Romania szemszöge

 
- Maradj sértetlen, megtudod ezt tenni? - borzolta még fel AustHun haját Hungary.
- Meglesz ez is, nem kell fakanalat hajítani nekem. - nyugtázta AustHun még átölelve Hunt.
- Na, de indulj mostmár, hess! - intette el őt a házukhoz. Austro-Hungary megindult sietve, majd megállt visszanézve, és még visszarohant Hunhoz.
- Ezt illene odadnom. Bocsáss meg hogy elvettem. - szedte ki a nadrágja zsebéből Hungary félpár ujjlevágott kesztyűjét.
- Hogy ez? Tartsd csak meg, még kell valami csak hogy bizonyítsad hogy valóban van neked valakid. - mosolygott csak erre. - Menj csak vissza végre, ne teketóriázz itt nekem!
Már AustHun csak biccentett, és integetve rohant vissza a házukhoz.

- Hiányzik a kölyök, tökéletes kémiai reakció Hun és Aust között. - szipogott Slovakia.
- Két másodperce tűnt el a szemed elől. - szólalt meg Czech.
- Meglehet, de egy érzékenyebb Hun mégiscsak ritkaság és kincs! - folytatta tovább Slovakia.

- Hé, hé! - hallatszódott az utca erdős részéből a hang. - Nem jönnétek vissza? El Vezlania helyére.
- Kitérhetünk oda is, miért, történt valami? - szólt vissza Czech.
- Mit tudom én, még Japan szólt nekem, aki előzőleg kitudja mennyi tagunktól hallotta, de Austtól eredik! - látszódott ki Switzerland is végül a hangj után. - És azzal hogy idáig elmentem értetek moat kapok fizetést is tőle, szóval ne essen semmi bajotok a Csapásra felmenet! Legfőképpen te Slo', te épségben nekem gyöngyszem vagy Japan ügyében.
- Te kiszámolod azt mindenkitől hogy hogyan tudsz kedvükben lenni? - furcsálta Poland.
- Te pénznek tartod a kapcsolatainkat? Őszintén. - tette hozzá Czech.
Eközben én ránéztem Transylvaniára. Egész maga egyenesen mered maga elé, rémülten és zavarodottan. Színe élénkebb lett viszont, tehát feszülten érzi is magát. Nem kellene neki itt állnia most.
- Inkább csak haladjunk, Ardealnak is ez jobb lenne. - ragadtam meg Transylvania bal kezét előrelépve, mire Transylvania megszorította a sajátomat visszarántva gyengébben.

- ...Menjünk együtt... - suttogtam neki ezalkalommal a karját fogva lassabban elindulva vele. Mellettünk mind követtek a többiek felfelé, többet ennél viszont egyikünk sem tudott segíteni. Lehet ez esett volna a legjobban még Transylvaniának, de megeshet hogy mindenki mást eltolt volna ha nem lennék itt aki érti hogy mi a gondja.

- Figyelj ide Transylvania, kellene neked... - ért volna hozzá Hungary félúton. Észrevehette hogy nem kis aggódás amit Transylvania művel, de még Transylvania előbb elütötte könyökével a tenyerét.
- Nem fogtok még ti így- ti így velem-én nem kedveltek-gyűlöltök ti min-engem így soha! - mormogta ezt Transylvania az orra alatt egyre jobban felemelt hangerővel. - ÉN senki nem-mit teszek-ti nem-NEM, NEM!
- Hagyjatok helyet neki. - utasított arrébb minket, Switzerland. - Ro' te nem. Te csak fog őt tovább átkarolva.
Mást nagyobb hatást nem tudtam, így csak követtem Switzerland parancsait. Transylvania erre már csak krákogni tudott elfojtott hangon hogy mellette szorosan voltam.
- Transylvania, ha élni akarsz ennél mélyebb levegővételek kellenek, és nézz az én szemeimbe. - emelte fel Transylvania fejét Switzerland. - És most nézz Romania szemeibe, és hallgass rám. Bármi gondod is van, csak találj rá megoldást most a csendben amit adunk neked.
Hallhatóan a többiek is cselekedtek ahogyan Switzerland akarta, meglepően értett ahhoz hogy ilyeneket kiosszon nekünk. Transylvania is talán egy aprót megrezzent tőle, és csendben figyelt engem mellette szuszogva. 
- Így-e! Eltudod mondani hogy mi miatt lett pánikrohamod? - érdeklődött Switzerland.
- ...Nem hiszem hogy ezt akarja még. - engedtem el Transylvaniát.
A kezét még fogtam ha esetleg megvadulna ismét. Transylvania várhatóan nem szólt erre semmit, csak csendben visszafojtva kezdett el könnyezni még mindig engem nézve. Egész úton már csak így mentünk tovább. Más már nem akart közbeszólni ismét.

