Prussia szemszöge

- Szóval akkor... Biztosra veszed hogy így kellene döntened? - gondoltam át az ő menetét. - Mást nem jelölnél meg?
- Más aki megérdemelné hogy tőrtulaj legyen csakis te lehetnél, viszont nincs ahhoz elég kedvelőd hogy ennek bárki örülne. Úgy érzem hogy az evakuált közvetítő társunk lenne a hely átvételéhez a legjobb. - határozott Slovenia. - Te nem gondolod talán?
- ...De, még szép. Ismerem őt, kuzinom ő is, csak úgy mint aki hívja őket, Latvia. Hanem, nem gondolod hogy távollétben túl nehéz lehetne irányítani a fél világot akár egy hónapig eltartva? - éreztettem vele a bökkenőt mindebben.

Szép lenne igazán, más utód valóban nem lehet nagyon senki. De hát csakis azért gyűltünk össze ketten hogy kinézzünk valakit magunknak aki nem csak hogy jelen van, hanem szintúgy meg is megérdemelné.

Nézve így a kanapé kezd kellemetlenül kemény lenni, mivel nincs senki más aki megérdemelné annyira érvényesen, és olyanok lennének mind mint az első tőrtulaj volt. Őt viszont nem is választották, adott volt a sors, azonban utódnak már szánalmasabb lett volna.

- ...Latvia üzente nekünk mindazt amit az előző hónapban átéltek és átkutattak. - tért át egy másik témára inkább. - Azt tudjuk hogy balesetük volt, legtöbbjüknek már kutya baja, viszont ő járta meg a legrosszabbul. Mégis ő képes volt a leghamarabb ezt jelezni nekünk... Támogattuk őket akkor egy összekapart kis összeggel, és azóta azt kérték hogy figyeljük meg Eurasia minden mozdulatát, és ha észreveszünk bármiféle apró gyanús rezzenést vagy tárgyat rajta, jelezzük vissza mindezt. Mi csak annyit tudtunk szólni hogy a meggyőzött lényekre figyeljenek oda. Van más amit tudniuk kellene? A helyzetünk, vagy...

- Eh, nem, nem szükséges. Eurasia nálam már mindig gyanús marad, a helyzetről meg nem is lenne jobb beszélni. - legyintettem erre. - ...Tudtommal az egyikük nem távozott?
- Igaz, a kis nép. - merengett Sloveniának jobban fel mint saját magamnak.
- Hogy is volt, ki is ő? - érdeklődtem az eset felemlítése jelenében.
- ...Az az egy, aki a reggelizőnek egyszer beöltözött. Az európaikat többet nem igazán tudnak róla. - világosított fel engem.
- Rendben, így már dereng. Akinek egészen olyan fehérbe átmenetes hajzata volt mint saját magamnak... - jegyeztem meg. - Hanem hogy van Latvia?

- Remekül élnek, a reggelizőbe sokan látogatnak, és nem is csökken mindez a létszám. Nem csak irigységből mondják azt hogy a háborús helyzetből valakik megélnek. - Slovenia remek tőrtulaj volt eddig, ha kérdeznek tőle, képes igazán beszélni, de a saját szájából nem igazán beszél monológhoz. A tőrt megváltoztatta apró vonásaiban, de mivel ezt nem jelentette ki, csak néhány ügyes szemtanú látja meg, nem tesz ez nagy gyűlöletet, és Serbia másolását is halasztja ezzel.

Slovenia utódját megkeresni szintén nehéz lesz, de értem én hogy miért gondolja Lithuaniát a legmegfelőbbnek. Lithuania ki is meri ereszteni amit gondol, de attól ahogyan csak beszélni tud, senkinek nem esik semmi bántódása. Ért a legtöbbhöz amit országoknak tudnia kell, hiszen nem is véletlenül választották ki a fővárosát az új oktatásra. Ha meg mérges is lenne, egy árvát sem bántaná meg ha véletlenül az anyját szidná le, jól tudna még toborozni ha még gond lenne ebből. Serbia most a hírek szerint Eurasiától akar bizalmat, ezellen Lithuania lenne az egyik aki tehetne bármit is.
Felülírhatná a tőrt a sajátjával, talán békésebb kört is alkothatna közöttünk hamarabb.

Dehát hogy tehetnénk meg őt, ha még merni sem tudná azt hogy ilyet elfogadjon, másik meg, nem tudjuk idehozatni. Nem lenne tisztességes akarata ellenére is hatalmassá tenni, és ezt Slovenia is jól tudja. Ő maga csakis azért lett hogy az ötödik tőrtulaj után térjen vissza a világ bizalma a balkáni testvéreibe.

- ...Talán azt mégis megmondhatnád neki hogy a választottad hogy gondolna erre. - válaszoltam nagysokára a kérdésére.
- Ezt megmondhatnánk, de tennének valamit vele? - vonogatta a vállát.
- Kitudja, talán spórolásból megszállhatnának itt nálunk egy időre. Nem igazán tudhatjuk mi jönne ki ebből, végülis tízen mást gondolhatnának mint egy személy. - bíztattam. - Mint mondtam, jó is lenne ha elfogadnák. Ha nem is viszont, van mádik megoldás is... De érdemes megpróbálni.

