Romania szemszöge

- Megértem már hogy miért tűnt ennyire elhaltnak Czech egy pár napos út után... - passzolta Transylvania a vezetést át Hunnak, majd ledobta magát az ágya mellé. - Ez volt a második alkalom csak hogy a sofőr lehettem, de ez a tizenkét óra is kimerített teljesen.
- Ugyan már, ez még csak a második napunk eleje így, nem tudhatta a szervezeted hogy ekkora hajtáson megy keresztül! - vigasztalta Slovakia az ablakban üllve. - Csupán még három-négy nap hátra és már rutinosan menni fog.
- Személy szerint túl lehet így élni teljesen tűrhetően. - gondolkodtam el.

- Szerintem nem ez lenne mindkettőnk nagyobb problémája. - ropogtatta meg a csontjait Hungary feltápászkodva az ágyából. Az a hang ott még nekem fájt. - Inkább csak hogy ennyi idő alatt nem tudtunk ugyanannyi eredményt elérni mint egy autóval tettük meg.
- Ennek már csak így kell lennie, az autópályán nem lehet igazán ötvennel menni, az autónk meg tonnákat is nyomhat. Ráadásul hatóránként cserére megállunk, és Romania taccsolásának esélyét is csökkenteni akarjuk... - sorolta Austria, hogy attól már nekem lett bűntudatom amit előzőleg állítottam.

- Teherautók is mennek száztízzel is... Buszok is mennek... - próbáltam megoldást találni erre.
- Nos, azért teherautókat száztízzel menni... Csak az őrült lengyel kamionosok tesznek... Ne vedd sértésnek Pol, csupán ez így van. - láthatólag ezek után Transylvania ugyanabba a szituációba került mint én.
- Hát igen, közutakon meg azért nem mindegyik ösvényünk friss papírlap. - tette hozzá Poland.

- Értem... Szóval akkor nagy tévedést gondoltam ki... - vallottam be magamnak.
- Várható volt hogy előbb-utóbb elő kell ezt a témát is venni... - bámult ki az ablakon Lithuania. - De legalább tudhatjuk ezt is.
- Tehát mennyit haladtunk ennyi idő alatt? - jött át Hungary az üléseknek.
- Ha minden igaz, a határig félúton vagyunk, de egy messzibb határra indultunk eleve. - fordult hátra felénk Czech.
- Az király, ezek után meg hamar Fehéroroszország határán is leszünk! - élénkült fel Slo'.
- Ebben mi a jó? - érdeklődött Hungary.
- Mert a határok illetékteleneket nem fogadnak, sok a helyszín ahol járhattunk. - válaszolt erre Germany.
- Pontosabb legyek, ha átjutunk egy határon, lehet később tudják meg a tartózkodásunkat, és nehezebb is eljutni, hiszen több helyen is elmehettünk volna, és sok időt is elveszíthetnének ezzel. - magyarázta ezt ki Austria. - Sokszor azt se tudhatják melyik országban vagyunk hogy váltakozzuk őket nem elvárt módon.
- Azzal ugye tisztában vagy hogy ez az utolsó mondat borzalmasan hangzott? - szólt közbe Transyl'. - Mivel az tény hogy nem elvárt hogy váltogassunk azzal hogy országokban járunk.
- Transyl' te most tényleg erre rávilágítottál engem! - nevetett fel Slo'. - Heh, de azért ezt ne Austriánál kérlek.
- Éppen csak mondtam amit Czech biztosra kimondott volna ha figyelt volna. - vont vállat.

Ismét megindultunk. Erre a löketre volt szükség csak hogy a maradékunk is ébredezzen fel lassacskán. Eddig ezért ilyenkor szoktuk azt tenni hogy Caesar retjellel kiütjük az egyikünk kezdőbetűjét és úgy eltolva haladunk a zuhany alá öltözni. De ezek után valahogyan el kell foglalnunk magunkat, ami nehéz dolog tekintve hogy hat óráig bezárva nem tudnánk sokat tenni. És nem azért de két lánnyal nem tudunk annyira sokat tenni mint néggyel nyolc srác, márpedig kettő épp elől vezet. Két lányból legfeljebb csak hat-

Ebből a gondolatmenetből egy csapás rázott ki, amire nem is számítottam. Persze átgondolva lehet hogy Transylvania hallotta meg mellettem azt hogy valamit elkezdek susmogni hegyes fülei és közelségem miatt, viszont magam elé nézve Germany volt aki ezt megtette helyette. Lehet sokkal nagyobbat ütött mint azt éreztem, hiszen én már minden fogamat lenyelem akkor is visszanő akár percek alatt, de a keze szinte sistergett ezek után.
- Hogya- - kezdtem volna kérdezni, de váratlan fordulat ismét, közbeszólt előbb;
- Láttam mindent. - láttál mindent? Hogy lehet látni gondolatot? Vagy már masszírozni kezdtem volna magam? Ez úgy hangzik mint nyelvvel szagolni, pedig azzal is ízlelni vagy legfeljebb hallani lehet.

