Poland szemszöge

Én szerelmetesem jár csakis a fejemben. Hogyisne, hiszen többet kell babusgatnom mint valaha, és magam sem tudom a helyzetünket nagyon beállítani szerencsétlennek vagy szerencsésnek.

A gyanús okot amiért a zsaruk követhetnek, mindet elcsendesítettük magunknak. Talán ez sem segít neki, de az biztos hogy próbálni próbáljuk mi hogy jobb legyen mégis mindaz ami velünk együtt van a helyzetünkben. Megtettük azt hogy hűtjük és sózzuk a maradványokat, mivel azt tartottuk jobbnak ha megtartjuk, Transylvaniának kitudja milyen tervei is voltak vele. Illetve most már nem habozunk többet, felkészülünk igazán arra hogy végezzünk azzal ami történik most Vilniusban. Habár előbb eljutunk Ázsiába... Bonyolult ez így és nekem is talán pihentetnem kéne a fejemet... Már nem csak másoknak de saját magamnak is össze-vissza keverem amit érzek.

Tehát még ez a terv; támogatást kérünk még az országoktól hogy egy időre messzebbre eljutva lerázzuk a rendőrséget, majd képesek legyünk ott lenni Vilniusban napokat hogy aztán kifurdaljunk valamit Eurasia ellen hogy több meggyőzött ne legyen.

Azért még ha szépnek is hangzik, amit viszont tudtunk volna Eurasia arcába vágni az mind Transylvania kezében van, mindenki érezhetően bizalmatlan ezzel a tervvel tehát... De ha mást nem, talán hozzá vágjuk Lithuania protézisét, utána azonban valóban érte kéne menni. Transylvaniáért, úgy értem, Romania nem olyan hasznos nekünk szerintem mint az én sógornőm.

- Gyerünk, bújj már ki ebből a báránybőrből... - rángattam meg a takaróját. - Látod te is hogy igyekszek jókat mondani neked.
- Jó, szépek, de nem mind igaz... - sóhajtott lassan kidugva a fejét. - Nem tudunk visszamenni hozzájuk, kitudja, lehet maguk már máshol is kóborólnak... Aztán ott még mindig kutakodnak a zsaruk. Visszatérünk lakóautóstul... Nem éri meg... De nem éri meg szembenézni sem Eurasiával egy körömkosznyi tudással...

- ...Meglehet hogy valóban ez a helyzet van, de mégis tudva sok cselekedését Eurasiának mindig van egy éppen elég esélyünk ellene. - próbálkozott Czech is javítani a hangulatán. - Vilniusba akár holnap oda is érkezhetünk, utána keményebb utak is lesznek, jobb is ha ezen az akkori időben aggódsz mint most és inkább legyél az elsők közt hogy alszol, szerencsétlen gerlédet sem tudod ezzel segíteni.
- ...Valóban őszintén, mikor is láttam Hunt aludni mostanában? - idézte fel Slovakia felnézve a lakóautó tetejére elmélyülten.
- ...Csakugyan Lengyel, te is mennyit alszol, ha mindig éberen látlak. - ragadta meg a karomat Hungary elkomolyodott arccal.
- Ugyan, tudom majd pótolni, éberen tart ezt történések feldolgozása. - legyintettem le.
- Egy fiatalabb ország ugyanúgy elbír viselni két hetet alvás nélkül Hun, ha ezt ígéri, fog aludni, én pedig ismerem Polandot annyira hogy aludni igazán képes. - tette hozzá Slovakia. - Neked kéne úgy viszont hogy azért tudsz nyugodt lenni az események után, szóval talán erre a legjobb ha igyekszünk megfeledkeztetni téged a gondjaidról.

- Nocsak, félnék hogy azonnal ezért cselekednünk kellene. - vetette fel ezt gyanakvóan Czech. - Ti nem tudom hogy vagytok, de én magam hagynék magamnak energiát az őrködésre.
- Kloroformja szerintetek volt Transyl'nak? Még maradt pár dolga a szervek és maradványok mellett. - kezdett kutakodni Slo' felnyitva Transylvania ágyát. Ellepte a lakóautó alját a halálszag ismét, ami magasabb szintben ugyan már nem volt feltűnő, ez sem tűnt hasznosnak abban hogyha segíteni akarunk Hunon.
- Ha volt is, már nincs, felszívódott. - játszott az ujjaival Czech. Megfigyeltem hogy szokása ezt tenni mióta megfogyatkoztunk még jobban. - De csukd már vissza azt a rothadó fedőt, a dögszag még így is viselhetetlen!
- Találj ki jobbat amibe bele tudsz dőlni akkor...! - engedelmeskedett erre Slovakia.

