Poland szemszöge

- Király, megint ott tartunk már hogy elunjuk az egészet! - jelentette ki Slovakia.
- Ne menj ezzel annyira biztosra, már egy fél óra lehet csak a mi célpontunkig. - dőlt hátra Hungary. - Ott fogunk mi megállni hosszabb távra.
- Az a hosszabb táv pontosan fél nap lesz, az utcán nincs kedvem kószálni. - bújt takaróba Czech Republic. A hosszú nyolc órás vezetése után már körübelül két órája próbálhatott aludni, viszont ez kihívás lehetett ha akkor szoktunk éledezni éppen. Jómagam is későn kelős típus vagyok, de még láttam ahogyan átváltották egymást Transylvaniával.

- ...Talán nem érdemes most beszélnünk ezzel kapcsolatban Slovakia, csak próbáld elfoglalni magadat addig még csendben. Ennyivel tiszetljük meg Czechet. - hagyta meg neki ennyiben Romania.

Nahát vannak azok a hasonló esetek  amikor Slovakia egy pöppet bepöccenne egy ilyen helyzetben, visszamaradva még a gyerekkorából. Ez esetben inkább viszont egy másik módszernek ad helyet ahhoz hogy elérje a célját amit Hun mindig csak incselkedésnek hív.

- Oh, oké, rendben, semmi szándék közbeszólásnak, csupán jó lenne ha kihasználnánk az ennyire szabad időnket. Egyszer élünk, mindenek előtt! - erőltette továbbra Slovakia látva bennünk hogy egyszer csak megtörünk a kedvéért.
- Ezzel nem tudok egyetérteni. - közöltük egyhangban Romaniával.
- Csak hagyjátok már elmenni és peregjen le rólatok az ő baromságai. - hagyta annyiban az egészet Transylvania ezt ajánlva nekünk.

- Hm, mondjuk nekem vannak még a bábjaim... - húzta elő a táskáját amiben a kezesbábjait tartogatta a tőrjével és a kofolás palackaival együtt. - Egész csendesen eltudnék lenni velük egyedül is...

Erre a mondatára elkezdte kipakolni a tartalmát, mire sokaknak összeért a tekintete.
- Ajaj, ki lesz az első áldozata? - kérdezte meg  nagy kérdést elsőként Japan hangosan, miközben Slovakia Czech pillantását elkerülve lehúzott egy négy deciliter üdítőt.
- Na ez a jó kérdés most derül ki csak Japan! - jelentette ki még Slovakia visszarejtve az üres palackot. - Mivel Az első drága húgom volt aki kinyitotta a száját, ezalkalommal is első lesz most!

Felhúzta a bal kezére a Czech mintájára készült bábját, majd elkezdett színészkedni vele, ahogyan el lehetett már várni az eddigi cselekedeteiből.
- "Én vagyok Czech, Czech Bond Holmes- akarom mondani Republic! Semmiképpen nem Czechia, az elfogadott becenevem csakis Czech vagy Sör. A sört imádom, egyszer az én imádnivaló nagytesóm próbált is varrni nekem egy szorongatható plüss-korsót amit én galád módon elégettem mert az első világháború végefelé volt télen idegen helyen ahol nem tudtunk semmit sem tenni csak fagyoskodni együtt. Oh, és odavagyok egy emberlányért, aki szöszi, és nyolchónapos várandós volt ezért soha többet nem találkoztunk utána... DE...! Van itt egy másik szöszi aki póto-

- ÉS ennyi elég is volt hogy tűrjem Slo', hagyjál magadból még másoknak is, kérlek! - fakadt ki minden akarata és érzése akkor Czechnek tompítva a fáradtságtól, a nemtörődömségből, és a mi hajszálgyenge pacifista létünk nem földigtaposásából.

- Szép gondolat ez is tőled Czech, dehát belőlem sohasem elég! - vigyorgott Slovakia az ő megszokott mosolyával egy gúnyosabb fedéllel rajta. - Tehát akkor a következő, mi?

