Finál 1/2

Romania szemszöge

- Itt vagyunk. - sóhajtott fel Czech Republic az autó kormányára eldőlve. - Tehát?
- Tehát keressünk fel mindenkit. - pattant máris fel Transylvania a bőröndjével az ajtóhoz lépve. - Ha azt szeretnénk hogy igazi fenyegetést nyújtsunk, ők mind kellenek.
- Mindannyian? - kérdezett rá Slovakia.
- Mindannyian a világon mint fajtájukat azonosítva népek, fejedelmek, országok, ez így érthető pontosítva? - tisztázta le Transylvania.
- És mi történik a kontinensekkel? Vagy a kontinensek és országok utódjaival? - próbált Austria is kifogást találni benne.
- Austria-! Drága labancom örülök hogy egyrugóra jár az agyunk, de ők jobbára lehetetlenek. - fogta vissza magát Transylvania. - Sosem láttuk őket amióta ez a helyzet van, nem fogjuk pár óra alatt bűbájos módon előkeríteni. Ezt tegyétek csak és előkerítjük a tőrtulajt is hogy hátha ő több tömeget tud vonzani egyszerre.
- Mármint Philiphinest? Igen őt, őt mi nem nagyon fogjuk kérdezni... Kicsit tartunk tőle még... - motyogta ezt még hozzá Switzerland, majd határozottabban kijavítva magát folytatva; - Mármint, ha kell, gondolom... Mindegy is ez, mentsük meg csak a világ szabadságát egyszerűen.

Ahogyan Transylvaniát követve lassan mindenki már kint volt, ismét csak egy szokatlan érzés ütött meg. Szokatlan alatt értve, legközelebb egy olyan érzés mintha eszedbe jutna az aznap esti álmod, de mégsem tusz egy értelmezhető mondatot alkotni róla mivel nincs is nagyon benne semmi kivehető. Vagy akár mikor eszedbe jut az amit egy pillanatban elfelejtettél miután figyelmeztetted magad hogy ne felejtsed el semmi áron, de még így is... Ki nem rakott kirakós.

Tehát valami hasonlót éreztem. De igazán úgy mégsem, a kirakós elemei ugyanúgy szét vannak szórva de könnyen érezhető benne az is hogy egy másik kirakós is belekeveredett. Akár részben, akár egy egész képnyi belőle. Csak próbálom magamnak is megmagyarázni milyen érzés ez, mivel nem éreztem ilyet még és igyekszem tisztázni a lelkemmel is.
Lehet csak egyszerre több dolog is egybekerült ettől a képtől a fejembe mint valami információk amiket érdemes lenne felészlelni. Igen, ez lehet az csakis, tudnám másképpen megőrülésnek is mondani ha nem próbálnék belelátni és nyugtatni magamat Transylvania tanácsaként.

- Gyere velem. - szorította meg a kezemet egy másik kéz. Meleg izzadó kéz, ötletem se volt ki lehetett a gazdája amíg nem néztem rá a karját követve a szememmel.
- Kell tudatni valahogy Eurasiával hogy várunk rá. - kezdett húzni engem Austria. - És erre... Én vagyok tökéletes. Vigyázz rám kérlek.
A fejem nem volt a helyén még mindig, válasznak csak bólintani tudtam egy kicsit. De még ezt felfogva is már csak a pince labirintusának egy pontján álltunk mindketten egyedül.
- Itt a következő kanyarokba ne beszéljünk egymást közt, csakis engem hallhat és csakis én szólíthatom őt. Járj egy tempóban velem mint a visszhang és várj meg nessz nélkül ahol megállítalak. - magyarázta nekem suttogva a fülembe. - Ha gyanúsakat hallassz, vagy az én egyértelmű kétségbeesésemet, zárd ránk az ajtót váratlanul. Ha kijutnánk, engem tarts vissza és húzz el ugyanolyan csendben vissza bezárva hogy ne lásson minket. Kint lesz így, és én pedig bent.
- ...Ez gyanúsan önfeláldozónak hangzik. - gondoltam át amit mondott. - Mit tennél te odabent?
- Csak tegyél így. Erre kértelek. - szögezte ezt le nekem. - Hidd el, így lesztek előnyben ha ez történik. Nehéz lehet ha egy erősebb szövetségesével is kell szembenézni.

