Romania szemszöge

A

z éjjel... Egészen nyugodtabban ment mint vártam.
Habár Transylvania igyekezett túltenni mindenen, az éjjel többször riasztott fel, kétszer három okból hogy kellett vele tudatnom hogy valóban itt vagyok mellette, kisebb részben meg csak mozgolódott és beletérdelt a vesémbe.
Több esetre gondoltam mint hat-hét éber alkalom, könnyen gondoltam volna még azt is hogy megvadul ismét. De nyugtattam magam mindvégig hogy ezen túlpróbál esni, nincs nagy esély erre. Éjjel ismét megjegyezte félálomban hogy örül az "Ardeal" megnevezésnek, és hogy mennyivel is érzi magát sokkal inkább egy rokoni körzetben mellettem így. Annyi biztos, ez a lány még nem teljesen normális. De szokatlnul gyorsan halad az irányába hogy az legyen a maga módján. Mindezt már részletesen lejegyzeteltem Húsznak egyik alkalommal hogy a jobb karomat ölelte.

Egy módon még talán aranyosnak is mondanám ezt a viselkedést, ha nem tudnám a hátterét. Kiélvezem azért ezt amíg lehet, nem hiszem hogy Transylvania valaha ezek után magától fogná a kezemet. Francba, még a saját dolgunk közben is a legközelebbi ami súlyosabb volt barátságban az az ölelés és maga az aktus! Mit ne mondhatnék, érdekesek az én gondolataim is, bár lennének valamennyivel sokkal értelmesebbek mint az ő saját elméletei.

- Szép reggelt...! - mászott ki AustHun az vállait megmozgatva. Nem kicsit éreztem kellemetlennek még azt is ahogyan neki a csontjai ropogtak.
- Kora reggel van ahhoz hogy még ébren légy, nem gondolod ezt? - furcsáltam.
- Kiskorom óta ehhez vagyok hozzászokva, miért olyan szokatlan ez? - nézett nagyot rám erre.

- Annyi igaz, anyád is csinálja ezt. Legalább csak csendesebben ügyködj. - hagytam meg neki, mire kisétált az ajtón.
- Még valami, kértek bármit? - hajolt ki az ajtón. - Szokásotok mint reggelinek. Kávé, tea, és a többi. Oolong tea az olyan mint a kávé és tea keveréke, ajánlani tudom csak, Penészvirág lopott még a barátjától!
- Megleszünk nélkülük, már csak attól is hogy egy másfél órát még szoktunk aludni. - legyintettem csak. - Bár ha megemlítetted, az emberlány hol van?
- Oh, ő elment iskolába. Húsz perc és követem őt is, csak ő neki félelmei vannak a közlekedéssel így átszállni más vasútra nem egy leányálom. - csukta be végül az ajtót teljesen.

- ...Országos kamaszkor. - szólalt meg Transylvania a takaró alól előbújva. - Most jelenik meg az igazi személyisége. Ahogy látom kell neki erő hogy jól kezdjen ismerkedni, de utána már könnyen beszél bárkivel. Egy fél nap alatt hogy hozzád melegedett, már úgy társalogtok mint két jóbarát...
- Felébresztett téged? - kérdeztem felénézve.
- Nem ő, a te hangod. - mosolyhott kábán. - Habár nekem jól esne talán most egy jó tyúkhúsleves az erőmnek... Gondolom Austro-Hun nem képes ilyet összedobni tíz perc alatt...
- Leveskockával neked működik? - kiáltott vissza AustHun a lépcső aljáról.

- Hallod ezt? A füle neki is hegyes... - suttogta Transylvania mosolyogva. - Megfelel az is nekem!
- Ardeal...? - szólítottam meg.
- Mi lenne az? - érdeklődött.
- Lenne kedved... Újrajárni a várost együtt? Mint akkor nyáron, csak... Most Május legelején. - vetettem fel neki.
- ...Kellemes lenne valóban. - motyogta. - Tekintve hogy Austro-Hungary nem lesz itt velünk délutánig, jobb mint itt poshadni. Mi az hogy jobb hát, nagyszerű lenne hozzá képest!
- Tehát benne vagy, ostoba lenne visszakérdezni. - támasztottam a hátamat a falnak.
- Az is. - sóhajtott Transylvania. - Jobb lehet nincs is itt.
- Kérsz bele csípőset? - hallatszódott lentről AustHun.
- Még szép hogy kérek kölyök, nem vagyok gyenge arra! - válaszolt erre Transylvania neki, majd felém fordult. - Miért kérdezed, lenne rá neked kedved ma?
- Jó lenne ha egy kis ideig csak másra gondolnánk mint a tegnapra. - hagytam csak ezt meg. - És mivel tavalyról ez az egyik legjobb emlékem, gondoltam, miért is ne. Itt vagyunk a helyszínen, magányosan csakis kettesben, kitudja mikor találkozunk a többiekkel, és elérni sem tudjuk őket. A helyzetünk csak reménytelenebb.
- ...Este még szeretnék ezzel az elméletemmel foglalkozni. - kaparta elő a jegyzeteit a tegnap kihajtott oldalnál. - De mint megmondtam, benne vagyok. De délelután ötre érjünk vissza ide.
- Néném, itt vagyok. - érkezett fel AustHun már teljesen átöltözve táskával a hátán kezében tállal.
- ...Elkísérhetünk téged Austro-Hun? - vetette fel Transylvania.
- ...Nem látom akadályát hogy ne tehetnétek... - motyogta Transylvania ölébe téve a gőzölgő tálat. - De addig nincs sok időtök hogy én induljak.
- Apropó idő, mit használtál hogy ilyen kész vagy három-négy perc alatt? - érdeklődött Transylvania. Engem is nagyon meglepett ez a haladás ennyi idő alatt.

