Poland szemszöge

- Fiúk! Lányok! Egy újabb követ minket! - nézett ki a hátsó ablakon ki Vezlania.
   - Na végre, azt hittem lassan hogy rosszabbra kell készülni már! - lépett ki az ágyból Czech mosollyal az arcán. - Hát kiről mintázva?
- Ezúttal... Emlékeztet engem Japanra. - jött Vezlania mellé Slovakia.
- Heheh, november legelején szinte naponta jöttek, én meg hiányoltam a gyilkolászást már! -  majd Czech még hozzátette; - Hun, állj meg valahol szélen, itt az idő ismét!

Mikor az autót lefékezték és a motor sem zúgott, én is az ablakhoz merészkedtem bátyám mellé.

- Ez a kilencedik, igaz? - figyeltem Slovakia arcát.
- Igaz, lassan mindenkitől harcoltunk eggyel. Már csakis Austria és Vezlania az akiknek hátra van. Romania meg... - biccentett Slovakia.
Vezlania viszont még utasításra sem bántana minket, és sosem volt olyan pillanat hogy ok nélkül bántott volna! - tette hozzá Japan, felállva az ablakból. - Úgy érzem, most én nekem van itt az időm. Mikor találkoztunk először Eurasiával, még fegyver is volt nálam, így én igazán fontos leszek itt.

Csakis mi maradtunk itt az autóban, még Romaniával és Austriával együtt. Romania a saját helyéről figyelte a többieket kintről, míg Austria az autó sarkában kuporgott.

- Csak az hogy tegnap a fél csapat beállította Gerébnek. - legyintett Hun erre mikor kiszállt a kormány elől. - Ti is azért vigyázzatok, kitudja mit tud Japan meggyőzöttje.

- Hun! - szálltam fel gyorsan még a kanapé felől hozzá. - Te is vigyázz majd ezzel is!
- Mikor nem vigyáztam én? - nevetett fel a kezeimet megfogva. - Csak azért leszek hogyha vészes lenne a helyzet és kell olyan aki világéletében hordott és használt tőrt. Ha majd melegebbnek érzed a kezeim ennél, úgyis tudhatod hogy megizzasztott, de ha még ennél is hidegebb, tőlem nem tudtak sokkal többet várni!
- Rendben. Ha tényleg vigyázol, nyugodt vagyok feléd. Másoknak sem lesz komoly baja, ugye?

- Igyekszünk, az a biztos lépés. - engedett el az ajtóhoz lépve. - Majd csukd be az ajtót, hűvös van már, legalább ti ne fagyjatok meg. Én máris rohanok hozzájuk, ezért nem állnék még.
- Meglesz! - bólintottam, mire egy mosoly után ki is rohant, ahogyan csak leírta.

- Mennyire nagyszívű, többre tart téged mint minket és hogy buknak vagy sem. - morogta Austria hogy becsuktam az ajtót. Senki sem válaszolt erre, csakis Slovakia gondolta hogy erre meg kell szólítania.
- Még szép hogy többre tartja, hisz' ő az ő felesége! - jegyezte meg Slovakia teljesen egyértelműnek mondva.
    - Mintha nem történt meg a tavaly nyári eset. - ezalatt egyikünk sem értette hogy miről beszél. Hanem észre vettem hogy ilyenkor már szoktak úgy végezni ezekkel.
 

    
- Hé, még mindig gyilkolni próbálják ezt... - akadt meg a szemem ismét a hátsó ablakon.
- Hát, így van hogyha nem tudjuk Japan Lelki Erősségét... - fordult meg Slovakia összefont karokkal.
- Talán ti ti tudjátok hogy mit tud? - érdeklődtem.
- Mindig azt mondogatja hogy az a Lelki Erőssége hogy másokon segít ki. Persze ez nem lehet neki biológiai tudásom szerint, de kedves dolog ettől még. - mosolygott Slovakia. - Tud kedves lenni, és egy igazi apa féle.

- Neked csak apuci féle. - dobta elé ezt a mondatot Vezlania.
- Hogy gondolod ez mondani? Idősebb vagyok nálad is, jobb ha nem szólsz bele! - vágta neki Slovakia a rég használt "idősebb vagyok" kártyáját.

