Poland szemszöge

- Advent második és lassan harmadik hetével is végeztünk, és már a karácsonyi hangulat is megérkezett... - jelentette ki Slovakia ledobva magát. - Mi legyen most az úticél akkor?

- Nem túl okos ha most nyugatabbra mennénk, hóviharok tomboltak még pár napja ott... - határozta el Czech az autó falának támaszkodva. - Ha maradunk itt a továbbiakban, több meggyőzött is megtalál... Legjobb amit látok hogy pár nap múlva lelépünk keletre. Lehet még Ázsiát is meghúzzuk utunkon.
- Na hát nem hiszem hogy az oroszokon keresztül tudnák menni lakóautóval ahol még az egyik leghidegebb pontot is mérték ahol úgy élet is van? - tette hozzá Hungary megjegyzően.
 

 
  - Nem is tudtam hogy ilyen érdekel téged Hun, hogy te ilyet is tudj... - nevettem fel.
- Most gyerünk már, egyszer csak ez is megfordul a fejedben! - mosolygott már sokkal szelídebben.

- Ebben viszont igazad van Hun, nem lenne ez se olcsó, és felettébb nem kellemes időjárás szempontjából. Viszont talán Ázsiában van elég ember hogy a városklíma kellemesebb legyen, és a meggyőzötteknek is nehezebb ez a hideg idő. - nézte a szempontokat Czech.

- Javaslom, maradjunk amíg egy meggyőzött meg nem jelenik és megtámad. - dőlt el Hungary kinézve az ablakon. - ...Na persze téged ebből kitéve. Ő nem számít! Csak ami támad!
- Természetesen, ez a legjobb eddig amit igazán tehetünk ha meggondoljuk... - intett a kinti meggyőzöttre Lithuania az ablakhoz sétálva. - A jövőben, ha Ázsia felé tartunk, sok pénz, vagy tárgy, és üzemanyag szükséges hozzá. Enyhülni fog az idő a következő hétre, és már hetek óta nem találkoztunk másik meggyőzöttel mint ő. Addig is nem fogyasztunk, spórolunk amíg it állunk egy jó rejtett zugos helyen... Hiszen, ha nem támadnak, nem is kell menni.

- Egy méregzsákunk még mindig van viszont, nem túl okos nektek itt maradni hogy nehezen bíztok benne. - említette fel Romania Austriát.
- Nincs szándékomban menni... - kuporgott Aust a takarója alatt.
- Az ám, van esze, régen is volt, kimérheti a terepet és hogyan menekülnénk ha ez megesne. - igazolta Romania megállapítását Slovakia.
- ...Vicceltek ugye? Még szép hogy Austriát ki sem fogjuk tenni az autóból ha ezt választanánk. Nem is csakis mert "megtörtént az is," egyszerűen csak pillantsatok az állapotára! Úgyis igaz hogy ez a legjobb választás amit tehetünk. - döntött Czech.

Austria láthatóan nem egy jó állapotában volt, sikerült valami náthát vagy valami hasonlót elkapnia mikor kint mászkált. Nem is jutott volna eszébe hogy ismét kimenjen - kioldozott kezek nélkül. Máskülönben kitudja mik történtek még, de ezek amik fogják a kezét sokmindentől megmentettek egyszer. Transylvania még egy vászonnal is körbehúzta hogy mindenki írhasson rá és esetleg még fotózkodjunk vele. Bár ezt csak Japan és Slovakia tette meg igazából, de Austria megengedte nekünk is mégis.

Végsőleg természetesen maradtunk, de még a legközelebbi rejtettebb helyre ahol lehetett, megálltunk.
Igazából nem volt nagyon rejtett, hiszen ezt a Dunának egy partján találtuk meg a város szélén, viszont sok volt a fa, hogy a lakóautó is csak éppen hogy ki és befért.

- Hát, ha nyár lenne... Baromira élvezném én ezt a helyet is. - rúgdosta fel a havas kavicsokat Slovakia. - Most viszont azért nem akarok úgy járni mint Austria csak még így... Folyó általi fagyással! Hé, itt körülötte a hó megmaradt!
- Igen, szerencsésebb lenne a hely ha itt nem olvadna a hó tovább. De szerencsére vagy nem szerencsére mínuszok vannak. - állt fel ahogyan eddig a földet nézte Czech.