- Oh ez nem nagy dolog, vízforralás közben felvettem az előkészített ruháimat, pakoltam magamnak egy kevés édességet a tegnap előkészített táskámhoz, bögrémbe instant kávét és cukrot, nevelőimnek csészébe annyi cukorral és tejjel ahogyan szeretik, tálba leveskockát és további fűszereket, főtt zöldet. - magyarázta. - Húst nem tudtam szerezni most bele, így nem lehet annyira húsleves íze...hús nélkül.
- ...Csodálom hogy víz forralás alatt át tudtál teljesen öltözni, én megálltam volna alsóneműnél, te viszont még mellette ennyi mindent teszel... - lepődtem meg.
- Ez azért lehet mert nem is vettem azt át, ehhez én túl igénytelen vagyok, tudod. - nevetett fel, folytatva; - Az emberek sürgetett életűek, így alkalmazkodtam hozzájuk. Másban egyszerűen furcsa vagyok náluk. Hetente mosok egyszer fogat, az nálunk nem normális dolog. Penészvirágnál az is bántó szándékú volt hogy gúnyolták azért mert minden este mosott fogat, és reggel meg se nézi. Mármint, az emberek nyolc órát legalább alszanak, felkeléskor fél óra múlva esznek is, mi értelme akkor tisztítani a csontvázukat? Érthetetlenek ezek a lények, de én is az vagyok nekik. És ezért velem méginkább értetlenek és... Áááh! Csak zavar ez az egész hogy ki kell olyannak is adni mindezt aki megért engem! Szerencsém hogy még könnyebben tudom veletek a régi otthonomba visszatérésem előtt felkészülni és hamarabb kiönteni ilyesmit.
- Tudod hogy ha minden igaz, már csak négy perced van indulásig, ugye? - kérdezte Transylvania kivégezve mindez alatt a monológ alatt a tál tartalmát.

- Ha ti készen álltok, én valójában már el is indulnék akár. Tudom hogy odaát az átöltözés nem egy nagy szokás és ti sem vagytok annyira megrakva. - válaszolt erre.
- Nos, nincs is sokminden ami megakadályozhat, haladhatunk is tehát! - állt fel Transylvania. - Ha Romaniának sincs kifogása.
- Ugyan, hiszen jobb mint idebent poshadni! - vigyorogtam erre csak.

Ezalkalommal tehát ugyanúgy, el a vasútállomásig kellett mennünk, ami el a másik irányba tart meg Budapest felé. Eleinte lehet Transylvaniának jó ötletnek tűnt elkísérni őt hogy utána már végülis kint vagyunk, de most átgondolva, nem biztos hogy akarná azt látni hogy egy ismerőse ismét vonattal elzakatolva itthagyja.

Ez a megérzésem egészen beigazolódott is. Éppen érkezett a vasút mire beértünk az állomásra, és Transylvania erre az arcából látva már bekattant a pánik, csak megragadta Austro-Hunt és engem szorosan átkarolva mindkettőnket.
- ...Maradj. - mormogta a vállamba.
- Ardeal, nyughass, AustHun nem hagy itt minket, én megígértem hogy itt leszek. - csitítottam.
- Itt leszek már délután négyre, hamarabb mint gondolnád... - próbálkozott AustHun is arrébb tollva őt. Kínos lehetett neki is hogy neki kutyamód parancsolni kellett hogy eressze el őt, míg nem engedte el végül Transyl'. Még a vasút ajtajából javítani akarta a helyzetet hogy integet neki, és integetett végig utána az ablakból amíg a sínek görbülésénél takarták már a házak és növények.

- ...Mi a fene történik velem? - szólalt meg a nagy csend után Transylvania. Biztos vagyok benne hogy tudja a választ, csupán tisztázni akarta rajtam keresztül.
- ...Csak, menjünk és felejtsük ezt is el a többivel most. Majd felmerül később. - halogattam csak ezt.

Jó is lenne így felejteni. Ha nem zaklatna mindaz ami történt... És az ami szerintem Transylvaniát érinthette a legrosszabbul hogy valaki ezt akarta velünk, főképpen vele tenni. Semmi meggyőzöttet nem észleltünk, vsak közülünk lehetett. Mintha őt nem akarták volna, és ezért hagyták hátra...

1200 szó.

Talán sikerül írnom ma még egy részt?-
Ez a rész tetszett, és jól végeztem szerintem. Benne van a vkntatottság most, de lesz még mikor három, majd kettő síkon lépegetek ide-oda, és próbálom a vontatottságot kivonni-

A Nyeh legyen veled!