Hungary szemszöge

Meglehet hogy az éjszaka közepén is vár a hangos ricsajra az ember, de én országként igenis megteszem ha az azt a hatást éri el amit én elvárok.
Játszva az ujjaimmal pontosan ezt is tettem pizsamának tettetett hosszú combig érő ruhával törökülésben, amíg szívem csomópontja el nem kezdte húzogatni lejjebb is a combomtól.
- Hun, mit csinálsz ilyen korán? - nyögött fel álmossággal a hangjában.
- Nézz csak végig rajtuk... - böktem a fejem a többiek felé.

Március utolsó hete óta hasonlóan alszanak ugyanúgy napról napra, és láthatóan sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat. Nem is tudtam őket felébreszteni azzal hogy mindegyiküket egy kicsikét megböködtem pár figurával az arcukon. Lassan el is tervezünk indulni, és ahhoz biztosra veszem hogy kell nyugodtság hogy eljuthassunk valameddig ép és okos ésszel.

Természetesen erre a látványra Poland elkezdte az ő arcát apró gondterheltséggel tapogatni.
- Nem kell megrémülnöd, én már elég trükköt hajtottam végig rajtad hogy ezt elkerüljem rólad! - nyugtattam őt.
- Mégis mennyi lehet az idő, úgy hajnalokban lévő fél öt?...Te mennyi ideje vagy ébren ha ezt mind megalkodtad? - sorolta a kérdéseit.
- Shh, shhhh, ez csak háromnegyed óra volt, és visszafekszem még a ma este. - csitítottam az emelkedő hangját. - Hagyd hogy természetesen ébredjenek fel, és te is aludj csak vissza. Neked ez az ami fontos.

Csak erre a pillanatra ötlöttem ki még egy ötletet, ami mindezt fokozná csupán de mekkorára kellne meg tőle ez a kenyér is...
- Még valamit hadd kérjek. - tette még utoljára hozzá. - Poland, engedd hogy te is legyél az én vásznam egy kis részletben. Egy olyan gondolatom támadt csak ami megteszi az hogy történelemkönyvbe kerüljön, de legalább levésve Húszba gyöngybetűkkel!

Az utolsó fél órában csak lehet hogy mégis bealudtam nagysokára. Már lehetett akkor úgy háromnegyed hét, és már csak egyszerű kis fennmaradás érdekében pihentem ki magamat ebben.
Szokatlan álom is járt hozzá, egy vöröses és szőkehaj közötti fejszőrzetű hölgyemény volt benne, a maradék belőle mind egészen elmosódott. Barátomat láttam benne, és ezért is hívhattam Szlávanyának, majd megölelt engem, és az álom végéig így is maradtunk. Az álmom vége viszont sokkal több sikert adott nekem mint önmaga az álom.

Czech már reggeli álmatlanságból mormogott valamit, felült a fekvőhelyén a többiek közül összeragadt szemekkel és a telefonját kezdte nézni bágyadtan. Meg se szólaltam ezalatt, csakis egy szememmel figyeltem az eseményeket. Tudtam jól azt is hogy Czech mit figyel minden reggel a telefonján, pár ismerősünk szokta megmondani minden reggel a kérésére hogy mennyi is az aznapi fizettség a reggelizőből.
- Egyre gyengülőben vagyunk... - motyogta felpillantva a vezezőfülkébe, majd vissza. - Szép, és itt az április is, várhatom hogy a mai napot túléljem... Hát ez meg mit keres még is aludva?
- Nem alszok már, felkelltettél. De az biztos hogy most többet aludtam. - válaszoltam a szokásosan ahogyan válaszolnék. Rutinunk már hogy elsők között ébredek fel, jóval azelőtt hogy ő második legyen.

- Látom máris kiszemelt téged valaki. Nem csodálkoznék én nagyon ha valaki a szűkebb körünkből tette. - mutatott rá az arcomra ahogyan az irányába bámultam el.
- Hogy-hogy? - tettettem magamat rögtön erre az arcomhoz kapva. Rólam azért lehet látni ha valamit tettetek ha azt sokáig húzom el és nem törtmondatokban beszélek.