Transylvania szemszöge

Az éjjeleim kezdenek egyre nyugtalanabbak lenni a sok kavatodó gondolattól, így nem ritka ha néha más okokat bele nem véve egyszerűen kiütöm magamat, vagy csak egyszerűen elpilledek.

Nagy szerencsém természetesen ilyenkor hogy vannak a társaim, akik nem hallgatnak ha valamennyiük éber. Könnyű így szintúgy felriadni, habár egy egészségesebb alvás igazán kiférne nem csak a fejemre hanem úgy az egész lelki és fizikai állományomnak. Czech Republic kiáll mellettem ha látványosan nyöszörgöm, de akármennyire is rendes tőle, van hogy csak a saját gondolataim zökkentenek ki, amit érdemes lenne leírni minthogy elfelejteni azonnal hogy később keltem fel.

Na, hát a mai nap nagyon nem ezzel kezdődött hanem az utóbbi vég kifejlettel, ugyanis Slovakia kezdte érezni a befordulását és igyekezett változtatni ezen hangosan kifejezve a saját véleményét.

- Czeeech... Unom a fejemet... - akkor ott ez a hang sziréna volt a fejemben, valósan viszont inkább csak talán alig volt hangosabb mint egy átlagos beszélgetéseknél a hangnem.

- Szegény suta pára, kiakar mozdulni a melegedő időjárásba. - korholta le Czech erre a kijelentésére. - Csaknem a hormonjaid dúlnak erre, hogy kerge akarsz lenni mégjobban?
-

Felnőtt ország vagyok! Nem hatnak rám már ezek. - feleselt vissza Slovakia végigsértett hangon.
- Érteni értem a beszédét, én is örülnék ha valahol végre megállnánk egy vagy két napra... Egy hétre talán. - vonogatta a vállát Austria.
- Na te. Leszel pontosan az a személy aki miatt ilyet nem teszünk. - jelentette ki Czech. - Nehogy hidd hogy nem sokáig vagy gyanús nekünk!

- De ami igaz az igaz, én is kezdek eltunyulni. Kell nekünk egy kicsit több tér már, amit nem szokhattunk meg! - adta meg az igazat nekik Hungary. - Igaz, ez viszont itt a valaha talált legnagyobb lakóautó. Mielőtt még ezt mesélnéd be nekünk, ezt el akartam mondani előre hogy tisztában vagyunk ezzel. Csak egy másfél napnak te is örülnél, nem kell felébreszteni téged mikor határnál vagyunk, vezetned sem kell, és egy nagyobb de zártabb területre mennyi az esélye hogy meggyőzöttbe botlunk, vagy a [^^"]rba esve?

- Hé-Hékás! - Lithuania karakterétől nem megszokottan magára akarta a figyelmet húzni, ami meg is látszódott a hangján ahogyan az Hun folytonos magyarázása közben alig hallható meg. Nekem is kellett a figyelmet felé irányítanom, egyben a feszültségemet és a nyűgösségemet levezetve hogy a lakóautó oldalába az öklöm belevágódott, metálos és lapos műanyag hangot visszhangoztatva az egész autón át. Csend lett ezután természetesen, már csak a visszhang utózaját és Lithuania telefonjának csörgését hallottuk.

- Szóval... Visszahívtak. Ez jelent valami hírt... - vette fel a hívást Lithuania bevonulva az autó egyik oldalához és alig hallhatóan szűkszavúan válaszolni. Legtöbben még a sokkhatás alatt voltak, Romania csakis egy pillanattal ezelőtt fagyott ki egy szokatlan hangot kiadva közben magából, és az oldalamhoz fúródva a karomon át nézett végig hogy mi is volt ez.

- ... Én voltam. - tisztáztam le vele mikor Lithuania hívása véget ért.
- ... Megkönnyebbít ez a válasz. - nyugodott le nagysokára, és ha már ott volt elhelyezkedett ott lefeküdve mellél a karom és a derekam közé. - Azért ne verd szét az egész lakóautót legközelebb!

- ... Nos, felteszem nem igazán vonzz az ajánlat amit feladtak nekem. - kezdte Lithuania.
- Hát így kezdeni egy mondatot máris megtagadja önmagát! - érdeklődött Slovakia továbbra is, igazából onnantól véve hogy rájött hogy Lithuaniának csengett ki a telefonja.
- Ajánlat? Mit tudnának ők adni nekünk? -  furcsálta Switzerland.

- Khm... Szóval ahogy szó szerint mondták, "Visszavárnak minket". - idézett Lithuania.
- Kizárt, csakis téged akarnának mert a zsebedben van több száz euró. - gyanakodott Hungary az idézet igazságában.
- Ez meglehet. Mivel ezután Latvia mondta hogy "hatalmat akarnak ruházni rám". - nagysokára ezzel mindent sikerült elmondania végre.

