Transylvania szemszöge

- Nem is változott meg ez a hely előző évszak óta! - nézett szét Slovakia. - Kicsit zöldebb, kicsit melegebb... Valami olyasmi mint a leánybúcsúnál!
- Jó volt az is ott a túloldalon, de visszatérni ide... Minden kívánságom része. - folytatta ezt Hungary. - És most, merre tovább?
- Merre szeretnél te szállást találni? - válaszolt erre Czech egy kérdéssel.

- Ohohó, hát a fiam nevelőinél! - indult rögtön meg, de még Czech megragadta mielőtt megtehetett volna több lépést.
- Legyen az ami utolsó reményünk, fogalmunk sincs hogy egyáltalán mit gondolnának ha bejönnénk ezzel a beszéddel. Nem emlékszel többre hogy mit mondott Austro-Hun?
- ...Dehogynem egész sokra, de szerintem arra próbálsz rávilágítani hogy ezzel lehet olyan nekik mintha próbálnánk bejutni hozzá paparazzi módon. - vonta meg a vállait erre Hun motyogva ezt az orra alatt.
- Szemünk előtt legyen egy parti szakasz, mint télen! - sorolta Czech. - Közel a városhoz eléggé, de úgy hogy két nap alatt ne legyen belőle gond hogy valaha ott voltunk.
- Ez szerintem kicsit problémás lesz ha azt látom amit látok. - mutatott Slovakia el a Duna partjáig, ahol fekete fémlemezek álltak fel a Duna mentén.

- Gát. - határoztam meg. - De alig volt eső.
- A szlovákok megnyithatták a csapot a Dunába a túloldalt. - gondolta Czech. - ...Nos, a csapás odafent még mindig opció.
- Ééés az utcájuk pont közte esik! - tette hozzá Hun.
- Letelepedünk. Majd ráérsz utána. - indult meg Czech Republic.

- Kíváncsi vagyok hogyan oldja meg a saját gondját Hun... - mormogtam miközben a többiektől távolabb rendeztem a bőröndömet. - Nem hiszem hogy sikerül be kerülnie hozzá, és meglehet az is hogy csak én gondolom így.
- Megpróbálhatnál vele együtt menni. Én megtenném. - lógott bele az arcomba Romania.
- Mit csinálsz te itt velem? - furcsáltam felnézve. A felettem elterülő fa ágain hazudta meg a súlyvonzás létezését. Nem mintha ez lenne a szokatlan, vámpírként ez egészen normális ha feszült a helyzet. Ami szokatlan benne hog, feszült nála a helyzet.

- Valakire bedühödtél? - érdeklődtem.
- Csak az hogy nem messze tőlünk van Vezlania... "maradványai". Ideges vagyok hogy ez hogy fog működni. - szokatlanul nem értettem ebben meg hogy mit mondott. - ...Meg közrejátszik hogy kanos is vagyok, mellékesen.
- Ember-
- Ország.
- A [^^"]rva édesanyád. - nevettem fel. - Szórakozz most mással a te visszatérő személyiségeddel.

- Láthatod, még ez is. - sóhajtott az ágon törökülésbe leüllve. - Néha csak terjed ez rólam.
- ...Gyere, ránézek egyet. - hívtam le őt a fáról miközben lecsuktam a bőröndömet.

- Aha, szóval ez az az úgy emlegetett. - vizsgáltam végig a lábát. - Mintha megkövesedne... Tavaly előttig pedig ez még a mellkasodig ért.
- Közel a vállamig. - bólintott erre. - Nem arról van szó hogy zavarna engem, másokat zavarhatja az ettől kijövő személyiségem és hajlamaim. Ez is csak frusztrál engem hogy a végén ellenem lesznek emiatt ismét, és az is hogy téged, így...

Térdeire döntötte a fejét erre. - Legjobbnak érzem ha melletted maradok és egyikünk sem marad magára.
- ...Ez...Aranyos. - simogattam meg a fejét.
- Heh... Ezelőtt még ilyet nem tettél. - nézett fel rám.
- Amíg nem voltál még aranyos. - mosolyogtam. - Amíg tudsz megoldást találni nem ronthat ez sem meg. Mikor a halálba menekültél, más voltál akkor is, ezt Czech mesélte mikor hazavitt azon az éjjel. De, azóta megvagy, és üzemelsz jobban mint valaha mivel megtaláltuk mind magadra a megoldást.
- Úgy beszélsz mint Hungary is szokott veled... Tegnapelőtt félúton viszont bealudtam közben, de a végén nem lett belőle gond... - magyarázta.
- Meglehet hogy hatott rám és azért is vagyok ezen a véleményen mint ahogyan meséltem. - emlékeztem vissza. - ...Megakarod látogatni esetleg akkor velem együtt a kölköt?

- Nem lesz egy kicsikét gyanús az nekik hogy ennyien megyünk egy egy híres kétévesért? - aggódott Poland.
- Legrosszabb ami történhet hogy nem engednek minket hozzá.
- Szerintem a legrosszabb ami történhet az hogy kihívják ránk a rendőrséget. - mondta ki a saját véleményét Slovakia, mire mindannyiunk ránézett. - Márhogyha, ez nem rontja le a hangulatot...
Az a ház ahol Austro-Hun él most egy nyaralónak nézett ki minden szemszögből, kicsi kert nyári bogyós gyümölcsökkel, függőággyal és hintaággyal, és két tacskó kutyával.
- ...Harangozzak? - halkan kérdezte Hungary, mire mind csak bólogattunk. Hungary a kapu felett lógó kerámia harangot megrázta a nyelvénél, mire nem sokkal megjelent a ház ajtajában egy nyúlt nő, valahol harminc és negyven év körülről korában.
- Szép napot, kik maguk? - sétált a kapuhoz.
- Szép napot a csimotáért jöttünk. - válaszolt neki Slovakia fapofával. Erre csend lett rögtön várhatott módon.
- Én megmondtam hogy gyanús lesz nekik. - suttogta Poland, mire a ember arca eltorzult.
- Melyikhez jöttek? - kérdezett ismét.
- Olyan szőkés-barna, mélyvörös véggel a hajában, zöldesbarna szemekkel, férfi. - próbálta Hungary magyarázni. - Elvinnénk egy kis útra beszélgetni.
- Azt meglátjuk. - motyogta, majd felkiáltott. - Almád! Keresnek!