- Én mondhatom hogy apa féle, hiszen én mondhatni lánya vagyok, és te, amolyan pótszülő ha már ennyire kedvel. - vonogatta a vállát Vezlania. - Ti mind a ketten hiányozni fogtok.
- Hiányozni? - ismételte meg ezt Slovakia.

- Eltértetek attól amit kérdeztem. Szóval tudjuk Japan Lelki Erősségét? - húztam vissza őket ebből a vita-párbeszédből.
- A Lelki Erőssége? Arról ő sosem szeretne beszélni. Megalázónak tartja, nem is használja... - magyarázta meg Vezlania hogy igazából semmit sem tud róla.

- Na és te? - tekintettem el Austria felé.
- Valóban, engem is érdekelne ez. - figyelt fel Romania. Valószínűleg végezhettek már ha ez megszakította őt.
- Én...? - változott meg az arckifejezése teljes meglepődésre. - Én nekem... Én... Mi-

- Újabb győztes viadal! - vágott Hungary, közbe szinte Austria szavával mint ahogyan az ajtót is ki. - Atyám ismét büszke lenne rám ezután ha nem történt volna meg az utóbbi négy-öt század ha nem több is, hehe...
- Majdnem tízen is voltunk egy ellen három híján, ezzel számolva a túlerő egyértelmű nyereséget szerzett volna. - egészítette ki ezt Switzerland.
- Az nem is számít, eggyel kevesebb. - vetkőzött le Czech pulóverig a hidegből belépve.

- Az egyébként nagyon nem lehet hogy egy meggyőzött... Nem is megyőzött Eurasia álltal, csak úgy létezik önmagában... Felénk járó bántalmazás folyamatos érzése nélkül...? - furcsálta Romania a megérkező csapattól kérdezve.
- Én is gondoltam erre, mit ne mondjak! De, így is, mit tehetnénk? Abban az időben vannak ragadva, csak fejlődni tudnak az idők haladtával. Azoknak is csak jobb ha végzünk velük talán... - dobta le magát ülésbe Lithuania. - Jobb lenne ha lehetne néha békésebb mód, de van hogy csak dolgok történnek. Vannak szerintem olyan részük a személyeknek amiknek egyszer ki kell jönni, és ártatlanok is akár belepusztulhatnak. Volt nekem is már hogy bepánikoltam valami miatt és a harchoz fordultam... Hoppá.

- Mi az a hoppá? - pislogott Slovakia.
- Hívása van. - válaszolt neki Czech röviden, majd a haját kezdte a gyenge fonásból kibontani.
- Sveiki Latti! - halászta elő Lithuania a telefonját. Sajnos sosem volt előtte az hogy kihangosítsa ha a fizetését növelik, szóval ezek után csak motyogását hallgattuk. De ezúttal nem a fizetés növeléséről beszéltek. Arról is, de inkább ahogy megértettem, más volt a téma.

- Hogy mik a lények ott nálatok? - hallatszódott ki a motyogásból kristálytisztán mindenkinek.
- Azok a lények? - hajolt oda a telefonhoz Czech. - Titeket nem bántanak, csak a szabadságotoktól és a tudatotoktól megfosztanak, jobb lenne őket megszüntetni. De egyébként odaát mi a szitu?
- Csatát akarnak ellenük. - tolta el finoman Czechet Lithuania.

- ...Nos és erre mennyien vannak? - érdeklődött Romania.
- Ahány személyt találnak megszállás nélkül, amennyit felszabadítanak, amennyit megtalálnak az eltűnésekből és amennyit harca tudnak küldeni minusz ti mind. - Lithuania most vette a bátorságot és kihangosította a készüléket. - Van valami gyengeségük?
- Ha lenne több tőr, a legjobb lenne ha mindenki a sajátját használná saját maga lénye ellen. - lépett oda Transylvania. - Akkor egy véresebb karcolással elpusztulnának. De több ilyen tőr nem lehet, amíg nem magyarázhatom el egy olyannak aki ért ezekhez és senki másnak nem mondja el. Nem lehet ugyanolyan, és sok acél kell hozzá...
- Én értek hozzá! - váltott át Latvia hangja Estonia hangjára. - Viszont... Más nem lehet acél helyett?
- Nem igazán. Olyan fém kell ami tartós, erős, és nem feltűnő. - válaszolt neki. - Ha ez nincs meg, nincs más sem.
- ...Majd később ezt átbeszéljük. - hagyta annyiban Estonia.