- Na várj csak, van- e még nekünk csapvizünk... - kúszott el a szekrényekig.
- Ez itt? Ez még kíméletes. - reagáltam szűkszavúan, még hozzátéve lehalkulva; - Te sem vagy annyira tarka hogy elborzadj, akármennyire is van az hogy te inkább vagy illemed.
-

...Nos nem hiszem hogy másoknak ez lesz a válaszuk és gondolatuk erre. - motyogta kidülledt szemekkel Czech ahogyan végre meglátta a csapatot, és ő is az arcán végighúzta mind a két tenyerét majd rájuk düllesztette a szemeit tovább.

- Mennyire lehet ez káros? - sietett rögtön Czech a kagylóba csapvizet kiönteni, és dörgölni a bőrét. Habár az már megmaradt rajta háthatóan ugyanúgy enyhén ha láthatatlanabb és maszatosabb lett rajta.
- Ugyan már, miért tenne bárki károsat is rád itt közülünk, ráadásul mindenkire. Ez van ha jön az április, egy-egy tréfa egyesekkel megtörténik. - vontam erre csak a vállam. - Csak vigyázni kell még rám is akkor, tudod.
- Meh, a tieid valóban nem vészesek, és amíg élvezed, én megiszom a nekem kavart csípős fahéjas sört. - utalt ezzel egy régebbi elsejés trükkömre, még az ezredforduló előtt nem sokkal régebbről. Szép volt az is a visegrádiakkal, akkor igazán élveztem vagy ugyanúgy az életet mint most a többi társaimmal együtt.

- Hallottam egy áprilist... - emelkedett ki egy takaró átázott feketr tintával majd lehúzódve Slovakia égfekete arca virított vörös szemeivel feltűnve. Gondoltam hogy elkeni az éjjel, mégis egész jól marad meg rajta. A bőre addigra meglehet hogy felszívta.
Természetesen ki is szúrta rögzön a nagy foltokat ahogyan a takaró megragadt a tenyerén, mire rögtön csettintett is fenhangon kijelentésre készen; - Áhá, bizonyosan ez a nap lehet csakis ahol Hun ezt teszi!

- Hungary? Egészen biztosra venném hogy te voltál mindezek között! - zavarodott össze Czech.
- Hogy én? Mi mindezek között? - pislogott vissza zavarodottan már Slovakia is át a többiekre, akik a nagy hang mellett éledezni kezdtek.
- Azt mondjuk én sem tudom hogy tehette az elkövető, én éjjel még Pollal beszéltem kitudja meddig. - óvatosan legyintettem el egy ellenem szólható vádat az igazsággal, és egy kicsit visszahúztam a büszkeségemből hogy még Czechet is képes voltam még ezzel egy időre átvernem.

- Mindenesetre, engedd meg nekem Czech hogy megmossam magamat, szerintem valami démonnak nézhetek ki ha feketellik az arcom egészben! - nevetett fel Slovakia.
- Hát rajta Slo', én nem tagadom hogy megriasztó tudsz így lenni. - fogdosta még az arcát Czech, mintha a foltokat mind az ujjaival tervezné kinyomni.

- Nos, rólam lekopik, nem hiszem hogy az víz még lesz tisztább hogy én mossak magamról tintát tintával. - dőltem csak hátra Polandhoz az arcát simogatva és dörzsölve. Ilyenkor mindig hasonlít egy hosszúszőrű szelíd állathoz aki erre várt már egy fél napot hogy ezt a kis kényeztetést megkapja. Őt mégiscsak megkíméltem, utoljára később pingáltam ki, könnyen el is mosódott hogy csak egy nagy sötétedő folt lett tőle rajta. Nrm is nagyon látható, csak mintha egy bányászgyerek menekült ki az ölembe szenesen.