Ezt neki csak meghagytam, ő pedig megindult ismét velem. Mondottan meg is állított egy fordulatnál és egyedül ment be a legközelebbi ajtókhoz.
És tudom jól hogy ez tartott egy ideig, csakis moraljokat hallva. Majd váratlanul csend. Ez szintúgy tartott egy ideig, a güleim kezdtek el a falak ürességétől és hangzavar hiányában sikítani. Kicsit meg is kellett forgatnom a hajamban hogy inkább észleljen valami más hangot nem hangot zavarva. De csakis ezután zajlott le pár csendes mondat, majd Austria megjelent és indított hogy kövessem kifelé.

- ...Maradjunk egymás mellett ezalkalommal. - fordult hátra felém mikor egy ideje sétáltunk. - Bármikor elindulhat ő is.
- Nem kellene elve kijutnunk már? - furcsáltam.
- ...Mond, hallassz valamit? - tért el ettől csitítva engem. Távoli moraljokat szintén hallottam, egy gyors ütemet, egyre élesebben.
- Hogy említed, egy hang közeledik. Nem tiszta még milyen hang lehet. - emeltem el a kezét az arcomról hogy értsen engem, mire ő hátranézett, majd rám vissza. Aztán a környező utakon szerteszét alaposan figyelve.
- Ide be. - ragadta meg a vállaimat az egyik kanyarba húzva engem,azt követően meg a falra lapítva engem magával.

Egy szemvillanásnyit láttam az utóbbi folyosón valamit, képzelődéseim ellen szólt hogy tőle a szél is megcsapott amennyire tudott csak Austria takarásában.
- Hát ez? Csak nem ő volt...? - hőköltem meg ismét csak jobban nyomódva a falhoz.
- ...De, ő lehetett. De van időnk, nem a többiekhez rohan még. - nézett ki a folyosóra Austria. - Lehet még találkozunk vele ezen túl. Ezért is mondtam hogy egymás mellett egymást védjük. Négy szem többet lát, őt pedig könnyebb később észrevenni mint időben. De ennyiből ezt már megértetted, nem? A legkisebb jelre a másik elrejti mindkettőt. Egyszerű.

Úgy fejeztem volna ki magamat inkább hogy csak megérthető. De szerencsénk lehetett, azon a hétperces útból a kijutásig már nem találkoztunk vele. Habár csakis látnom kellett Eurasiát, ez önmagában tudta feszíteni nálam az idegeket. Elrontunk ennyit is, és meglehet mindketten kicsit másmilyen végződést kapunk a vártnál.
Megrémisztett már csak az is amire képesnek tűnik.

- Indulás van most. - jelentette ki Austria amint megérkeztünk előre rohanva. - Tisztességesen akarjuk vagy inkább sarokba szorítani?
- Induljunk sietősen most? - figyelt fel Czech rá, majd a kihordott tömegre mutatott. - Dehát azt se tudjuk hogyan irányítsuk ezeket kifelé egyidőben kifelé!
- Austria biztosan tisztában van ebben, hiszek abban is hogy többet is tud akár nálam. Most kell indulni és kiérünk Eurasiához. - döntött Transylvania. - Philiphines hova veszett?
- Itt-itt, itt vagyok! - tárta ki a tömegből a karjait Philiphines körülötte eloszlatva a sok országot. - Na népeim, egy utolsóra ki akar meglendülni gyorsan még kifele? Jutalom lesz hogy hazamehettek, illetve mindez a csatározgatós korszak lezárul egy jó időre.

Talán Philiphines még létező fénye, lehet a végeredmény elérése céljában, de az is megtőrténhet hogy csak a tőrtulaj posztja miatt fellendült mindenki kifelé, őket követve pedig még sietősebben a legújabban megismert népek, vadan felszerelkezve a legválogatottabb fegyverekkel amiket találhattak áldozatiknál.

- ...Induljunk mi is meg. - követte őket mint Hungary is. - Legjobb mégis ha a legártóbb eszköz van elől.
- De előbb beszélünk vele, nem első itt a támadás. Ha próbálna, tesszük meg. - figyelmeztette Transylvania.
- Nem-e? Egészen beleéltem már magamat pedig! - kiáltott fel Hungary csalódottan folytatva az útját.

- ...Én nem látom kint őt. - nézett ki az udvar nagyra nyílt ajtaján Lithuania. - Csupán a szétszóródott különféle népek és országok. Keresnünk kéne őt?
- Nem kell. - válaszolt erre egyszerűen Austria. - Ő biztosan minket akar. Elintézi hát akkor amikor keresnénk őt és biztosan nem veszi észre senki más.
- ...Tehát a remek menekülési terv az lenne ha a tömeg közelébe hátrálnánk ha látjuk? - vetettem fel ezt az ötletet.
- Kinézem azt is belőle hogy képes annyira vakmerőnek lenni hogy itt mutatkozzon rögtön. Nem egyszer tett rizikósabb utat meg magának. - emlékezett vissza Switzerland. - És én még kevesebbet is kaptam belőle mint ti!

