Romania szemszöge

- El sem hiszem hogy ismét ezen a helyen vagyunk. - vallotta be Czech.
- Ééés, hogy hozzátegyem, körübelül hősként is nézhetnek néhányan minket. - tette hozzá mellékesen Slovakia.
- El sem hiszem hogy ti ezt megszavasztátok hogy Eurasia laktanyáján verjünk sátrat. - Czech még mindig nem békélhetett meg ezzel a gondolattal ha engem kérdeznének erről.

- De persze kellenek emberek akik Lithuaniát védik. - ezzel valamennyire igazat adott Czechnek hogy ez egy merész húzásunk lesz. - Van egy olyan érzésem hogy megdobálnak minket zellerrel.

- Meh, tudod hogy megy ez, egy-kettő után csak ki kell kiálltani hogy Afrikában ezt megették volna, és már nem is velünk foglalkoznának. - hagyta ez ridegen Hungary.
- Így fogod kirobbantani nekünk a következő világháborút ismét. - jegyeztem meg erre.

- Hékás, a nagy háború nem miattam robbant ki! ... Na jó egy kis részében talán. Mégsem engem gondolnak vétkesnek ról szóval így... Nem is számít igazán... Talán megérdemeltem volna egy kisebb Trianont? Duonont mondjuk...? - kalandozott el már Hungary teljesen.

- Jobb ha csak bemegyünk talán. - szólalt ebbe bele Austria.
- Biztosra gondolod? Nem hittem volna hogy ilyen hamar ideérünk... - kérdezte Lithuania. Valószínűleg a helyzet hozta meg neki hogy ennyire ráfeszüljön erre.
- Ha nem tetszik, elbújhatsz a farkasbőrödbe. Hanem az uralkodástól nem kell megijedni. Van hogy erősebbnek, másnak kell lenned mint vagy, de én kitudtam ezt már bőgni valamennyire az ágyamban. - magyarázta neki Austria. - Nem hiszem hogy neked nagyobb kihívás lenne mint másoknak. Vagy példának okáért nekem.

Szerintem Austria most is másnak mutatta ő magát, de lehet hogy ezt csakis az észrevehetően más személyiségéből veszem ki.
Nem nagyon számított ott már akkor, hiszen mire befejezte a sajátos beszédét, máris a megadott ajtónál voltunk ahol állítólag a hatodik és negyedik tőrtulaj volt várva minket.

- Oké, szóval ha minden igaz, itt két személy lesz ennek az ajtónak a túloldalán, egy aki a tesónk akivel úgy évente talán háromszor beszélünk és egy aki meg a másik részleg rokona akivel körübelül ugyanennyi interakciójuk volt. - vizsgálta meg Lithuania üzenetét Czech ellenőzizve ezt. - ...Nem Slovenia az akinek egy csirke a háziállata...? De, valóban, kicsit megkopottak az emlékeim az ennyi azonvérű haver mellett.
- Ami számít hogy készüljünk a legrosszabbra... Kirabolnak és itt ragadunk tisztelet nélkül a valagunkon amíg Eurasia be nem [^^"]cskít minket. - bátorított minket igazán hatásosan Switzerland.
- Sejtettem hogy a vagyonból indulsz ki, de nem gondoltam volna úgy hogy idáig elvezeted majd egy jogosabb gondig amire valóban nem vágyunk... - mondta ki a gondolatait Austria.
- [^^"]szátok már meg azt az ajtót, vagy cselekedjünk valamit! - Hunnál itt akadt ki a türelem mércéje, és igazából nem is volt már kedvünk mit csevegni, tőlem is csak annyit kaptak hogy; "Erre a kiáltásra fura hangok voltak odabent és susmogások."

Erre csak azt tehettük hogy valósan megérkezzünk, és bekukkantottunk a kicsapott ajtón keresztül a benti világot. Nem tudom mire is számítottunk mint Slovenia és Prussia, egy kanapén a szoba közepén, mögöttünk nagyon nem jól kinéző mindenféle összerakott vagy dobott tárgy és faltörmelék, azokat ott kivéve rend és tisztaság a maradék németek szobájában.