- Szóval itt egy trükk lesz, nemde? - sikerült egy kis reggeli logikát facsarni az agyába Slovakiának, miközben rázta le a kezeit. - Valaki önmagát is gyanú ellen lekente-
Ezt kimondva már csak meredni kezdett el a szekrény mellett. Két szem figyelte őt álmosan színes kócos tincsekkel.
- Ro', tudod már egy pillanatra szinte megrémisztettél! Nos, mindent egybevetve, meglepni biztosan megtudtál tenni engem.
- Te is lehetnél aztán valami rém... - könyökölt fel a szekrény tetejére még félig-meddig Transylvania fekvőhelyén pihenve.
- Meglehet mindannyian valamennyire már így leszünk és megszokjuk- Várjunk csak egy pillanatot itt hékás, honnan feltételezed azt hogy te is fel vagy mázolva? - hadarta a végét Czech okos gondolkodással. Eszembe sem jutott volna ilyesmit ilyen hamar feltételezni, nem mintha bánom én...

- Itt jön megint... A nyomozó Csehünk... - sóhajtottam fel mosolyogva, amíg Poland már ébredezni kezdett el. Szétnézve ezekre a mondatokra hirtelen sokak közülünk kezdtek felnyílni, takarók és lepedők alá húzódni majd a sarkukból csendben éledeztek és figyeltek. Mintha már attól félnélek hogy őket megvádolják.
- Hogy én? - Romania hangsúlyozásából érteni lehetett hogy ha meg is értette Czech mondatának a hátterét, vagy nem gondolja fontosnak hogy védje magát, vagy csak egyszerűen nem fogta fel a nyelve is. - Látom mind tarkák vagyunk, éntőlem meg még Slovakia rémült meg. Feltételeztem, de ezek szerint csak így lehet.

- Őszintén ez egy egész jó kimagyarázás a hangsúlyozással együtt szerény véleményem szerint. - szólalt meg Austria a takarók alól. Sokak erre bólogatni kezdtek ahogyan a lepedők és takatók hullámozni kezdtek felettük ezekre.
- Mehet így is igazából... - halkítva a hangján beszélt Czech már így. - Hát mossátok magatokat vízben meg amennyire tudjátok. Mindannyian két deciliterben fél percen keresztül dörgölve, ahogy mi eddig tettük. Meglátom én akkor aki bűnös volt ebben...
- Áhhh, nem is tudom Czech, talán nem szüks- - kezdte volna folytatni Slovakia de meglepő módon már Czech volt aki közbeszólt előtte.
- És nem használt csapvízben. - emelte ki Czech. - Mindjárt lehet kezdeni is.

Úgy gondoltam hogy látom Czech Republic tervét. Annyit megláttam hogy nem puszta higéniából teszi ezt, mégha ez valószínű is lenne Czechnél. Nagyon jobbat vagy okosabbat nem tudtam volna mondani. Nálam elég volt csak leöntenem magamat és Polandot. Szegényem szinte csak erre tudott józanodva felébredni, habár nem hiszem hogy ezért tudott volna mérges lenni akkor, eléggé megtisztult attól már.

- Nekem aztán eléggé egyértelműnek tűnik... - vizsgált végig mindenkit Czech. - Hogy Poland lenne a mi ludasunk itt.

- Poland? - hökkentem meg erre, és Pol is eléggé megrémült. Sejtem attól ijedhetett meg hogy még őt kidobják az én kis játékomtól.
- Neki most a legfrissebb volt a festése, és ki rakta volna magára az akció közben? A különbség egészen mintha egy legalább fél órával később lett felkenve.
- Fejével lefele aludt és tud abból sokat, biztosra veszem hogy tett valami aljasat... De ha nem ő tette, hogy rajzolhattak volna rá?
- keresett kifogást Japan magában beszélve.
- Erre te tudsz emlékezni Japan? - lepődött meg Slo'.
- Sokáig fent voltam ma éjjel... Szokatlan álmom volt, és nem tudtam visszafeküdni. - folytatta válaszolva ezzel.
- Ez eléggé gyanúsnak hangzik így, tudod... - jegyezte meg Switzerland.
- Vagy meglehet hogy mégis Romania az. - köpött még több okosságot Czech ki. - Neki van töltőtolla, a tintája fekete szokott lenni... Már annyit írhatott hogy meglehet decilitereket hord magával.

