Hungary szemszöge

- Íme akkor, a mai tervünk a mára. - tisztázta velünk ezt Czech amint mindenki ébren volt. - Most bepakolunk a lakóautóba, Lithuania közben lemond a helyéről, könnyes búcsút veszünk és elmegyünk innen a [^^"]szba.
 

 
- Javasolhatom azt a mi- - kezdett volna közbeszólni Switzerland még mielőtt Pol meg nem előzte volna a saját mondatával.
- Ez nem tehetjük Liettel! Kizárt, mi itt maradunk amíg Lithuania úgy nem dönt és azután majd lehet ebbe beleszólásod. - határozta ez Poland kijelentve. Czech erre természetesen meghökkent, nem volt szokott neki hogy a fiatalabb szól közbe neki, mégha tudta hogy Polandban megvan az hogy a saját igazát védi.

- ...Slo' te erről mit tudsz gondolni? - motyogta Czech ezt ki meglepődöttségében.
-

Hát...Szerintem őszintén nem tudnék erről jobban gondolkodni mint azok akik ezt tényleg megjárták. - vakarta a fejét Slovakia. - Sokan közülünk észre sem vették volna hogy el voltak rabolva, ha csak nem keresik a tőrjüket vagy el nem mesélik nekik az eseményeket. Akik tudnának erről igazán beszélni erről rajtad kívül bővebben az talán még Romania és Transyl' lehet.
- Valóban, és Aust is, igaz? - vetettem fel, bár nagyon csak a körülötte levő köd miatt vetettem fel. - Tegnap Czech tizenkét sör közt említette hogy téged még nem találtak meg akkor ott a többiekkel. Nos ha már itt vagy, biztosra vehetem hogy egy másik helyszínen találtak meg tegnap, de te ennél tudsz többet? Tudod jól már egy ideje, sokmindenben gyanús vagy úgy hogy én a helyedben egy hatalmas védődumát találtam volna ki még az álmomban.

- Nos igen, arról... Én hamar feltudtam ébredni... Eurasia sokszor volt mellettem és mindig rám zárta az ajtót. Sokszor volt hogy bepánikoltam és a végére lehet hogy ezektől meg is őrülhettem... Akkor meg amikor Czech kinyitotta az ajtót rám gyeng egyszerűséggel, becsapva és kihasználva éreztem magamat azzal akivel én ellenség és szövetséges vagyok... Eurasia egészen biztosan mentálisan tud inkább bántani minket a jövőben, és a tőrök is nála lehetnek.

- Ez aztán biztosan sok hasznos anyag volt. - vetette fel Romania ezt. - Transylvania, tudsz erről valamit?
- Ha jól gondolom és ahogy ti is biztosan felvetettétek, Eurasia azért kivételezhetett vele mivel ugye benne egy kiiktathatatlan meggyőzött van benne és azt reméli hogy ez a meggyőzött kibújik belőle egyszer majd a testére. A tőrökről meg... Egészen erről a dologról álmodtál Romania...
- Meglehet az is hogy arról álmodtam. De az is egészen biztos hogy ez az előzőekhez képes egy kis részében másabb volt. És egészen biztos hogy Eurasiát láttam meg benne. De úgy igazán... Nagyon nem emlékszem a részletekre, de valamelyikünk volt akivel találkozott még rajtam kívül előttem.
- Valóban, a tőröket kellene visszaszereznünk még mindig. - tette még hozzá Slovakia. - De ezen és Lithuanián kívül nincs semmi más ami megakadályozná azt hogy mi elmenjünk.

- Legigazságosabb választás itt az lenne ha Lithuania döntene semelyikünk befolyása alatt. - határozott Transylvania. - Mondhatni azt is hogy ő uralkodik, nem tolhatjuk ki mégsem ezért.
- Ebben lehet van némi igazság, megpróbálhatjuk. - néztem Lithuaniára, és ezt a cselekedetemet még a többiek mind követték.