- Mit láttál? - pislogott Slovakia. Germany erre hátranézett rá egyenesen.
- Orgia. - csodálom hogy erre nem röhögte ki magát mindenki elsőre csak hallhatóan visszafojtva meghökkent Slovakián kívül, ő képes volt felharsanni erre. Kicsit ettől megszeppentem, de ez csak rásegített hogy igaznak találják.

- Na várj, ezt nem csak odavágtad hanem valóban ezen ügyködött? - kerekedtek ki Slovakia szemei.
- Ugyan már, nem ügyködtem ezen, csupán unatkozom és... Megfordult a fejemben. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Jogos, én is unatkoznék így. Hanem Germany, honnan tudtad ezt? - furcsálta Slo'.
- Lelki Erősség. - feküdt vissza a kanapéba tolt ágyra Germany.
- Ne mond. Neked ilyen király a Lelki Erősséged? - érdeklődött tovább. - Aztán mikor tudtad meg? Hogy van ez kézzel? Belelátsz most a fejembe?

Germany erre csak maga elé tette a karját és kifeszítette az ujjait.
- Egy üveg barna folyadékra gondolsz. - üllt fel.
- Ez igaz! A legjobb barna lötyre! - húzott elő az összepakolt ruháiból egy fél liter üveges Kofolát felbontani. - Kértek?
- Tudtommal Czech azt kérte hogy ne igyunk semmit az út alatt. - válaszolt erre Lithuania.
- Ugyan már, szerintetek nem tudom hat óráig magamban tartani egy pár kupica arányú folyadékot? - erre fel is emésztette azt a benne lévő fél liternyi tartalmat. Láttam hogy Transylvania erre szólt volna de annyira ostobának is nézte hogy inkább annyiban hagyta.

- Valóban, nektek mi lenne a Lelki Erősségetek? - lóbálta a lábát kifeküdve a közös ágyon.
- Én igazán nem tudom... Ha araszt mutatok akkor történik valami csak... Nem tudtam rájönni hogy mit is tud pontosan, sem hogy tőlem hogyan jön össze. - dőltem a karjaimra.
- Én kaptam egy újabb kezet tőle. - válaszolt neki teljesen lazán Poland.
- ... Azalatt hogy "mi lenne" úgy értettem hogy nem hittem volna hogy már mindenki tudja! Aztabüdösélet. - hökkent meg Slovakia. - Mikor tudtad meg?
- Előző hetekben. - motyogta Poland. - Egyik meggyőzöttemmel találkoztam az éjjel, és ő már kiszámította a Lelki Erősségem. Szörnyen erős volt vele, hajából képes volt elkapni a nyakamat, és egymást fojtogattuk lényegében... A végén valahogy sikerült túlélnem, viszont biztosra veszem hogy utána egy fél órára kiestem, és csakis Hun riasztott fel. A jó dolog benne hogy ezt kitanultam tőle. Viszont félek hogy az itteni formámban örökre kárt tett. A nyakamon a nyomás még mindig látszódik... Eddig azért nem szóltam mivel csak pánikot kelltettem volna.
- Az azért valami, csaknem azért kaptad mivel az országodban annyi a lopás? - vigyorgott Slo'.
- Talán azért. Így viszont már nem hangzik annyira valaminek... - tette hozzá Pol.
- Tényleg Transyl', akkor te is tudod a Lelki Erősséged? - élénkült fel Slovakia.