Slovakia viszont ellenkezőleg tette mindezt, a hét centiméter magas hóba belefeküdt fejjel előre végtagjaival széttúrva amíg levegőt nem vett.
- Czech, ezt figyeld hogy összegyúrtam! - tápászkodott fel Slovakia mindkét markában tömör havat tartva. Czech láthatóan nem kívánkozott figyelni, így Slovakia inkább csak megdobta az egyikével hogy felfigyeljen összeráncolt szemöldökkel kicsit megjátszottan.

- ...Ezt megjegyeztem a következő négy percre... - indult el Czech egy irányban egy pillanatást sem vetve Slo' felé.

- Szép dolgot tákolmánytál itt. - szólaltam meg végignézve mindezt, majd Slovakia lábai alatt nézni a havat.
- Igaz, jó hosszú mintát tettem ide. - nézett végig  művén. - leginkább mint egy ember, akinek a ruháinak szélét eléggé elszabták nem takarékos módon.
- Embereknél ez tudtommal úgy hívják hogy... „Hóangyal”. - vonta meg a vállát Hun kimozdulva az az autóból.

- Ez életem második hava, nem illik kioktatni, viszont... Igen, én is így tudok róla. - tette hozzá Slovakia. - Viszont ha ez így is van, kellene hozzá még valami, mert így nem igazán egyezik meg az én általam megismert angyalokkal.
- Miben különbözne? Mindkettőt a fehérrel tudjuk összekötni nem-rasszista módon, és valószínűleg mindkettő csak képi, a valóban valami mások lehetnek őszintén. - követett minket Transylvania.
- Hogy-hogy, nem hiszel az angyalokban? - öltözött még melegebbe Romania kiszállva a lakóautóból.
- Hiszek én, még ráadás hogy beszélgettem is velük! - fokozta Transylvania.

- Ahogy én tudom, az angyaloknak még van egy ilyenük. - hajolt le Slo' még ahol a fejének volt meg a nyoma, és még a tenyerével mellényomott egy hosszú formát.
- Heh, így már ez Pol akar lenni? - tippelt Hungary.
- Még szép hogy! - nevetett fel Slovakia kilépve a nyomából.
- Valóban így néznék ki? - fordultam Hun felé.
- Hát bizony, ismertető rólad a hosszú lófarok. - igazolta Hungary a kérdésemet.
- Na hát rólad mi az ismertető? - érdeklődtem tovább.
- Rólam, hát, leginkább talán hogy egy másik személyre hasonlítok még. - nézett rá Transylvaniára. Éppen az autó mögött nem messze akart szárazabb gallyakat összerakni Romaniával, gondolom tűz lesz belőle még az este hogy ne fagyjon le a motor amíg nem használjuk.

- De még abból is hogy feded a lyukadat- - folytatta volna Slovakia de egyértelműen a hangzás miatt inkább javítani kezdte. - Mármint úgy, a tudod, a szemed, a szemlyukad, szemed helye, meg úgy, minden másik lyukadat takarod nagyvalószínűséggel ugye azért, heh!
- ...Igaz, sok lyukamat fedem, nem csak magamon hanem amik még voltak és vannak velem... Hát ez is egy kicsit drámaian hangzott. - rikkantotta Hun a végére.

- Meg a zöld csizma! - a fák közül Czech hangja szűrődött ki.
- Ezt sem egy debil mondta, igaz is, a csizmáim. - állapította meg Hun. - Na hát eddig is csak úszásnál vettem azt le!
- Úszásnál? - kapta fel a fejét Transylvania.
- Valóban Czech, hol vagy már? - nézett szét Slovakia.
- Itt. - lépett ki mögé Czech egy hatalmas összegyúrt hótömbbel.
- Oh, ez valóban hajszálpontosan négy perc volt! - figyelte meg ezt Slovakia mielőtt még a feje eltűnt volna Czech kezei, na meg hótömbje által. Mit ne mondjak, eléggé meglepődtünk, de persze szórakoztatónak is gondoltuk ezt a gondolkodását Czechnek, na meg az arcát amit kreált ezzel az esettel.