   - Egyébként is, elsőként Hun kritizált, miért rajtam nyomod ki a haragodat első sorban hogy még halljam is?
-

Valakinek meg kell állítania ezt a nyelvet itt. - mutatott a nyelve csúcsára továbbra is gúnyosan. - Másrészt pedig, te jobban megmaradtál mint Hun. Ő egészen szolid volt az én kívánságommal.
- Heh, ennyi. Talán többször is kellett volna arra mennem hogy láthatatlanabb legyek a múltban... Nos mindegy, szeretem én a fényt is ha rajtam van! - vonta meg a vállát Hungary mellettem.

- Nézzük is, legyen akkor a következő szerencsés Romania! - pillantott rá az írkáló srácra Slovakia, aki erre rögtön megfagyott.
- Hé-hé, talán én nem voltam kegyes hozzád? Én pedig igyekeztem kegyes lenni hozzád! - bizonygatta Romania.
- Nekem a másik húgommal egyre mentetek. Őt viszont megkímélem azzal hogy a dühöngésemet lehet addigra már kiélem. Ellenben róla is tudok aljasakat mondani... - magyarázta ki magát Slovakia szintúgy ebből.
- ...Rendben, tedd akkor a legjobbadat hogy a legrosszabbat mutasd rólam, nem bánom. - fonta össze a karjait Romania háteadőlve, a feljegyzéseit maga elé a lábaira hajtva
- Bánod vagy sem, megteszem! - cserélt bábokat Slovakia seperc alatt, majd vékony egérhangon kezdett cincogni. - "Hoppácska! Hirtelen Czech megszőkült, és igénytelen lobonca lett! Nos igen, mivel én nem Czech vagyok már, hanem Romania! Vagy Wallachia!

Slovakia majd egy szünetett tartott és feltartott szemölsökkel körbenézett a többi országon folytatva. - "Vagy dákó!"

Őszintén nem nevettem még péniszvicceken de ilyen hanggal ilyen arckifejezéssel Romaniát megjátszva a bátyám már túl nonszensz vicc volt ahhoz hogy ne törjön ki belőlem valami krákogott röpke nevetés.

De mire lecsitítottam magamat rögtön hogy a számra kaptam a kezemet ahogyan a többiek erőlködtek többen is, nem kellett várnunk hogy folytassa nekünk.
- "Igazi kockának tűnhetek miközben írok, de csak megörökítem a szenvedéseimet további országokkal, akik mind felnőttek és érettek. Egyáltalán nem lófrálnak a világ másik felén egy őrült hárpiától menekülve!... A kezdetektől nem bíztam abban a ribiben... De abba beletudnék egyezni hogy ezek közül higyjek bármelyiküknek is, mert vagyok annyira naív! Oh-oh, és Hun! Igen te! Megszólíthattalak így.

Kedvesemre erre pillantott a báb képében hogy az ő irányába fordult.
- Mi lenne az? - nevetett fel Hungary erre válaszolva a megszólításra a bábra nézve.
- Tudod, te szép vagy, és csodálatos. Csodálatos sógornő és nagynéni! Tudsz segíteni nekem hogy hova tudnám kidobni a használt óvszereket a húgodon? - vágott vissza erre Slovakia. - Ezen a szerencsétlen lakóautón ez sincsen! Hát hova rakja Slo' is az üres üdítős üvegeket ha tenni akar a bolygóért és nincs olyan hogy "szelektív"!

Romaniáank láthatóan meg itt lett elege, arca lesütött és megsütött volt eddigre.
- Na jó Románia, ez is szép bemutatkozás volt! - legyintette le a bábot Hun Romania előtt még. - Van még hátra Poland is akkor, igaz?
- Mit ne is mondjak... Sikerült elég rosszat mutatni rólam. - nevetett zavarodottan Romania.