Szerintem nem csak én tudtam Transylvaniáról ezt hanem a legtöbben közülünk, ugyanis nagyon meredni kezdtünk rá, csak úgy mint Transylvania.
- Én nem ország vagyok, így nem lehet nekem. - magyarázta komoran Transylvania. - Mennyire. Figyelsz te rám. És azokra, amiket én itt elfecsegek VELETEK?!
- Nyeh, én elfelejtettem! - mentegetőzött Slovakia.
- Akarod hogy felélénkítsem a tudásodat amiből tudok? - folytatta Transylvania.
- Ardeal, szerintem kellene. - adtam hozzá. - Austtal együtt, hiszen nyáron sokszor volt veled.
- Hogy én mondjam el neki? - lepődött meg Austria.
- Jó a beszélőd, engem néha meg sem értenek ahogy látod. - fonta össze a karjait Transyl'. - Tőlem akár rímekbe is szedheted, akkor jobban is lehet megjegyezni. Csak legyen egy alaptudása már!
- Nos... - kezdte Aust. - Igazából a Lelki Erősségről nem tudhatunk sokat, annyit csakis hogy valaha még azoknál az országoknál voltak elsőként akik a legősibb generációban voltak születéssel együtt, ez viszont utánuk elbutult valahogyan, ezért tudatlanság miatt a még nem országoknak nem adatott ez meg, és a népek elsődleges célja a földszerzés volt ösztönösen ha még nem is tudtak erről. Erről is csak China tudott beszélni, mikor még tavaly írta minden országnak erről a levelét. Lehet az első generáció még itt volt a földön, mert lehet hogy ősi, de minden országnak egy kézmozdulat kell, ami nem lehetséges ugye a Semmiben...
- Azért ne rizsálj ennyit arról a részéről amit nem tudhatunk biztosra. - javította ki magát Transylvania. - Így is sok az amit erről mondani kell...

- Na, megeresztetted a boát? - várakozott Czech az ajtóban.
- Mindjárt! Ah~ - szűrődött ki.
- Jó egek, hogy ezeknek a falaknak papírvékonynak kell lenni, még az itt állóautók is mind tudják hogy hugyozol fizetés nélkül! - temette az arcát kezeibe. - De én pedig figyelmeztettelek hogy ne igyál, most te fizethetnél ha emiatt beperelnének!
- Egy kasszán vagyunk. - mondtuk szinkronban a többiekkel Czech Republicnak.
- Lényegtelen, mennyit látsz belőle Slo'? - kérdezte tovább Czech.
- Hát... Éppen egy ilyen... Három deciliter?
- Addig nem megyünk amíg mind a félliter ki nem ürül. Ha ez nem megy negyedórán belül, nem fogunk megmérgeződni miattad és itt hagyunk, capisce? - húzott elő a zsebéből egy doboz cigarettát. - Egy kicsit hosszabb szünetünk van megszabadulva Slovakiától, használjuk ki ezt az örömünnepet.

Kicsit beleszédültem az útba így én csak leülltem és így vártam. Úgy látszik, ez az élet várással van tele...
- Lassan jönnie kell egy meggyőzöttnek felénk. - határozta meg Transylvania mellém sétálva. - Talán egy kerek hét múlva. Már Fehéroroszország másik határán leszünk. Remélem erre mindenki fel van készülve, de csak azért sem mondom el nekik, csakis neked.
- Miért bízol bennem így? - szólaltam meg.
- Mit tessék?
- Hogy elmondod ezt nekem. És alapjáraton, mindig csak az én körömet keresed. Néha meg szokatlanul reagálsz mégis ha valamit mondok. Nem az én társaságomat keresed mégsem, csak hogy valamit tudj felőlem.  És nem értem miért. - álltam fel. - Nem arról van szó hogy elegem van belőled, viszont rejtessz valamit, amit akarod hogy kimondjak. Ha nem teszed meg akkor türelmetlen leszek. Mintha akarnád hogy békében hagyjalak, hátha kinyögöd végre.

Ezen kicsit elgondolkodott látva az oldalam mellett.
- ...Bízok benned mert össze voltunk zárva. Azért is bízok benned mivel látom hogyha kell tudnod, és azért nem mondom el hogy mit akarok tőled mert... Az teljesen illúzióromboló lenne bennem. - magyarázta. - Igaz, meglepődök néha rajtad, de pozitív oldalon, ami reményt ad belém hogy kimondod magadtól amit akarsz. És hidd el, jobb ha mellettem vagy, sok csodát mutatok még neked bizalmamból.
- Heh... Tudod hogy hiszek mindig. - nevettem. - Bár kicsit talán az megsértett hogy arra célozgattál hogy gyenge vagyok...!
- Nem, nem vagy gyenge, csupán megvan a magad gyengesége is. - követett.
- Mint például?
- Hiszékenység, egyszer már meghaltál, méret...
- Hékás, miféle méret? Tizennégy centiméter, neked ez nem felel meg?
- Heheh...

1585 szó.

Heh, kicsit túlságosan szokatlan volt ez a rész ártatlan szüzeknek, de mivel figyelmeztettem őket a könyv elején, ezért most bekapták ezt-
Ne mondják el a szüleiknek-

A Nyeh legyen veled!