Romania szemszöge

- Igazán hihetetlen, már itt is a tél, és az Advent is elkezdődött! - bámult ki az autó oldalsó ablakán Slovakia.
   - Abban nem hihetetlen hogy hidegebb lett ez az időjárás. - jegyezte meg Hungary az ellentétes ablakból. - Nem csodálom hogy ami megtörtént az így történt meg.

Hát igaz ami volt, Austria máig is teljesen kidőlt, pedig még az eset előző pénteken volt. Vérveszteségben és a hidegben pár mondat után kifeküdt nekünk. A meggyőzöttet benne elpusztítottuk utána, de egyértelműen nem segíthetett hogy még egy sebet kell rá ejteni. Most a tenyerét Ardeal elintézte, majd még mindkét csuklóját megkötötte, majd még leláncolta, és a biztonság kedvéért lebilincselte. Fogalmam se volt hogy nála ez is van, állítása szerint még nekem szánta egy szerencsés alkalomra, de elég valószínű hogy az ő Lelki Erőssége a tapsából van, ezért ezt most meg kell akadályozni. Aznap az összes fűtéssel kapcsolatos dolgunkat, ruháink nagyrésze, takarók, fűtőlapok, azt minden neki kellett adnunk köré hogy ne fagyjon át teljes. Mert igen, mindenki imádott akkor a legkevesebb öltözetben lenni tíz percig egy olyan személyért aki megakart valószínűleg gyilkolni, vagy legalábbis megalázni, vagy visszahozatni.

A napokban mintha meggyőzötteket láttunk volna a napokban, de nem közölünk voltak, így nem szenteltünk nagy figyelmet rájuk. Nemrég beszéltek a háborús helyzetről odaát, nem csodálom ha ők is...

- Na, ott van egy... - támasztotta ki magát a könyökein Transylvania. - Egy jól látom, Russia-fajta. Heh, remélem nem olyan negyven éves ez a meggyőzött, jó nagy pácban lennénk a legtöbben.
- Szóval ténylegesen vannak... Ott jön... - pislogott Czech. - Állj le Slo', dolgunk van!

A lakóautó hát arrább ment az úttestről. Éppen egy határos kis falunál voltunk, lengyel-német határtól egy lengyel faluban, nem is haladtunk gyorsabban eddig sem mint úgy harminc. A meggyőzött is lassabb lett a fáradhatatlan futásnál, és megállt az ablak előtt ahol Hungary volt épp.

- Hé - állapította meg Hun. - ez engem néz.
- Nem téged ha nem haluzok! - fordult hátra. - A szeme inkább Lithuanián van.
- Hogy rajtam? - nyekkent fel Lithuania, kezdve odasétálni.
- Ne menj. - ragadta meg a ruhája szélét mellette Vezlania betakarózva.
- Te is nézheted... - húzta óvatosan az ablakhoz Vezlaniát.

- Az aztán, hát ez nagy falat lesz? - lépett oda Slovakia végre. Erre nem tudtam ki fog legelőször válaszolni.
- ...Szerintem engedjük be. - szólalt meg nagysokára Lithuania.
- Há' még szép hogy, éppen egy olyat akinek az eredeti gyártószáma a legfélelmetesebb a legtöbb országnak, és aki pár tizeddel ezelőtt te is egy házban voltál vele! - akadékoskodott Czech. - Ez bizony a mi falatunk lesz!

- Nem. - mondtam végre ki a véleményem. - Ott ahol Eurasia van, onnan jöhetett, és ott most ezeket gyilkolják. Érthető ha menekült, csak úgy mint mi is, de neki nem is lenne más ika hogy kövessen minket, hiszen senkivel sem tud azonosulni.
- Mit beszélsz, mintha Russia félne! - motyogta az orra elé Hungary. - Tudom őt is elég jól, sokan tudjuk őt nagyon jól, csak azért hagytuk mert ő elég ahhoz hogy ne kapják el, és nem volt több hely egyébként is.
- Valami csak történhetett vele, hiszen... - folytattam az én kis teóriámat befejezettlenül közbeszólás miatt.
- Hiszen ő is eltűnt ott nyomtalanul már. Hívott Latvia egy ideje ezt is tudatva. - tette hozzá Lithuania. - Sajnálom Romania, nem akartam belebeszélni, csak kicsúszott a számon. Ha támadna, bármikor végezhetnétek vele idebent.

- Whoa...Ebben igaz hogy nem vitatkoznék... - suttogta Slovakia hallkan maga elé.