- Isten áldjon titeket hogy ez nem tiszta nektek... - fogta fejét Transylvania aki eddig csak hallgatni tudott.
- Hát Transyl', az arcunkon meglátszik hogy nem tiszta! - röhögött fel erre Slovakia vigyorogva. Talán én is ettől egy kicsit kiszakadtam egy nevetést véletlenül. De egészen gyenge ez az ő szájából. Az enyémből egy ilyen vicc szebb és nem közben visszatartott hörgéses hörögcsélés.

A helyzetben világos volt hogy mindenki vádolni fogja a mádikat a csapat egy részében, míg a másik csendben meghúzódik egy nákuk csendesebb sarokban. Ez a sarok az én és Poland fekvőhelye volt, velünk együtt még Japannal, Lithuaniával, Romaniával és Germany eddig is halk természetével.
A maradék nagy része is inkább Czech volt, Switzerlanddal, miközben Transylvania mindig közbeakart szólni, de csak Slovakia volt aki meg is tette. Ráadásul nem is a vita tárgyáról, csupán egyszerűen baromkodásából minden szavukat kifigurázta a maga módján, míg Austria... Igazából nagyon nem tudom megmondani hogy mit csinált, néha pusmogolt dolgokat Switzerlandnak. Mi pedig mind éreztük hogy gáz van és hogy ez valakinek a vérére fog menni mikor Switzerland már fogadásra is kész volt.

Egyrészt ez azért nagy dolog, mert olyan hogy Switzerland fogad, olyan ritka van, és komolyan veszi azt. Meglehet hogy mindannyian együtt még nem is láthattuk. Komolyan nem csak venni tudja de komoly összegeket is felad érte, mivel ilyenkor nagyon biztos a dolgában ha ő fogad. Mástrészt megtörténhet hogy az igazságért erőszak járul. Az meg hogyha esetleg Switzerland elvesztené azt amit ő feladott... Sosem látta még senki, de rebesgetve hallotttam pletykákat hogy embereket az oktatás alatt meggyilkolt könnyűvérrel egy fogadás elvesztése után egyszerű ököllel és bicskával. És ebből a kettőből neki minden esetre is van, bárhova is mászkál. Habár mi országok vagyunk, és minden ország alábbrendelőbbnek találja az embert, mégis, a határok hogy mennyivel különbözünk ugyanúgy más másoknál. Nála minden esetre a legelőrekerülő dolog a pénz.

- ...Tudjátok, bárki is tette, mutassa magát ki, okos lenne az ha ennyire vérre megy. - suttogta Lithuania közöttünk.
- Érezzük. - értett egyet Romania. - De van nekünk egy kulcsunk erre Slovakia formájában. Ő lebeszélheti erről a maradék társainkkat, ért hozzá hogy feltűnően beszéljen.
- Hé, Slo', te nem is mondod meg a véleményedet? - kezdtem rögtön erre a mondatára Slovakiát hajtani rá.
- Nem is tudom, jól szórakozok azzal amit kimondanak. Nincs tervemben még ezt rontani. - rázta a fejét Slovakia.
- Látható hogy többen vannak ellene minthogy viccet csinálj belőle Suro'. Talán később szórakoztató lesz nekünk, de ez már érezhetően vészes. - toldotta meg Japan.
- Ez így lehet igaz... Figyelj Czech, azért is játszalak ki titeket mert úgy nevetséges hogy ezen képes vagy ennyire felkapni a vizet.

- Ezen? Legalább akkor fedje fel magát aki tette! Ártalmatlan kis vicc vagy sem, de ki tudja mi miatt tette ezt! -
- ...Na de Czech, te másnapos vagy... - észlelte Slovakia ezt kis tanakodás után felnevetve a fejét fogva és beletúrva a hajába. - Nem tudom megérteni te milyen logikával gondolkodsz, ilyet mindig hasonló napokon tapasztaltam eddig!

Természetesen erre azért mind nyugodtabbak és könnyebbek lettünk, és én is csak nevetni tudtam erre mert rájöttem hogy igaza lehet ebben Slovakiának ezalkalommal.
- Hanem, hanem Switzerland... Ő belement abba hogy megtaláljuk... - kifogásolta Czech a viselkedését.
- Biztos a dolgában Czech, biztosra veszi hogy ez a játék olyan amibe belemehet vesztés nélkül. Ő ilyenbe is belemehet, igaz-e? - folytatta tovább Slo'.
- ...Lehetséges. De ha ebből semmi sem lesz, én nem mondok semmit. - vonta meg a vállát erre Switzerland.
- Jobb talán ha nem veszítjük el az eddig gyűjtött pénzünket erre, Switzerland azt csakis megtartani tudja mint megszánni minket vele. Már lassan úgy is indulhatnánk pár napon belül. - tette hozzá Transylvania.