A kertre nyíló emeleti ablak a tetőn kinyillott erre és Austro-Hun pislogott ki rajta az ismeretlenre. Majd aztán ránk pislogott.
-  Öltözz fel még, majd behívhatjuk őket ha ismered. - biccentett még rá a nő, mire ő lecsukta az ablakot magára.
- Esetleg bemehetnénk? - kérdezte Czech erre.

- Csak ti öten vagytok? - nyitott ajtót.
- Csak mi vagyunk, a maradék csapatunk inkább még maradt. - igazgatta magát Romania.
- És ti hogy ismertétek meg a fiamat? - érdeklődött tovább.
- Hehe honnan? Hát mi neki - harsant fel Slovakia rögtön, mire mind én, Czech, Romania és Poland is lefogta az egész arcát a tenyerükkel.

- Ismerjük több ideje is mint ti. - válaszolt helyette Hungary, majd hangos kopogások hallatszódtak és kicsapódott az ajtó Austro-Hunnal aki azonnal Hunt vette célba hogy átkarolja.
- Óvatosan kishaver, feldöntessz mindenkit mögöttem! - nyugtatta Hungary.
- Ma lesz- - kezdte volna Austro ha Hungary nem csitította volna. - Ezzel várunk még. - majd az ember felé fordult. - Esetleg lehetünk egy kicsit magunkban?
- Bízol mindeggyikükben Almád? - kérdezte erre az Austro-Huntól.
-

...Bízok mindben. - suttogta.
- Nem látom okát akkor hogy ne mehessetek. - rázta csak a fejét erre. - Vigyáztok rá és megfelel ez nekem, visszaértek délután négyre és megfelel nekem. Heh, még jobban bízik bennetek mint bennem.

- Ma van a nap hogy elvisztek mind? - kérdezte izgatottan.
- Ilyet Hun nem beszélt meg velünk. - lepődött meg erre Czech Republic.
- Nos, mert nem is. Ha vége az oktatás ostromának odaát Vilniusban, első dolgunk lesz érted jönni. - fogta meg Austro-Hun vállát Hungary.
- A fene, már majdnem egymagas az anyjával. - figyelte meg Slovakia.
- Kétéves koromban én is megvoltam ennyi, igaz-e Transylvania? - bökött oldalba a másik könyökével.
- Két centiméterrel magasabb voltam akkor, most vagyok veled egymagas. - emlékeztem vissza.
- ...Vártam már arra hogy elvisztek ma. - sóhajtotta Austro-Hun.

- Kincsem én értelek, de itt most sokkal jobb neked, biztonságos és stresszmentes! Kihullott nekem is ezidő alatt az egyharmad hajkoronám. - magyarázta Hun. - Nem örülsz hogy sikerült találkoznunk egyáltalán?
- ...Nos, de... Itt van [^^"]rwa anya, és az én nem valódi apám... Meg ez a valaki akit kedvelek. - mutatott ezzel Slovakiára.
- A [^^"]rwa anya én lehetek! - tette fel a kezét Poland.

- Csalódott vagyok egy kicsit szülém. De nem fog ez megölni, szóval... Pár hónapot kibírunk. - mosolygott. - Végülis, csak itt találtam eddig medvecukrot...
- Tehát, készen vagy visszatérni nélkülünk a mostani otthonodba? - kérdezte még ezt meg Hun.
- Készen is vagyok, nem vészes itt. De még ugye... Sétálunk itt most, igaz? - kérdezte félénken.
- Mik azok a helyek amik neked tetszenek és elmennél AustHun? - válaszolt így Romania a kérdésére.
- ...Nos, tudod, a város másik felében nagyon békés, érdemes látogatni még a Duna felőli kilátásáért is! - lett Austro-Hungary izgatott erre. - Arra van még a kiépített gát is végig, illeve van itt egy sétány is mellette...

Érdekes Austro-Hun kapcsolatai. Minth az emberek nem is hiányoznának neki. Lehet ez csak az ő generációja, mégis... Romaniával egy rövid ideig élt egy fedél alatt és könnyen lehet hogy Hungary után őt kedveli a legjobban, kiskorában apjának nézte. Tetszik hogy ennyire ragaszkodik ennyi év után is a régi rövidhez, pedig változott. Megeshet én is ilyen vagyok. Változtunk és ragaszkodok hogy a csapatunk megmaradjon, akár Wallachia vagy Romania van meg mint a furcsa de kedvelhető személy aki tud faragni...

1250 szó.

Nyehhh...
Igazából megvan az hogy régi hangulata legyen, de kezdem  érezni hogy ez nem igazán jó ide-
De nem gond, meglesz a következő részekben hogy az újabb Végzet szerű részek lesznek-

Illetve, elkészült a negyedik kötet borítója!
Van olyan jó mint a második kötet borítója, habár nem sokat beszél a történetről, teóriát várnék!
(Ha olvasnák a könyvemet de tavaly Szeptember óta nem olvassák-)

A Nyeh legyen veled!