Romania szemszöge

Drága Húsz!

E

gy hét telt el hogy megérkeztünk, és teljesen fel is vagyunk készülve a következő hétre. Eddig a pénzt amit összeszedtünk körübelül a száz euró értékét pöcköli. Igyekszünk mindent még most kihasználni amíg van, az amerikai latinok gyűlölnének hogy mostanában két órát meleg zuhany alatt töltök, csak hogy utána még két órát fürödjek is ráadásnak, viszont úgy érzem hogy a teljes idő érzékük ezzel eltűnt, ettől függetlenül szokásukhoz beosztva bejönnek egyre többen. Ijesztő ez a helyzet. Nem tudom hogy várjam hogy lelépünk, vagy sajnálom itthagyni ezt a helyet minden áldozatával...
De azért nem is akartam felfedni magamat előttük sápadt meztelen testemmel.
Csak mégtöbb személy nézte meg hogy köldököm is van.
Amit tudok hogy jobb most megtenni, annak csak egy nagy része volt a forró fürdő. Poland beszerzett még Transylvania javaslatára az első nap hajnalában egy lakóautót hogy majd abban nagyjából menet közben tehetünk mindent. Lényegében az egészben van konyhaasztal sütővel, mosdókagylóval, szekrénnyel és két gázrózsával egy másfélméter és egy félméteres területen, ráadásul egy fiókos szekrény. Czech azt mondta hogy azt is csak hideg kézmosásra fogjuk használni, mivel enni nem fogunk, hiszen az pénz, na meg ugye... Annak felének legalább kell kerülnie valahova kifels amivel lakóautónál hogy tartályt is cserélni kellene, addig meg mérgezést kapunk. Fürdőhelyiség nem volt túl nagy, egy zuhanyzóból és egy toalettből állt össze két-háromméteres területet elfoglalva. Mellette lehetett még "L" alakban aludni vagy üllni, és egyméterrel később direkt többszemélyes ágynak szánt matrac volt egy félméteres utat hagyva átkelésnek ahol úgy a fél lakóknak együtt kell aludnia. Van még egy egy-két személyes ágy ahol alatta felhajtva lehet még egy gyerekméretű helyre dolgokat berakni. Ezért tényleg csak fontosabb dolgok kellenek, de mivel a nyárról hoztunk dolgokat ide is, úgy mindent amit még elraktunk magunktól hozhattunk.

Tudniillik, Czech kocsijában csupán két darab ruha fért volna el mindenkitől magunkat beszámolva.
Igaz, ott egy nap utazástól teljesen kinyúltunk, viszont most hogy lehet a kocsi haláláig ez lesz az otthonunk... Lehet azzal hogy van ennyi terünk szintúgy bezizülnénk.
Azzal pedig nem nyertünk sokat hogy akkor el is mentünk innen ha egyszer ugyanúgy őrültek leszünk.

Czech igyekszik Hunnak, Transyl'nak és Slovakiának vezetni tanulni hogy azért ténylegesen tudjunk menni hogy a sofőrünk alszik is valamit. A pénzt folytonosan gyűjtjük, ahogyan az csak lehetséges. Tekintve hogy egyszer az volt a délutáni program hogy közösen a csapattal körbenéztük Vilnius egy részét majd a varsói csillagkapu portálnál koldulni kezdtünk míg el nem űztek a lakók azzal hogy minket eddig nem is láttak és hogy mi is csak kijátszuk a turistákat turista létünkre...? Lithuania fordított szabadon morgó emberektől.

Egyelőre minden jónak tűnik. Úgy haladunk ahogyan nem várta volna azt senki sem tőlünk. Transylvania is mozog még a javasolásokon kívül, többször jött át hozzám átnézve az országokat és kérdőre vonni hogy nem-e lesz áruló közöttünk. De persze tudjuk hogyha kérdőre vonnánk  bárkit, nem tudnának semmit sem erről mondani. És el is fogadtuk hogy ez esetben egyébként sem tartanának velünk hiszen akkor odakötötte őket az oktatás. Austria természetesen még függetlenül ettől gyanús, ráadásul Hungary is elkezdett ismét a pincébe járkálni. Megnéztem egy szünetben ott, és igaz hogy ugyanolyan ajtó van ott mint az előzőnél, de más hasonlóságot nem találtam ott.

