Romania szemszöge

- Nos ez... Igazán szép. - jegyeztem meg szétnézve a szobánkon.
- Romania! - rohant máris hozzám Italy teljes erővel az ágyáról legurulva előttem a földön elkenődve. - Azt hittem már valami baj történt veletek, hogy az autótok körmökön és szögeken landolt, vagy koccantatok...

- Nos igen, Italy úgy pityergett utánad mint aki az gyarmatát hagyta volna el! - köszöntött a maga módján Portugal. - Bezzeg én mondtam hogy könnyű itt eltévelyedni, hacsak nem elkalandozni Közép-Európa valós csodálatos részein.
- Nem csodálnám ha megint szétnéznél a városban. - tette hozzá Spain. - Sosem láthattad a saját otthonodról Közép-Európát ha nem kerestél volna rá egy böngészőben, élőben meg legfeljebb egy- lassan két éve tehetted volna meg.
- Na igen, az is közrejátszhat ebben. - vallotta be Portugal.
- Ez mind szép és jó, de Italy, valójában nem pont velünk jöttél? - furcsáltam.
- Nos, de. - kezdett magyarázni. - Csak mikor egyszer egy éjjel elaludtunk úgy kétharmad úton, én kigurultam egy árokba, és mikor felébredtem már el is mentetek mindannyian, szóval megvártam az ázsiaikat hozó buszt és azzal jutottam ide!
- Nem lehetett volna kevesebbet várni ha visszafordítassz minket, tudod... Telefonhívással. - említettem meg ezt az opciót. - Különben meg az hogy minek aggódtál miattunk mikor te nagyobb problémába ütköztél mint mi bármelyik másik autóval?
 
- Túl sokat kérdezel Rares, hosszút utaztatok mind a ketten, ki kellene ezt inkább pihenned. - paskolta meg a vállaimat Spain.
 

  - Pontosan! Egyébként is már délután hét van! - fogott meg a lábaimnál és a hátamnál Portugal behajítva az ágyamba. Most mit ne mondjak erre...

- Hékás, valamiről kimaradtunk mi még srácok, vagy miért vagytok ennyire zizik? - próbáltam megérdeklődni mindezt.
- Ezt a szóvilágot meg kitől tanultad? - kérdezett vissza Spain, és kérdését csupán az ajtón hallatszódó kopogás állította meg.

- Ki az? - kiáltottam oda kifele.
- Én. - hangból ítélve valamelyik iker lehet, az ajtó viszont tompítja.
- Gyere csak, rontani más tud a mostani helyzetemen. - sóhajtottam.
- Szóval én vagyok. - nyitotta ki az ajtót Hun szétnézve rajtunk. - ...Valamiről mindannyian lemaradtunk?

- Ez volt az én kérdésem is! - vágtam rá. - Ennyire azért furcsák talán Italy lehetett volna úgy személyiségben.

- Oh, talán így visszagondolva... Láttátok azt a személyt a nyár közepén? - kezdte Spain.
- Olyan kedves és jószívű mint senki más nem volt velem... - folytatta Portugal.
- És most ő lesz a politikát ismétlő tanárunk! Nagyon kedves hogy átveszi Europe helyét ott. Nagyon. Kedves. - emelte ki Italy  maga puha személyiségével.
- Ne mondjátok... Becenevet is kaptatok tőle...? - kissé megrémültem az igazat megvallva.

- Tényleg, adott valóban nevet nekünk! - Italy csak még élénkebb lett erre. - Olyat pontosabban hogy "Csííí...?
- Lla... - folytatta volna Portugal ha Hungary nem teszi meg előtte.
- „Csillagaim”? - válaszolt Hun kellő ridegséggel erre.

- Hát, nem egészen ez... - javította ki őt Italy, viszont annyi időt se hagyott nyugodni kettőnknek hogy folytassa újból: - Általában egyesével mondja mint „Csillagom”!

Erre a mondatra csupán csak némán tudtam a szívemet lesüllyedve érezni, míg Hungary már a csuklómat megragadva suhant már ki velem.

- Na már kezdtünk gondolkodni hogy ebből is késel! - korholta Hunt Slovakia le egy pillanatra mikor Hungary megjelent velem, elrabolva.

