Romania szemszöge

Drága Húsz!

Elsősorban sajnálom ami történt veled. Remélem megtalálom azt aki még megtépázott téged, na meg aki társaimat elvitte. Nem kell túl sok tudás ahhoz hogy megfejtsük az egészet, bárki is volt, nem tette a legjobb munkát, habár mégis jobban örülnék ha néha a lapok beszélni tudnának. Ardeal eközben átvette az irányítást arra az időre amíg Lithuania nem kerül elő, de mindez az utóbbi másfél nap eseménye eddig. Visszagondolva, tudhattam volna hogy mi fog történni, a személy megemlítette mindannyiunkat mint "tizenegyek". Lehet ha bölcsebb lennék, ezen nem kellene most töprengenünk.
Azért lehetek mégiscsak büszke magamnak hogy úgy cselekedtem, ahogyan elvárták azt tőlem, és nem maradtam segítség nélkül. De úgy érzem most mégis, hogy nincsen időm figyelni az álmaimra amíg nem találjuk meg a többieket.
Ma este viszont hogy ne felejtsem csak azért sem, álmodtam egy fontosat. Ugyanaz volt akinek a körvonalát megismerhetném. Arról beszélt hogy nem is várt tőlem kevesebbet, és hogy ez a cselekedet volt a legtöbb amit ott tehettem volna, és az időnkbe még belefért volna miután felébredtem. Meg azt is, hogy Eurasia egyik meggyőzöttel megszállt embere volt aki ezt megtette, és mêg kibiztosította a gondolatot hogy Czech volt az aki hozzánk akart még beszélni ezzel, és aki a személynek nekiesett egy sörösüveggel.

Érdekes egy álom, ezért is akartam megtartani. Fejben tartom, és a későbbiekben is hasznos lesz még nekem.

Az elszánt barátod
BP

Az időjárás igazán szokatlan lett Február másik fele felé, leginkább engem egy november közepére emlékeztetett, azért már a lehelletem nem gőzölgött el. Egy egyszerű fekete rövidebb szárú ingben éppencsak megéreztem egy csípősebb hideget. Sokan kintre nem is mernek egyedül kimenni, ugyanis ott szoktak a rejtőzők laktanyázni alig észrevehetően csapatokban. Hanem tőlem, nekem már a nevemet is hallották, és ezek frissek még, tavaly nyáriak, nem tudják a pontos erejét nekem, se önmaguknak. Ritkán ha van olyan ország után mintázott meggyőzött aki közöttük tudja a Lelki Erősségét.

Nem is kell nekem mondani hogy épp ezért az apró mocskos udvar békésebbnek számított, annak ellenére, hogy az ellenség éppen a hátam mögött van. Ha meg is támadna az egyik, van annyi harci képességem az ösztöneimben mint annak is, előnyben lennék, és mivel azt mondták hogy Eurasia bábja vitte el őket, ki is beszélhetném belőlük.

Talán ezért lenne értelme ha azt mondanám hogy egy gyenge meggyőzött sokat rántana a helyzetünkön. Azon is járt a fejem hogy ha ezalatt az idő alatt, amíg én minden jegyzetemet leírom, nem jelenik meg előttem egy sem, van az is nekem hátra hogy felkutatom az összes országot.

Hiszen ha Czech megtámadta, valószínűleg helye is marad annak pár napig kemény hely lehetett az ahova üthette, akár homlok, váll, térd, hát... A homlok segítene nekem, térd ha csak kicsit bicegne.
Hat meg akkor hogyan kezdjem, ha elrejtette, önmagát vagy a helyét? Ha a több tíz országokból nem tudnám csak ezért sem megtalálni?
Bonyolult ez a helyzet, még bele is bolondulok a végén, és rajtam akkor Transylvania sem segít. Szerencsémnek nevezhetem hogy az udvar ilyen megnyugtató?