- ...E-Ehhez nekem idő kell most. - motyogta ki nagynehezen Lithuania.
- Ennyi, túl késő ez így már, mindenki elmondta a maga véleményét és ezalatt áll az ő döntése is már. - közölte mindenkivel a valót Switzerland.
-  Figyelj, időt kért erre, ne legyünk ennyire tuskók hogy nem bíznánk benne. - utasítottam vissza Switzerland véleményét.
- Pontosan, nem az a nyomás hogy ki mit akar, hanem hogy jól döntsön mindenki számára. - kötekedett Poland ismét.
- Szerintem ehhez még talán... Magány is kell... - settenkedett ki az ajtóhoz Lithuania kinyitva magának résnyire. - ...Köszönöm.

Elég biztosra vehetem azt hogy én és Romania figyeltünk fel arra hogy Lithuania igazán sietős léptekkel halad fémes zörgést hagyva maga után. Nem hiszem hogy mást zavart, inkább figyeltek és néha hozzá próbáltak mondani Poland kedvesemnek egy morzsát az ő véleményükről is, azonban Pol tud kitartó lenni, és mostanra már másfél percig sodorta az azonos tésztát.

- Ha ez rendben van, én követném Lithuaniát... Na csá. - nem vártam meg hogy válaszoljanak nekem, Poland is csak bólintott erre, ezzel már szerintem úgy is mindenkinek tisztázódott hogy én ott már valamit biztosra tettem és hogy nem raboltak el engem egy újabb körre.

- Mármint, úgy sem lehetne kizárt, habár kötve hinném csak hogy ez történne. - egészítettem ki a gondolatomat motyogva magam elé a folyosón battyogva el Lithuania irányában. Azonban nem juthattam messzebb mint egy harminc méterre a folyosó kanyarulatáig amíg meg nem hallottam Romania lépteit is mögöttem. Az ő lépéseit onnan ismerhetem meg könnyen, hogy általában a sarkával lép, és csak a bakancsa orrát lehet csattanva hallani.
- Hát te? Csaknem te is a hősért nézed át a terepet? - vártam meg míg a közelembe ér.
- Gondoltam hogy hátha még kellek neki... Vagy téged... Ezúttal egyáltalán nem az volna az oka, tudod, csak...

- Persze, persze értelek én. - nevettem. - Ha én külön váltam a tömegtől én lehetek az álomképed előtt.
- ...Nem hittem volna hogy megtudnád ezt állapítani tőlem ennyitől. - valotta be.

- Őszintén én sem, csak összevontam azt ami megmaradt nekem még a viszályból. - vontam meg a vállaimat erre. - Annyi viszont még hogy egy ok amiért talán érdemes is volt jönnöd mellém hogy átbeszélhessük együtt is az utóbbi hónapokat. Csakis mert a ritkai dumálós kedvem van hogy így kezdeményzek.
- A húgoddal való érdekes aktivitásunkra gondolsz itt most főleg? - vetette fel gyanúsan.
- A tesó[^^"]szogatás, igen. Benne van a pakliban mint a legvastagabb kártya. - mondam meg neki nyíltan és őszintén miközben igazán lassan de megkezdtem indulni. - Szóval nem zavar ez annyira haver, tudod. Ennek igaz hogy a fő oka hogy tudtommal felválltva védekeztek, ugye?
- ...Igaz, de lehetne azt hogy ne a folyosón beszéljünk erről? - dobta fel ezt az ötletet Romania egy kínos mosollyal.
- Te sarad hogy érdemesnek látom. - itt mondhattam volna egy eléggé borzalmas viccet ami a sár helyett egy másik anyag lett volna de ez alkalommal ezt kihagyom. - Na tehát ez így király is, csak tudod ne is próbálkozz engem Erdély formájában meglátni, oké? Az így... Nem kellemes nekem. Tudod én nekem magában furcsa lenne ha nyár óta e nélkül a gondolat nélkül kezdtetek így közeledni. Transylvania még gyűlölhetett a tavaly előtt, habár... Hagyjuk is, csak ennek a kezdetéről akarnék többet.

