- Miket tudtál meg? Abban a teremben van? - hadarta a kérdéseket máris, hogy csak feltűnt a személy.
- Köszönöm az ötletet negyedik tőrtulaj, elhagyott bajtársunkat megtaláltam, és a dialógukat az ellenséggel hangfelvételre vettem. - biccentett a mellette lévő csirke tollazatát rendezve.
- Sajnálom Russiát, ez a hárpia szünetben is bent tartogathatta... - elmélkedett Prussia. - Valószínűleg azt akarja hogy maga mellé álljon hogy csakilyen bitang erős ellenségeket gyártson az az akkori aktuális állapotából.

- Menjünk csak el erről a helyről, még sejtik hogy kerestük Russiát. - határozott a hatodik tőrtulaj. - Gyere te is Kamengora, szükségünk lesz rád és a telefonomra a nyakadra ragasztva.

Ha minden igaz, hallani kell ebből minden egyes szót. - indította el a felvételt a hatodik tőrtulaj Kamengorát simogatva.

Egyellőre csak lépéseket lehetett hallani, majd amikor a csirke a felvétel alatt megállt a helyén, szavakat, mondatokat is lehetett értelmezni.

„Miért zavartatsz engem is? Láthattad a világ mennyire ellenzi mindezt. Ha hosszú a zsarnokság, kitalálnak módot rá. Tapasztaltam is, most látom a példádban. Tudhatnád hogy nem vagyok olyan akit helyre húzol.” ezt egy férfias, de nem túl idősnek hangzó hang mondta el. Egy másik hanggal beszélgetett a hangfelvétel alatt.
„Gyermekem, csillagom, én csupán a bizalmát akarom mindenkinek. Mindeddig is ezt meséltem neked.”
„Mesélsz-mesélsz, a valód a hatalmat akarja, hogy dicsőítsenek!”
„Ugyan, hát akkor miért veled szórakoznék hónapokon át?”
„Mivel... A leghatalmasabb vagyok... Talán mert... Lelki Erősségem felülmúlhatatlan-
„Hogy-... Ki volt, aki tud a Lelki Erősségről.”
„Mindenki. China volt aki még ezt elmondta nekünk levélben!”
„Ő kell nekem.”
„Micsoda?”
„Az elfeledettből eshetett még ez az ősi dolog... Lelki Erősség. Ez maradt csakis fent az egyik ősötöktől.”

A maradékban már csendesebb volt a felvétel, majd már csak egy hosszabb léptek után visszajátszódott erősödő hanggal.

„Miket tudtál meg? Abban a teremben van?”
„...Köszönöm az ötletet negyedik tőrtulaj, elhagyott bajtársunkat megtaláltam, és a dialógukat az ellenséggel hangfelvételre vettem.”

- Hogy az a- ez is csak kérdéseket tesz fel bennem! - mordult fel Prussia felugorva halgatásos guggolásból. - Ez az Eurasia bosszúja annak cserébe hogy eltudjuk vinni Russiát előle most hogy tudjuk hol van!
- Talán ez túlzás. - vetette fel a hatodik tőrtulaj ezt az ötletet is. - Egyszerűen csak egy boomer-személyiség.

- Tudok valakit poroszkék színű szemekkel aki ért az ilyesmihez! - jelentette ki.
- Csaknem az aki a tőrt is alkotta? - mosolyodott fel a hatodik tőrtulaj a csirkéjét magához szorítva.
- Slovenia, hatodik tőrtulajom, melegen ajánlani tudom egyszeri negyedikként, hogy ezt az üzenetet amit átadtak, az evakuált Transylvania nevezetű fejedelemség jogúhoz juttasd el! - ragadta meg a vállát Prussia. - Éppen legutóbb hallottam hogy balesetük volt és szundizott egy jót, megmozgatja ez majd az agyát!

Hungary szemszöge

- Országaim, a helyzetünk nem virít rózsásan! - mormogta az orra elé Switzerland ahogyan Lithuania sérült lábát vizsgálta. - Borzalom, borzalom...
  - Talán súlyosabb az eset nálam? - riadt meg Lithuania.