Mintha azt mondaná nekem a hely, a kis asztalos és tetős fapad, a ritkás madárcsiripelés, az olvadó jég csöpögése hogy "Minden rendben, ne fáraszd magad ezért". Egészen biztos meg abban vagyok hogy ennél másabb kellene ahhoz hogy én a legjobb módban legyek az esethez. Ezekhez mind még egy szelíd és karcolódó női hangot kell hozzákeverni hogy úgy érezzem "Minden rendben lesz. A segítségeddel már egy köpetre vagyunk".

Lehetséges hogy ezeket a gondolataimat akkor ott meghallották a madarak és üzentek a hangnak hogy ott ezeket biztosítsa nekem. Az is kellett nekem, hogy Ardeal megérkezzen mellém mikor Húsz borítóját rácsuktam a lapjaira.

- Hát te? Élvezed ki a ritka csendet? - figyelte meg ahogyan felpillantottam az égre fel.
- Nincs akkora csend, hiszen én minden apró neszet megérzek! - nevettem fel egy aprót a hangulatomból kirázva magamat az újabba. - Nem vagy te elég elfoglalt?
- Van egy olyan érzésem hogy nekünk már szinte sikerült is megoldanunk. - kezdett beszélni. - Nem szükséges neked idekint várakoznod, Húsz üzenetével és hogy megfigyelted ezt bőven elég is volt hogy megtaláljuk őt.
- Honnan is tudtad azt hogy én idekint vagyok? - mosolyogtam.
- Egyszerű ez, hát az erre járó kismadarak eldalolták nekem. - hagyta a magyarázkodást erről. - Hanem azt tudod-e, hogy Kamengora tollai alatt volt egy kamera felbiggyesztve, és hogy Hungary ágya alatt tanyázott aznap este?

- ...Lehetséges hogy felesleges volt mégis és csak ezt kellett volna felfedeznünk... - jött ettől rám a realizálódás.
- Meg lehet, de nem tudjuk meg ha nem nézzük meg! - tartott meg visszafele, ezúttal viszont követtem őt.
- És ha megtudjuk? Hogyan tudnánk meg tőle hogy hol lehetnek a többiek is? Tudja hogy nem gyilkolnánk meg érte, ennyire nem lehet egy balfék... - gondoltam át a helyzetet ezeken túl is.
- Első még a felvétel megvizsgálása után, hogy megfejtsük a személyt, és megsejteni azt is hogy miért vihette volna el a többieket. Aztán jön csak az a rész ahol meg is találjuk, és majd csakis ezek után érkezik azt hogy a porba nyalhat nekünk amenyit tudnánk kipréselni belőle. - vázolta le nekem az egész tervet Transylvania. - Ha minden működik ahogyan működhet a legjobban, napnyugtára meglesz az egész csapat valamennyire józanon.

Slovenia már várt minket a szobánk ajtaja előtt a csirkéjével mikor elémentünk. Azóta egyébként a szobát kitisztítottuk jobban, de azzal sem találtunk többet. Hátha a csirke most megsegítette kilenc ország szabadságát.
- A kamera nem hatalmas, összesen csak hét centiméter széles és öt centiméter hosszú. Lehet nem lehet belőle sokat kilátni, de ez a felvétel rajta egész biztosan azon az éjjel készült a ti szobátokról. - nyújtotta át Transylvaniának a géezetet. Elég apró volt valóban, az ottani dátumot is nehéz volt látni. Transylvania elindította azt amelyiken láttuk a ferbruár tizenkilenc dátumot, amin láthatóan a villany már fel volt kapcsolva. Annyit láttunk hogy a képe nem mozog, meglehet a csirke is akkor már aludt. És még hogy beljebb lép egy alak, miközben Czech Republic arcát takaróval takarva mozdulatlanul figyel, majd némi reccsenés és ki-be járkálása után az idegennek elkezd Czech kinyúlni Húszért, majd egy tollért az üres helyemről, és még ott gyorsan kezd erős vonalakkal írni, majd a karját megragadják és kihúzzák az ágy alól, és rá nem kell két másodperc és látni is lehet az üvegszilánkokat egy fájdalmas hanggal egyberakva, majd Czech menekülőre fogná a helyzetet, mire követi a személy a szobából kifele, majd egy öt perc csend után nyugodtan sétál vissza, elvisz még valamelyikünket, majd megáll a fekvő helyünknél, a dolgaimat kezdi kutatni, majd nem találva semmi fontosat, Húszból kezdi kitépni az oldalt, majd azt is darabokra, és azt teljesen szétszórja. Ezek után kimegy a szobából és a villanyt is leoltja. Ezután már csakis sötétség volt elhalkuló léptekkel.

