Hungary szemszöge

- Tehát minden második órában megy el ugyanaz a vonat amivel jöttünk még ide? - ismételte meg Transylvania. - Rendben, ez nem egy olyan nagy kihívás hogy elérjük a következőt egy fél óra alatt is tehát, nem hogy a következő egy órában.
Erdély nem is tudja ennél jobban kimondani hogy pontosan hogyan is gondolkodok, a saját szavaimmal csakis így tudtam volna kimondani. Talán sikerült valamennyire nekünk egymáshoz melegedni ismét az utóbbi két nap éjjeli őrzései alatt. Igazán sokáig tartott, és egészen olyan volt a mostani kapcsolatunk ezidáig mint egy hónapokra rövidített koreai háború. Nem tudok arról mondjuk sokat, de annyit biztosra hogy North Korea ecsetelte már szűkszavúan mikor az előző században őrizetbe vettek felette, és az nem is egyszer volt...!

-  Nem kell alábecsülnünk mégis a forgalmat ennek ellenére, de valóban, mert készen is vagyunk, indulhatunk tovább túl a magyar határon. - figyelte a többieket Czech Republic. - És hosszú séta vár ránk, mert én már csak a vonaton merek kockáztatni.

- A séta nem gond, erős országok vagyunk, na meg itt van ez a jármű nekem akire ráülhetek. - legyintett csak Slovakia Japan felé hüvelykujjal mutogatva.
- Úgyis ki fogja használni, én ezt letudom róla nézni. - szólalt meg Japan Czech felé pillanatva.
- Kifogja használni... Nem értem miért is vagytok még mindig ilyen közel. - sóhajtott Czech hörögve. - Hé Slo', szerencséd van hogy idáig átvészelted, ha most nem bírod akkor megszívtad azt. De ne erőltesd másra. Pol csak bírja anélkül is hogy ilyen marhaságot tenne.
- Nem tudom ezen mi olyan nagy dolog! - mérgesedett fel Slovakia erre igyekezve szokásosan visszafogottan kinézni. - Japan ha egyszer megteszi értem.
- Tőlem hátra is maradhatsz. - eresztette meg erősen a nyelvét Germany.
- ...Erre én már nem is szólalok meg inkább. Drága húgomat én nem bántom meg egy parasztozással. - motyogta Slovakia összefont karokkal.
- Csak haladjunk most, kell még nekünk az idő, később majd talán jobban pazarolhatjátok... - zárta le ezt Romania miközben erőltetett magára egy mosolyt. - Nem érzem ezt a helyet már biztonságosnak eléggé.

Romania természetesen úgy beszélt mint általában elvárhattuk tőle, de a hangsúlyozása és a témája egészen más volt. Hallottam Transylvaniától hogy még többször felébredt mikor ő őrködött, egyszer meg váltásnál elkaptam őt is éberen látni. Egészen úgy nézett ki mint egy nyitott szemű halott aki alvásra készülődött és volt hogy Transylvania mellé kúszott el... Heh... Egészen magam előtt van az egész...

Transylvania éppen a hátamat bökdöste.
Nem annyira fájdalmasan, csak amolyan szúrás, mint mikor csak egy ujj megbököd, kemény, vékony ujj. Magamnak is elég hosszú ujjaim születtek ezen a helyen ami szintúgy megkeményedett és elhidegült. Nem zavart tehát, már egy ilyenhez hozzászoktam annyira hogy csak felkelt engem.
- ...Csaknem itt a váltás ideje...? - mormogtam a szememet dörgölve.
- Mi lenne hát az okom hogy felriasszalak? - könyökölt fel.
- Ötletem nincs, tudod ez amolyan költői volt. - magyaráztam. - Holnap indulunk ismét meg, igaz?
- Okos lenne ezt tenni. - piszkálta meg egy a pislákoló fényű parazsat. - Nem gondolom hogy minden rajtam múlik.
- Pedig eléggé így van, tudod. - fészkelődtem elébb a meglévő tűzhöz, egészen közel hozzá. - Egyébként az a rönk amin üllsz éppen... Szépen ki van ékelve.
- Vagy úgy, hogy itt oldalt? - mozdult arrébb.
- Romania kitette magát valakinek. - vigyorogtam karjaimmal támaszva a fejemet. - Csaknem loptad Switzertől a bicskát?

