Romania szemszöge

- Oké, oké, most léphetsz! - emelte fel az ujját Slovakia.
- Rendben, de legalább feltápászkodnom engedjetek! - halogatta Lithuania felemelkedve az alvóhelyére támaszkodva.

- Igazán nem kell megriadnod! - folytatta csak szivatásként Slovakia. - Transylvania protézise jobban illik rád.

- Őszintén, olyan lett mint egy stílusosabb kiborg. - mondta ki a véleményét Japan.
- Steampunk stílus. Egy lábban, szegényesen, és mégsem olyan. Csak amolyan... Fémes. - értett egyet vele Slovakia. - Mennyire felel meg a célnak Lithuania?
-

Nem annyira nehéz mint gondoltam... Mozgatni tudom, az eredetihez azonos méretű hosszban, és igazából az egyensúlyom nagyjából megfelelő. - lépett párat vele Lithuania. - De... Nem fog oxidálódni?
- Ugyan, ezért nem kell félteni, víz hatására is nehezen tudna, csakis ha lekopik róla a wax. Kitart ez még pár hónapig. - legyintett erre Transylvania. - Lábméretben mennyire pontos?
- Meglátjuk ha kimegyünk a friss hóba, nemde? - vetette fel Slovakia.
- Havazott valamikor? - pislogtam az ablakhoz fordulva. Valóban volt egy fehér réteg a tájon, bár korán sem hiszem hogy több lehetett három centiméternél, és ez porosnak is nézett ki, ropogósnak egyáltalán nem.

Ennel ellenére legtöbbünket jobban érdekelte most hogy Lithuania lába mikor fog eltörni, vagy lehet ennél kedvesebb okuk is volt, én sokunkon inkább kárörvendet láttam. Igazából Transylvania volt az aki maradt velem, valószínűleg biztos volt hogy Lithuania protézise tökéletes a célra, és egykönnyen nem adja a munkáját fel. Én meg hát addig...

Drága Hú

- Már megint azt a feljegyzést írod? - észlelte Transylvania mindezeket a cselekedeteimet.
- Csakis elkezdtem, még tíz betűvel sem végeztem! - válaszoltam vissza neki. - Mostanában már nagyon gyakran jegyzetelek, főképpen az álmaimról.

Nem igazán akart válaszolni erre, így csak folytattam mást nem is tudva akkor.
- Úgy érzem, Vezlania hozta ezt ránk hogy mindenféle utódos és elődös álmaink vannak... - tettem még hozzá.

- Lehet. Ehhez én is viszont még hozzá tennék valamit. - állt fel az alvóhelyéről Transylvania.
- ...Hogy mi, terhes vagy és így nyerne több értelmet az utód? - szórakoztam, nagyon remélve az ezutáni nézéséből hogy valamit nagyon eltaláltam sokszoros értelemben.
- Még szép hogy nem, basszus, mikre gondolsz már? - ez volt az első hogy az ő ilyenhangú kijelentése megnyugtatott. - Csak... A test-
- Szóval terhes voltál! - következtettem le rögtön.
- Hagyjad már ezt te, legszívesebben már pofán is vertelek volna! - parancsolt rám. - Másról van itt szó.
- Még pedig miről? - figyeltem ahogyan felemeli az alvóhelye tetejét. Oldalt üllve nem igazán láttam, ezért csak arrébb másztam hogy egy kicsit jobban lássam a tartalmát.

És... Na szóval...
Transylvania biztosan elhozta Vez testét, és valahogy Lithuania levágott lábát is megszerezte. Emellett a protézisből hátramaradt fémdarabok is ott voltak, öntőforma a talpról és még mindkettőről kis üvegben vér ahogyan Transylvania szokta ezt.

