Slovakia szemszöge

Csak pár hete hagytuk el a szállást egy három napot töltve ott, de nem csoda hogy már mindenkinek kezd elege lenni.
A novemberbe is beleestünk már, és nem is kicsit, a november egyharmadán is. De mégis, ez idő alatt csak unalmunkban érdeklődtünk a helyzet felől. A hírek szerint már a kontinenseket egyre ritkásabban látják, America meg teljesen eltűnt a saját helyén és kedve sincsen sehova sem menni. Egy tőrt adott Transylvania nekik is, épp az egyik ország kezében van, de a helyzete folyamatosan változik, így az is hogy mennyi meggyőzött van még arra, nem tudható pontosan. De akinek a kezében van azt gondolja éppen, hogy ha nagyon vészes lesz a helyzet összegyűjt mindenkit és a test nélkülieket kivégzi. Nem tudjuk ki az aki erre vállalkozna, azt valahogyan kimaradt.

Azt sem tudom hogy ilyesmi ami a lényeg, az hogy maradhatott ki egy ilyen beszélgetésből.

Oh, és az is hogy Lithuania fizetését ismét emelték három euróval. Fogalmam sincs hogyan csinálja, de így még az emberek közt is milliomos lesz ha így folytatja. Azért gratuláltunk neki.

De mindezeken kívül valóban csak a fejünket unjuk. Japan leszokta jegyezni az utunkat velem együtt, de már ténylegesen nincs sok amit tehetne. Azt hittük hogy a legnyugodtabb nyár után egy hatalmas kalandba keveredünk, de miután készen álltunk rá, már semmit sem tehettünk.
A tavaly hiányzik, igaz kaland volt amikor Romania testét kergettük, heh... Vagy amikor először találkoztunk Eurasiával, még tavasszal. Romania pedig biztosra egyedül akart akkor lenni. Italy-t meg akkor sikerült jobban megismernünk. És hogy Transylvania szerzett magának egy kutyát... Tudtommal az az eb most épp az otthonában van már Pünkösd óta. Gondolom neki tiszta élvezet, még kajája is lehet, és Transylvania telefonon és kamerán keresztül figyeli. Egyszer néztem vele együtt, és Transyl' olyanokra is tanította hogy át menjen Hungary otthonába és ott végezze el a dolgait.

Igazán rosszul hangzik, de a kutyára is irigy vagyok most. Az is lehet hogy túldramatizálom ezt, és a kaland ezalatt a másfél hónap alatt csakis elkezdődött.

De azért...

- Unom a fejem Czech, álljunk meg már valahol! - sopánkodtam hallhatóan hogy hátulról is mindenki hallotta.
- Nemrég voltunk csak üzemanyagért, és nem tudok a közelben szállást, ne picsogj már! - csípett meg Czech az arcomon.
- Nem kell szállás, csak egy hely ahol megálhatnánk egy éjszakára! Már egy hete járjuk Lengyelországot is errefele sok a fenyőerdő is! - unszoltam.
- Csaknem azért szeretnél annyira megállni hogy még inni tudjál és hogy ne küldjünk vissza téged a jó édes-

- Nincs nálam semmi Kofola, akkor megittam! - védekeztem hazugsággal. Tudni illik, szállás után még melegebb ruhákra osztottunk mindenkinek pénzt és boltokba mentünk hogy abból szerezzünk valamit. Én megelégedtem egy egyszerű sállal, a maradékot három üvegre költöttem, és ami még maradt maradékot visszaadtam. Ráadásul az egyszerű sál nem sokáig maradt egyszerű, alkoholos filccel ráfirkantottuk Japanal hogy "コフォラ" ami összeillik így az egyik pulóveremmel amire szintén ezt írtuk fel, meg még a hátoldalát firkáltuk össze.

- Szerintem mindenki más is akarna megállni, na kérleeek~ - álltam ki a vezetésből rámászva. Természetesen sokan bólogatni kezdtek Czechnek.
- Ez így értem és tisztelem, de tudod ettől még hogy unatkozunk mindannyian nem változtat a helyzeten hogy mi mind menekülünk el! - lökött vissza a kormány elé, majd teljesen begurult. - Látod te az én táskás szemeimet, látod te hogy megerőltetem magam azért is hogy figyeljem az utat és határoknál átvegyem a helyemet?! Ha nem csak a szórakozásra gondolnál talán észrevennéd hogy az unatkozás egy áldozat hogy ne váljunk rabokká, és ezzel is jár a szabadságunk... *Hhh* Csak én kérlek téged, haladjunk...

Teljes csend lett erre. Várni erre nem várt senki, még én sem mertem beindítani ismét a motort. Mindenki várt az elég bátorra hogy megszólaljon, aki meg is szólalt;

- Cseh, ténylegesen rád férne a pihenés. Már hetek óta vezetünk napokig, te meg folyamatosan figyelsz minket és csak el-elpilledsz néha alvás gyanánt. A szállás óta nem pihentél igazán, és hidd el, ha mozgás közben aludnál, nem lenne jobb neked úgy sem. - állt fel Hungary.
- A te szádból higyjem ezt. - válaszolt erre jogosan Czech.
- Uh, igaz, az összer rossz döntésem most a fejedben van. - eszmélt fel Hun. - Valaki, segítsen ki hogy igazam van!