- Hát az volt úgy hogy... Tudod, még volt a húszas nyárban hogy eléggé nem épp állapotba kerültem...
- Ja, még engem is akkor tőrbe csaltál. Azóta vagyok rossz viazonyban az őszibarackos pálinka és likőr keverékkel. - szóltam közbe ebbe.
- Hát, annyi biztos hogy nekem sem esett jól... - tette hozzá, majd folytatta. - Szóval azok után Transylvania egész biztosra állította aztán tavalyra hogy utána bármikor ha volt pénze alkoholra akkor képes volt elvinni engem is. Majs úgy tavaly pünkösdkor érett meg ennek a pálinkája hogy ennél gyakrabban tegyük... Az elsőknél volt néha hogy natúron, de lassan hozzászoktunk rakni hozzá dolgokat hogy azért a barátságunkból ne lehessünk szülők... Az esküvőd után volt hogy elfogadtuk egymást mint barátok, majd ott ragadtunk két város között az újabb nyaralásig. Után már igazán belelendültünk, hetente-kéthetente egy éjjel mindig volt alkalom hozzá, általában félmeztelenül, de volt felső ruha nélkül is, vizesen, fürdés közben...

- Na hát, bemutatom itt a "lehetne hogy ne a folyosón beszéljünk erről?" urat itt! - jelentettem ki mikor kipróbálta fejteni jobban.
- Valóban, kicsit megindult a nyelvem. De az is egy valódi része nagyszégyenemre hogy valóban fontolgattam még rólad ilyesmit... De szerencsére Transylvania segített akkor is és régebben is ebben vagy kemény vagy kedvesebb módon.
- Mint hogy rossz tulajdonságokat kellett felsorolni amik igazak rám? - emlékeztem vissza.
- ...Te ezekről tudsz ennyit? - furcsálta.
- Nyeh, csupán felmerült. - felmerültek bizony az emlékeimben, mikor Transylvania találta ki ezeket még a szárkettedik életévünkben magának ellene. Ezekre próbált minden este gondolni ki egy rossz tulajdonságot amitől kevésbé lenne neki csábító.

- Minden esetre, ne számíts többre ennél a közeljövőben tőlünk. Nekem Transylvania nagyszerű barátnak. Sejtettem hogy gondolná erre, ez is csak az oka hogy ezt kijelentettem. - állt meg mellettem. - Ott van ő.

Lithuania valóban odakint az udvaron állt folyamatosan csak körülötte figyelve a világot. Nem tűnt megzavartnak vagy idegesnek, oldalról talán egy apró gondterheltség volt érzékelhető.

- Figyelj, szerintem inkább én beszélek vele. Egyáltalán nem akarom befolyásolni, attól nem is kell őt féltened! - határoztam el előre levázolva Romaniának.
- Hát hajrá csak. - bíztatott erre miközben már felétartottam.

A talajon a léptem biztosan zörgött annyira a fagyosabb levélmaradványok és fű miatt hogy megérezze a jelenlétemet hangból, mégis mikor előbb szólalt meg mint én magam, én lehettem az aki meglepődött előbb.
- Látom hogy siettetni akarsz... Kérlek ne próbáld meg. - hajtotta le a fejét a lábát nézegetve. - Megvagyok  magam döntésével, tudod. Csak időt próbálok nyerni azzal hogy ezt nem kapkodom el, és biztosra megyek hogy megfelelő legyen az ideje.
- Heh, nem is tudod hogy én vagyok, de te már tudsz nekem dumálni, - hangosan jegyeztem ezt meg. - mintha nem véletlenül akár egy meggyőzött, vagy egy teljesen másik ország lennék.