- Érted ezt Czech? Csak elvadultak jogos okok nélkül a dolgok. - magyarázta tovább még Slovakia Czech oldalára könyökölve. Czech Republic itt egy kis gondolkodóba esett, de éreztem benne hogy a lényegét felfogta ennek.

- Király, ha már említetted is azt Erdély hogy lassan megindulunk, még egyszer csak ihatunk még mielőtt leadjuk az autót szerelésre! - vettem lazára mostmár a dolgot. - Elvárom legalább a fél csapattól hogy vegye így mert ezután csakis olyan érzésem van hogy rosszabb lehet.

Szerintem nem is kellett nagyon ezt erőltetnem rájuk, már egészen kikészültek ez egész helyzettől, és biztos vagyok benne hogy előkerült a maradék egy üveg pálinka is, mivel úgy délután kettő volt mikor félálomban riadtam fel. És utána csak ugyanúgy folytattam amit akartam eddig is. Tartott ez amíg nem láttam több folyadékot a kint zuhogó esőn kívül, és még amíg a csapvíz is kifogyott. Én személy szerint az az ország vagyok aki tudja élvezni az olyat ami nem teljesen kötelező megtenni, mint az evés és ivás. Rossz időkön kívül semmi hasznuk, de csak élvezem ha tehetem. Hátrányaim ebben csakis a méreganyagok, de ezt nem is akarom firtatni.

- Egyébként Switzerland, hogyan voltál olyan biztos hogy ki volt az elkövető? Én csak ezt már Czech beszéde után nem tudom átlátni. - merengett erről még Slovakia.
- Erről még te tettél biztosra mindent hogy tudjam, na meg a jó emlékezetem! - nevetett fel Switzerland. Egyértelműnek tűnhetett volna ez ahhoz hogy mindenki Slovakiát megfigyelés alá vegyék. Én átláttam hogy mire gondolt Switzer. Mindenkire csak kis cikkcakkos vonalakat raktam, de Slovakia alkotás közben a fejét elvordította a fekvőhellyel szemben, így a maradékot befelyeztem neki a koponyája alatt felírva hogy "FELVIDÉK". A haja állás közben takarja ezt, de kitudja, Switzerland lehet megfigyelte ezt is már.

- Én nekem meg csak egy rossz érzésem van az egész elkövetkezővel kapcsolatban... - szórakoztam el csak a felespohárral.
- ...Miért is lenne? - kíváncsiskodott Slovakia ha már megemlítettem.
- Áh, csak tudod, volt egy álmom az éjjel... - néztem az esőt közben. - Az egész nem volt megfélemlítő, riogató vagy szokatlan. Már, amennyire tudod, az álmok lehetnek furcsák. Nyugtató volt, de úgy éreztem hogy szükségem van erre a nyugalomra, és ezért vagyok most így! Az eljövendőben lesz ez olyan eset amikor kell egy ilyen nyugodtság. De nem tudom hogy milyen módon történik ez, és csak ezt a gondolatot akarom feledni... Most hogy ha már így áll a szénám hogy méreganyagokat állítunk elő rá, iszok még...!

2447 szó.

Nem hiszem el hogy megint-
A legelső résznél kétezer szóval többet írok-
Mindegy is, ez a rész tetszik szintén de úgy dondolom hogy a következőkben ismét egy-két klasszikus kellemes hangulatú részeket csinálok, közben egy másik szemszögessel is egybevetve, majd újabb kalandok-

Illetve, meglehet hogy egy-egy része a résznek befejezetlen véletleünl, előre írtam pár párbeszédet hogy ne felejtsem el a cselekvést-
Tetszik ahogyan írom senki sem olvassa és én hetente akarom betartani a határokat, nem számít- ^^"

A Nyeh legyen veled!