- Sikerült, és jó messzire is mentem vele, már alig vagyok hogy mérges szintet megüssem. - kacagott fel erre Slovakia is. - De erre is van még egy áldozatom. Poland, még egy utolsó szavakat intézek hozzád!
- Nahát, micsodákat? - csodálkoztam a fekvőhelyem szélére csúszva.
- Gyors, rövid és kegyetlen leszek veled! - húzta fel az újabb bábot a kezére. - Kérlek ezúttal ne gondolj rám mint a bátyád mert én sem bratyószájból parodizállak.
- Hűha, nagyon felkészít téged erre... - jegyezte meg Hungary mellettem törökülésben.
- Hm-hmmm... - bólogatott erre Slovakia, majd bele is kezdett az újabb szerepjátszásába. - Khm. "Milyen megleő, most meg ismét más lettem. Egészen pontosan Slo' egyik legkisebb testvére ha nem a legfiatalabb, Poland! Egy félig madár ország, fogalmam sincs hogy az anyatermészet felfedezte a vodkát a születésemkor és részeg lett... Mindegy is! Amit lehet tudni rólam hogy mindenkit szeretek és bírok, kivéve akit nem, ÉS azok a rágcsálók amit felfalnak rémálmaimban majd mindegyikük én leszek zombiegerek formájában és pánikolva belefutok a Visztulába, ahol megfulladok sokadmagammal, és Hungary máshoz házasodik a gyászában majd nem bírja tovább és- vagyis na, inkább más dolgokról is beszéljek, ami mind én vagyok, mert van egy kis egészségtelen egóm."

Én ezek alatt mind csak hallgattam, figyeltem Hungary arcát hogy mikor tör meg és mond hozzá még valami aljasat. Persze hogy bízok benne, de ha róbálsz másra figyelni mint ami történik, ki ne gondolna a saját házastársára aki egzotikusan egyedi és csak neked van feltálalva egy teljes térkép akiről tudsz sokmindent gondolni.

Ebben az esetben meg már csakis erre tudok gondolni, keveredik a törődöm és a másra gondolok inkább.

- Ez megleően tud illeni Polandra, de azért ez még mindig ritkagyenge róla. - szólt közbe Czech még egy utolsót mielőtt ujjaival a füleit bedugaszolta és eldőlt a fekvőhelyén alvást már végképpen feladva.
- Tudom én, és nem állok meg itt! - feleselt erre vissza Slovakia. - "Valóban, amit igazán kedvelek! Legkevésbé meghalni, első tapasztalat utáni trauma, tudjátok jól hogy megy ez! Ha van valami amit még ennél is jobban utálnék és félnék az az egere- hoppácska azt már említettem pardon, azon kívül nincs is más. A falamon annyi galaxikus mintás tapétamaradvány van mint égen a csillag! Szeretem a puhadolgokat, főképpen azt is amit köztük lehet csinálni, csicsikálni napi tizenegy órát, mivel technikailag még mindig gyerek vagyok. Természetesen az hogy gyerek testben vagyok nem zárja ki hogy szűz is vagyok, neeem. Van egy gyönyörűséges istennőm akit Hunnak hívok, és mások szintúgy hívják őt így... De ő annyira döglesztő hogy mindenki előttem hatszor ment hosszú zuhanyozni hogy látta őt a délebbi országok közül. Neki pedig én vagyok a gyengéje, megmutatom neki az én vézna ujjaimat és niagara lesz a nyála hogy fel kell neki öklendeznie mikor azt hiszi hogy senki sem látja már, még Slovakia a bátyám sem! Hol is vóóóltam- oh-oh, kedvenc dolgok! Amiket még imádok hogy képes vagyok hirtelen ruhákat cserélni váratlan stílusokba! Volt hogy munkásabb pedagógusruhák voltak az öltözeteim, mostanában meg a meleg idővel felváltottam egy.... Utcaszélibe... Ami lényegében ugyanúgy munka tudjátok-"

- Utcaszélibe? Utcaszélibe?! - ordítottam fel ahogyan az agyamon végigsuhant lassan az a szó amivel Slovakia megilletett. - Slo' kérem te rád ritkán voltam dühödt, de ekkorát még nem [^^"]sztam kérlek hadd szívjam vissza azt hogy így beszéltem.