- ...Hát... Nehéz helyzetekben... Én alváshoz elő vettem egy szép képet, egy hallucinációt, egy emléket... - lóbálta a karjait a térdei felett unottan Czech. - Abba sikerült egy idő után beleálmodni a fejembe egy részét, tehát mindenképpen aludtam utána. A hátránya annyi talán hogy az emlékek kicsit fájtak néha. Alváshoz segít, de mégis azért... Nem volt az kellemes hogy ezután zabosan, csalódottan és elkeseredve kelltem fel reggel.
- ...Ez jó, ez tetszik, meséljen csak nekünk esti mesét Hun. - huppant le Slovakia izgatottan mindenki körül összehordva a párnákat.

- ...Igazából... Meglehet nálam csakis ugyanúgy tud működni... - dőlt az ölembe háttal Hun. - Jó emlékeim abból vannak csak amikor együtt voltunk kölykök - a mostani évek emlékein kívül természetesen. Legtöbb gyerekkori emlékem pedig Transylvaniához kötődik talán a legjobban... Rejtettem őt minden elől, külön mutogatni nektek hogy lássátok "hé, így néznék ki szőkében"!... Talán tényleg igaza volt, irigykedtem rá hogy az atyánk nem is ismerte és mégis annyira törődött vele... Nem mintha velem nem törődött volna az alatt az egy nap alatt hogy együtt voltunk...! De, igenis, tanított mindenből egy kicsit, majd mikor elvoltam valamivel, ő ment el hozzá... Minek is ezen gondolkodni ez nem is igazán jó így nézve valóban, elég annyi hogy nagyrabecsültem, ezért volt jó emlék hogy vele tudtam a bizalmunkat pecsételni lényegében... Kivétel ugye te Poland, na meg ő is, és Romania... Előle csak nem sikerült rejtenem. Nem mintha bánom, vele sosem igazán vagyok bizalmas, barátként sem. Jó pedig hogy van mint barát... Megint csak eltértem, na várjunk csak... Mikor visszatértünk egy kóborlásunkból Transylvania és Wallachia köszöntött minket legtöbbször mikor nem tartottak velünk. Ők a kalandokat mindig is inkább mértékkel itták... Majd mindig lefeküdtünk a függőágyakba és beszéltünk minden eseményről, nevettünk miközben a nap fénye halványult... Poland a végére mindig már aludt, ti ketten világítottatok utat mikor cipeltem őt a saját helyére tovább, hogy együtt búcsúzzunk el egymástól... a holnapig...

K

icsit én is elbóbiskoltam ettől, mire csak Czech gyanúsan mosolyogni kezdett. Erre felfigyelve csak még hátranézve rám belépett a vezetőfülkébe és elindította a motort. Úgy látszik nekem hogy hamarabb akar megérkezni Vilniusba, csakis hogy ott valóban kipihenjem magamat. Legalábbis ezt következtetem. Gondolom reggel Slovakia is felébreszt vele a megérkezünk, bár most... Kicsit ő is kiütődött erre, mit ne is mondjak.

- Pol. Pol, megérkeztünk. - rázott meg Czech.
- ...Igenis... Éreztem már a fékezést is, gondoltam mondjuk hogy ezt csak üzemanyagért tesszük. - tápászkodtam fel.
- Hát valóban üzemanyagért is megyünk, hát azért is kell a többi ország egyetértése hogy támogasson ebben. - ennyire ezt a szándékát még nem tisztázta talán Czech. Nem mintha változtatna sokat azon amit tudok.

Azóta új tőrtulajt biztos választottak. Remélhetőleg ez lesz az utolsó mielőtt tervezünk támadni Eurasiára. Ezt is már hallottam fél füllel valakitől ébresztések közt. Ha ez így lesz, tényleg közel lehetünk már mindennek az őrültségnek a végére. Milyen jó is lenne az... Hiányzik már egy kicsit a magány, de nem akarom még a végén elszólni magamat, kitudja ki fog legközelebb eltávolodni tőlünk...

1020 szó.

Boldog születésnapot nekem, eh... Hat napja-
Igen, már majdnem tíz napja vége a cserkésztábornak, sajnálom - senki aki olvassa jelenleg a könyvemet...
Khm-
Igen, többször is kiemeltem hogy szó szerint senki sem olvassa a könyvet-

Nem is lényeg, ez a rész... Nem volt rossz-
Most igazán éreztem hogy nyújtanom kell, ami jó jel a következő még egy-két részhez-
Aztán nagy cselekmény és vége... Ja, egy kicsit több mint nyolcvan része lesz valószínűleg ennek a könyvnek-
Nem hiszem hogy nagy gond, csak furcsa az elődeihez képest-

A Nyeh legyen veled!