- Megéreztem Hun hogy közénk valósi vagy, dohosabb az illatod a bezártságából a lakóautónak. - fordult meg nekem. - Hanem nem hiszem hogy tudsz nekem újat mondani hogy változtassak.
- Ha másról nem is, arról hírhedt vagyok hogy a döntéseim nem a legjobbak, de még csak jobbaknak sem mondhatóak másokhoz képest. Eszemben sincs hogy a te döntésedet változtassam, csakis annyi az oka a látogatásomnak hogy észleltem az idegességedet a hangokból amik visszhangoztak utánad.
- ...Meglehet hogy ideges vagyok. Nem tudom megsejteni sem hogy mit gondolhatnak a saját döntésemről. Még addig hallgatnék róla amíg a tőrök meg nem lesznek.
- Na hát és ha ez már ma megtörténik? Ki tudhatja, meglehet hogy ennél többet kell ezen filóznod, és akkor az úg, elég szívás... De benne van az is hogy okkal tudtak megválasztani téged ideiglenes diktátornak az egész világnak! Benned lehet akár az is hogy már tökéletesítetted, sőt, már az F-tervet fontolgatod! - kicsit talán nekem is itt már megindult a nyelvem ehhez, így ezért tudtam ezt ennyire elnyújtani.

- ... Azt tervezem hogy még addig maradok ameddig a helyzet itt akarja. Így ti is és az itteni hátralévő világ is nyugodtabb lehet. Mivel ti elindulhattok nélkülem is, és utána... Utána talán csatlakozok. - kezdte részletezni a tervét nagy hallgatás után. - De félnék attól hogy csak teher lennék nektek mindkét módon ha jönnék és ha nem. De jelenleg, úgy érzem, hogy ha a tőrök megvannak, megindulhattok nyomás nélkül.

- Ezt... Igazán szép gondolat. A végére még túl nagy hős leszel Lithuania...! - jelentettem ki. - És én még mindig emlékszem mikor kutyamód hugyoztál a fa tövébe tacskóként.
- Ennek örültem volna ha felejted, vagy legalább ezalkalommal nem hoztad volna fel. - motyogta félénken Lithuania.
- Nos... Úgy látszik csak ennyi volt amit tettem volna még mellettem mostanra... Mi aztán igazi ellentétek lehetünk ha egyszer ennyire hasznos döntéseket hozol... Én pedig gondolom már ötletelhetem hogy én vagyok-e az Antikrisztus melletted! - fordultam visszafelé még felé pillantva. - Ha még egyszer valahogyan összezárva lennénk, lehet kitudnánk egymás hiányosságait pótolni... Talán... Még valahogyan meg is fog ez esni.

Lithuania erre mosolyogva bólintott, majd én is intettem neki visszafele menet.
Az utolsó mondatom... Mondataim felé... Érdekes hogy ilyet mondtam ki. Érdekes hogy felmerült a gondolatomban egy ilyen összekapcsolás mint ez. Nem is hiszem azt hogy én magamtól gondoltam volna erre. Valami rásegített arra hogy Lithuaniának jelentsem ki ezeket.

Így ballagtam ezeket gondolva az udvar végéig. Utána meg valami másféle dologra gondoltam. Azt is az elején kijelentettem hogy egy meggyőzött-től is megrémülhetett volba ahelyett hogy engem észlel. A meggyőzöttek pedig látszólag a környéken mostanra biztosan nincsenek. Vagy csak még tőr nélkül is félnek tőlünk.

Talán ezek voltak a gondolatok amik minden vallás istenei jelzésnek vettek hogy egybe beleütközhessek. Vagyis hogy tisztázzam az egészet, nem is egy meggyőzött volt, csakis minden meggyőzött anyja, Eurasiaként.
Az ahogyan belébotlott a fejem az ő hasába úgy estem át rajta abban a pillanatbsn hogy nem is előttem volt már, hanem inkább mögöttem. Lépésekre nem emlékszem tőle, talán csak egy suhanást hallhattam nagy elmélkedéseim közepette egészen véletlenül, de Romania előttem nem annyira messze állt ugyanolyan meglepődöttséggel. Azzal pedig hogy Eurasiával szembe fordulok ahogyan rám nézett le, és Romania mögöttem lett, az ő álma is beteljesült ebből a szempontból.

