisan letelepedett helyünkön.

- Hét perce ennek és sikerült az életemet hatvanhetedszerre is megutálni. - jegyeztem meg a tűz mellett, amit szerencsére nem mosott el a víz meg minden egyéb hordaléka.
- Nos hát most nincs semmi amivel meggyilkolhatod magadat, és hasznos feladatot tennél ha nem ezen filozofálnál. - jelentette ki ezt Transylvania rólam ahogy áttörölte a nyílást.

- Hát a forralt víz? - jött ki Slovakia.
- Ott van, már gőzölgött, most olyan ihatóan forró állapotban lehet az ott. - mutattam a hátam mögé a lábasban lévő vízre.
- Köszönöm! - ragadta meg a füleit Slo', majd úgy ismét otthagyott minket.
- Nahát, így aztán a karácsonyi hangulatomat is lassan meggyilkolom! - nevettem fel. - Legalább kérlek Ardeal, tudsz valami jót is mondani felém erre a napra hogy azért felviduljak?

- Mifélére gondolsz? - fordult hátra felém.
- Valami olyanra ami felvidít, vagy amiért boldogabban segítenék, érted ezt, ugye? Te mindent megértessz! - fejtettem ezt jobban ki.

- ...Akkor... Örülj hogy én itt vagyok melletted. Ágyban és zuhany alatt is. - mosolygott felém.
- ...Köszönöm, lehet erre még szükségem lesz ma. - álltam fel a tűz mellől nyújtózkodva. - Valahogyan úgy sejtettem hogy ezt fogod majd értem mondani.

- Aha, szóval a te barmodnak nézel engem? - nevetett fel. - Ezt kapod csak, te, te velemhősködő!
- Dehogyan is, jó vagy te is! De hát hova veszett a régebbi Transylvania? - kérdeztem még úgy megtartani ezt a vonalat. - Régebben egy ilyen gondolat után elváltozna a bőröm vörösből kékes-zöldes-lilára nagy foltokban!

- Már én nem Transylvania vagyok. Hiszen te is mondtad, az én nevem Ardeal! - vette át Slovakiától a lábast.

- Nocsak, miféle dráma folyik itt? - vigyorgott Slovakia azzal a megszokott mosolyával, amivel minden érzését elmondhatja.
- Maradj veszteg, nincsen semmi érdekes! - válaszolt neki szórakozottan Ardeal. - Csupán változtunk mind a ketten! Mikor én megismertem, még Wallachia volt bezzeg, igaz Romania?
- Igaz-igaz. - bólogattam. - De úgy tudom, Slovakia is ezen a néven ismert meg.
- Úgy érted hogy anno? Anno te nekem az a srác voltál aki faragott nekünk egy fatönkből hármas széket, amit ezek után már hatan használtunk! - ment ismét vissza a lakóautóban.

- ...Igazad van mindenben. - tettem hozzá még a vállamat vonogatva. - Valóban megváltoztunk. Hatalmas változáson megyünk keresztül amíg megismerjük magunkat és egymást, mert most éljük az elmaradt tinédzserkorunkat.
- Nem mindig is ezt tettük? Változunk mint személyiségben... - sóhajtott fel. - ...És mint nevekkel, Rares...

913 szó.

Rövidebb rész lett ez is, mivel szenteste napján írom ezt meg, és igyekszek karácsonyi részt is készíteni.
Ünnepek után pedig ismét jöhetnek a történések!-

A Nyeh legyen veled!