Hungary szemszöge

- Nem mondanám, de csodálom hogy ilyen időben ébren vagy Czech. - néztem ahogyan Czech Republic egy kitépett füzetlapra irkálja fel a most lévő pénzösszegeinket.
- Igyekszek úgy menni vissza a lakóautóért ahogyan csak lehet készen lenni, és ehhez igyekszek minél többet hozni pénzből. - magyarázta Czech a farakásnak dőlve. - Slovakia is egyébként ébren van, hosszabbodnak a nappalok egyszerűen.
- Itt vagyok én! - nézett ki az említett a farakás tetejéről rám.
- ...Nnnagyszerű, és mikorra tervezünk elindulni? - érdeklődtem.
- Remélhetőleg fél hét körül jönni fog egy, habár pontosan nem tudom hogy melyik időben jön, de akkor úgy este nyolcra megérkezhetünk a legközelebbi érkezővel és átvehetjük a lakóautót. - tovább magyarázott. - Ez az opció lehet, vagy most kellnek fel mind.

Ahogyan ezt elmondta, a hegy meredekéről hallottam lépteket felénk mozogva, amit Czech is látott rajtm hogy én ezt meghallottam.
- Hegyes füled hall valami szokatlant? - kérdezte.
- Hallok hogy közelednek felénk... Vagy ketten, vagy egy négylábú lassú állat aki mindegyik lábával más időben lép. - írtam le. - itt lehet tőlünk olyan harminc-negyven méterre a tűzrakóhely irányából.
- Emberek, vagy közülünk is lehetnek?
- Ezek nem emberek... Ezek zsaruk. - állapította meg fentről Slovakia. - És minket nagyon kiszemeltek...

Valóban zsaruk voltak, eddig csendben, de mikor megláttak minket már nem koncentráltak arra hogy hogyan osonnak. Egyenesen csak beálltak Czech elé egyenesen.

- Szép napot. - kezdett bele az egyikük.
- Legyen magának is szép a hajnala. - biccentett fel Czech Republic. Ezzel érezhetően két mondat közé vágott helyet ezzel.
- ... Itt a környéken keresünk egy Adameczkyová Krasana nevű személyt. - folytatta tovább a beszédét.
- Heh, ilyen szláv nevet magyarul kimondani... Kihívás nektek azt bebizonyítottátok. - könyökölt fel Czech Republic.
- ...Tud-e erről a névről valamit, ha már tud így felvágni a nyelvvel... - gyanakodott a másik párja.
- Társaim mind csak Czechnek hívnak, és nem áll messze a teljes nevemtől, semmi hasonló mint a Karasana és e közt. - nyugtázta Czech. - Látom sejtenétek hogy közöm lenne hozzá, de névről semmi sem világít.

- Egy női nemű vöröslő hajú körübelül ötvenes éveiben járható ráncos fehérbőrű, akinek a leírtak szerint...füstszaga van. - határozta meg az első zsaru részletesebben.

- Megmondom neked még hátha segít, de őszintén szerintem egy milf is. - tette hozzá a társa. - Legutóbb látva a lent lévő utcában volt egy fonattal a hajában fehér mintás pizsamában.
Czech végignézett a csapatunkon gyorsan, majd ismét feléjük fordult a fejével.
- Nemrég valóban volt itt egy hasonló alak... Fehéres-sárga egyberuhában és kibontott fonattal. Beljebb indult el valamelyik feljebbi úton, viszont nem figyeltem.
- És ezek itt? - mutatott rá a csapatunkra.
- Ők ide csak ellátogattak velünk, el se mozdultak egész tegnap, csakis mikor ideérkeztünk. - színezte ki Slovakia mégjobban.
- És te? - irányult felém a kérdés.
- Csak percekkel ezelőtt ébredtem. - ráztam meg a fejemet.
- Tudsz valamit róla? - kutakodott még. Kettőjük közül még ő tűnik gondolkodónak is, habár mindkettő a maga módján borzasztóan ostoba.
- Magyar vagyok, velük vagyok ugyanúgy. - magyaráztam szűkszavúan.
- Pontosabb időt tud kitűzni hogy mikor látta meg a gyanús személyt? - fordult Czechhez az első zsaru.
- Lehetett úgy... Kettő körül, tíz-tíz perc maximum eltéréssel. - húzta össze a szemeit felpillantva Czech.
- Mi okból volt akkor ébren? - folytatta a második.
- Zűrös volt a tegnap és... Nehezen tudtam aludni, így inkább ébren maradtam és számoltam a mostani összegeimet, készpénzt. - mutatta fel a fecnit Czech.
- ...Úgy érzem ennél többet nagyon nem tudnánk kérdezni. - mosolygott fel a második rendőr, felnézve ránk. - Minden további jót a környéken maguknak!
Majd elindultak átnézni ketté válva hogy merre találhatják... Egész biztosan azt a személyt akivel békésen elvoltak mindaddig.

- ...Ember elme, olyan egyszerű, ritkán látok okosakat is akik használják is az eszüket. - mosolygott Czech. - És így is kell kijátszani az embereket és zsarukat.
- Olyan nagyszerű vagy Cseh, jobb és tehetségesebb havert nem is tudok magamnak találni! - karoltam át félvállal, mire ő is egy aprót felnevetett. - Lángeszek ezek hogy leírnak téged teljes formában magad előtt. Heh... Ötvenes milf-
- Ezt a részt nem is meséljük el még amíg meg nem engedem. - szakított félbe Czech eltolva engem gyengén. - Slo', te is ott fent.
Majd megragadta a vállamat; - De ez az eset nem nagy dolog, tudtam őszinte lenni nagyjából mert hazudtam a szerelőnek az identitásomról. Hun, ébressz fel mindenkit, és keressük meg a húgodat.