- Üdvözlünk titeket, evakuált társaink a rendezett, tökéletes üzleti szobánkban ahol nagyon készülődtünk már az érkezésetekre. - emelte ki minden szavát Prussia miközben megragadt egy közelében lévő gőzölgő csészét. - Talán nincs igazam, Slovenia?
- Dehogyis nem, örülünk hogy itt vagytok. Nagyon készülődtünk arrra hogy jól fogadjunk, Prussia még meg is ígértetett azzal hogy nem mondom el hogy kinek volt az ötlete trehányul összehordani a sok vackot hogy ilyen tágnak tűnjön minden! - folytatta a beszédüket Slovenia. - Kértek ti is teát? Az utóbbi tíz percben csináltam meg, egészséges balkáni hegyi tea... Csak előbb gyertek már be.

- Igaz, heh, beillene mennünk. - helyeselte Slovakia melléjük ledobva magát. - Csupán azt hittük hogy rögtön letámadnának amint meglátnának minket.
- Biztosra veszem hogy lesznek, vannak épp eszű országok, és nem akarják hogy tőrtulaj lenne egy olyan aki elmenekült előzőleg. Viszont úgy éreztem hogy Lithuania ezt meg tudná oldani. - válaszolt erre Slovenia.
- Talán meg, talán tényleg csak rosszat hozok rátok... De ha megbíztak ezzel, mindig törekednem illik a legjobbra. - mondta Lithuania besétálva. - Eddig is viseltem magamnál egy tőrt, és igaz hogy alig használtam, talán csak háromszor, az egyik alkalommal belőle csak hagymát vágtam... Meg még egy alkalommal az ujjamat... De mondhatom hogy értek hozzá. És Transylvania is mellettem van.
- Áh, Transylvania. A másik akit én megbíztam volna mikor volt volna rá esélyem. - motyogta Prussia Transylvaniára pillanatva. - Láthatóan ismét elszántad magad valamire.
- Mi másra szánta volna el magát? Tudtommal nem tudhatod hogy miket próbált megfejteni. Vagy tudsz valami mást amiért elszánt volt köztudottan? - kérdőjeleztem meg már Transylvania ismerettségi köreit.
- Há' még szép, te ma- akarom mondani hogy ne zavarjam meg egyikőtöket sem, Transylvaniával jóban vagyunk igazán már egy ideje, még a tizenkilencedik század elejéből. - hadarta ezt le. - Na hát akkor, mit gondoltok, bemutassunk titeket mindenkinek?

- Iiinkább nem, jobb ha csak elvileg vagyunk itt. - nyújtotta meg a mondatát Czech.
- Legyen ahogy gondoljátok, de Lithuaniának mindenképp ki kell állnia, még holnap. - figyelmeztetett Prussia. - Tudni fogják hogy itt vagytok, szóval ha ennyire féltek a kritikától, óvatosnak kell igazán lenni.

- Legfőképpen Eurasiával kell vigyáznunk, igazam van? - fordult Japan Transylvania felé.
- ...Igaz. Habár az is segítene ha lenne valaki aki megfigyeli nekünk őt. - agyalta ezt ki Transylvania. - Valaki, aki közénk tartozik, de nem tartott velünk, és van olyan suta kinézetű hogy nem nézné ki belőle ezt Eurasia.
- Milyen meglepő, én ismerek egy ilyen személyt! - következtettem mindent le a mosolyából.
- Oh ne, nein, ne. Ezellen kivételesen tiltakozom. - látott át a szitán Germany rögtön, majd lassan mindenkinek feléledt hogy kiről volt szó.

- Mindenesetre, köszönjük a titkosított vendéglátást, igazán hálásak lehetünk érte! - szólt még vissza Austria ahogyan elvonszoltuk a csuklójánál egy dugottabb helyre ahol minden gondolatunkat közösen összeszedhetjük, kreálva a helyzetből valami hasznosat is...

915 szó.
Ez egy kicsit rövidebb lett a mostani átlagosnál, de igyekszem most növelni a gyakoriságot-

De nem sikerült túl rosszra-
Holnap valószínűleg már a következő résznek 300 szava meglesz-

A Nyeh legyen veled!