Biztosra veszem hogy túlgondolja, és egészen máshogyan is vélekedne erről, de az előző mondatai után az utóbbi napokban könnyen lehet Eurasia befolyása alatt hogy a tetteinek nem érzi a súlyát, és mások gondolatait túlgondolva így beleőrül. Csak sajnálni tudom, és várom hogy lebukjunk, hogy láthassa hogy feleslegesen aggódtunk. Abban is csak biztos lehetek hogy senki sem fogja komolyan a vérünket kívánni erre. Szóval nem tudom ezt megmutatni neki eléggé, ő nem olyan mint én aki a szavakból tud bízni.

- Itt, erre vagyunk! - intett Switzerland a csapat másik felének, mire onnan Germany intett vissza.
- Japan tartozol nekem tíz euró értékével. - lépett Japan felé Switzer.

- Tízzel, de négyben állapodtunk meg... - lepődött meg Japan erre.
- Ja, abban, csak tudod őt biztonságban hoztam el, amaz Transylvaniát pedig öt euró értékében mentettem meg. - magyarázta Switzerland, mire Japan végignézett a csapat levált részén.

- ...Megértem. - mosolygott, majd a zsebeiben kezdett kotorászni, kihúzva fémérméket és egy öt eurós papírt. - Tessék, megérdemlessz ennyit. Ez mind az összekotort készpénzünk amit találtunk még Vilniusban.
- Tehát miért is kellettünk? - tudakolta Czech végre.
- Csak meglátognánk az itteni helyét Vezlaniának. - mutatott Germany a fejével az erdősebb rész szélére.
- Lithuania előre indult, jó lenne ha esetleg mindannyian követhetnénk őt. - tette hozzá Aust.

- Lehet nem lenne jó ez Transylvaniának most- - kezdtem volna imagyarázni hogy miért ne kellene, de Transylvania láthatóan ez elllen tiltakozni kezdett.
- Nem... Megyek én is. - határozott Transylvania. Kicsit érthetetlen Transylvania, de azt tudom róla hogy az ő cselekedeteinek van oka. Ha van olyan cselekedete ami nem jogos okkal van, az elbukik, és ebben a helyzetben ezt akarja a legkevésbé.
- ...Hát jó, mehetünk. - egyeztem bele.

- Hé Vez, emlékszel még amikor hozzád beszéltem? Haver, még nem is tudtam hogy egy örökkévalóságra mentél... - szólalt meg Slovakia mikor megláttuk mind Lithuaniát. - ...Heh. Azóta szerintem megokosodtam és nem beszélek halott népekhez. Büszke vagy rám?

Szerintem rájöttem hogy Transylvania miért is akart idejönni mindenkivel. Lehet ezzel látni akarta hogy mennyire gyászolják Vezlaniát, csak hogy méginkább megriassza magát. Nem hiszem hogy gond lenne azzal hogy kevesebbet gyászolnak most mint akkor, mert ezzel még akár segítenének is.

- Miért jöttél ide előttünk Lithuania? - érdeklődött Poland.
- Oh, nem előttetek akartam jönni, egyszerűen lassúnak érzem magamat ezzel a protézissel, és még akartam rendbe tenni ezt a helyet. Az utcák lakatlan részein valódi kerti virágok is nőttek, tehát... - térdelt fel Lithuania. - Gondoltam ezidő alatt abból is adhatok Veznek.

Rendben, Lithuaniától kevesebbet nem is vártam. Bölcsebb lettél vokna ha csendben lettél volba te is Slo' egyébként!
- Láttam ma már én is ideérkezve a helyet, ezért is hívtam ide mindenkit. A tetemet elvihették a vadak, hát mi magunk legyünk itt helyette, nem de? - nem kellett nekünk ez sem Austria, tekintve hogy háromnegyed órája a fiaddal remekül szórakoztunk.

Lithuania már elég elkeseredten nézett előre ami szintén nem segíthetett neki, így csak eltakartam a szemét neki és hátrálni kezdtem.
- Gond van Romania? - figyelte meg Hungary ezt a viselkedésemet.
- Semmi komoly, csak hát- nos kiakadt a gyászmérő! - siettem megragadtva Transylvania karját. - Ardeal, bánod ha inkább visszamegyünk mindezt nyugalmakban átgondolva?
Transylvania csak megrázta a fejét válaszként. Nagyon az se zavarta hogy elvittem őt.

- Gyászmérő... - nézett még utánunk Austria. Egészen meg is álltam egy pillanatra mikor farkasszemet néztünk. Komoly volt, keserű és keresztülnéző. Kezdek én is ebbe beleőrülni, már minden ellenséges nekem is. Ardeal sokkal erősebb is nálam hogy tud így a társaságunkban maradni...

1095 szó.

Oké, meglehet még nem teljesen álltam át az új Végzet részekre-
Igyekszem írni még egy részt ma és megleszek nyugodva, holnap utána összeszedettebb leszek-
Ma tehát már meg is mutatom a borítót a másik profilomon, habár senki nem fog ma elolvasni ötven részt szóval csak tudjátok hogy ott van-

A Nyeh legyen veled!