Nem is tudom hányszor éltem meg már idén rémisztő dolgokat, de ez szerintem a legteteje volt eddig számomra. Érteném hogyha Transylvaniának hasonló gondolatai lennének, de nekem felmerült az az emlék mikor nem voltam ennél a személynél jobb. Mikor képes voltam aljasabb dolgokat tenni is akár, bármi is az amit tenni akar éppen. Egészen szokatlan az is hogy akkor ott egyszerűen folytatták azt hogy az ismerőseim legyenek. Austriánál mostanra nehezebb. Kizökkentünk az egyszerű életből mostanra, és a régebbi emlékeink adnak nekünk támaszt most mindenre.

- Rendben, tehát van mostmár egy hang is, ami leleplezheti a mi elrablónak. - rázta ki magát az események utáni sokkból. - Slovenia, tudnál adni nekünk egy erős tippet hogy ki lehetett ez a hang?
- Ez egészen biztos hangforrás arra hogy kijelentsem hogy ez Serbia hangja volt. Bár még vannak akire gondolhatnék nagyon távolról. - ezzel az egy első mondatával Slovenia megoldhatta volna eddig is az egészet, de most nekünk is tiszta volt hogy Serbiának valóban ilyen rikácsolós élénk hangja van, mint ahogyan azt hallani tudtuk.
- Ráadásul, az összesített betűkből beleillene a szövegbe. - emlékezett vissza Transylvania Húsz kitépett lapjaira. - Most hogy ezt tudjuk, már csak az okait kell megfejtenünk hogy mit miért tehetett ő. Azzal előbbre juthatunk a kifaggatásában, és talán megsejthetnénk azt is hogy hol is vannak a többiek éppen.

- Oh, ez igazán egyszerű feledat ugyanúgy. - kiáltott fel Prussia lelkesen. - A múlt hónap végén jutott el hozzánk is a pletyka hogy Serbia üzletelt Eurasiával, és hogy megpróbálta másítani a tőrt. Nagybaló hogy azért nem tehetett semmit eddig, mert azt hitte hogy az érkezésetek csak meggyengíti a tőrök hatalmát mégjobban ha több van belőle és erősebbek. De láthatta hogy egyáltalán nem bántja ez a hír a fülüket az országoknak, ezért vagy megakarta szüntetni a tőrtulajt és a társait hogy ők ne keressék fel, vagy amit akar, az hogy pályázik az összes tőrre, és ezzel a tőrtulajdonokat elintézve.

- Ha valóban üzletelt volna Eurasiával, inkább a tőröktől akarna megszabadulni. - gondolta át Transylvania ezeket az elméleteket, hogy én már magamat éreztem feleslegesnek ott. - Hiszen ha tőrtulaj nincs, a tőr még van, és azzal lehet a meggyőzötteket ugyanúgy kivégezni vele hasznosabban. De ha tőr nincs, azzal se tőrtulaj, sem meggyőzött mészárlás nincsen.