- ...Ahogy látom a vér teljesen megkövült a lábadban. Már nem olyan mint a tested része, hanem mint egy fertőző halott testrész rádvarva. - Ez nem jó hír, ennek kórház és láb protézis a vége.

- MI A- - zendült fel mindenkiből mindenféle más szokatlan folytatással, mégis úgy látszott hogy én bírtam a legtovább hangosan és érezhezően a meglepődöttségemet kifejezni szavakban a leghosszabban.

- Amputálni kell a lábát? - értelmezte Romania.
- Ugye milyen borzasztó? Mind az a pénz amit megspóroltunk... - Switzerland láthatóan teljesen befordult magába ettől. - Mindez... Csap egy csapás és hetek és vége! Varázsütésre szinte, és még adósak is lennénk...

- Megoldom én ingyen is! - vágtam rá csak hogy jobban érezze magát Switzer, és már indultam Lithuania felé két kihúzott tőrrel mikor még mindannyian hirtelen ellenezni kezdték ezt még bármi cselekvésem nélkül.
- Hun, Hun ne tedd, így is csak fertőző lehet ez. Lehet még kitudja, inkább még bőrbetegségben halna meg Lithuania. - húzogatta a ruhám ujját Poland legyengülve. Az utóbbi időben folyamatosan láza volt, nehéz volt így másra gondolni akkor csak hogy ne rinyáljanak.
- Annyi biztos hogy én tűröm a fájdalmat. - nyugtatgatott minket Lithuania. - Fájdalom ellen és altatásra nem szükséges pénz. Majd én gyűjtök idővel protézisra saját magam is. Ennyivel tudok segíteni nektek ebben a problémában. De legalább akkor nem leszek terhetekre azzal hogy tovább rohanjunk el.

- Szó sincs róla! Mindvégig te voltál aki támogatónk volt pénzügyileg, pedig van köztünk aki sokkal befolyásosabb. Megérdemlesz kórházi körülményeket. - határozott Slovakia. - És azért is mondom ezt mert Czech is éppen ezt mondaná!
- Természetesen, a spórolásnak annyi elég lesz hogy később szerzünk neked lábat! - folytatta Czech. - Addig is úgy sem fogunk mi mással menni mint lakóautóval.

- Addig is viszont merre induljunk? Nem lesz arra elég hogy keresztüljussunk Oroszországon oda-vissza! - panaszkodott Austria. Normális esetben nem hallgattunk volna rá, mivel erősebb lett csak a gyanúnk felőle, de igazából most egész okosat kérdezett ahhoz hogy én ismét csak hallgatni tudjak.

- A Január kemény hónap, de az egyharmadán túl is vagyunk. A következő lesz az igazán kemény, és ezalatt csak a határolt országokba mehetnénk. Ha nem bukkan fel holnap a mi menekült meggyőzöttünk, holnapután könnyes búcsút vehetünk a helytől. Holnapra pedig szerzünk helyet neked Lithuania a lakóautóban és szintúgy a kórházban. - lépett Czech Lithuania elé. - Reméljük hogy aznapra tudnak máris végezni, és holnaputánra el is engednek.

- Az autóban könnyebb helyet találni, még egy hely csak felszabadult... - motyogta Romania.
- Már ha ugye... Eddig is elég kicsi helyet foglalt. - vonogattam a vállamat.

- Most komolyan, ilyen nehéz ez most nekünk? Értem, eddig általában nem történtek ilyen maradandó sérüléseink egy balulsült alkalmunkkal sem, mégis csak lehetne jobb kedvetek hogy csak ennyi történt. - következtette le a viselkedésünkből Czech Republic hogy mire is gondoltunk.

- Nem hazudok, menőbb és hősiesebb lett volna még Vez halála, ha mindez inkább Austria Voltriája miatt lett volna egy erősen nehéz harc közben. - köpte még ezt ki Slovakia.
- SLO'! - szokatlanul Japan is felugrott már hirtelen, majd még lágyabban folytatta. - Viselkedj kérlek csak most te egyedül ha a többiek, még szegénynek a szíve is megtörik ha még valaki.

