Romania szemszöge

- Egyébként... - állt meg az út szélénél Czech Republic. - Ma reggel jött az a hír hogy éppen Lithuania kiválasztotta a következő tőrtulajt.
- Valóban, erről meg is feledkeztem, pedig engem még felhívtak este. - emlékezett vissza Slovakia.
- A csövestjátszó kóborlás sokszor teszi ezt meg velünk azonos módon mint... Bármi más ami megteszi az hogy felejtékenyek legyünk nem kifejezetten szerekre gondolva. - jegyezte meg bölcsen ezt Hungary. - Ennyit én már csak tudok rengeteg bujdosás és válság után. Ha nincs sokmindenre gondod, már így veszi az agyad!
- Igaz, de csupán másfél napja van hogy csak mászkálunk a cseh fővárosban, ez csak egyszerű paraszti dolog lehet. - vonta erre csak meg a vállát Switzerland annyiban hagyva a dolgot.

A másfél nap eléggé szabályos megközelítése lehetett annak amit mi a városban megtettünk valóban. De az egész érzésre változatos volt, néhol gyorsabban vagy lassabban teltek az órák. Nincs túl sok dolog amiért érdemes lehetett volna megállni, csupán itt is megszedhettük magunkat üzemanyaggal és még a melegebb időben kedvünk volt csak a lakóautón kívül lenni.

Az éjszaka is meglepően melegebb volt mint vártam azt, és a házak és a föld közötti derékszögű rések kellemesebbek mint a talajzat önmagában, ráadásul volt még valahonnan lefedő személy akinek mégis csak puhább a bőre mint az aszfalt. Ismerősként ismeretlenül gondolok az itteni otthontalan létre ismét, csakúgy mint tettem még többször a tavalyi nyár elejére amit Transylvaniával töltöttünk el egy két hét formájában.

- Bármi is, Slovakia még így is azért felejtett ezentúl még egyvalamire. - nézett vissza Slovakiára Hungary megállva ugyanúgy most már legtöbbünkkel együtt.
- Csaknem a beígért színjátszásra gondolsz te most? - tippelte Japan.
- Egészen pontos meghatározás mert tudod Slo', engem sértettél végig tegnap délelőtt Poland nevében. - közölte Hungary folytatva. - Emlékszel te még amikor megkergettelek Szilveszter éjszakája után?
- Nem könnyű felejteni, emlékezetes. - vonogatta erre a vállát mosolyogva.
- Na azt is lehet használni definícióként arra hogy akkor mit éreztem. - viszonozta ezt a cselekedetet Hungary.

- Valóban, így az utcáról jövök rá... - bámult Poland a lábai elé. - Hogy az esküvőnk után ti ketten, Transylvania és Romania, ti ugyanúgy Visegrád környékén tengettétek a napjaitokat.
- Nem mondanám úgy hogy tengettük, inkább úgy nevezném hogy valamennyire hasznosnak találtam... Csak némi baromkodással megfűszereztük.
  - Hát igen, a borlopásunk... - idéztem fel. Mikor betörtünk a helyiek pincéibe és majdnem megfulladtunk. A pénzt előre a bevásárló központ földjéről kapartuk össze.
 

- Nem sikerült annyit gyűjtenünk hogy haza tudtunk volna együtt utazni, így csak szerencsés hogy Czech Republic eljött értünk miután ti megünnepeltétek a mézesheteket. - folytatta tovább Transylvania.
- Hm, ezeken kívül semmi érdekes nem történt? - furcsálta Slovakia. - Mivel ezzel már tudtatok feljönni többször is, tudod. Rám pedig számíthattok ám ha társaság kell hasonló történetekhez!
- Hát, már amit te érdekes történésnek tartassz... -  gondolkodtam el ezen át.
- Nem nehéz Suronak nem érdekes témát találni, neki az is elég felkapott dolog hogy... Nos, Hungary húgával vannak ügyeitek. - segített ki ezzel Japan.
- Lehetne hogy ezt már eldobnánk végre kérlek? - tört ki Transylvaniából sokadjára ez a kérés.
- Oh, közben el mehetnénk megnézni az a hídat is ami itt van a városban és átszeli a... milyen folyót is? Nyeh, a földrajz még a volt saját területeimen sem meg, lehet kavarom, de talán a Duna...? - indult meg még egyszer Slovakia neki.
- Találgass csak még, hátha valami majd megcsillan! - követte őt Czech Republic erre a mondatára, majd velük együtt mind valahányan megindultunk azonos időben. A német testvérek voltak csak lemaradva egy röpke fél utcával, ők magukban is megvoltak susmorogva.

