Romania szemszöge

- Nos ez még nem egy nagy dolog azért, de... - nyitotta ki az ajtókat Lithuania. - ...ez lenne az a nagyon híres reggeliző. Ami délután nyit. Nagyon gyatra vagyok ebben...
- Mit ne mondjak... - nézett szét Hungary. - Ez... Ez azért eléggé otthonos, a maga módján.
- Nos, még csak az mondtam el hogy mit hova szeretnék, és amíg késtünk, a kontinensek megtették. Nagylelkűek, igaz? - tárta szét a karjait. Eddig nem voltak sokan itt állítólag, de én sem voltam. Csupán Latvia segítette ezt hogy egyáltalán működjön.

- Latvia... Róla alig tudunk valamit... Lehet ő is Eurasia alatt van és azért mindenki ilyen segítőkész és boldog? - gondolkodtam hangosan.
- Nem-nem, Latvia mindig segítőkész velem, ebből nem jutnál sehova. - rázta a fejét. - Viszont ha úgy gondolod hogyha a meggyőzöttek átálnának még kedvesebb és boldogabbá hogy elkapták az önmaguk jövőjét... A kontinensek inkább...

- ...Én... Annyira sok idő telt el azóta hogy láttunk egy meggyőzöttet hogy el is felejtettem hogyan is van ez a micsodának a hogyishívjákja. - vallotta be Slovakia.

- Még mindig tudok magyarázkodni, de ha valaki tizedszerre kérdezi én erről egy könyvet vágok a fejéhez. - vezette ezt le rövidre fogva Transylvania. - Lényegében lehet még júniusban csinált mindenkiről egy meggyőzöttet, ami hamarabb célbaért mint mikor egy éve csinálták volna, mint nálunk. Ezek a népek meg nem számíthattak ezek támadására, és mivel a meggyőzöttek a múlt emlékei, arról ami itt történik nem tudnak semmit. Elfelejtik a támadást hiszen ez csak az ösztönük, az újat és a kárt meg feldolgozni nem tudják. Azért lehetnek boldogak mert még az oktatás végén készültek.
 

  - Végülis, ki nem volt akkor boldog? - tette hozzá Switzerland. - Azon kívül hogy esküvő volt és milliókat költöttünk el, minden jobb volt.
- Van gyanúm hogy itt valaki nincs rendben igazán. - húzta össze a szemöldökeit Transyl'.

- Jobb lenne nem ezen aggódnunk most Ardeal. - nyugtattam le. - Sőt, a legjobb ha épp túl esünk ezen.

Philipphines a beszélt idő után negyed órával később jelent csak meg, addigra csak tízen maradtunk, mivel Lithuania elment még a konyhára, Vezlania meg természetesen követte volna, de előtte úgy gondolta hogy még valamit szeretne intézni. Elég is volt ez a tíz személy hogy tele legyen az egész helyiség, így néhányan másokra ülltek ahogy tudtak vagy akartak, de még így sem lehetett több hely egy szűkösebb kettes helynél neki, mégha mellette volt Indonesia és Malaysia is.

Nem is fejeztem ki részletesen, de csak két asztal volt két-két paddal, így nem is lehetett volna máshogyan megoldani. Arra volt ez jó hogy Hunnak igaza legyen az otthonossággal, hiszen az hogy Transylvania és én mellettem van még Hun egyben Polanddal a nyakában, és még nem sokkal Switzerland és Germany aki Switzer trónjaként szolgált éppen.

Bár ha rajtam múlna, inkább állva hagynám Philipphines, ha lenne lehetőségem.

- Késtél. - jelentette ki Czech.
- Csak a vesztesek elírták az időt. - huppant le szemközt velem. - Késni nem én szoktam, csak pontosan abban a percben mint tervezem.
- Hah, ez nálam is így van, akkor jövök amikor tervezem, abban az órában amelyikben megterveztem! - vágta rá Hun.
- Elmondanád miért hívtál minket? - tértem lényegre Transylvaniával szinkronban kérdezve.

