Romania szemszöge

   - Na, mit szólsz? - fordultam felé.
  -   És ez ténylegesen ingyenes? - nézett szét.

   - Láttam hogy egyben van a szobákkal, nem kell emiatt aggódni. - merültem el a medence vizében. - Hiszen te is vágytál meleg vízre hogy érje a bőröd...~
- Ez sima zuhany is elég lenne arra. - hezitált.
- Gyerünk~ - hívtam ismét arrébb kúszva.
- Nos, talán... Ha más nincs itt... - térdelt le a szélére hőmérsékletet mérni. Számíthatott volna hogy ott csúszni fog, de sikerült fejjel belebuknia a vízbe.
- Heh... Azért egydarabban vagy, ugye? - néztem ahogy felbukik a víz alól.

- Meg, meg vagyo- a törölközőm! - emelte ki a vízből a rongyot gyorsan a derekára ügyeskedve.
- Tudhatnád hogy nem kell itt szégyenlősnek lenni, nincs itt egy lélek sem, csakis mi ketten. - közelítettem meg felé ismét.
- Csak nem azt akarod mondani hogy itt vannak terveid velem? - kérdezte furcsálva.

- Nem, nincsenek terveim veled igazán, csak azért ne legyél velem ilyen ha már láttalak legalább úgy negyvenhétszer. - ülltem ki a víz alatti peremre.
- Negyvenhétszer, azt hittem csak harminckilencszer! - pislogott.
- Ne lepődj meg ha alkoholra csábítalak néha. - vigyorogtam. - Szóval?

- ...Előbb akkor te! - vágta rá.
- Biztos, ha te ennyire puhány vagy. - nevettem kioldva a törölközőt a hónom alatt.
- Nem vagyok én annyira puhány! Csakis annyi hogy bárki bármilyen más szándékkal benyithat és itt még csak takaró takarása alatt sem lehetnék. Az más ha olyan személyek vesznek körbe akik úgy ismernek! - ellenkezett.

- Szokatlan vagy ma Rares, csaknem megrémisztett az a meggyőzött? - incselkedtem vele. - Jaj gyerünk már, mond ki ha csak kufircot akarsz. - fejezte be a beszélgetést ennyivel.
- Nem, csak próbállak felkészíteni. Láttam én azon a napon amit megérkeztünk Vilniusban, zavarodott voltál Hun tapintására. Ezzel is csak segítenék neked másra gondolni ha találsz magadnak valakit. Nem egézsséges ha folyton takarsz alapjáraton.
- Miért, így tennék?
- Nem, te alapjáraton nem. De az utolsó ilyen szikrát illene szétzúznom.
- Badarságokat beszélsz... - hagyta annyiban. - De mivel megtetted, megteszem, csak ne is folytasd.
- Abban igazad lehet hogy badarságokat mondok, tudod van bennem épp egy kis kupica. - mosolyogtam. - Hanem azért igazán nem kell tenni. Csak kicsit cicáztam veled.
- Bár tudnám mit akarsz te tőlem... - sóhajtott.
- Talán nem most van az ideje annak az egy szónak amit kimondhatnál nekem... - úsztam beljebb. - Talán pár év múlva, talán ez kalandunk végén.
- Milyen betűvel kezdődik? - vetette fel
- Most ugye tudod hogy én tudom hogy te tudni akarod és ezért kérdezel ilyeneket? Nem akarok válaszolni. - ismételtem meg.
- Csak a kezdőbetű egy tulajdonságát. - alkudozott.
-

...Kéttagú betű. - nyugodtam ebbe bele. - Ennyi elég?
- Tökéletes ennyi is. - bólintott utánam indulva.

- Nos, ahogy sejtem Hungary is jönne ide lassan, szóval talán be is fejezhetnénk. - ugrottam ki a medenc szélére. - Legalábbis nincs kedvem vele együtt lenni.
- Még mindig haragszol rá? - könyökölt ki a vízből.
- Nem haragszok csak... Érted, hogy nem látom őt szívesen, mostanában terveznek utódot, abba sem szeretnék közbeszólni...
- Utódot?
- Hogy ángy legyek.
- Értem én, de ilyen hamar?
- Meglennél te eddig is házasodva hogy nem lenne máris az asszony nászéjszaka után is vemhes?
- Nem garantálom hogy nem... De náluk ez bonyolultabban megy azért mégis, tudnak várni vele. Ha nem jönne semmi kölyök és asszonnyal is ellennék egy ideig.
- ...Mit gondolnál ha gyereked lenne? - érdeklődtem tovább.