- Hát a nemlétező anyád fog ilyenkor késni, Eurasia már negyedszerre is a vérünket akarja! - kiáltotta le őt Hun.
- Sejthettük, legutóbb mikor ott láttuk az oktatás végén nem puszit vártam tőle el szeptemberben. - vonta meg a vállát Czech, de ez nem egyszerű kis ártatlan vállvonás volt. Komoly, férfias vállvonás, mint ahogyan lehet látni néhány nyomozós filmben. Ezeken kívül lerakott még egy kártyát a szőnyegre Slo' és Japan előtt.

- Visszagondolva... - álltam fel a földről. - Miért is küldtétek Hunt értem?
- Nem érted küldtük... Csaaak egy apró pici kérdésre... - finomított rajta Slovakia. - ...Na jó, azért küldtük Hunt hogy megformálja a véleményed arról a kérdésről hogy fogadjuk-e el Philipphines meghívását, mert szerintünk ez kell a népnek most.

- És ahogy látom sikerült is... - hunyorított rám Poland feldühödve. Gyorsan levágtam hogy a csuklómra gondol amit Hun még mindig fegyverként markolt meg, de mielőtt lerázhattam volna Hungary cselekedett előbb és lerántotta az ő kezét és előrelépett.

- ...Szóval Ro', elfogadjuk? - pillantott kérdően vissza felém fordulva.
- Heh, nem hangzik biztonságosnak... - nevettem idegesen.
- Csak pillants rá a meghívóra amit ide küldött be nekünk a Finnugor szobába. - jött hozzám Transylvania kinyújtva a kezét, hagyva egy tekercset kinyílni benne. Amint kinyílt, a végéből csillámport szórt félméteres körzetben amitől már kedvem se lett elolvasni igazán.

- Tömören azt fogalmazza hogy menjünk el a hely új reggelizőjében fél órával később mikor nyit. Eddig állítólag nem használták ki ezt, és ezt saját szemszögből mondhatjuk. - kegyelmezett meg nekem Slovakia azzal hogy mellémállt és még gyorsan végigfutotta a szemével. - A személyes szemszögünk meg Lithuania aki eddig titkolta hogy megengedtek neki ilyet. Apropó, csaknem enyém a legtöbb makitekercses kártya?

- Nos igen, nem hittem hogy nagyon akarnátok úgy megnézni... Vagy kipróbálni... Tekintve hogy pénzbe kerül, és tudjátok a többit. - magyarázta Lithuania.
- Nekünk sincsen ingyenes kegyelem? - üllt vissza Slo'.
- ...Sajnálom. - mosolygott Lithuania idegességében. - De a pénzt nem is magamra szeretném...

- Hanem...? - érdeklődött Hun.
- ...Esetleges evakuálásra. - fejeztem be a mondatot, mire mindenki elcsendesült. Tudtam ebből hogy végigakarnak hallgatni ebben az esetben.
- ...Nézzétek, ha maradunk, előbb-utóbb minket is elnyel. Lehet hogy ezeket azokkal a múltbéli árnyékainkkal éri el, lehet magától de... De nem maradhatunk talán. De döntsön akkor ez a meghívás, hátha többet tudunk. - határoztam el a válaszomat.
- Jobbat nem gondoltam volna. - nyomott le hangosan egy kártyát Czech. - Ebből okosabbak lehetünk hogy mi van Philipphines hátterében.

- Fenébe, Czech kapja a hat pontot és én a levontat! - kiáltott fel Slo' a játékukból. - ...Japan, neked mennyi pudingod van?
- Csupán kettő van. Épp elég hogy felesleges legyen. - válaszolt nyugodtan erre Japan.
- Ez esetben ahogy számolom Japan nyerte ezt a játékot, én vagyok a dobogós második, és Slo' az utolsó. - vett elő egy gyűrött papírt Czech számolva. - Csak szerencséje volt hogy wasabihoz polipos nigiris kártyát kapott mindig... Mindegy is, szóval a pontosabb idő a híváshoz ma délután fél négykor lesz, igaz?
- Igaz. - kereste ki Transylvania a meghívóból.
- Az akkor még egy és egy háromnegyed óra. - tisztázta Germany.
- Nem is baj, kellemes itt lenni. - mosolyogtam. - Amíg csak lehetünk, csak maradjunk itt semmi izgalommal...

965 szó.

Eh, mikor végre enged írni mennyire késő... Kai szeretne szakítani de most nem is szól hozzám, így könnyebb nekem írnom az elszántságommal hogy találkozzak vele és átbeszéljük-

Nagyjából most megmutattam már hogy mik lesznek itt, lehet még holnap kettő vagy három rész lesz pótlásnak ha nem romlik el ismét a billentyűzet-

A Nyeh legyen veled!