- Meg se figyeltem magamat, valóban lehet merész vagyok. - hangzott Eurasia hangja fel. Nem változott sokat mióta láttuk vagy hallottuk.
- Ez ő lehet. De merről? Visszhangzik ez az egész kijárat! - panaszkodott Poland a tőrjét előkészítve.
- Lehet? Abban egész biztos vagyok hogy én vagyok saját magam. De nem akasztalak meg titeket ezen, folytassátok csak megkísérteni az elmenetelemet. - a hangja után egy huppanás hallatszódott, majd csend lett. Megrémültünk ennyitől is.
- Hasznos lenne ha látnánk is ezt megkísérelve! - beszélt végül Czech felemelt hanggal.
- Idele nézzetek csillagaim. Le, az ajtó mellett. - hívott minket. Az oldalamra nézve ő volt valóban a talajon üllve törökülésben.

- Talán csak nem ellenünk mersz csak kiállni? Nagy falat az egész világ minden országával és népével? - kekeckedett vele máris Slovakia, ismerősen a legutóbbi találkozásukhoz.
- Mérsékelt az én tudásom, de megírott és bármire képes. - ezt így bebizonyítva egyszerűen csak fellebegtette magát állásba. - Nem tudtok velem kikezdeni olyan könnyen mint azt meghinnétek.
- Csinos trükk... - vallotta meg ezt Japan elismerő halk hangon.
- Trükk, az. - bólintott csak Eurasia komolyabb arccal. - Valóban csak azt a szolgálómat használtam akinek a Lelki Erőssége eltűnni akár évszázadokra is a szem elől. Felsegített a kérésemre az én fejben eldőlt kommunikációmmal... Ez a generáció már így hívja, nemde?
- Mérsékeltség... Az miben dől el neked? Nem mintha erre nekem mernél válaszolni, nem igaz? - fordult felé Transylvania vigyorogva.

- Úgy igazából, én merek, nem hát most mondta az a félvak hogy vakmerő vagyok? - tartotta ezt furcsának Eurasia.
- Értessz engem? Én erről meg se szólaltam! - lepődött meg Hungary.
- Switzer? - tette ugyanezt Slovakia ránézve.
- Hoppácska, hogy ezt még nem meséltem. Vicces történet, furcsak hogy eddig sem kérdeztetek rá az én semlegességemre és orvostudásomra. - vakarta csak a nyakát Switzerland.
- ...De ez most mellékes. Ha csakugyan ténylegesen elárulod... Talán késleltetjük azt hogy lerohanunk és kitalálunk hatékonyabb módszert ellened. - üzletelt végül vele Transylvania.
- Azt tudom mondani hogy amiben eddig gondolkodtál több mint meleg, de nem elég forró. Megtaláltad a kulcsát és hogy nem örök, gratulálni tudok. De hogyan működik... Kicsit ott még elveszve vagy egy kereszteződésben... Hogy nem mennek igazán ezek a hasonlatok csillagom, gondoltam így csak jobban kitudom fejezni magam vele abban amiben vagyok és amiben te gondolkodsz. Két tippedet csak rakd össze, és a kérdésedre te magad is tudod a választ.

- ...Meggyőző. Ahogyan a meggyőzöttek elkészítőjétől várnám... - nézett fel rá Trasylvania, tőrjét visszacsúsztatva a tokjába és lehajtva a fejét ismét. - Még egyszer elkapunk utoljára, de most hagyunk neked időt hogy megfutamodj ha módod úgy tartja.

- Hagyunk? - hökkentek meg ezen hangosan páran közülünk, leghangosbbként Slovakia és Hun, de én tudtam hogy Transylvania tudja hogyan dönt. Benne tudnék kételkedni a legkevésbé, így csak azt tettem amit ő is.