Hihetetlen de ezek után nem tudtuk addig leszedni róla amíg a tűz készen nem lett hogy a melegétől kicsit lazuljon. De közel volt ott akkor is hogy elájuljon a levegőhiánytól. Szerintem még egy kellő betegséget is sikerült neki is megszerezni.

De szerintem nem bánta ő ezt, cseppet sem haragudott meg vagy vágott vissza rá ezek után.
Maradtunk még a tűz mellett továbbra is. Ott még melegebbnek éreztük végülis a levegőt amellett mint odabent az autóban.

- Hát, lassacskán ezt is megfogjuk unni pár hét után... Ha maradnánk még addig. - karolt át engem Slovakia.
- Jövőhéten még itt leszünk... - bágyadtan figyelte a szikrákat Transylvania a térdeire támaszkodva.
- Ebben biztos vagy? - emelkedett fel Czech feje. - ...Ez esetben, talán-

- Shhh... - csitította Czechet Romania a vállát mozgatva finoman meglökve a mellette ülőt. Transylvania valószínűleg eddig bírta a mai napot.

- Igaz, hiszen ő is nemrég még vezetett, és még ezt is megtette értünk. - sóhajtott fel Czech felállva. - Azt hiszem, mi is mehetnénk már pihenni.
- Na igen, ezzel egyetértenék, azért a levegővételem nem volt tökéletes az utóbbi fél órában! - paskolta meg a fejemet Slovakia. - Maradsz te itt?
- ...Egy kicsi három percet. - határoztam el ránézve.
- Ottala! - sétált vissza az autó bejáratához Czech társaságával.

- Szerinted illene felébreszteni? - nézett Hunra tanácstalanul Romania.
- Nem ajánlom neked. Na várj csak, segítek. - lépett ki Hungary érte. Én eközben csak elkezdtem a tűzbe bámulni. A mellette oldódó széttőrt hótömb miatt kezdtek a lángok fogyni. Valóban igaz volt rám is hogy álmos és fáradt vagyok hiszen ez illik is rám, ezért már mindent elkezdtem megnézni. A körülöttem lévő fák mind eltűntek a sötét égben ha nem a fény közelében voltak. Az árnyékom is takarta némelyikük tövét. Az árnyékom tőlem van, hát megvizsgáltam magamat is. Ténylegesen lehet abban valami hogy én nálam jellegzetes a hosszú lófarokba fogott haj. Habár a szárnyaimat nem nyújtogatom mostanában, csak a saját pizsamámból lennék hajlandó kibontakozni. Nem hordok hosszú ruhát sem éppen, csak egy éppen elég kabát és sál az öltözetem ami hosszú. A jegy- és eljegyzési gyűrűim. Ekkortájt tavaly csak az egyik volt meg... Lehet valakinek tényleg az angyala vagyok...

- Lengyel, bejönnél? - jött vissza értem Hun.
- Azonnal is már. - gurítottam a maradék havat a parázsra. - Sejtheted hogy én is azért fáradok.
- Még szép hogy, tőled vártam ezt a legjobban el! - kísért az autó ajtajáig kezemet megfogva az így már vaksötétben.
- Köszönöm... - léptem be a segítségével. - Ugye te is jössz be?
- Nincs kedvem megfázni. - rázta le csizmájáról a saras lucskot. - ...Inkább ezúttal mezítláb kellene aludnom, igaz?
- Megeshet az is! - nevettem fel már a saját helyemen mire a többiek kezdtek csitítani minket egyszerre.
- ...Jobb lehet ha inkább már csak követjük a példáikat. - suttogta Hungary mellémfeküdve. - Bár ugye neked nem lehet nehéz, igaz hogy könnyen lehet hogy máris alszol...

1460 szó.

Láthatjátok hogy ez a rész két hétbe tellett. Ezért ezt a fájdalmat nem is akarom kifejteni-

A Nyeh legyen veled!