- Valakinek elvágom a torkát ha nem juthatok a toalett tetejére virítani! - figyelmeztetett Switzerland.
- Előbb fizess le minket ezért. - szórakozott Slo' amíg az állomásra érkeztünk.
- Hohó, meg én, előbb veletek az élet leszámol! - vágott vissza rögtön erre. - Mi van neked kisharmincas, üveged meg pár játékod? Nekem minden sikerem a magam ültetett babérom, és még késem is van, körömvágó ollóval, dugóhúzóval, csipesszel, fogpiszkálóval, fűrésszel különböző másik vágó eszközökkel, és még sörnyitóval, és így nézel szembe velem!

- Sörnyitó manapság már mindenben benne van Switzerland. - szólalt meg Japan. - Hidd el, én China ismerőse vagyok, csak tudni tudom hogy ez nem nagy dolog.
- Mindenesetre, arra nem emlékszik valaki egyébként hogy milyen állomásokon halad át? - szólt közbe Czech. Valahol a végállomás közt ugyanúgy hasznos lenne megállni, esetleg... Ha a Börzsönybe...
A Börzsöny, Visegrád szomszédságában. Ott én még maradnék két hónapot is ha nem is többet. Ott vár a fiam, Vezlania, és Valóban két hónap választ el a házassági évfordulónktól.
- Az emlékeim szerint a legközelebbi magyar megállónak Szob volt a neve. - idézte fel Romania.
- Igazából, majd meglátjuk. Erős pont ott is leszállni. - vonta meg végül a vállát Czech.

- ...Valóban ő csinálta, ideges volt az álmai miatt, és felém fordult hogy tudjon őrizni engem. Szokatlan egy srác, mit ne tudnék mondani még ha nem is lenne félálomban. - simogatta meg a mögötte fekvő Romania homlokát Transylvania. - Viszont mit értessz te az alatt hogy rajtam múlik valamennyi döntésünk.
- Nem ezt mondtam. De valóban ugyanazt jelenti. - bólintottam.

- Mit szóltok egy napi Szobra, majd három nap Nagymarosra? - üzletelt Slovakia a maradék egy héttel.
A vasúton ezúttal két fülke is volt kiszabva a legvégére, így kettéválasztódtunk a maradék órákra. Czech volt az akivel most megbírkózok a létezésével mellettem, akinek viszont valóban meg tudok bírkózni mint szenvedve az Slovakia, és a német-testvérek.
Nem sokat számít persze mert ugyanúgy gyűlölni nem gyűlöljük egymást, talán csak okosabban talán a rokonaimmal is együtt lehetnék ha nem merengek eddig. Bár ezek után talán már nem is számít ez az ok, amíg Switzerland letud üllni, nem fogok itt meghalni vagy hasonló zamatosság nem veszélyeztet...

- Meghiszem azt hogy Csehre nagy hatással vagy. - folytattam. - Nem egyszer ellenkezett, de a te véleményed után változtatott rajta mindig valamennyit. Meglehet hogy csak elismer, de mást is kitudok nézni belőle. És mivel ő teszi ki a döntéseink hetven százalékát... Igazán rajtad múlik sokminden.
- Talán irigy vagy rám? - nézett fel a szemembe.
- Én? Irigy? - lepődtem meg. - Örülök ha önnállóan túlélek egy fél évet, annak is hogy eddig eljussak csakis az embereim érdeme.
- ...Tagadod, pedig kinéztem volna mindig is belőled. Hagyatékomat rejtetted el hogy nagyobb fényed legyen... - morogta.
- Oké, nem tudom hogy ez a kettő hogy illik össze. Igen-igen, mérges vagy rám mint a gyilkos galóca emiatt, de... Ezért gondolod hogy én nem akarnám hogy irányíts minket?

- Mi ez a mocsok hely? - észleltem a változást nagysokára. Nagysokára, ugyanis messze lehettünk már az ottani vasút megállótól, és már szerettem kezét is szorongattam kábán ezidő alatt.
- ... Meeeglehet hogy ez valóban nem a Dunakanyar szépe. - húzta el a mondatát Slovakia tovább sétálva, majd az út legvégébe mutatva. - De hé, ott egy hatalmas alma!