- Tőrtulajdonosnak akarnak választani mikor van sajátod is? - nevetett Transylvania. - De lehetne, pár hét hatalom talán magabiztosabbá tesz téged a visszazuhanó lelki állapotodhoz igazodva.

- Nahát, hamar elintéztük ezt a gondot is hogy mi itt ellustulunk! - tartott meg Hungary az ülésekhez. - Izzítsuk is a motort egy Vilniusnyi időhosszra!

- Álljunk meg csak egy pillanatra itt! - ezzel a szavával Czechnek mindenki meg is állt, csakis a fejük fordult Czech felé. - Szóval akkor te is ezt támogatod?

A kérdést nekem szegezte, sokkal kevésbé szigorúbb hangnemben mint hogy mindenkit helyben állítson meg. Lithuania köré gyülekezve közben már.
- Úgy érzem hogy ennyire kellene nekünk erkölcsösnek lenni önmagunkkal hogy nem állandóan egy helyen gubbasztunk, majd gyilkolunk néhány hozzánk hasonlót és ismét hagyjuk a port lenyugodni. - tisztáztam le a gondolatomat neki. - Másfél-két hét alatt védelmünk lesz, mégis szabadabbak leszünk. Ennyit bárki kibír aki súlyos galibában érzi magát.

- ... És senki nem is gondolj hogy az én opcióm hasznosabb? - sóhajtott fel Czech egy érdekes és nem szokványos mosollyal társítva ezt a mondatot.
- Dehogyisnem jó! Hiszen eddig is ezt követtük. De legtöbbünk is tágas helyen született, és valóban néha a lélek - igazán ritkán - de fontosabb a védelemnél. Néha pedig... Mérlegen egyenlő a kettő fontossága. - erősítette meg az érveimet Japan.
- Nahát akkor Czech, megindulhatunk? - tette a csípőjére mindkét öklét Hun.

- ...Nem bánom, nyer a többség. - erre a mondatára ismét mindenki megindult ahova eddig akart menni, mind az egyharmad társaság Lithuania köré, és mindegyik visegrádi az ülésekhez.

- Látom téged ez nagyon nem izgat. - látta be Romania ahogyan elhelyezkedtem kényelmesbe a fél ágyamon ami hátramaradt.
- Láthatod jól te is hogy engem most a béke és nyugalom érdekel jobban. - pillantottam fel rá.
- Észrevettem. - mosolygott erre a mondatomra, majd a közelebbi kezével megtartott a fejem felé, és a legtetejét kezdte simogatni.

Nem akartam beleszólni, lehet nem is tudtam volna. Elridegültem most mindentől az év eleje óta, igazából ez volt a legelső alkalom idén talán hogy ennyivel úgy kedvesek is vagyunk egymáshoz Romaniával főképpen. Mit is ne mondjak, nosztalgiám lett még Hungary esküvője előttről visszahozva az emlékeket. Mikor úgy ennyire törődtünk egymásra... Nem kifejezetten én és Romania, hanem úgy az egész csapat. Poland mutatta meg nekünk alig észrevéve hogy elvadultunk és hogy empátiából ismét kiszűkülődünk. Ha másra nem, az út csakis erre ráeszmélve máris meg is érheti...

1570 szó.

Nos igen, kicsit megkésve fejezem be ezt... De hé, legalább közben megtudtam hogy 200 szó lenne körübelül egy oldal. Így számolva az első könyvem a CH-ról körübelül 300-400-500 oldal, míg a Második Kerék úgy 400-at súrolhatja, szóval igen-
Kicsit talán igazuk van azoknak akik feladták az olvasását-

Illetve-
Tudjátok azokat a technikákat hogy gyurma állagú dolgokat tér belátásával megpróbálják egy hengerbe zsúfolni hogy aztán belülről mintát mutasson meg ha szétvágják?
Na, életemben először ezt kipróbáltam Slovakiával és...
Az eredmény nem tragikus de nem ilyeneket akartam volna kifejezetten;

Szerintem ezután Slo' nem hiszem hogy szóba akar majd velem állni-

Azalatt pedig hogy nem ilyenre terveztem, nem azt értem hogy szerintem ez kuka-
Sőt, kifejezetten tetszik is, csupán némelyik kicsit szokatlan-
Olyan mint amikor álmodsz, tudod jól hogy kit látsz, de csak az ikonikus részei maradnak meg belőle, és csakis azért felismerhető-

Egyből már mágnest csináltam, kettő hasonlóból fülbevalót, főléppen mivel most tervezem hogy csinálok nyereményjátékot a saját készítésű tárgyaimból amit egy személy nyerhet meg ha a postaszámát és minden ilyen adatát megadja-
Igérem hogy tudok ilyet titokban tartani ha ennyire szükségesnek találnák hogy erről más ne tudjon!-

A véleményem erről a részről csakis annyi hogy jól sikerült, bár jó hosszú szülés volt ez-

A Nyeh legyen veled!