- ...Hogy érted ezt, hogy Transylvania... - néztem szerteszét a helyünkön. - Transylvania... Hova a fenébe tűnhetett egyedül és mi baja-
- A rendőrök segítenének neki ha megtalálják. Mégis több szem többet lát, és mond a többieknek is hogyha rendőrökkel találkoznak, mondják hogy meséltem az eseményekről és besegítenek nekik. - magyarázta tovább Czech. - Ez mind. Rád is vonatkozik Slo'!

- Czech, én még kérdezek. - állítottam meg mielőtt ő is készülődött volna. - Mond... Valóban nem tudtál aludni?
- ...Nem, aggódtam Transylvania miatt. - mormogta ki mintha szégyennek venné ezt. - Egy fél óra volt az egész alvásom és utána... Már csak számoltam.

Nemsokára már mindannyian ébren voltak, ezalatt Czech az erdő legvégéig sétált, tudjon ott is ezalatt haladni a kereséssel. Czech rövid időn belül a firkál lapon elosztotta hogy merre ki nézzen szét, és megbeszéltük hogy legfeljebb hatra vissza kell érni ha át akarjuk venni ma még a lakóautót. Illetve kiáltani nem lehetett az erdő lényei miatt. Tehát nehéz volt az esély arra hogy megtalájuk. Dehát, mégiscsak több mint tízen vagyunk...

Nekem a városba lejáró szakaszt kellett vizsgálnom, el az utca közepéig. Onnantól le lehetett látni az utca aljáig, és hízni is lehetett kiálltva, így talán nekem volt a legnagyobb esélyem és megtalálom... Meglehet mégis én féltettem őt a legjobban.

Ostobának hangzik egészen ez így kimondva. Én ismerem őt a legjobban és gyengének gondolom egy kis sétához. Nem aggódnék érte valóban ha nem csapott a tenyeremre egy hatalmas rohamot tegnap délután. Hamar el is ment aludni, meglehet tervezte ezt a kiruccanását, és akkor nem is találunk rá.

Talán ami boldogított hogy az erdő és az utca között megtaláltam Austro-Hun nevelőinek az egyik kutyáját beragadva. Mivel úgyis lefele tartottam, és hatig csak egy negyedóra volt hátra, gondoltam elviszem nekik vissza. Legalább még hátha láthatom őt is egy okkal.

- Na te tacskó, legalább te hozol nekem valami családi hiányt vissza. - szuszogtam. - Ott is van a ház, látod.
A másik tacskó már keservesen vonyított utána, majd mikor meglátott minket, már csak őrültmód futni tudott. Megráztam a harang nyelvét, és mind egy tizenéves és Austro-Hun kilépett az ajtón.
- Itt van. - futott az ajtóhoz az embergyerek kinyitva nekem az ajtót. - Üdv ismét itt Almád anyja!
- Nocsak, látom terjed a nevem. A szokatlan megnevezésem. - eresztettem el az állatot a társához, akivel mostmár együtt ugrált. - Honnan tudod te megismerni.
- Hiányzik a jobb szemed. - mutatott rá az arcomra. - És a hajad is egészen ugyanúgy néz ki mint ahogy leírta ő.

- Ezek itt nagyon boldogak. - jegyeztem meg a kutyákra gondolva.
- Ha megvannak mind a ketten, igen. - nézte a kutyákat. - Testvérek, tudod. Egész életüket együtt töltötték, több mint tíz éven át. Csak az egyik vadabb és szeret elkószálni. De ha megtalálják és elhozzák a másikhoz, nagyobb öröm egyikőjüknél sincs.

- Szülém, én... Nem gondoltam hogy visszatérsz ilyen hamar... - vakarta a nyakát Austro-Hun.
- Nem azért jöttem most sem. Benéztem mert a nagynénéd eltűnt. Telefonszámom megvan neked? - kérdeztem, mire biccentett.
- Hívj fel engem ha esetleg meglátod őt, rendben? - fordultam vissza, mire megragadta a kezemet.
- AustHun, késni fogok... - mosolyogtam.
- Nem erre fognak lefelé tartani a társaid? - reménykedett.
- Nem tudom ezt még, de azt tudom hogy ha én is eltűnök már csak keresni fognak az indulás helyett. Keserű ezt így kimondani, de Erdély nagynénéd egy lejjebbvaló a mostani gyakoribb gondolkodásban, még köztünk is úgy megy hogy ő képes magára támaszkodni. Nos én a másik esetben nem biztos, tehát... Így működne. - magyarázkodtam megsimogatva a fejét. - Elengedsz így?
- ...El. - eresztette el a kezemet.
- Ne felejtsd el mindazt amit mondtam! - - Telefonszám, Nagynénéd, maradj sértetlen és visszajövök.
- Nem kell fakanalat dobni rám Anya. - bólintott mosolyogva. Visszamosolyogtam neki és indultam visszafele. Két ház között visszhangzott s csizmám sarkának kopogása.

A kapuból mindvégig nézett engem amíg el nem tűntünk egymás szeme elől. A kutyák még akkor is boldognak tűntek. Lehet valaki mégiscsak megtalálta időben az én testvéremet is, és leszek én is ilyen nyugodt. Talán még nem is kell annyira aggódnom...

1300 szó.

Épp ki van kapcsolva a WiFi, így még nem tudom kirakni-

Eeeeh-
Holnap délutánra tudom kirakni, és utána elkezdeni a következőt... Nyeh-
Ez a rész egyébként nagyon Második Kerék érzetet adott-

A Nyeh legyen veled!