Czech Republic szemszöge

- Talán itt meg is felel nekünk... - hunyorítottam. - Jó ez itt, az estére megszállunk, de hát ugye, ki fog itt aludni!
- Cseh, talán várnod kellett volna az ivászattal, sokan még kipihenik magukat az estére. - közölte velem Hun megállítva az autót.
- Mit bánom én, aludjanak, csak keljenek fel! - legyintettem.

- Szerintem még mindig a csúszás sokkja alatt vannak. - vizsgálta Hun a többieket, mintha ebből megtudta volna állapítani.
- Gyerünk már, az egy napja volt, azóta már vásároltunk mindenféle jóságot, és aludtunk egy kiadósat is! - értetlenkedtem.
- Majdnem meghaltunk... - mormogta fel Poland.
- A majdnem erős túlzás, meghalni bármikor lehet, csak az esély nő vagy csökken! -vágtam vissza.

- Jobb ha ezt most nem mondod, még felébresztessz mást is erre. Akármennyire is igazad van az én véleményem szerint. - könyökölt fel Romania. - Hogy lehet hogy okosat mondassz ennyire nem józan állapotban?

- Az én emberszerű májam regenerálódik országlétemre, és egyre jobb az anyagcserém is. - dőltem az anyósülésben el. - Már csak amolyan másnapos-harmadnapos állapotban vagyok, az szinte semmi nálam! Kicsit talán harsány vagyok, mint a szokásos én, de még mindig én vagyok hatás alatt valóigazában, heh!

- Rendben, ma már nem alszunk, Czech átvette a hatalmat a délután felett. - döntött Austria. - Jó sötét délután van egyébként...
- Fél hét óra van. - tisztázta le ezt Germany a telefonját figyelve.

- Budapest egyik határán vagyunk, de mégis messzebb a fővárostól  egy falunyira, annyira hogy nem annyira ismert ez az erdősebb rész. - tette hozzá a maradék információt Switzerland. - Valami más város egyik végében. Ami a folyó nevével kezdődik.
- Dunaújváros? Dunabogdány? Duna...kér? - gondolta végig Hungary.
- Keszi. - fejezte be Germany.
- Áh, nyelvemen volt már az egyik vezér, dehát mit vártok, annyit tudok az országról mint arra a kérdésre hogy hol vannak a meggyőzöttek mostanában! - hangja hirtelen lett hangos Hunnak, lehet ő is fáradt volt már mindezekhez.
- Az egy elég ismert városnak tűnik... Reméljük hogy itt azért nem találnak ránk. - nézett utána Lithuania.
- Nekem már talán mindegy, én nem vezetek tovább. - tolta fel a hajzatát Hungary arcát a tenyereibe temetve

- ...Nyugodtam aludhatsz egy fél-egy órát. - hagytam annyiban. Érezni lehetett hogy szenved és nem akarom hogy anaszkodjon, mégha nem is az a fajta. - De kilenckor azért már koccintani akarok a jövőre.

- Az még meglesz idén, a következő évben is... - áll fel az ülésből, átsétálva a nappali-hálónkba. - Azalatt te meg készíts csak elő.
"Még szép, én egyedül... Elég lesz nektek is a friss levegő meg a téliruha." gondoltam elhatározva már magamban. "Na meg hát ami az újévhez kell..."

Slovakia szemszöge

- Czech eddig még nem volt hogy ennyire erősítse magára és másokra a piát ünnepekkor. Igazán szokatlan tőle. - kopogtattam a ceruzámat az államhoz. - Ez inkább azért lehet mert mi már elfelejtettük hogy miket teszünk szilveszterkor.
- Tavaly előtt felfedeztük a mi emberibb testünk... Tavaly szilveszterkor meg szétszóródtunk teljesen Transylvania helyén... Ott nem emlékszem mik történtek. - próbálta csak azért is meg Japan jobban betakarózva.

- Híjj, igaz, mindjár két éve hogy ismerem az ujjaimat. - kezdtem firkálni az irományomhoz illusztráció vázlatot. Mi ezt már úgy szoktuk hogy Japan fejezi be a terveimet. - Talán ennyi időre már meg kellett volna tanulnom hogy ne marokra fogjam meg a dolgokat.
- Ráérsz még, nem örökre maradunk itt. - nyugatott Japan. - Habár a többiek, az oktatáson belül... Ők éppen a szünetüket élvezik ott. Azt sem tudom hogy dicsérnek vagy gyűlőlnek minket.

- Ahogyan Lithuania mondta... Én úgy tudom hogy a hatodik tőrképviselő is megvan, akiért nem igazán rajonganak, mivel úgy gondolják hogy nem lesz megfelelő a személyisége miatt. A negyedik tőrtulaj a támasza mindenben, és a szünetet az előző tőrtulajok egyike arra szeretné használni hogy másolatot készítsen a tőrnek, ezzel az értékét lehúzva. Azt nem lehet tudni hogy melyik akarja. - magyaráztam. - Mindezt direkt leírtam, hátha a történetet feltudom használni valahol.

- Szerintem feltudod ezt még... De mond, éppen mit alkotsz? - érdeklődött.
- Az a címe, hogy "Csuklás". Tramania történet, Transyl' folyamatosan csuklik, és Romania próbálja neki elállítani. Smut alapra épülő, és ezúttal én írtam. - meséltem végig az alapötletet.
- Ez amennyire debil, annyira imádom az alapját. - vigyorgott Japan. Ritkán lehet Japant így beszélni hallani meg ilyen betegesen mosolyogni. Ez is olyan amit csak nálam mer tenni.