- Ebből lehet bármi ötlet hogy hol lehetnek akkor? - kérdeztem meg nagysokára az eddigi felmerülő kérdéseimből a leghasznosabbnak tűnőt.
- A pincét érdemes lenne megnézni. Minden elrablós filmben illik egy pincének különleges raktározószerepet berakni! - vetette fel.
- Habár a pince nem lenne a legjobb döntése, talán azon belül mégis egy hely igazán trükkös lenne ott. - mosolyogtam el az eszességemre, és ezt érthetően Transylvania tisztán meg is értette.

- Az ajtóra gondolsz, amit nyitva láttunk? - Ardeal erre csakúgy mosolyodhatott el mint én magam akkor ott. - Valóban nagy lehet rá az esély hogy azon túl, ki is mert volna más menni át rajta mint azok akik Eurasia bábjaiként is szolgálhatnak.
- Akkor...? Irány a pince? - néztem kérdően rá.
- Fészkes fönét, megkeressük ölőtte még Serbiát. Nincs módunkban ismörötlön földre lépni, és még mindözök tetejébe... Megyek aludni egy kis pihenő idejére. - motyogta ki maga elé kifele megtartva.

Biztonságos volt nekünk folyamatos szálláshelyünkként a lakóautó, és az utcai lámpák fénye kintről. Transylvania valóban nem tréfálkozott hogy ő aludni megy, egész délelőttre már ki volt ütve, és mire én is megjelentem mellette estefelé, már élénkülve vizsgálta Vezlania testét.

- Nem aggódsz a többiek miatt? - furcsáltam ezeket a cselekedeteit.
- Hidd el, nem eshetett nagyobb bajuk mint hogy csicsikáltak egy nagyot és hogy kirabolták őket. - csukta le a fekvőhelyének a tetejét. - Te meg mi jót csináltál?
- Hát... Néztem az ajtót... Gondolkodtam... Tudod, csakhogy én is okosabbnak tűnjek és hasznosnak a többieknek ha segítek nekik. - ülltem le az eddig is készenlévő helyemre.
- Az király, és nem tudtál meg semmi újat, igaz? - mosolygott rám.
- Da, már elég egyértelmű hogy a belépéssel tudunk mindent megoldani, ha valóban ott is lennének. - dőltem kifeküdve.
- Tudod, nem szükséges fárasztanod magadat. Te is rengeteget segítettél nekik, és megfogják tudni, mikor holnap elég bátorságot és erőt gyűjtünk, illetve elmegyünk értük. - ugrott mellém. - Megtörténik ez ma éjjel?
- ...Ha tényleg biztos vagy benne hajnalra elindulhatunk. - sóhajtottam fáradtan. - Te biztosan már teljesen fel vagy készülve.
- Mondhatni. Kiadósan aludtam arra az esetre ha most akartál volna indulni. Várva rád pedig Lithuania és Vezlania testrészeinek a mintáját próbáltam megvizsgálni, csak hogy mással is haladjunk. Igazán érdekes és gusztustalan. - kúszott át rajtam takarót húzva magára. - Na ha fáradt vagy, te is dőlj csak ki, mondtam hogy nincsen limitált időnk.

- Rendben, rendben... - kezdtem simogatni a fejét. Kicsit mintha megrázkódott volna erre. - Úgy tudom hogy ezt te szereted.
- Igazán nem zavar engem, nincs semmi bajom ezzel a szokásoddal.
- De elmosolyodsz erre...!
- ...Meglehet az is akár hogy tetszik.
- Heh, mintha Hun lennél. Csak, egy kevésbé ingerültebb fajta.
- Még tudjuk holnap összehasonlítani Romania... - mormogta felém nézve. - Nem hiszem hogy csak ezt tudnád észre venni kettőnk között. Annál te már többnek veszel...

1869 szó.

Nem hiszem el hogy öt napom volt befejeznem és elhalogattaam háromszáz szóval előtte!

Nem is hittem mondjuk hogy ez is ilyen méretes lesz, nem fogok erről az egyről hazudni-

A Nyeh legyen veled!