Akkor ott kezdtem egyre inkább biztosabb lenni hogy ezt azt is jelentheti hogy Eurasia mond tényállást a tőrök helyzetéről, hogy van-e arra esély hogy erőszakmentesen megkapjuk.

- Akár ki is nézném belőle... - figyeltem meg a későbbi találkozásainkat Eurasiával hangosan ezen a kérdésen gondolkodva.
- Hát micsodát néznél ki kiből, csillagom? - dőlt meg előre Eurasia felém.
- Csupán annyit hogy nem kell felvernünk téged hogy odaadjad nekünk vissza a tőrjeimet. - válaszoktam erre a kérdésére kertelés nélkül. - Legalábbis így éreztelek meg téged. Bár kitudja mennyi munkádat gyilkoltunk meg vele, mégiscsak így érzem hogy tőlünk a saját tárgyainkat visszaadnád.

- ...Olyan nehéz elhinni csillagom, még alig ismerjük egymást, és te hogy megtudtál engem tapasztalni, megfejteni...! Még ha ez csakis a bőröm első két rétege, igazán ügyesnek tartalak téged! - nevetett fel Eurasia majd a szemembe nézett. - Természetesen tervben van hogy én visszaadom nektek, még pedig még a mai nap, szóval nincs is szükségetek arra hogy erre vártok csak amíg elindulhatnátok. Akinek ez fontos volt most nincsen itt, minek tartanám itt magamnál? Nem, én úgy hiszem hogy tisztességes a mi ellentétünk. Amíg az én oldalam nem kívánja a legvégéig a otromba bántalmazást, nektek sem akarok rosszabbat.

- ... Éjszaka adnád oda mikor senkinek nincs kedve megmozdulni, igazam van...? - mosolyogtam. - Nem bánom én, de este én tudok figyelni...!
- Akár most. - válaszolt erre a kijelentésemre.
- Akár most? - ismételtem meg meglepődve.
- Akár most csillagom, hiszen kéznél van. - húzott elő a kezei közül rögtön hármat.
- ...Ezt mond már el hogy a fenébe csináltad. - csodálkoztam.
- Egy mester nem mondhatja el a saját titkait, hol akkor már a csodálkozásod! - nyújtotta át nekem. - Aztán... Várlak még én este látni téged ébren.

Semmi zaj, semmi amit láthattunk, egy pillanatra hogy pislantottunk Romaniával már nem is tudtuk hová tűnhetett. Csakis egy érzés kergetett engem még hogy követ Eurasia... Majd lassan ez elhalványult ahogyan beérkeztem az udvarról.

A tőrök tulajait figyeltem meg út közben. Polandé mind a krémesfehér bőrtokkal, ez egy, Austriáé a sötétvörös tokkal, ez a második és Lithuaniáé volt olajzöldesen még, a három különböző tőr gazdái.
- Meg oda is adhattuk volna neki... - vetette fel erre Romania mikor látta hogy a tőrét figyelem, majd hirtelen feleszmélt valamire - Valóban, ez így egy kicsit gondos lehet így!

- Mármint hogy érted ezt? - érdeklődtem.
- Ha Eurasia volt olyan hogy ezzel az elrablással új meggyőzötteket alkotott rólunk, és ha van az hogy már el is engedte, azok a meggyőzöttek tudják hogy nálunk nincsen meg az összes tőr, lehet most bátrabban támadják meg Lithuaniát is, csak miattam nem mertek eddig.
- Óóh, ez egy egészen érthető oka lehet hogy akkor ott miért nem jelentek meg. - világosultam meg. - De Lithuania miatt nem aggódok, ő puszta kézzel három meggyőzöttet tudna elintézni legalább ha akar.