Várható volt hogy egy ilyen szólásomra sokakból hullott már ki a kacaj, mintha Slovakiának bizonyítottam volna az igazát. Erre bennem is lecsendesedtek az indulatok, mivel érezhető volt már nekem addigra hogy Slovakia hogyan gondolta ezt mindennek de sértésnek egyáltalán nem.

- ...Sajnálom ha tönkretettem a ti szórakozásotokat... - fordultam el tőlük a lakóautó fala felé feküdni ott. Csend lett gyorsan akkor már a maradékoktól akiknek tovább tartott a görcs hogy nevessenek, mire én csak takaró alá rejtőztem hogy csak a lófarkam látszódhatott ki.

- ...Tudjátok, már jobban vagyok és rosszabbul is emiatt. - kezdett ismét beszélni Slovakia. - Mit szólnátok ha magamat megbántanám ugyanúgy?
- Lehetne a célpontnál ez inkább. De most már tényleg tudjál ellenni Slovakia. - érezte Romania az én kavargó érzéseimet. Nem csak ő érezhette, Hungary kezét éreztem meg a vállamnál simogatva engem.

Tudom hogy ő volt, a keze mindig keménybőrű, hosszú ujjú és rideg. Nem mindenki gondolná hogy nyugtató lenne, és nekem is ennél több kellett volna. Csak a tudat hogy Hun az, az tette meg nekem az hogy én megnyugodjak annyira hogy szebben vettem a levegőt és a fejemet percek múlva kidugjam rásandítva.
- Nem bántott meg ez a magasszintű komédia, igaz? - döntötte meg a fejét erre hogy a szemeimbe tudjon nézni méginkább.
- Nem érzem hogy nagyon megbántott az. Csak az egyszerű folyamatos pubertás ront meg engem így. - néztem el rögtön tőle. - Nem akartam egy tréfától megsértődni.
- Persze Lengyel. Tudom ez hogy van nálad. - húzott magához. - Szerintem nem is rontottad le a hangulatot, csak Slovakia keltett egy kis félelmet a többiekben hogy miket tudhat még. Pedig őszintén, nem úgy van hogy ki nem [^^"]arja le? Tréfálkozni jó vele, de minek bántanánk ezzel másokat ha együtt kell utaznunk egy lakóautóban?
- ...Tetszik hogy próbálsz kedvet önteni belém. Egy kedves személy vagy Hun. - bújtam bele a hajába megragadva a hátát. - Jobban leszek hamar ebből, csak a hirtelen változás hozza ezt ki belőlem még. Sok oka van mindennek...
- Hát, ezt már tapasztalni tudtam azok alatt amiken átmentünk...! Megmondtam, én tudlak jól. - hajolt fel a szemeimbe nézve.
- ...Megteszek mindent értetek, - motyogtam még hozzá. - hogy ti is mind épek legyetek Lithuania helyett...
- Nem kell ezért is aggódnod, én látom a szempontodat, és egyetértek vele. Sokak észrevették még. - folytatta tovább. - Nem fog ez sem maradni már....

1800 szó.

Igyekszem most csak írni sokkal gyakrabban, így... Most nagyon nincs mit írnom-

Ezer szóval kevesebbet akartam volna ettől a résztől, és még biztosra veszem hogy írtam volna a kétezerig ha nem állítom meg magamat hogy hoppácska hé- Végzet ez már nem lesz egészséges! Folytatod az írási hajlamaidat túldolgozva magadat mert minőségibb könyvet akarsz?-

Na várj, ez így eléggé érdekesen hangzik-
Szóval a csúszás miatt-
Majd később megírom azt is a következő részben-

A Nyeh legyen veled!