- Nem, igazán nem szükséges, dicsőbb halált érdemel bárki más is, és más akarata nélkül nem teheti hogy elmúlassza ezt. - rázta a fejét Lithuania. - Remélni tudom hogy ez járt a legkevesebb áldozattal ahogyan cselekedtem. Bár tudom hogy még így is, legalább Poland erős lázát megállíthattam volna ha csak akkor jobban gondolkodok előbb.
- Az meglehet hogy ilyen helyzetben használni kellene előbb a eszed. - vallottam tisztán és őszintén neki be egyenesen.
Lithuania természetesen nem mondott semmit.
Csak egy apró sóhajtással és magára lenéző pillanatással elmondott erről a véleményemről mindent.

...Talán meg kellene gondolnom nekem is a véleményemet mégiscsak. Igaz, előbb kellett volna gondolkodnom mielőtt ezt ilyen hangsúlyban kimondom. Hiszen nem került Poland életébe, nem a halálán van, nem úgy mint egy olyan személynek aki ő mellette csinált mindent nyomós részében az utóbbi időknek. Lithuania számára Poland is csak egy ráadás volt a közös múltunk miatt, és ő rajta nagyobb lehet a teher ha nem azonos mint amennyit én aggódok elnyomva az én saját feleségem iránt. Meh, inkább ugyanolyan lenne akkor, de még így sem kezelhetném így.

- Nos, reméljük következtet belőlem is hogy nem szántam ezt ilyen hangnemben- - motyogtam az orrom alá mire Pol ismét megrángatott.
- Hun, gondolj bele hogy mindezt fél lábbal tette meg! Vagy inkább már szó szerint is, sétálni inkább a térdein tudhatott! - suttogta hason fetrengve az alvóhelyén. - Ez a hangnem egészen csak a felszínes részét mutatta meg neki amit mi gondolhatunk mindez alapján első hallásra, és hogy ezt mindvégig megfogjuk tartani! Szégyelld ezt mind le magadról Hun, szerintem mindazután amiket megéltünk az előző hónap elején, most is sejteni fogod hogy mit mondanék.

- ...Teljesjogúan lehet mondani hogy igazad van Lengyel, sajnálom is. - pillantottam fel leüllve a feje mellé. - Remélem ezt hallja is most, de ha nem is, csak legalább tudja hogy nem vettem épp ésszel a hangsúlyt. Meglehet hogy nekem is akkor figyelnem kell inkább hogy miket hogyan mondok...
- Jó vagy te is, nem is, jobb vagy! - mosolygott a lábaimra kúszva át. - Jobb vagy mint mutatod. Be tudod látni a hibáidat, csak nem kell ezt a világ elől rejteni.
- Nem mintha a világ meg is hallgatna... - tettem hozzá azért kicsi zárójelben megjegyezve.
- Nem... De azok akiknek szól, egyszer elég hallani. - vette el a karomat a feje alár rakva. - Már akkor csak nem mondhatják hogy nem próbáltál...!

1310 szó.

Nahát, csaknem megint éjszaka fejezek be részt?

Dehogynem és egy ráadás hogy fél tizenegy van, így rekordot döntöttem meg azzal hogy írással milyen sokáig maradok fent-

Most tetszett ez a két vonal egy részben, de nem hiszem hogy ez nagyon javítana rajta, szerintem még legfeljebb háromszor teszem de nem ebben a könyvben már, hanem a következőben, "Az Érzés Túlél"-ben-
Lényegében az lesz a legdramatikusabb-

Észrevettem hogy a négy fő könyvből a második és negyedik inkább dráma kevés akcióval, a harmadik és ötödik pedig inkább akció kevesebb drámával, mind gyengébb vagy erősebb humorral megfűszerezve-

A pilot és első könyv ami egy és ugyanaz pedig valami sátáni ötvözet dráma, akció, és humor-
Na meg a nyári különkötetek és a Sequel inkább humor. Meg apró romantika. Borzalom lesz a sequel ha nem találok ki valami akciót.

Az újabb nyári különkötetnek meg az volt a gyengéje hogy akció nem történhetett igazán mert már vége is volt a nyárnak addigra-

A Nyeh legyen veled!