- Ennyire biztos lennél benne? - kételkedett Romania.
- Higyj nekem, ő igazán erős. - erőltettem neki az igazamat. - szinte születése óta ismerem őt, nem akarlak ezzel végigsérteni de őszintén ő az egyik legjobb férfi akit ismerek. És ez nem azért mondom mivel volt hogy megmentett, nem is csak egyszer... Nem is azért mert gyermekkoromban te, ő, Slo, Turkey és Austria volt az egyedüli férfiak körömben. Ő benne van az ami nincs sok mindenkiben. Talán egy nagyobb empátia és gyengéd agresszió, ezt így nehéz megválaszolni. És talán baromság is megválaszolni ha nem megmagyarázni próbálod hogy miért lenne jobb ő...

Estére mindannyian együtt voltunk ismét, még ha csakis Transylvaniára és Lithuaniára is kellett volna várni ehhez hogy megtörténjen. Erdély a saját ügyeit intézte a lakóautóban míg Lithuania másokét is, de nélkülük is megvolt a társaság kellően, nem a leghangosabbakat veszítettük el erre az időre.

- Utolsó melegvizes zuhanyzásomaz sikerült elintéznem a következő hónapokra. - lépett ki a közös fürdőnkből Romania a haját nyirkosan hátrakötve lófarokba.
- Remek, most mindenkit erre tudtál emlékeztetni. - néztem körbe a társaságon. - Na nem is számít, meglódulhatnak végülis, de én nem moccanok. Aludni is akkor a fene fog mint sorban állni.

- Oh, még ne menjetek, Ardeal még bent öltözik. - figyelmeztetett minket Romania.
- Szeretném megkérdezni hogy mit keres odabent de a választ nem kívánom. - replikált erre Czech tőle várt módon. - Legalább a csillogó szemeket megérdeklődhetném Slo'.

- Tudod Czech, három dolog is van ami miatt felvillant a szemem. - tett le a talajra Slovakia egy kártyát. - Egyrészt mert még van esélyem meleg vízben fürdeni.
- Kontinensek fizetik... - vonta erre a vállát meg Switzerland.

- Másodrészt a gondolat hogy eddig mi történhetett a fürdőben, - mosolyodott el. - A harmadrészt pedig hogy egészen biztosra sikerült megvernem Japant újabb kártyajátékban.

- Ahogyan számolom... Egy három ponttal sikerült neked megverned engem Suro'. A plusz hat nélkül nem te lettél volna a játszma nyertese. - mutatott Japan neki egy összefirkált lapot.
- Nos, igen, annyira lehet nem egyértelműen vertelek meg. - moolygott továbbra is Slovakia eltekintve a lapról. - De te is azért tudsz örömet szerezni abból amiből én tudok.
- Még szép, ez egészen úgy hangzik mint az amit te írtál még úgy két hónapja. - emlékezett vissza Japan
- Oh, igen. - kaparta elő a dolgai közül Slovakia a kezesbábait Romaniáról és Transylvaniáról minkét kezére. - "Ardeal, mit keresel itt? ÚúÚh, nem nyúlhatsz oda, wháh! Igen, Ardeal, nyúlj oda! Kényeztesd a proszt-"

- Ez itt kérem szépen mi a [^^"]szom? - vágott a nagy színjátszásba bele Romania lehangoló hanggal.
- Megkérdezhetném ezt is, de nem kapnék rá értelmes választ. - közölte ezt Czech.
- Jah, tekintve hogy neked nincs is. - nézett át Czechre Slovakia az ő sajátos gyanúsnak kifejezhető mosolyával és nézésével.
- Nahát, én csak megmondani tudtam ezt! Megjósoltam nektek hogy értelmes választ nem kapok. - gúbózott be Czech a takarói alá. - Jó éjszakát mindenki másnak aki túléli ezzel az agysejtrombolóval.