Lehet ekkor jogosan de valószínűleg minden maszkulitásomat elvesztve sikítottam volna de inkább sokkhatással valamivel normálisabban feleltem mindezekre.
- Ardeal mi a [^^"]sz?! - hátráltam meg a látvány után.
- Ne ordíts már! - jött tőle a következő parancs. - Sh... Jobb ha nem figyelnek erre fel a többiek. Jobb ha ezzel én dolgozok csak.
- Mit is akarsz csinálni? Ugye nem akarod feltámasztani? - soroltam a kérdéseimet sokkhatás alatt lassan a földre ereszkedve. - És mi van a lábbal? Hogyan tudtad megszerezni egyáltalán?
- ...Elmagyarázom amint lenyugodtál és nem ordítod szét. - vonszolt vissza engem ahol eddig is ültem. - Ezt még nem is írhatod le Húsznak. Kitudja, még meg is nézhetik!
- Ezzel most nem bízol a többiekben, vagy egyszerűen csak félsz hogy ugyanígy gondolnak rád majd? - érdeklődtem.
- ...Hm, vegyes, mégis főképp az utóbbi. Látod, én próbálok ezen a megtört országon segíteni csak úgy az én szórakozásom céljából. - csukta le az alvóhelyének a tetejét. - Talán ezzel megtudhatnánk Vezlania származását, talán ezzel többet is tudok meg Eurasiáról! Mármint, nem sikerült még neked megkérdőjelezni hogy miféle is lehet?
- Kontinensnek gondolnánk, teszem fel. Limitálatlan erő miatt is, és hogy rokonainak tartja a többi kontinenst. - válaszoltam neki ahogyan mindenki más is így válaszolna.
- Dehát, már meg is tudtuk hogy ez nem is lehetséges. Hiszen, azt tudhatjuk felvetni hogy az ő ereje nem limitálatlan vagy végtelen, csakis valószínűleg mindenkin használható. Ezt pedig neki adták valamiféle módon.
- ...Még valamikor álmodtam egy fickó hangjával. Tudott a népem nyelvén beszélni, ráadásul azt mondta hogy Eurasia most a közös gyermeküket keresi. - emlékeztem vissza.
- Kizárt hogy rokonok lennétek és a szál miatt álmodtál ilyet, igaz?
- Kitudja! Már bármit kinéznék a rokonszálaimból. - vallottam be őszintén a gondolatomat. - Kicsit nehezebb már megálkapítani a gyökereimet.

- Lehet Eurasia a gyökereink egyik része. Az egész létünk múltja. Az is lehet hogy csak egy misztérikus lény akit hatalommal ruháztak fel, kitudja. De rokonilag nem állhat közelebb senkivel sem mint akit hallottál. - határozta el ez magában Transylvania. - ...Erre nem is szerettem volna most kitérni, egyszerűen csak rávezettél mindebből. Ha kell a legtöbb elméletemet emiatt el is dobhatnám és új vonalon indulok. De egyelőre, most Eurasiát mellékezném. Nem tudok meg többet róla ezen kívül, és meggyőzöttek sincsenek akik mesélhetnének. Vezlania teste és eredete most egy élő- akarom mondani, inkább halott, de mégiscsak elő téma, amiből többet is tudhatok meg. Legtöbbünktől van vérmintám, csakis Switzerland volt olyan makacs hogy ne is adjon a sajátjából, könnyen kiszámíthatom ha közöttünk van nagyobb rokonság, viszont ha nincs is, van egyéb is amit feldobhatok.

- Nem haragítod erre fel Vezlaniát? Eléggé úgy tűnik, hogy ugyanúgy velünk van lélekben is, és éppen próbálkozhatna a testébe jutni. Az hogy elzárod ettől, felbosszanthatja. - elmélkedtem már én is.
- Gondoltam erre, de nem, nincs közöttünk a lelke, inkább követni akar minket, és a közeledése hat ránk. - máris ezt az állítását magyarázta. - Vizsgáltam Czech DNS mintáját használva hogy neki minden sokkal érzékenyebb, de nem éreztem őt a közelben. Csak egy olyan érzér volt bennem mintha... Belülről egyre inkább tágulnék ki miközben lapul legbelül egy érdekes hűvös nehéz gáz.