Kicsit nem tudtam hova tenni el hogy ennyire felszabadultan tudnak viselkedni. Mindannyian a maguk módján. Nemrég még a világtól voltak elzárva, mostanra élvezik a tavasz elejét. Csodálatosnak tartom hogy ilyen megtörténhet. Én magam még mindig rengeteg bűntudattal vagyok megtöltve, és ez valószínűleg ki is szabadul ez belőlem beszéd vagy anélkül, vagy ahogyan megformált engemet az évszázadok során. Meglehet hogy ez is a vérükben van mint nekem.
Elengedik de élnek vele. Nekik csak ez másképp tűnik fel. Nem változtatta meg azokat akik eddig is voltak, Slovakia az akit ismertem mindig hogy egy komolytalan laza személy, Hungary mindig is egy felvágással fűszerezett barátságos és vakmerő szelleműként került a szemeim elé, Lithuania mindig egy szerényebb és bátrabb volt nem visszatartható érzelmekkel, ahogyan Czech feltűnően inteligens, felelőségteljes, kritizáló, mégis kiváló terapeuta jellem aki képes unszolásra megtenni hatalmas szívességeket. Ardeal is csak az a megfontolt lány aki hozzám fordult a legtöbbször Hungary után. Én pedig azóta változhattam. Ő ugyanúgy megmondta hogy Wallachia nem én vagyok, és nehezen lehet kimondani hogy voltam.

A váz maradt de más a hús...

Szóval én a Transylvaniával töltött emlékeimet kell elő hoznom, igaz?

Ezek közben csak malmoztam a vír tükrében visszanézve inkább magamra mint a kezeimre.
- ...Romania... Szerinted mesélhetek helyetted is? - szólalt meg Transylvania mögöttem állva ugyanúgy a vizet vizsgálva az én képemet nézve. Megérezhette hogy hirtelen mennyire elmerültem valami másba mint amit elvártak volna tőlem.

- Ne-ne, mindjárt jövök majd veled és együtt majd színesíthetjük. - fordultam meg felé.
- Tudod csak eléggé elhúzódtál a többiektől... - mutatott el egy olyan tizenhét méterre el a csapat többi tagjára akik integettek vissza nekem. - Addig is itt maradok inkább veled. Úgy érzem ez a jobb.
- Hogy érthetem én ezt? - nevettem fel egy nagyon gyengén.
- Figyelj, eljátszhatnád még egyszer ezt velünk, de én nem hagyhatom. - fogta meg a vállamat.
- Bizalom a javából, igaz? - mosolyogtam erre fel rá.
- Kijavítanám én ezt biztonságra. - üllt le mellém. - Amíg nem jössz csak én vagyok melletted.
- ...Kár, pedig így is van elég kényelmes. Ha kell viszont most is mehetünk. - álltam fel magammal húzva őt görnyedten.
- Máris, hiszen csak leültem volna... - vonta meg a vállát rajtam lógva. - Nem bánom én akkor, mehetünk...

- Arra emlékszel még, amikor a háztetőn megrázott engem a villanypózna? - emlékezett vissza még többre Transylvania. - Csoda volt hogy nem bénult le utána a fél jobb karom.
- A háztetőn szórakozás megmaradt nekem úgy jobban mint ez önmagában. - gondoltam vissza rá. - Mikor a hátamon üllve figyelted a fellegvárat ahogyan sötétedett, és amikor reggel a szemedbe sütött onnan a Nap sugara.
- Oké-oké, kezd ez így már kicsit szaftosabb lenni... - kezdett velünk Slovakia rögtön kajánkodni a megtörésünkre. - Azonban azt be kell vallanom hogy nem hittem volna hogy Transylvania tud szerencsétlen is lenni!
- Miket nem tudhatsz te még... - forgatta a szemét Hungary.
- Minden esetre közben rájöttem egy valamire még! Azt hogy itt a híd alatt valójában a Moldva az ami folyik, semmi más féle folyó folyó.

- Mégis eltartott neked egy jó ideig rájönni. - taposta el a cigarettájának maradványát Czech Republic távolabb.
- Valld csak be Czech, te addig nem tudtad amíg ki nem jelentettem a nevét és helyre állt neked. - vigyorgott erre csak Slovakia az ő irányába fordítva a szemeit.
- Nahát aztán miért kelljen nekem ilyet bevallanom, he? - nevetett fel gyanúsan Czech erre a kijelentésre.

Eltartott egy ideig hogy a kedélyek köztük ezután csituljon, mikor már erre Czech átkozódni is kezdett rá halkan, de Slovakia van ennél jobb is minthogy haragban álljon, és az ő felemlítésével visszafele megtartottunk a lakóautó felé.
Megtettem megint csak hogy az eseményeket megélem és átgondolom még az egyszer. Hogy még kétszer úgy. Ahogyan meséltük és amit meséltünk...

Tavaly voltak a legjobb emlékeim Transylvaniával. Idénre már egy hasonló túl fakó lenne már egy abszurdan gyönyörű képben mint egy átlagos csodálatos emlék.
Sajnálom hogy már csak ezekre emlékezni tudok, de örülhetek hogy maradtak, és örülök hogy még képes is leszek akár még egy egy kevésbé fakóbbat az emlékezeteimben kulcsra zárni...

1195 szó.

Igyekszem a héten még egy részt produkálni, azonban jövőhéten van ugyanolyan nehéz alkotni ha nem nehezebb-
Utánuk már ideje valóban fokozatosabban még belehúzni jobban-
Kár már hogy semmi érdekeset nem tudok mondani azon kívül itt hogy ez a rész mennyire érdekesen átlagos lett nekem a régi részek emlékével-

A Nyeh legyen veled!