Transylvania szemszöge

- Na jó... - álltam meg a szobámban leüllve a földre.
- Ma már ez a második... - pislogott értetlenül Romania. - ...Ti nektek ennyire ráncigáló napotok van?
- Bocsánat. Így már nagyobb a nyugalom legalább neked? - kicsit ideges voltam. Nem csak az eset miatt, hanem mivel még maga Romania miatt is. Még hogy nyugodjak le, majd foglalkozhatunk ezekkel utána is...

- Oh, csak most látom hogy ez te vagy Ardeal... - vakarta a tarkóját Romania lenézve rám ahogyan a térdeimet karoltam át. - Hát... Mi okból hoztál ide?
- Azt beszélted hogy meghallgatsz. Tudod már hogy miket gondoltam nyáron, megosztanám a többit is.
- Hát hajrá. - követett azzal hogy kidobta a lábait, és lehuppant mellém. - Csak tudnám miért vagy ismét ilyen rideg...
- Nem nyafogsz, te mondtad hogy nyugodtnak kell lennünk, erre most pánikolhatunk. - jelentettem ki. - ...Vagyis hogy pontosabb legyek, igazad volt. Mindkettőnknek. Az országok itt megbolondultak, és mivel a meggyőzöttek nagyrésze úgy tud Eurasiáról mint akivel zárult az oktatás, valószínűleg azt akarná hogy az utolsók akiket nem tudtak a meggyőzöttek magukévá tenni, azt akár a többiekkel elintézheti hogy csak azért is. Egy személy meggyőzötteiből pedig nem tudni mennyi van, tömérdeknyi lehet, hiszen ha egy másodpercben is egy ország, egy kontinens, egy nép vagy bárki hisz benne a legtöbbet, abban az időben tizedmásodpercek, vagy ezredmásodpercekben is lemásolhatja ezt a személyt a teste nélkül, tehát meggyőzöttekek készítene róluk. Nem tudhatjuk honnan van az ereje, ugyanonnan mint egy kontinens képes vagy ezt csak kapta, így erre is számíthatunk.
- Lehet hogy ezt, amit egy kontinens megtehet, azt kapni is lehet? - érdeklődött.
- ...Őszintén, fogalmam sincs. De tetszik hogy ebben nem akadtál el. - mosolyogtam. - A kontinensek erejét úgy tudjuk hog, mindenre képesek, de igazán nem lehet ez igaz. Ha mindenre képesek lennének, miért tudunk még mindig lázadni, igaz-e? De elkanyarodtunk. Annyi van hogy-
- Megértettem. - vágott közbe Romania. - Az van itt hogy előbb-vagy utóbb elkapja valamennyinket így. És ezt abból vontad le hogy észrevetted hogy Philipphines nem akar új információkat emészteni magába.
- Igen... Talán még minket is elvinne... - sóhajtottam megkönnyebbülve hogy érthető voltam.
- Engem nem. - dőlt hátra a szőnyegen kiterülve. - Sosem hittem benne. Kezdetek óta furcsa volt.
- Sosem? Nem rád vall. - közöltem vele.
- Én úgy tudom legalábbis. - vonta meg a vállát.

- Uhh, nehéz volt visszatartani az indulataimat. - lépett be Czech Republic. - Egyértelmű hogy Philipphines olyan mint ahogyan Hun is beszámolta... Oh, hogy itt vagytok!
- Itt. - igazolta Romania.
- Na és? Miért mentetek el? Azon kívül hogy irritáló volt az egész. - nevetett Czech.

- ...El kellene mennünk innen. - írta le röviden Romania amit eddig átbeszéltünk.
- Szóval így? - jött be Hungary is.
- Így vagyunk ezzel. Ez lenne az ami a legjobb, hogy ne legyünk lejjebbvalók Eurasiánál. - bólintottam.

- Heheh... Nem azért de... Még csak megérkeztünk ugye, hehe... - magyarázkodott Slo' Czech mögött.
- Semmi baj.... Még... Két hét! Két hétig biztos nem lesz nagyobb baj mint ez. - számoltam.
- De ennyi idő alatt kell hozzá bevétel. Ki tudja mennyi ideig kell ezt tennünk, és ellenálni. - tette hozzá Czech. Teljesen igaza volt. Persze erre a legtöbben közülünk akik betódultak máris Switzerlandot nézték ki maguknak.

- De ez esetben... Mikor mondtam hogy várjatok, épp ezen gondolkodtam. Vezlania is megemlítette... Szponzor! - ütött ököllel a tenyerébe Czech. - Ez jó lesz. Ha Lithuania és Vezlania benne van... Na meg hirdetnék... Akiknek még ez nem nagy újdonság hogy a reggeliző van oktatásban.
- Úgy érzem ránk gondoltál... - mosolygott Japan.

- Rátok hát! - folytatta Czech. - És ahogy tudom, Austria, te is tudtál szerezni valamennyi... Összeghez, ha nem csak pletyka volt.
- Én? - mutatott magára Austria. - Persze, azért tettem hogy segítsek Switzeren? Miattatok is tegyem?
- Miattunk. - pontosított Czech Hungary ágyára üllve, az egyik lábát kitámasztva oldalra. - Na meg ha Switzerland...

- Ne nézzetek rám, azt akarjátok hogy adjak a legfontosabb dologból az életemben! - vágta rá rögtön Switzerland.
- Ide figyelj Bicska, mi a második legfontosabb neked? - mordult fel Czech Republic.
- Hát a szabadsá-

- Nincs mit megbeszélnünk, vagy maradsz itt veszteni, vagy velünk együtt talán átesni rajta. - hagyta annyiban Czech.

Csodálom milyen tervet volt képes Czech Republic alkotni röpke idő alatt. Jobbat lehet tudtam volna, de így, hogy csakis most tudta biztosra meg...

- Igazán okos. - vallottam be a véleményem neki mikor a többiek dolgukra indultak el. - Talán némelyiket nem is találtam volna ki én magam.
- Így látod ezt? - kérdezte Czech.
- Így látom. - helyeseltem. - Ha nem bánnád, az én gondolataimat is megosztanám a csapatunkkal.
- Tegyed csak, fontos lenne minden lépés itt. - mosolygott Czech. - ...Viszont ha nem zavarnálak...
- ...Bocsánat. - közöltem finoman. - Csupán mikor azt mondtam hogy az én gondolataimat megosztanám, azt most értettem... Meg még egyvalaki mással átnézni.
- Nem-nem, megérthető ez, az amit akartam az egyébként is több időt vett volna... - hadarta, bár kicsit láttam a csalódottságot rajta.

Elbúcsúztam tőle szintén, majd Romania szobája felé tartottam meg. Nem csak egyszerű beszélgetést szerettem volna vele, annál egy aprócskát lehet többet...~ De igazán érdekelt Czech gondolata ettől még. Holnap megtudakolom...

795 szó.

Hogy én mennyire imádom mikor tönkremegy a billentyűzet néha!-

A Nyeh legyen veled!