- ...Márton nap van. - Germany nem hiszem hogy gondolta hogy többet tudna ezen kívül mondani így egy teljesen felesleges dolgot rakott hozzá csak.
- ...Igaz, valóban Márton nap van. És ha már egybe vagyunk zárva, illene egymás ünnepeit megtartani. - fokozta Aust.
- Így a világörökségig is maradhatnánk egyhelyben. - forgatta a szemeit Czech
- De nem, ez azért nálunk ténylegesen ünnep. - bizonygatta Austria. - Ugyanis a németeknek ez olyan mint amerikaiaknak a Halloween, sőt, valahol így néznek rá! Mint hogy néhol nem csak libák tömeggyilkolásáról és esti lámpásokröl szól!
- Van hogy házakhoz mennek este még akkor énekelni, és cserébe kapni minden földi jót. - bólintott Switzerland.
- Aha, vagy úgy. Én akkor unalmas nyugodt éveimben szoktam forralt bort inni először a tél előtt, és libazsíros kenyeret enni lilahagymával. Akkor ott a fenti áramot is lekapcsoltam, és úgy egyszerű mécsesekkel szolgáltam fényt. - dőlt el Transylvania az autó belső falának.
- Nálam csak egyszer volt hogy... Csináltunk valami orbitálisan nagy baromságot egyszer ennek alkalmából. - akadtam meg.
- Életed első berúgása volt és Polanddal játszva lúdnak öltöztetek. Még az ezredforduló elején. - fejezte be Czech. - ...Ám legyen, de-... De csakis egy éjszaka. Mivel látom hogy erőlködtök. De ezután egy két hétig nem lesz több mint tíz perc a megállás üzemanyagért, és utána is csak legfeljebb tizenöt perc...!
- Legyen! - vágta rá mindenki. Legtöbben érezni lehetett a sajátos őszinte megnyugvást hogy nem kell legalább ennyire rázkódni.

- Én csak hallottam eddig a Márton napról... Igazából nem tudom milyen az. - vallotta be Vezlania.
- Pont te, hisz' te is német vagy egy jó ízig. - tette zsebre a kezét Hungary felnézve. - Na látom, fenyves.
- Az. Úgyis lassan itt a karácsony. - vontam a vállamat. - ... És a kedvesem adott...~

- Ezt most fejezd be, nem ideillő dallam. - állított meg Hungary.
- Hát mi az ideillő, bújdosunk és csak megálltunk végre november közepe fele. - közöltem a tényeket vele.
- Nahát kérem, bújdosásban itt a kulcs szó, hiszen minden korban van valami ami akkor és ott jó. - füttyentett erősen mindenki figyelmét felhívva dobbantva. - És éppen attól válik széppé hogy vissza nem hozható.

Énekelsz egy régi nótát
És azt mondod, sokért nem adnád
Hogyha visszatérnének,
azok a szép idők

Nos képzeld el hogy visszatérnek,
Azok a régi bolond évek
És minden éppen úgy van,
Ahogyan volt.
Éhes vagy és nincsen pénzed
Átutaztál három éjjelt-

- Hetet. - javított bele Austria.
- Igaz is. - észlelte Hungary. - Átutaztunk három hetet,

És mint egy őrült,
Járod a Rock&Rollt!

- Innentől mondtam is már, gyerünk!~ - élénkített fel minket Hungary. - Minden korban...!
- Van valami ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé hogy vissza nem hozható! - kiáltottam én. Tetszett Hungary ötlete, és én is hívni akartam a többieket bele. De meghallottam hogy nem csak én mondtam, Czech, Poland, Transylvania és Austria hangját is meghallottam.

- Ezt mégegyszer, ez így ritka gyengus volt! - hallgatta végig Hun. - Halljam tőletek hát!
- Minden korban van valami ami akkor és ott jó, és éppen attól válik széppé hogy vissza nem hozható! - már mindannyian hallhatóan üvöltöttük dallamra.
- Egy valaki még hiányzik innen. - fordult Germany. - Német, te is mondjad!
- Minden kor jó, de a legjobb az ezredforduló. - motyogott valami ilyesmit. - Kommunizmus megszüntetve, szabadságom kiérdemelve abból a retkes büdös falból ahol kezemen-bábamon békjó, fenekemen napi verés, Ez kérem Scheiße!

- ...Nos ez igazán kreatív volt. nevetett Hungary kínos mosollyal. - A verést sem egy országnak kellett intézni anno... Azt is halljam ki akarná még párszor!