Ha meg Transylvania, őt is naponta kicsit megszeretgetem, de csakis mert ezek után senkivel az égvilágon nem tudnék elérni hasonlót se a szoros hely miatt. Hallottam azt is hog Pol és Hun is azért belelendült, csak nem lehet ez olyan súlyosan pánikba esés.

A menekülő barátod;
BP

- Megint azt a naplót bújod? - jegyezte meg Transylvania. - Ha mindent lejegyzel amit átélsz lassan ezekkel telíted be az egészet a század előtt.
- Tudod mit, igazad van, már lassan meghaladom. De legalább visszaadhatja mindazt később mikor itt a legjobb időben éltünk meg együtt. Másikat meg tudnék szerezni... Otthon... - rájöttem hogy az otthont lehet nem látom viszont olyan hamar hogy ezzel végzek.
- ... Nem lesz már itt otthonunk, bujdosók leszünk. Az otthon szép emlék lehet csupán... Heh... Az én gyönyörűen rekonstruált szobám... Csak másfél évig használhattam ki... - sóhajtott Transylvania. - Talán a világ másik felén letelepedünk és elfelejtjük a mi kockakezű országlétünket, családot alapítunk... Majd a végén feladunk az életünkkel mint minden nyugalomba szálló birodalom aki teljesítette amit akart.
- Birodalom... - ismételtem meg, majd a saját ruháimra néztem. Még elrakom a babérleveles koszorút tavaly tavasz óta. - Mint apám...?
- Könyörgöm miből veszed még hogy az apád volt a nagy Római Birodalom! Tudtál volna vele abban a korban DNS-t összemérni? Örülj hogy tudhattad magad valaki spermájaként, enyémet csak megtudtam hogy valaha volt! - kiáltott rám. - Hhh... Nagyobb kérdés hogy az enyém akart-e örök nyugalomra találni. Hiszen, nem is fejezte be mindent amit szeretett volna, miért halhatott volna ezért meg? Miért hagyta volna otthagyni ikerlányait csakis mert támadták őt? Nem akarta volna azt hogy átvegyük róla a terhet, igaz? Vagyis... Igazából átadta az ő nevét Hunnak mikor már előtte elnevezte... Ezt bonyolult lenne kimagyarázni.