- Mit gondolnék? - ismételte meg. - ...Csaknem azért kérdezed ezt mert te-
- Nem, nem azért, csak érdekelne. - vágtam közbe tudva hogy mire céloz.
- Hát akkor... - kezdett a kezeivel malmozni. - ...Biztosra veszem hogy meghökkennék, de tudod, ilyen láthatóan. Aztán meg napokig ültetni kell ezt a gondolatot belém, és utána természetesen boldog lennék... Meg óvatosabb. Mindennel számolva. Kölyök nem rúghat be, asszony sem, levágnám az asztalok és egyéb bútorok széleit, tűzre dobni az összes hegyes dolgot, alap dolgokat amiket megtehetnék.
- Szerencsés lenne aki megkap téged valaha... - mosolyogtam.
- Hát így? - kúszott mellém leüllve.
- Így. - csavartam magamra a törölközőt. - Neked ajánlom melegen hogy menj szintúgy mint én. Tudod azért Hunnal jobb ha nagyon nem kerülsz össze.

- Transyl'! - kiáltott utánam Slovakia.
- Hát ti? Nem gondolod hogy ilyentájt már a saját szobátokban kellene lenni? - fordultam Czech Republic és Slovakia felé. - Adom hozzá még hogy merj csak a fejedben így hívni.
- De nem, most nem ingerelni akarlak! - vigyorgott Slovakia megszorongatva Czech vállát. - Egyszerűen Czech akart volna valamit még tőled.
- Uh, valóban, még az előző hónapban, el is felejtettem érdeklődni felőle, még ha el is határoztam magam erre... - emlékeztem vissza. - ...Gyorsan mondhatod, de kihasználnám azt hogy éppkézláb ágyunk van. Minél előbb, persze.
- ...Ez esetben nem szükséges most, több időbe telne amit kérnék, hehe. - halasztott Czech levakarva magáról Slovakiát.

Ezek után csak nagyon lassan elmentek, Slovakia többször fordította vissza a járást, a végeredményt viszont nem láttam. Ha nem, hát nem kell. Fontos nem lehet, de ezekből nem tudok semmit sem levonni, így csak egyszerűen tovább léptem ezen.

Az egyetlen jó abban hogy mozgó ágyban vagy hogy utána vagy hatszor jobb a normálisba besüppedni. Kicsit mintha szárnyak kinyitása és megterhelése nélkül tudnék sokkal lassabban szállni. Repülni... Azt sem csináltam június óta. Olyan helyen ahol sok  személy, máris beállítanának valami idegennek, ahogy Hunnal és Polanddal történt mikor leánykérésük volt.

- Hogy vagy? - lépett be a szobába Romania.
- Újnak... Jobbnak... Frissebbnek... Üdítőbben... - soroltam. - Kíváncsi vagyok hogy neked mennyivel lenne jobb aki a többiek mellett elnyúlva aludt eddig.
- Hát... Meghiszem hogy én is...! - fogta meg az ágyat a szélénél, és mintha simogatná. - ...Te, hogyan kellene beszálnom?
- Ülésből begurulva jó, kihasználod, nem túl gyors, és nem fárasztó. - gondoltam ki.
- ...Szerintem igazad van. - cselekedett pontosan így, végig át gurulva a combomig.
- Tehát, mit szólsz? - említettem fel, ha már így gondoltam rá.
- Aah~ ez, legalább hetvenkétszer jobb! - mormogta a takaróba. - Talán így most úgy be is ájulok.
- Tedd csak nyugodtan. - helyeseltem, majd szinte arra már láthatóan és hallhatóan szuszogott is.
- Hm. Vágytál erre a kényeztetésre, igaz? - dörgöltem meg a hajzatát. - Nem bánom, így még aranyosnak is mondhatnálak.

Már délután besötétedett, ezúttal fügönyt sem húztam el hogy valami fényt lássak, kiszűrődött a széléről úgy alapjában. Igaz hogy kiakarom használni ezt az alkalmat, de úgy érzem... Úgy érzem hogy... Nem egy éjszakánk lesz itt ha Czech akaratán múlik...

965 szó.

Nyeh, még holnaputánra tervezek részt, de félek nem jön össze egykönnyen. Ezek után egy hétvégi napon... Tehát beindulok lassacskán!-

A Nyeh legyen veled!