- ...Butának érzem magam melletted. Mindent megtudsz hosszasan magyarázni, mintha mindenhez értenél. - hagytam annyiban hogy bármit is megkérdőjelezzek már.
- Sokmindenhez értünk, akár ösztönösen, akár akaratból vagy kényszerből. - Transylvania is kicsit jobb meghatározásásért itt megakart. - Mármint, vegyed úgy hogy neked orazágként alap dolog hogy értessz többé-kevésbé közelharchoz. Minden országnak alap amint ország lesz, ösztönösen, nekem viszont ezt akaratból kellett eltanulnom egy országtól, amit mostanra, csak gyengébbek ellen tudnék használni. Persze néhány ország ösztöne akkor megretten ha nincs nála semmi amivel kiegyenlődne ismeretlennel vagy azonos erejűvel... Megint csak itt rizsálok-
- Nem-nem, folytasd csak, ez a rész nem lehet másoknak gyanús Vez testével kapcsolatban. - nem akartam hagyni neki hogy csendes legyen, sokszor teszi azt mikor alszik vagy jegyzetel. Érdekes hangja van ami Hungary hangjához igazán hasonló, élénkebb, de mégis a mélyebb típusú szavaihoz mélyebbnek is hat, alig hallhatóan karcos és elvarázsló, le tud foglalni engem ha beszél.
- ...Igazán az akarat szerinti tanulás nálam a legerősebb. Olyan amit csak eltanulni lehet, abból lehetek erősebb, talán csak ezért hatok erősebbnek. Meggondolom a lépéseimet és okosnak hangzok ha ezt el is mesélem. De nem érzem hogy több lennék tudásban. Több vagyok abban a tudásban ami nektek nincsen meg, az igaz. De ti nektek van olyan ami nekem csak izzadva menne végig.
- ...Lehetnél ország... Megvan hozzá minden lehetőséged. Feljebb mozdulnál a totemoszlopon talán mindannyiunk szemében legalább a tető előtt eggyel. - a legtetejét most igazán nem lett volna reális mondanom, legtöbbünk láthatóan Lithuaniát tartják most leginkább fent nem sokkal utána Czechet szintén éles eszével és vezetési tudásával amit eltanított. Én számomra Transylvania kutatásai mindegyiknél egyrangban van, ha nem feljebb lenne a folyamatosabb haladásaival. Ha tudjuk Eurasia gyengéjét, menekülnünk sem kellene, ilyenkor meg a gyorsaság vagy a pénz nem lenne fontos, vagy az egész evakuálásunk... Könnyebb lenne egyszer ezért vért izzadni mint szenvedősen szaladni előle.

- Kellemesen megvagyok, így nem kell lépten-nyomon követnem a népemet, és átélhetem azt is amit az emberek, még ha csak részletben is tapasztalhatom, a hirtelen halált. Már ha történhetne velem, heh... - nevetett fel. De tudom érezni hogy meg kell becsülni. Érdekes így is látni mindent... Kár hogy Vezlania még gondolni sem tudott erre. Ez lesz az első amit az eszébe vések, ha sikerül nekem...

- Azért én igazán megbecsülném ha ilyen lábam lenne! - nagy zajjal a csend helyében lépett be Slovakia. - Főképpen mikor gyerek voltam, kiborg akartam volna lenni ha akkor tudtam volna hogy mi is az a kiborg.
- Láthatom ennyi volt a nyugodt időkből. - fordult felém Nehogy elfelejtsed ezt tőlem, „Minden rendben lesz.” Megoldok én mindent, és nem kell aggódni. Csak ezt kell tartogatnod.

- Tartogatni? Talán egy titok? - rögtön az érdeklődése felénk fordult Slovakiának. Hegyes végű mosolya most már elhagyhatatlan, elsőre en is ezt szúrjuk ki már.
- Kicsit más volt a reakciód ezelőtt! - vágta neki egy nemvárt választ Transylvania orrát felbiggyesztve lenézve rá. - Csaknem jobbnak bizonyult a lábprotézis?
- Jobbnak-rosszabbnak, van a saját gyorsan készültem ennyire jó. - legyintett csak erre.

A többi beszédből amit a többiek is produkáltak, már csak apró értelmetlennek hangzó szavakat hallottam vagy röpke mondatokat mint az hogy "vörös" vagy hogy mint a "Nemlétező [^^"]rva nyádat Slo' hogy havat dobtál a csizmámba". Nem is mondhatom hogy igazán figyeltem mindezekre, azt gondoltam át hogy talán Transylvania letagadott volna bármi akadályt e számára. Egész biztosnak hangzott ugyan, de én tudhatom most a legjobban hogy mennyi feladat előtt is áll... Bíznom kellene benne. A hiszékenységem tudata az csak ami megtéríti a gondolataimat. Igazán irónikus ez így... Vajon tényleg minden rendben lesz így...?

1470 szó.

Nem.
Nem fog minden rendben lenni még, de igazán közel vagytok lassacskán hogy rendben legyen a legtöbb dolog-

Gondolom olvasóim(aki talán aktív az úgy... Kettő-) hogy ezután nagyobb izgalmak kellenek, szóval igen-

Terv szerint legfeljebb négy rész és akarok visszatérő elemeket ismét berakni-

A Nyeh legyen veled!