- Ajajj, depi-pillanatok? - könyökölt az ajtókeretben Hungary.
- HUN TE ITT- Khm, nem láttál a latinok szobájában és nem hallottál semmit! - jelentette ki Transylvania az ágyamról felszedve a bőröndjét és a földön kúszva kifele megtartani.
- Lassabban azért, azt hallottam hogy kérdéseid vannak! - emelte fel Hun.
- Vannak, de arra annyit sem tudnál mondani rájuk hogy... "Laskalepcsi". - mondott valamit véletlenszerűen. - Attól még hogy tudhattál atyánktól egy napos korodban nem jelentheti hogy meg is jegyzed minden szavát!
- Hohó, és ha lejegyzem? - üllt rá az ágyamra. - Ha nem zavarok...
- Dehogy, nyugodtan, érdekel engem is. - jöttem át mellé.
- Nehogy mondani merd hogy akkor már írni is tudtál... - válaszolt erre teljesen jogosan Transyl'.
- Hát, nem, nem tudtam még teljesen. De elkezdte velem az alapokat, hogy leírt minden rovást és elmondta velem együtt a vele járó hangokat, és én ezt folytattam, amíg egy hét múlva tudtam ezt lejegyezni amit akkor mondott veled. - magyarázta Hun.
- Hova tudtad volna felvésni? - kérdezett még többet Transylvania. - És miért csak most mondanád el? Ekkora görénynek nézel hogy nem érdemlem ezt tudni.
- Hidd el, már akkor nem mertem volna ezt mondani hiszen atyánk nevére csak mégtöbb nép akarta volna a végünket ott. Hanem azért is mert nem kérdezted. Baromira egyszerű. - nevetett Hun, majd a jobb csizmáját kezdte lehúzni magáról, majd a csizma belső falát mutatta. Függőleges írás volt benne kisujjvastag vésett rovásbetűkkel.
- Azt hiszem hogy te még jobban tudsz a rovással mint én valaha. - adta át Transylvaniának.
- ...Egek... - nézte végig Transylvania. - Ez... A régi helyesírásod... Mindegy is, remélem azért ez javult mára, szóval... „És az a név amivel illettek még engemet szálljon át reád, Hungária. Leányhúgodat nem fogom már látni, ő sem engemet, hát nevezd el ahol megfogandott, és ahol unokáim fognak, azon nyelven mit ottan dicsőítenek, "Az Erdő Között", Inter Silva". Más nem is kell tőlem néki mint ez a kettő, és jómagad aki vigyázhat reá.”... Hát ez... Szép... Mi a másik dolog?
- Öhm, tessék ismételni? - furcsálta Hungary.
- Azt írta "Más nem is kell tőle néki mint ez a kettő", hát mi a másik? - vezette rá Transylvania Hunt.
- Oh, hogy az, igen... Azt lehet félreírtam... - motyogta.
- Hogy lehetne ilyet félreírni, amit itt mond az egy lenne, de kettőt írtál, ez két külön szó! Mutasd a másik csizmádat. - parancsolta Transylvania.
- Nincs abban semmi bőrbevésett szöveg, hagyjad ezt már! - legyintett Hungary.
- Csak titkolsz valamit előlem megint.
- Dehogy, tudsz mindent amit én tudok.
- Valamivel felruházott atyánk amitől irigy vagy?
- Hát...
- SZÓVAL ELBIZONYTALANODTÁL, itt van a dolog elásva! Add a csizmád! - kapott Hun lábához. Láttam előre hogy ebből testvéri vita lesz, így gyorsan elmentem zuhanyozni mielőtt még eldurvulna a helyzet mégjobban.

Egyébként itt egy megjegyzés magamnak;
Ha dolgok történnek, soha ne menj víz alá mert csak beindítja az eszedet. Ezúttal viszont csakis erre tudtam menekülni éppen, és ha már a sors akarta így, jobb követnem.

Nem is kellett belemerülnöm, máris rájöttem valamire, amihez nem is kellett olyan nagy ész.
Az hogy kitudja hány személyt bírunk el folyamatos menettel lakóautóval szállítani. Azok akik nem akarnak azokat nyílván nem is fogju elvinni, lehet azt a személyt már befolyásolhatja Eurasia. Így is, függetlenül hogy mindig elkapják a személyeket a meggyőzötteik, biztosra veszem hogy többen akarnának jönni. Közölünk fogunk jönni csakis, viszont akár Slo' szerencsésen kikotyoghatta hogy menekülésre gyűjtenek pénzt a lapokból, így lehet akadályozni akarnának, és igazi apokalipszis lenne itt.
Úgy is hogy valakit talán itt kell hagynunk...
Igaz, legalább figyelmeztetve van és ezzel könnyebben meglenne, de ezzel a végén úgyis megtennénk ezt mindenki mással.

Az meg hogy mi nekünk lenne több jövőnk... Kicsit olyannak hangzik amire sokan irigyek lennének.
Kicsit félek emiatt...

1385 szó.

Lehet kicsit nagyobb időugrást teszek meg majd, és az rontani fogja az érzést... Na mindegy, én a jelenbe szeretnék jutni végre-

A Nyeh legyen veled!