- A körforgalom közepén? Szokatlan egy kiállítás mit ne mondhatnék még erre. - szólt vissza Romania felé.
- Igen, az ott egyértelműen egy hatalmas alma. - motyogta Austria mintha már elege lett volna mindenből.
- Nem számítottam volna hogy egy ilyet valaha kiraknának körforgalom közepére. - folytatta Japan. - Láttam hogy errefelé inkább kertek, szökőkutak és növényművek vannak középen, habár szobrok sem ritkák.
- Lehetne hogy ne erről vitatkozzunk? - szólalt meg Transylvania is felemelt hanggal.

- Megtehetnénk, lehetne, igazából egynapos szálláshelyet is kereshetnénk. - talált egy értelmes okot is Czech a beszélgetésre.
- Lehetne az alma! - válaszolt erre Slovakia igazán eszesen siettetve a lépéseit.
- Ezzel te most szórakozol és nem mulatságos. - jelentette ki Czech.
- Én nem bánnám...! - vontam meg a vállamat, amire Poland fel is figyelt.
- Hun, vigyél engem. - dőlt az oldalamra húzva a karomat.
- Látom Poland is kifáradt a sok sétában amit a városban tettünk. Talán tényleg ez egy jobb verzió lenne mint az útszél. - erősítette ezt meg Romania. - Vagy találtál ingyenes szállást háromszáz méterrel? Mert pár euróért tizenegy személyt nem fektetnek le szerintem.
- Nem tudhatunk most jobbat ennél valóban, azt nem vitatom. Pusztán bivalyok, városban magyarok. - sóhajtott Czech. - De az itteni örzőnk végig Slo' lesz, és ha kidől, Romania követi.
- Megeggyezhetünk ebben is velem. - hagyta ezt annyiban már Romania.

Poland valóban hamar bealudt az oldalamon mire odaértünk percekkel később elrendezkedve. Ezalkalommal hogy nem állok őrt, csak éberen tudok maradni egy ideig alvás előtt. Ilyenkor szokott nálam bekattanni sok lejárt lemez, gondolatok és emlékek, a naphoz kötve vagy ami éppen történik... Ahogyan simogatom Pol kézfejét és ő jut róla eszembe mint egy szokatlan álomszerű film amit én bolondként narrálok telefűtve magam vele... Még nem róla szól mindez, a vitákról és menekülésekről inkább hogy utána majd róla is legyen egy újabb kötet...

- ...Meglehet hogy valóban ez egy ostoba feltételezés. - nyúlt a fejéhez. - Egyszerűen... Olyan dolgokat éltünk meg mind amire a kutya sem számított, és lehet ebbe belekattantam.
- Na meg ez a srác el is vitte még a kattant eszed. - meglehet hogy nem így kellett volna hozzászólnom és fokozni az én véleménnyemmel mikor így durmog velem. Habár meglepően nem volt erre túl látható gondolata, amit nem vártam, helyette csak egy bánt arckép fogadott engem a kérdésével; - Miért most megyek mindezeken keresztül mint valami főszereplő, Magyar?

Egyértelmű hogy ez egy olyan kérdés volt amire én nem vagyok vagy voltam képes válaszolni valaha. Költői kérdés, mégis de jó is lenne ha tudnék válaszolni neki.
Kitudja hány baja van még amit visszatart annyiban hogy része legyen a kérdésének. Nekem is van amit nem kiáltok ki...

- Fogalmam sincs Erdély... De kijutsz belőle tisztán a legvégén, ennyit tudok mondani. - sóhajtottam hátradőlve felnézve. - Mennyekben vagy itt... Bár meglehet hogy ez egy kicsit túlságosan rosszul hangzik így. Minden esetre, igyekezzen a családom túlélni. És én is igyekszem majd ebben segíteni őket.
- Neked ki a család még? -
- Ki még, hát a lakóautó összes lakója és minden szláv a világban. És - természetesen a testvérem. - összegeztem. - Mindannyian vagyunk olyanok akik túlélhetik mindezt. És te máshogyan vagy ugyanebben jó ahogy még sokan mások. Valóban csak kitartani kell...

1515 szó.

Igen amúgy pontosan két hete itt a Vakáció-
Hupszi-
Kicsit el is lazultam és a napi 350+ szó helyett csak körübelül százat gépeltem be naponta-

Egyébként az eredmény tetszik nekem, egész jól vezettem le a bekezdéseket különböző múlt-jelen között - és emlékeztet arra a részrr amikor Pol baromságokat álmodik - csak-
Túl sokat írok egy részre feleslegesen! *+.•×°

Kínos lesz ez még a jövőben Végzet hoppá-

A Nyeh legyen veled!