- ...Na jó, de ha tönkrecseszné az egész lakóautót, te fizeted a kárt Polandnak, mivel ő lopta tisztességesen. - tisztázta ezt le Czech Republic sóhajta.
- ...Eddig is én fizettem mindent...! - nevetett fel szelíden Lithuania.
- ...Jogos. Ha meg ez segítene rajtunk, tartozunk.
- Tudtommal eddig is tartoztatok...?
- Na igaz, más is a lényeg, fizess csak tovább! - hagyta el az autót Czech az ajtóján keresztül.

Természetesen érdekelt hogy hogyan alakul a helyzet ezért végignéztük ahogy Czech bevonszolja a meggyőzöttet. Pedig nem kellett hozzá az ereje, jött az magától is az autóba.

Ott csak azt még nézte hogy Czech lezárja az ajtót, majd körbenézett rajtunk. Felénél megállt, és Lithuania meg Austria felé kezdett sétálni el. Mindvégig ugye a legtöbbünknek ott volt a tőr az oldalukon.

Lithuania mellett már inkább Austriára nézett, majd az ágyon az ő oldalára üllt. Megfogta a sérült kezét neki - megjegyzem, már mindenki ilyenkor közelebb jött, és nem érdeklődésből, hanem hogy... támadjanak - majd azon kívül annak hüvelykujját megszorította. Láthatóan nagyon nem történt semmi, de ami történt, hogy Aust erre megmozdult, mégis megtette hogy hátráljunk. Austria nagyon mozogni sem szokott egy ilyenre, nemhogy még egy mozzanatra reagáljon.

- Ne khodi. - mormogta a meggyőzött Lithuania felé. Láthatóan én voltam az egyik kínosan nemértő a legtöbb személyből körülöttem.

Lithuania erre megállt előtte, mire a meggyőzött mosolyogni kezdett, majd keresgélni keresett a hatalmas téli kabátjában.
- Heh... Zabotit'sya o sebe... - rakott Lithuania nyaka köré egy szokatlan bundás valamit amit az előbb szedett ki. Majd kifelé kezdett tartani.
- A vy... - fordult még Slovakia felé amíg várta hogy Czech feloldja a zárat. - Ty zabotit'sya o sebe...

Egyszerűen bejött, majd távozott is. Szokatlan volt az egész helyzet, de ezek után jobban érdekelt minket azok akikkel tett is valamit.
- Aust! - rohantam az ágy elé. - Felébredtél?

Még nem ébredt fel, de szuszogott, aludt ténylegesen. A kezeit akkor meg is kellett ott vizsgálnom csak azért is, arra mozdult meg.
A kötés alatt szebb volt a seb mint vártam volna. Igazából csak egy varrat volt az egészen, ami mutatta hogy mi történt, és hogy körülötte elkenődött tenyerén akkor még a vér.
- Lassan jobbnak kellene lennie ilyen állapotban... - figyelte Transylvania. - És te Lithuania, mi jót kaptál?

- Ez itt? - mutatott a nyakára Lithuania.
- Ez még a takarójának másik fele az ottani időből. - magyarázta Hungary.
- Megaláztatásból farkasbőrben kellett aludnia... - folytatta Poland. - ...Az a része mindig megvan, és nem égettük el...
- Igaz, van nálunk valami szürkés szőr az otthon! - helyeselte Vezlania.
- Igaz, mind igaz... - válaszolt Lithuania. - Ez itt annak a farkasbőrnek a fejrésze, meg az első két lába ami öleli most a nyakamat.

- De miért is mondta hogy vigyázzatok...? - furcsálta Japan Slovakia felé nézve.
- Huh, hát, az egy kínos sztori nálam, Lithuaniánál meg mit tudom én, de biztosra van valami benne! - nevetett fel Slovakia. - Szóval?

- Én... Én nem tudom miért... - vallotta be Lithuania. - Lehet azért jött hogy figyelmeztessen...
- Csak úgy ahogy én gondoltam... - figyeltem végig ahogyan a meggyőzött megáll nem is olyan messze tőlünk és néz minket. - Ez a meggyőzött csakolyan mint mi... Menekült...

1020 szó.

Tessék, elpazaroltam a reggelemet úgy hogy meg is érte-

Tetszett ez a rész is, egyszerűen csak kicsit szokatlanra sikerült néhány része-

Oh, és már itt a December, szóval jó lenne ha már sietnél Omi-

A Nyeh legyen veled!