A végén szinte folyamatosan már csak ezt dúdoltuk amíg valaki nem kezdte hangosan egy sorát énekelni, és onnantól mi is rázendítettünk a végéig. Így ezeket dalolászva úgy kiraktunk egy elég egyszerű táborhelyet, és mivel viszonylag száraz idő volt tudtunk tüzet is rakni. Ez is csak jobb volt az autó fűtésénél amit mi télre raktunk el, így igazából ott is az újabb téli ruhákban alszunk.

- Még szereztem három kisüveg ócska fostos édesbort, azt én kifőztem nektek. - lépett ki Transylvania. - Akik kérnek forralt bortazok nekem szólhatnak.
- Te, mekkora véletlen hogy nekem is van három üveg Kofolám amit elraktam magamnak. - sutyogtam Polandnak kuncogva. Csakhogy az nem Poland volt, hanem maga Czech, akinek még azt hiszem, éppen ma hazudtam hogy annyi volt amiért még akkor tett meg mindent hogy ki is jöjjön.

- Hogy mit is motyogtál ide nekem? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak annyi hogy!- A maradék pénzt amit még nem kaptál annak ez lett a sorsa. - sóhajtottam feltartott kezekkel.
- Eh, nem tudom hogy miért, de a bor aljában letelepedett egy legalább öt gramm cukor. - nyújtott gőzölgő poharakat azoknak aki a kezeiket feltartották, így nekem is sikerült szereznem. Valamennyire így megúsztam hogy az egész arcom vörös legyen, vagy a szégyentől, vagy valamiféle pofontól hogy Transylvania itt volt előtte.

- Oh tényleg, így tudnál vele beszélni...~ - tereltem el a témát mikor Transylvania arrébb állt.
- Bármikor tudok beszélni vele ha az anyósülésben ülök és ő a kormányt fogja. - feleselt vissza.
- Áhá, de mostantól nem fogsz mindig anyósülésben üllni. Hun is megmondta, kell neked eközben is pihenni, nem nézhetsz minket folyton hogy mikor rontjuk el. - tiltakoztam hátradőlve felmutatva a mutatóujjam mozgatva jobbra-balra. - Most vagy soha Czech Republic, látod hogy a mi bajhozónkat jobban szólítja.

- Legyen úgy, nem zavar ha boldogok, csak legyen ő jó kezekben. - támaszkodott bele a térdébe, botokkal játszva.
- Csak egy kicsi találka beleférne megtervezésre, gyerünk... ~ - püföltem a hátát bíztatva.
- ...Majd egyszer. De ne ebben a helyzetben. Hanem mikor a dalnak igaza van hogy ezek szép idők voltak. - mosolygott. - Amúgy milyen a forralt Kofolád?
- Túlízesített kicsit cukorhiányos Kofola forrón tálalva. - kortyoltam bele. - Citromkarikával.
- Hm... Talán... Hun elfelejtette a következő versszakot? - figyelte a tüzet Poland. - Van még folytatása, de gondolom... Gondolom azt majd beteszi ha itt az ideje ténylegesen visszaemlékezni...

1580 szó.

Igen, tudom hogy hirtelen váltottam át a novemberre, de Csak annyi a helyzet hogy haladni akartam... És még itt unalmas a történet.
De egyébként...

Márton nap van!

Ami nálam egy király ünnep hiszen... Hehe, lehet nem tudtátok de sváb vagyok-

Csak úgy mint az egész város még a második világháború alatt mikor a németek különböző helyekre bevonultak(valamiért a környéken máshova tömegesen nem vándoroltak csak legközelebb Budapestre, ráadásul Szent Márton a város védőszentje, így elég egyértelmű hogy lámpásokat gyártottunk alsó tagozatban-

Azt hiszem harmadikban volt hogy egy befőttes üvegre színes zsírpapír négyzeteket kellett ragaszgatni.

Nos, nekem kilencéves énem nem jött rá hogy mi amúgy olyan kölykök vagyunk akikek nem érdekel hogy mi hogyan rendszerezett, és hogy nekem akkor egy tizenegy éves agyát tippelték meg nekem,(ez vagy azért van mert autizmust próbálnak kimutatni rajtam vagy ezzel születtem és saját véremben van) és a négyzeteket csíkozásba raktam fel rá ahelyett hogy négyzeteket mindenhova rendszer nélkül rakom. Külön kellett cetlizni hogy kinek melyik az övé mert mindenki úgy rakta, - és úgyis számítottak rá hogy sehogy másképp - én nekem meg heh... Nem kellett cetlizni, örökre bennem ragadt hogy ezért szokatlannak gondoltak-

Durva dolog még hogy most is megvan az a befőttesüveg, és ha nincs más, azt használom lámpásként...

Csak hogy ez a harmadik éve hogy lefújják. '19-ben mert esett az eső, és a maradék kettőt meg lehet találgatni hogy miért-

Ja, és a fenti lámpást én csináltam még idénre, csak hát... Heh... Szétesett teljesen-

A Nyeh legyen veled!