- Csak megünnepelni a mi szünetünket. Egész jó is a béke, mégha a sok ellenséged is szereted. - dőlt a pad háttámlájára.
- Már vége a békénknek tudtunkal. - szólt közbe Austria mögöttünk figyelve egy ellenkező padról.
- Valóban? Tudtommal márpedig csak a következő oktatásban lesz vége... - motyogta. - Nos azért fizessek nektek?

- ...Ennek nem tudok ellenkezni, bocsánat. - suttogta Slo'.
- Hogy tessék mondani? - folytatta Czech.
- Mármint- Ingyen Kofola és még egy év fegyverszünet, melyik ország vágyna másra? - furcsálta Slovakia még mindig halkan suttogva.

- Nem terveztünk táplálkozni köszönjük. - mégha ártatlanul is mondta, érezni lehetett hogy Poland nem nyert bizalmat nála ezekkel.
- Azért pénz én vinnék...~ - ötletelt Switzer.
- Igaz, a pénz jól jönne. - bólintott Czech.
- Ebben a világban levegőt is venni kell! - helyeselt Slovakia.

- Hát tessék. - vetett eléjük körübelül húsz pesot. - Az erőszakos ökörutódotok merre kószál?
- Kire gondolsz? - forgattam az emlékeket magamban.
- Khm, nem azért de szerintem a svábra gondol. - köhécselt Transylvania mellettem.
- Az aki minket felöklelt, ki más? - akadékoskodott Malaysia.
- ...Nos igen, ő. Nem tudakoltuk meg a nevét. - tette hozzá még Indonesia.
- Akire gondoltok az Vez. - válaszolt egyszerűen Czech.
- Na igen, azon kívül hogy így más nem szólíthat meg a halálon kívül. - szólalt meg Vezlania feltűnve. Pontosabb legyek, lehet itt volt már, csupán annyira foglalkoztatott Philipphines létezése előttem hogy eközben teljesen meg is feledkeztem minden másról.

- Philie, itt van... - rettent meg Malaysia.
- Mi ez a maskara rajtad? - váltott témát Hungary. Eközben gyanúsan több susmogást hallottam magam körül.
- Oh, gondoltam besegíthetnék ezzel szponzorálni a helyet. - pördült meg maga mögül. - Vagy... Nagyon nem jó ez így?
- Egy pillanat türelmet. - emelte fel az ujját Czech, mire mind elcsendesültünk.
- ...Mit szeretnél vöröske? - nézett szét Philipphines.
- Sh, ő itt Czech Republic. 1151 éves, 175 centiméter magas. Szláv családfa 8. legidősebb testvértagja. Mogorva természetű, de segítőkész, mégha az ő gondjait magasabbra tartja ha ez igaz. Okosabbnak tartja magát mindenkinél, alkoholista, és mindennek utána jár. A születésnapját nem ünnepli. - kúszott át a padok alatt Slovakia sutyorogva Philipphinesnek. - ... De igazából az október 28.-án van.
- Nem ünnepli a születésnapját...? Miféle hiány... Ezt az üzenetet ignorálom. - vont vállat Philipphines mosolyogva.
- ... Hát valóban. - dülledt ki Transylvania szeme.
- Mi valóban? - tértem vissza abból hogy átgondoljam amit Slo' mondott el az imént. Ténylegesen belemerültem a dolgokba túlzottan. Mondhatni ezek után csakis egy dolgot fogtam fel.

Hogy ismét csak húznak a csuklómon keresztül...

870 szó.

Na igen, ma több nem lesz ennél, viszont holnap igazolás miatt szintén szabad leszek, így aztán majd tudok írni még talán egy részt-

Ráadás hogy itt a nyakunkon az őszi szünet, ami alatt három részt szeretnék igazán-

A Nyeh legyen veled!