- Figyeljetek, mennyi az idő? - csettintett Poland hogy ráfigyeljünk egy kérdésre.
- Tudtommal... Háromnegyed kilenc van. - válaszolt neki Japan a telefonjára nézve.

- Itt az ideje felébrednem. - lépett ki a fekvő helyéről Poland. - Hun, gyere, Czech azt mondta még hogy ekkorra már legyünk éberek.
- Na persze, nézzél csak rá. - mutatott Hungary az ülések felé. Elég egyértelmű volt így már hogy a nagy csendre Czech is bealudt, lefolyt teljesen az ülésekről.

- Hehe, hagyjuk így vagy ébresszük fel? - adtam fel az összes lehetőséget.
- Hagyjuk, ha felébred, jobb neki is, ha nem, akkor vagy halott, vagy alszik már tavaly óta. - mosolygott Hun. - Na jó, a kedvéért csak éledjünk fel mind!

Én egyébként emiatt sem akaródzott felkelnem, de ha még ezen mérges is lenne Czech, én a bátyja vagyok, nem lehet rám annyira dühös, ha másra teheti. Továbbra is csak figyeltem Japan kezét dolgozni egy másfél óráig, mikor úgy ténylegesen felébredtünk, és igyekeztünk ténylegesen filozofálni poharak között az idei évről. Az idő pedig tiszta volt, ha az emberek csinálnának szikrázó baromságokat, mint villogó fényes műanyag vackok, égő alkohol az erdős részeknél, meg a tűzijáték ugye.

- Ti meg mióta vagytok fent? - jött ki elénk az autó elejébe Czech.
- Mi? Akkor ébredtünk mikor megmondtad hogy ébredjünk! - vonta meg a vállát Hungary.
- És... Én mennyit aludtam annál tovább? - kérdezett mégtöbbet Czech.
- Bő három órát. - kiáltott egy kicsit messzebb Switzerland. Úgy látszik a németek nagyon nézik az időt ilyentájt.
-

Tessék? Dehát akkor...

- Nincsen még éjfél, egy negyedóra van még hátra. - nyugtatta Poland. - Van annyi időd még hogy mindazt amit meghagytunk neked kellemesen elfogyaszd.
- Most érzem magamat igazán kijózanítva... Mennyi maradt? - tette fel a következő kérdését Czech.
- Oh, hát... - kezdte Hungary sorolni mindet fel a lakóautóba sétálva. - pálinkákból körte, szilva, barack, - ami osztrák márkával van valami idióta okból - füge amiről nem is tudtam hogy létezik, valószínűleg pálinkának nem is nevezhető, barnasör, malátasör, valami olcsó vodkának árult valami... A borunkat már kiforraltuk...
- Azt hiszem, inkább megosztom ezt veletek. - döntött Czech.
- Dehát... Ezekből ez mind csak egy kupica. - vett ki Hun négy kicsi fémpoharat az első négyből.
- Mostmár szerintem eleve elég kába vagyok. Holnap a maradékot legyűröm magamnak. - vette át Huntól az egyiket.
- Nos, nekem... Nekem jó lesz így is... - vettem én is el egyet Huntól, majd a felét magában leszürcsöltem. A maradékhoz adtam a kibontott Kofolámból.
- Te most... Tönkretettél... Pálinkát. - nézett végig ezen Czech, csak úgy nézve mint Hungary, csupán ő halkabban akadt ki ezen.
- A koffeint jobban bírom az alkoholnál, mit szólnának az ártatlan olvasóim erre ha én itt leiszom magamat a földre! - kerestem kifogást.
- Hun, csak dühösebb lettél volna ha az egészet kiönti. - simogatta Hungary vállát Poland. - Illetve... Én is veszek egyet.
- Meh, majd elfelejtem úgyis. - hagyta ennyiben Hun. - Koccintunk?

- Hoppá. - jöttem rá hogy én már ehhez kiittam a poharamat. - ...Üressel is lehet igaz?
- Na gyere. - ütötte össze a poharainkat Czech. - Jövőre sem kell elhagynod ezt a suta énedet Slo'.
- Nahát, ez is egy olyan mondat amit nem vártam volna hogy Czech mondjon. - szólalt meg mögöttünk Romania.
- ...Igaza van, van bennem töbv is ennél a kupicánál, nem illik ezért ezt elmondva bemocskolni a nevem. Azt ne tegyed viszont se idén, se jövőre. - tette hozzá Czech a vállamat megbökve.
- Nem fogja, túl szép neki ez a pillanat hogy megossza mással. - mosolygott Poland.
- Hm, az meglehet. - Hungary most engedhette el az előző húzásomat, és ő is őszintén mosolygott elnézve tőlünk. - ...Srácok, figyeljetek, az autó az előbb tényleg megmozdult vagy csakis én haluzok már...?

1225 szó.

Kész is vagyok! Pontosan időben!-

Irány a jövő évi részt is megírni előre-

Szóval igen, az van hogy ez az idei utolsó rész-
De az mióta baj, csak most kezdődnek az izgalmak!-

A Nyeh legyen veled!