- Czech megint olyan gyerekes mint én... Vannak neki is ilyen szakaszai. Mint az emberek biológiájában havonta a nőknél... - sóhajtott Slovakia. - Szerintem még holnap reggel is lehet fürdeni. Sokan közülünk már tényleg aludhatnánk mondjuk, ebben igaza lehet neki.

Magam mellé néztem erre a mondatra. Poland már meg sem hallhatta Czech kívánságát, mélyen tudott aludni előtte is már. Őszintén reméltem hogy mégis csak maradunk egy aprócskát többet mint hogy holnap elindulunk hajnalban. Az ágy kényelmes, a tőröket holnapra mind megkapjuk... Biztonságban vagyunk miközben nyakunkban a veszély, így a pánikát Czechnek megértem. Mindannyiunk így gondolja hogy jobb félni mint megijedni. Meglehet viszont hogy bármerre megyünk, a helyzetünk mindig ugyanannyira veszélyes és kalandos lesz...

3275 szó.
(A következő nagy dumával együtt-)

Hm, ez is két hét lehetett-

Tegnapelőtt máris megviccelt a Wattpad hogy közel áltam hozzá hogy elvesztem a Menekülés a Világ Körül könyvem következő részét-

Igazán haladnom illik vele, mivel Július közepére tervezem a legsilányabb befejezését és legalább száz résznek illik lennie, szóval... Ja, éppen csak súrolom a felét-

Segítene ha nem ezer szó lenne a minimum hanem mint tavaly... 700 körüli-

De nekem ez már nehéz, mindent részletesebben akarok írni, és most a jelenleg trilógiaként működő Lelki Erősség nevezetű könyvem hibáját követem el-

Sokat írok, és mások csak a külső számot látják hogy majdnem 150 részes-

Azt róluk nehéz beleolvasáson kívül hogy mind ezek csupán 500-700, hosszabb és ritkább részeknél van csak hogy megüti a 1100 szavat-

A Második keréknél az átlag már 800 szó és a környéke volt, az úgy már nagyjából-

Na de itt 100 részes lesz, és az átlag már igazán magas, szóval nem csodálom hogy senki sem tervezi olvasni-

A Lelki Erősséget még olvasták, de már ott tartok hogy a Menekülés a Világ Körül hónapok óta megtekintés-nélküli.

Igaz, a Menekülés a Világ körül nem a kedvencem, mondhatnám mert jobban írok már, de a története csiga és hosszú. Ha választanom kell hogy eddig melyik tetszik a jelenlehi trilógia közül, az mondanám hogy A Második Kerék eleje és legvége-
Az összes történet közül amit pedig tervezek főhőseinkkel abból nekem hallatra az utolsó tetszene, ami őszintén, nem a legjobb módja annak hogy jó könyvet írj-
Ha az utolsó nagyjából nem csak elgondolkodtató de szórakoztató, kalandos, tragikus és komédikus romantikával fűszerezve, akkor érdemes elolvasni további négy ilyen könyvet amikben ez megvan, de mellette a palacsintában még egy méretesebb széklet is és csiga?
Leginkább azt mondanám rá hogy csiga-
Csiga és az aránya rossz-
Az én hibám is hogy ragaszkodtam hogy hosszú legyen és ennek iszom a levét. Ha Kai nincsen nekem, befejeztem volna 50-60-75 résznél az elsőt és a maradékokat is-

...Gondoltam a jövőben ezt kifejtem magamnak, csak kicsit értelmetlennek látom hogy időt adok az írásnak a tanulmányaim mellett ha senki nem értékeli-

Ezt a monológot még április elsején írtam meg, csakhát... Hehe... Meg tudott késni ez a rész is-
De baromira hosszúra is sikeredett, szóval-

A Nyeh legyen veled!