Még annyit közöltek velünk hogy éppen az ötödik tőrtulaj tartja meg a csatát, akit holnap fognak kihívni, a csata meg jövőhéten csütörtökön lesz, ugyanis idáig csippentették le a hétköznapot kontinensek hiányában. A harc előtt mind fognak hízni egy vacsora erejére amire Lithuania reggelizője kapott  feladatot felkészíteni, és ez még aznap százharminc euró értékét is megkaphatja. Ez azért is jó hír mivel készülnénk jövő héten már a karácsonyra, és ahhoz azért terveztünk bevásárolni ismét.

- ...Szóval? - malmozott az ujjaival Hungary. - ...A többiek is harcolni fognak. Tudnám hogy kinek az élén...
- Miért akarnád tudni? - érdeklődtem a vállába kapaszkodva.
- Egyszerűen csak... Érdekes lenne az egész, és remélem hogy sikerül felvenni nekünk... Világháború meggyőzöttek ellen. - nevetett fel. - De igazából mindig így volt, a múlttunkkal harcolni... Na meg Lithuaniának is igaza lehet...

1150 szó.

A következő részt a helyetekben nagyon várnám, mivel ott-
Ott bekavarodnak a szálak-

És még valami!-
Megtaláltam az első rajzaimat az országokról-
Lehet láthattam volna már őket egy könyvemben, de nagy szám kétéves munkát tartani a kezemben-

Ehhez szükségem van valakire hogy nosztalgiázzak... Omi-nee!
Ő azért nézegette a műveimet...

Mert igen, két éve CH fan vagyok... Durva, nem?

N

a igen, Poland hónapokkal idősebb kinézete van, de itt találtam meg először-
Amúgy tudom hogy sokan vágynak ennyire dús hajra mint amilyen akkor hunnak volt-

Akkor Romania csak gyenge kreatívitást érdemelt ki nálam mivel hűbb akartam maradni a Hetaliához-

Japanról ez volt a második rajzom-

E

lső lap amit CHról szólt, egy A5-ös lap-
Részletesebben;

Itt kezdtem érezni valami olyat hogy többet kell tennem Romaniával... Hogy főbb karakter az életem fandom részében-

És láthatjátok hogy Slovakia sokkal ridegebb volt itt-
D

e hamar változott ez nála, majd mutatom legközelebb hogy melyik képregénnyel-

Harmadik rajz Japanról-
Két év után is aranyos-

Ez... Ez aranyos, és mindig büszke vagyok rá szintén évek óta-

J

esszusKrisztusgyerele és
segíts meg szerencsétlen Auston-
Mi az a fej?-
Mi-
Ezt így-
Tudom hogy akkor is bajlódtam vele, de mégis...

Második képregény-
A vörös rajta vér-
N

em tudok többet mondani, de szerencsére Jézus segített most Austrián-
Sőt, egész aranyos lett most-
Kár hogy a következő részben- vagyis, igazából, csak cuki-
Igen, cuki lett-

Czechet mégjobban sajnálom, főleg hogy akkor nem volt nálam radír-

Emlékeztek azokra a rajzokra amit tavaly rajzoltam mint utolsó rajz az évben?
Na igen, ott volt Slovakia fingergunnal-
Egy évvel ezelőtt akkor meg... Mindegy, meglepődtem hogy ez a gondolat többször járt a fejemben-
Slo' fingergunnal-

Akartam akkor is egy fóbiát Polandnak, aztán meg az egerek lettek...
Van hozzá egy magyarázat-

Ez volt 2020 egyik első lapja-

Ez még viszont nem 2020... De ezekre is büszke vagyok-

És ezzel kinevethetem a régi énemet de az a képregény elérte a hatását és ténylegesen tudtam röhögni rajta két év után-

Szóval igen-
Csak ennyit akartam-
Majd legközelebb folytatom-

A Nyeh legyen veled!