Eurasia nem nagyon tűnt nagyon másnak mint eddig viselkedett ettől. Komolyabb lett az arca, majd kisimult és boldognak tűnt, majd meg kifele megtartott az ajtón tágabbra nyitva.
Ezt pedig hamar észre is vették, és megrohamoztak felé.
- Megálljatok! - intette csendre a világot Transylvania kirohanva eléjük átvágva magát Eurasián. - Még ne tegyük ezt... Várjuk amíg harc nélkül-

Ezt viszont már megzavarta egy illető, morgással együtt rárontott Transylvaniára. Amennyit tudtam belőle látni, mivel köztük volt Eurasia, de érzem hogy Transylvania ezt észrevette időben, máskülönben nem hagyta volna előbb félbe... Látnom azért mégis kell.

- Kérlek engedj! - tolakodtam túl Eurasián a többiekkel együtt, de amint kiértem nem sokat tudtam látni. Látszólag jól volt Transylvania, a ruhájának a vállától volt a karjáig egy hasadás, és a térdeiről kellett felállnia csupán. Aki volt még, Serbia, próbált a talajról feltápászkodni Transylvania mellett, hasonló kinézetű tőrrel mint ami van nekünk. Majd ettől a mozdulataitól felgerjed a nép és nekiront, mire pedig Eurasia fogja le a szemeimet és hátulról a többieket a karjaival és az ajtóval takarta. Hallani tisztán sokat hallottam, nem kellett Eurasiának ilyet tennie igazán semmiért. Ordítások, veszekedések zsivalya sikításokkal és kiálltásokkal, fémek koccanásával, taposással, húsba döféssel.
- Álljatok már le, szerencsétlen léleknek nem tehettek rosszabbat! - csöndesítette Eurasia is a tömeget, végül ekkor szabadítottam ki magamat a kezeiből Transylvaniához sietve.

Transylvania a körülményeket nem érdekelve karolta át a nyakamat csendben ottragadva. Serbia azon túl nem tűnt éppnek igazán. Lyukak voltak szaggatva a vértől ázott ruháján, porban megfeküdt és rátapadva az arcán maradt vöröses sötét sárként rá még vért folyatva a szájából.
- Azt tették ahogyan mondani akartam... - suttogta nekem Transylvania még mindig rajtam lógva. - Nem tudom mit érezzek ezzel... Ő viszont már nem érez semmit.
- Nem? - néztem végig a tömegen. Ők szintúgy néztek rám, Eurasiára és a Menekültekre akik éppen kijutottak mögüle.
- ... Hoppá. Talán fel kellett volna készülni egy ilyen látképre ha már csatába indulunk, igaz? - próbálta oldani a hangulatot Slovakia nehezen. Ismerve őt nem is viccként gondolta ezt ugyan.
- Élhet ő még így...? - fordult Switzerlandhoz Czech, mire Switzer odaballagott Serbiához elé térdelve és végigtapogatva és nyomkodva.

- Még vissza lehet hozni...! Nagy támogatással és a testén a szerveit javítva... Valóban viszont már... - magyarázta tovább Switzerland. Nem él. Hogyisne, senki sem élne túl egy ilyet tovább mint egy hét.

Az a kirakós amit éreztem előtte most akart a helyére pattanni egy elfordított képpel. Tudtam hogy mit tudok, de megfogalmazni még nem sikerült jobban. Transylvaniát megtámadta Eurasia követője...

- ...Láthatod Eurasia. Kimentél és valaki így végezte mert követett téged. - kezdett beszélni a hátam mögött Transylvania Eurasiához ahogyan még mindig fogott. - De én megtudom oldani hogy visszatérjen. Csak engedj mindenkit végre haza. Az otthonukba... Kontinensekkel együtt akik előbb megtudják ezt oldani.

- ...Én nem tiltottam meg hogy elmenjetek. Nem is kértetek meg hogy engedjelek titeket. De te okosan kérdeztél. A kontinensek kértek arra hogy vigyázzak rátok, okos a kérés tehát hogy őket engedjem és ők engednek titeket vissza a Semmibe. - beszélte ezt Eurasia ahogyan mindenki más némán ezt hallgatta. - Sok lúd disznót győz, gondolom így. Nem tudok egyszerre sokatokat mggyőzni csillagaim és napsugaraim hogy engem szeressetek. Eddig sem tudtam sosem. Egyesével lesz ez hatásosabb... Engedlek is hát titeket. Nehogy az én követőim miatt sérüljetek.

- ...Nos... Akkor ennyi, igaz Transyl'? - kérdezte Slovakia.
- Ennyi. - engedett el nagysokára Transylvania. - Mindenki indulhat hamarosan mikor tartani fogja a szavát. Mi talán korábban is. Van mivel utaznunk.
- Országok! Amint a kontinensek rábólintanak, indulhatunk is vissza a mi szeretett otthonunkba! - jelentette ki Philiphines. - És rólatok... Ti aztán igazán mehettek vissza ahol éltetek valaha. Biztosan befogadnak a többiek is...
- Nahát, és aztán szerinted mi akarunk? - krákogott Fosen. - Nem hiányzik nekünk újabb vívódás, ezt is csak oltottuk amennyire tudtuk... De ha egy ország ráparancsolna ránk, a népek népére, könnyen lehet hogy mégiscsak megindulunk...
- Hát akkor tehát követelem hogy legyen meleg otthonotok a Semmiben az országok mellett. Mint tőrtulaj ezt teljesítsétek nekem! - parancsolt rájuk így Philiphines.
- Nagyszerű, tehát a bőröndök és az előre erre kitervezett módon a férjem alumínium autójában lesznek. - indult meg Fosen a többi néppel együtt vissza az épületbe.

- És a Menekültek... - vetette ránk a szemét ezúttal Philiphines. - Nehogy maradjatok tovább egy éjszakánál is. Vigyétek Serbiát és ott talán megmenthetitek időben. Megteszitek, ugye-ugye? - kacsintott. - Nos tehát, nekem ezt a csürhebandát kell még összehordanom, készüljetek hogy nem látjátok már ezt a helyet.
- Meglesz az egyszerűen. - biccentett Czech visszafordulva az épületbe a többiekkel együtt.
- Mond csak Romania, elbírod Serbiát? - érdeklődött Transylvania.
- Nos... Gondolom egy ideig biztos, több embert is hoztam már a hátamon repülés közben is. - gondoltam át.
- Nem kell sokáig vinned, a lakóautóban már nem kell ezzel foglalkoznod. -

- Hozhatunk rongyot nektek hogy ne ázzatok át vele! - dobta be ezt az ajánlatot Philiphines.
- Az igazán hasznos lenne. - válaszoltam erre. Úgy látszik így viszont hogy a hazamenetelünk várakozni fog.

Amíg őket vártuk hogy keressenek használható lepedőt mi ketten Transylvaniával csak állni tudtunk Serbia teste előtt, és az udvart nézni. A Nap már felkelőben volt - meglepő is lenne ha nem lenne lassan it a nyár hogy négykor világosodjon.

- Ugye... Valóban nem esett komolyabb bajod? - tértem vissza a gondolatomra. - Értem hogy, látszólag nem esett nagy károdra ez a hirtelen letámadás.
- ... Igaz, előre hallottam a mocorgást mögülem. De... -tapogattta végig a vágott ruhaujjú karját. - Sikerült azért felhasítania egy keveset a bőrömből a gyenge éberségem során. Nem egy nagy harci sérülés, csupán egy kicsit kevésbé érzem a karomat és tud azért marni... De gondoltam, jobb ezzel őszintének lennem veled.

- Hát, ezt jó hallani...! Mármint, hogy semmi komolyabb nem történt... - ülltem le a talajra az eget nézve. - És most...? Mi lesz az első dolgod mire megérkezünk haza? Törődsz magaddal? Vagy Serbiát veszed kezelésbe? Esetleg Vezlaniát?... Sok dolgod lehet.
- Én...? - nézett el a Nap felé. - ...Talán ha hazaérek, végignézek a szobáimon, megvakarom Egres hasát és nekilátok Serbiának egy másfél órára. Majd alszok rá, és felkellve folytatom ahol abbahagytam vele. Ő az akit kifejezetten kikértek hogy megtegyem hogy előbb megérkezzünk. Nem nagy dolog ez, tovább nem tart nekem gyarolatban az ilyeneket összevarni. A maradék pedig Serbián áll hogy visszatér-e. És te... Ajánlom hogy maradjunk továbbra is egymás mellett. Kiemelte Eurasia hogy egyesével fog vadászni.

Lassan telt az idő ezek mondatok közt, a Nap szinte meg sem mozdult a napfelkeltéből. Transylvania ezt érezhette ugyanúgy velem. Akár ugyanarra is gondolhattunk akkor. De az biztos volt számomra hogy nem merne erről szólni pár nap után túl. Csak ezt tudatni akarta velem szintén, mellettem ugyanúgy leüllve, az oldalamra dőlve álmosan...

2587 szó.

Ehhez még nem nagyon akarok hozzászólni őszintén... Együtt jön ki a Finálé másik részével, szóval nem olyan sokára, de azért annyi időre is

A Nyeh legyen veled!